FŐOLDAL  |   ZENESZERZŐK  |   FILMZENEALBUMOK  |   FILMZENÉKRŐL RÖVIDEN  |   FILMEK ALATT HALLOTT ZENÉK  |   INTERJÚK    
  |   HÍREK

    Heaven and Earth  Halloween  Vertical Limit  The Predator  Peppermint  small Soldiers  The Meg  The Mountain Between Us  The Equalizer 2  Tomb Raider
EGYÉB ÍRÁSOK  |   MOZISZÉRIÁK ÉS TÉVÉSOROZATOK  |   ÉVES ÖSSZESÍTÉSEINK  |   DÍJAK  |   FÓRUM  |   JÓ TUDNI  |   RÓLUNK  |   KAPCSOLAT



Keresés a Filmzene.neten

  







Beszámolók
  • Ólafur Arnalds a Müpában
  • Hollywood Magyarországon - Hans Zimmer-est Lisa Gerrarddal
  • Brian Tyler londoni koncertje
  • Hans Zimmer Magyarországon

  • Zenék egy témára
  • Conan
  • Robin Hood
  • A három testőr
  • Sherlock Holmes
  • Cápás filmek

  • DVD kiadványok
  • Jerry Goldsmith 80th Birthday Tribute Concert - Fimucité 3
  • A Tribute to Basil Poledouris
  • Fimucité 2: Closing Night Gala 2008
  • "War" - A filmzene készítése
  • Creating the Lord of the Rings Symphony




  • Filmzene.net - Veronica Guerin (Harry Gregson-Williams)    VERONICA GUERIN   (2003)
       Lapzárta - Veronica Guerin története


      

       zene: Harry Gregson-Williams
       vezényel: Harry Gregson-Williams
       kiadás éve: 2003
       kiadó: Hollywood Records
       játékidő: 41:16




         Nem ritkán hallunk olyanról, hogy a túl sokat (és akkor is a lehető legrosszabb helyen) szimatoló újságíró életének soronkövetkező nagy eseménye a saját halálának átélése lesz, ennek ellenére mégis akadnak olyanok, akik önmaguk és szeretteik életének biztonságát feláldozzák egy rázósnak ígérkező oknyomozás sikeréért. Joel Schumacher mozijának főhőse is egy ilyen asszony. Veronica Guerin kezdetben egyházi botrányok nyilvánosságra hozatalával szerzett hírnevet, majd figyelme egy jóval veszélyesebb téma, a kábítószer és annak terjesztői felé fordult. Kutatása során eljutott az írországi drogterjesztés egyik fejéhez is, aki azonban nem nézte ölbe tett kézzel, hogy hosszú évek alatt kiépített fényűző magánbirodalmából egy eltántoríthatatlan és megvesztegethetetlen zsurnaliszta küldje vissza a börtönbe.
         Akár meg is nehezítheti a saját dolgát egy rendező, ha a főhős végzetét afféle prológusként előre bemutatja, hiszen ennek ismeretében a továbbiak akár még érdektelenné is válhatnak. A valós események alapján forgatott film is ezt a metódust alkalmazza: a játékidő első perceiben lelövik Veronica Guerint, és a továbbiakban az ehhez vezető események láncolatát ismerhetjük meg. Mivel egy hazájában igen ismert személyről van szó, aki halálával nagyban hozzájárult az alvilági üzelmek nyilvánosságra kerüléséhez és büntetéséhez, így eleve nem mindenki számára lett volna meglepetés a végkifejlet, ám ebben a formában is működik a történet. Címszerepben a most is remeklő Cate Blanchett látható, mellette pedig két mellékszereplőt emelnék még ki: Gerard McSorleyt, aki félelmetes hidegséggel hozza az agresszív kábítószerbárót, és egy tehetséges karakterszínészt, a film két ellenséges oldala közti kapcsolatot alakító Ciarán Hindst ("Róma", "München"). E trió mellett a hitelesnek tűnő marcona arcok, a lecsúszott réteg életének (érintőleges) bemutatása, és igaz volta teszi Scumacher filmjét egy kiváló életrajzi filmmé, amely esetében még az is megemlítendő, hogy a megalomán Jerry Bruckheimer producert végre érdekelte egy csendes, emberibb történet is.

         Nem szokott abból rossz zenei élmény születni, ha egy filmzeneszerző speciális közegbe kerül, például valamely népcsoport jellegzetes kifejezésmódú zenei kultúrájába. Ez némi kutatómunkát feltétlenül igényel tőle, a szimfonikus zenével kiegészített tradicionális hangzás pedig olyan módfelett erős darabokat hozott már létre, mint "A rettenthetetlen" (James Horner), a "Ragadozók" (Jerry Goldsmith), vagy éppen "Az oroszlánkirály" (Hans Zimmer) aláfestése. A nyitómondatban foglaltakat továbbfűzve azt is megállapíthatjuk, hogy általában abból is jó dolog szokott kisülni, ha egy filmzeneszerző betétdalt komponál. Jelen esetben Harry Gregson-Williamsről van szó, aki a score mellett ebbe a műfajba is belefolyt. A CD-n az első példa erre a nyitódal, a "One More Day": Sinéad O'Connor felvétele egy angol és kelta (konkrétabban gael) sorokat is tartalmazó, éteri szépségű szerzemény, melyet társszerzőként Gregson-Williams is jegyez.
         Akad még egy különleges dal, a címe "Bad News". A komponista (a belső borítón olvasható visszaemlékezése szerint) a forgatás alatt pár napra Dublinba látogatott, ahol az utcán hallott egy népdalokat éneklő fiút, akiről beszámolt a rendezőnek is. Scumachernek megtetszett az ötlet, hogy a zenét egy eredeti momentummal színesítsék, de végül időpont-egyeztetési nehézségek miatt ez nem valósulhatott meg. Ám a zeneszerzőt nem hagyta nyugodni a gondolat, és az éppen Londonban tartózkodó tesvérét, egyben kollégáját, Rupertet ("Hotel Ruanda", "Túl a sövényen") hívta segítségül. Ő egy munkatársával megkerestette a fiút, és végül ott helyben, az utcán fel lett véve vele hét dal. Körülményes úton, de a felvételek végül eljutottak Los Angelesbe Harryhez, aki meghallgatta ezeket. Hatot közülük már többször is felhasználtak máshol, ám a hetedik ("Fields of Athenry") ismeretlen volt számára, eköré írt hát egy kíséretet. Így született meg a "Bad News", amelyben a fiú, Brian O'Donnell erőteljesen és tisztán csengő hangja adja a támpontot az őt kísérő vonósoknak, a férfi és női kórusnak, illetve a méltóságteljesen pergő doboknak.

         Hiába a tragikus vég, Veronica nyomozás melletti életét természetesen fesztelen taktusokkal is meg kellett jeleníteni. Igaz, a "Driving" és a "Research", illetve a "Converations" egy-egy tradicionális hatást is magában hordozó ír hegedűs és dobos vidámsága mellett a békességnek már nem jutott több hely. Amiknek igen, azok a valamilyen szinten elidegenítő jellegű elektronikus ütemeket tartalmazó trackek ("Preparations", "First Warning"), vagy a hasonló, ám a visszafogott ritmusokat bánatos elektromos hegedűvel ("Dublin 1996", "Second Warnings"), lágy vonósokkal és zongorával ("Traynor Lies") elegyítő kompozíciók közül kerülnek ki. Az eddig nem említettek közt felbukkan atmoszférikus neszekkel ellátott muzsika ("The Beating"), elégikus pillanatokat tartalmazó hegedűs-zongorás mű ("Never Show Your Fear"), és egy végtelenül csodálatos szerzemény, a "The Killing". Ez a darab a film végén csendül fel: benne morajló szimfonikusok sejtetik az elkerülhetetlent, a hullámzó vonósok mellett halkan ütött dobok és a felsíró duda bekapcsolódásával válik mestermunkává. Zárótételként is a "One More Day" szerepel, csak rövidebben és "The Funeral" címen, amit Sinéad már csak keltául énekel el, hogy végül magányos zongoraszóval záródjon a track és az album is.

         Némiképpen zavaró a soundtrack tételeinek meglehetősen logikátlan kronológiája, de az mindenféleképpen értékelhető, hogy a film zenei anyaga tulajdonképpen teljes egészében felkerült a lemezre (ha valami ki is maradt, az csak az ambientes átkötődarabok közül kerülhetett ki). Bár alig háromnegyed órát tesz ki a teljes az album, mégis szerzője egyik legjobb darabjáról van szó. Harry Gregson-Williams nemcsak kegyeletét rótta le egy bátor asszony emlékének e nagyszerű munkájával, de gondoskodott arról is, hogy a filmzenekedvelők is remek élményekkel gazdagodhassanak.


    Bíró Zsolt
    2007.01.19.




    Tracklista:

      1. One More Day - Sinéad O'Connor (3:20)
      2. Dublin 1996 (2:50)
      3. Driving (1:37)
      4. Preparations (1:50)
      5. The Killing (5:07)
      6. Research (1:03)
      7. Traynor Lies (2:11)
      8. The Beating (4:24)
      9. Conversations (1:54)
    10. First Warning (1:14)
    11. Bad News - Brian O'Donnell (6:05)
    12. Second Warning (2:25)
    13. Deceit (3:32)
    14. Never Show Your Fear (1:23)
    15. The Funeral - Sinéad O'Connor (2:21)



    TOVÁBBI ÉRTÉKELÉSEINK:

    Dobrosi Tamás          nem értékelte

    Emesz Csaba          nem értékelte

    Gregus Péter

    Kulics László

    Szabó Csaba          nem értékelte

    Tihanyi Attila




    KAPCSOLÓDÓ ANYAGOK:

    Cinderella Man

    The Devil's Own

    The Ghost and the Darkness

    Phone Booth

    További kritikáink
  • Ant-Man and the Wasp
  • Adrift
  • The Mentalist
  • The Shape of Water
  • Red Sparrow
  • Skyscraper
  • The Disaster Artist
  • Love, Simon
  • Jurassic World: Fallen Kingdom
  • Ready Player One
  • Solo: A Star Wars Story
  • Looney Tunes: Back in Action
  • Revenge of the Ninja
  • Charlie and the Chocolate Factory
  • Backdraft

  • Filmzenékről röviden
  • A Wrinkle in Time
  • Geostorm
  • Death Wish
  • Fifty Shades Freed
  • Darkest Hour
  • The Commuter
  • Intent to Destroy
  • Goodbye Christopher Robin
  • Jigsaw
  • Hail, Caesar!

  • Filmek alatt hallott zenék
  • Dark
  • Bright
  • Jean-Claude Van Johnson
  • 47 Meters Down (In to Deep)
  • The Shallows
  • Solace
  • Into the Grizzly Maze
  • Enemies Closer
  • D-Tox
  • Rambo III

  • Interjúk
  • Hrutka Róbert: Szívvel-lélekkel
  • Jeff Beal: Apró kincsek
  • Lisa Gerrard: A szív hangja
  • Mark Hinton Stewart: A zene a párbeszédek mögött

  • Kollaborációk
  • Oliver Stone filmjeinek zenéi
  • Elmer Bernstein életútja I.
  • Jerry Goldsmith életútja III.
  • Jerry Goldsmith életútja II.
  • Jerry Goldsmith életútja I.

  • A filmzene legendái
  • Angelo Badalamenti
  • Philip Glass
  • Basil Poledouris
  • Lalo Schifrin
  • Dave Grusin

  • Moziszériák,tévésorozatok
  • A hobbit-trilógia zenéi
  • A Rémálom az Elm utcában széria zenéi
  • A Robert Langdon-filmek zenéi
  • A Hellraiser-filmek zenéi
  • A Válaszcsapás zenéje

  • További írásaink
  • Ez volt 2016
  • Oscar előtt és Oscar után 2016
  • 10 éves a Filmzene.net
  • Filmzeneszerzők különböző albumai
  • Filmzenékhez köthető kiadványok
  • Stúdiók
  • Lemezkiadók
  • In Memoriam