FŐOLDAL  |   ZENESZERZŐK  |   FILMZENEALBUMOK  |   FILMZENÉKRŐL RÖVIDEN  |   FILMEK ALATT HALLOTT ZENÉK  |   INTERJÚK    
  |   HÍREK

    Heaven and Earth  Halloween  Vertical Limit  The Predator  Peppermint  small Soldiers  The Meg  The Mountain Between Us  The Equalizer 2  Tomb Raider
EGYÉB ÍRÁSOK  |   MOZISZÉRIÁK ÉS TÉVÉSOROZATOK  |   ÉVES ÖSSZESÍTÉSEINK  |   DÍJAK  |   FÓRUM  |   JÓ TUDNI  |   RÓLUNK  |   KAPCSOLAT



Keresés a Filmzene.neten

  







Beszámolók
  • Ólafur Arnalds a Müpában
  • Hollywood Magyarországon - Hans Zimmer-est Lisa Gerrarddal
  • Brian Tyler londoni koncertje
  • Hans Zimmer Magyarországon

  • Zenék egy témára
  • Conan
  • Robin Hood
  • A három testőr
  • Sherlock Holmes
  • Cápás filmek

  • DVD kiadványok
  • Jerry Goldsmith 80th Birthday Tribute Concert - Fimucité 3
  • A Tribute to Basil Poledouris
  • Fimucité 2: Closing Night Gala 2008
  • "War" - A filmzene készítése
  • Creating the Lord of the Rings Symphony




  • Filmzene.net - The Vanishing (Jerry Goldsmith)    THE VANISHING   (1993)
       Nyom nélkül


      

       zene: Jerry Goldsmith
       vezényel: Lionel Newman
       kiadás éve: 2007
       kiadó: Varése Sarabande
       játékidő: 64:33




         1993 egyike volt Jerry Goldsmith szokásos túlvállalt éveinek, ahol az elkészült filmzenék mennyisége szinte egyértelműen a minőség rovására ment. A "Dennis, a komisz", a "Bűvölet", a "Hatszoros ölelés", a "Matiné", valamint jelen írás tárgya mellett talán a magyarra elég sután "Mindent a győzelemért" címre fordított "Rudy" tekinthető egyedüli kivételnek, ami a kiemelkedőbb hallgatnivalót illeti. Ezt így rögtön az ismertető elején persze nem szép dolog kijelenteni, de az igazság az, hogy a "The Vanishing"-ről elég nehéz ódákat zengeni. Az általa képviselt legnagyobb érték az, hogy hosszú bootleg-korszak után végül limitált háromezres példányszámban jelent meg a Varése CD Club keretein belül, az azonban mindent elárul róla, hogy még mindig lehet kapni, sőt, egyes aukciós oldalakon a hivatalos ár harmadáért is beszerezhető. Ugyanakkor mégsem tudok teljes elutasítással beszélni a viszonylag hosszúra nyújtott albumról, mert annak ellenére, hogy legfőképp az "Elemi ösztön" során megálmodott, csendesen fojtogató hangulat jellemzi az egész művet, megspékelve az "Ómen 3. - Végső leszámolás" főtémájának visszafogottabb variációjával, végig azonos szinten muzsikál, és ha jó pillanatban kezdünk a hallgatásába, bizony előbb-utóbb azon kapjuk magunkat, hogy már körbe is fontak minket a csalfán hívogató dallamsorok.

         A film egy megbízhatóan teljesítő, de nem egetrengető filmtörténelmi karriert befutott thriller, pedig George Sluizer rendező gyakorlatilag kétszer is nekifuthatott a műnek, lévén a saját, holland-francia koprodukcióban készült eredetijét forgatta újra Hollywoodban, méghozzá viszonylag jó nevű színészgárdával. A pszichothriller középpontjában egy egyébként példás családfőként tündöklő férfi (Jeff Bridges) áll, aki elrabolja egy szerelmespár lány tagját (Sandra Bullock megközelítőleg háromperces alakítása). A kétségbeesett fiúnak (Kiefer Sutherland) persze fogalma sincs arról, mi is történt valójában, ám antipatikus főhősünk remek megoldást eszel ki: segít neki megtalálni elveszett szerelmét, cserében viszont át kell élnie ugyanazt, amit a lánynak. Hosszas huzavona után végül belemegy a halálos játékba, nem is sejtve, mennyire torz elme precíz csapdájába került valójában.
         Annak idején még nem figyeltem olyan kihegyezett fülekkel az aláfestéseket, hogy visszagondolva bármi konkrét emlék eszembe jutna az egyébként többször is megtekintett "Nyom nélkül" zenéjével kapcsolatban. Az albumot hallgatva ez az érzés megmagyarázódik valamelyest, lévén Goldsmith a feszültséget leginkább háttérbe húzódó zenekari megoldásokkal hozta létre, és igazából csak az utolsó negyedórában találkozhatunk fület szaggató tombolással. Az efféle underscore viszont önmagában sosem játszik olyan kiemelkedő szerepet, emiatt a "The Vanishing" nem is válik olyan muzsikává, amit az ember azért tesz be a lejátszóba, hogy kikapcsolván magát a külvilágtól, csak a zenére koncentráljon.

         Háttérként viszont tulajdonképpen zseniális, mert a zömével főként vonósok és szóló fafúvósok (klarinét, fuvola, oboa) által előadott tételek képesek olyan tapintattal háttérben maradni, hogy közben azért remekül megdolgozzák a tudatalattinkat. Részint a magas tónusú elektronikus effektek állandó jelenlétének köszönhető, hogy előbb-utóbb hipnotikus erő árad szét a hangszórókból, s amikor a rémületkeltés zenei eszközeként feldübörgő timpani mellé a jellegzetes goldsmith-i fémes szintidob rácsattan, akkor vesszük csak észre igazán, mennyire kényelmetlenül érezzük magunkat a szobában. A nyitótétel ("Practice") hamar ráhangol erre a thrillerhangulatra, és aztán legalább tíz percig nem is nagyon mozdul semerre. A jellegzetes főtéma apróbb variációi mellett bemutatja a szerelmes hátteret az "Apologise" és a "Forever" romantikus harmóniái révén; e romantikus szál egyébként közelít Goldsmith az "Oroszország-ház" című filmhez írt, hasonlóan szívbemarkoló muzsikájához.
         Aztán ez a drámával és feszültséggel vegyített románc egycsapásra megszűnik a "Diane's Missing" során megszólaló ütősök és rezesek hathatós közbenjárásával. Mint az első fenyegetőbb megszólalású tétel, egyszerre utal vissza a "Total Recall - Az emlékmás" hangulatára, s vetíti előre "Az Árnyék" akciódúsabb pillanatait. Ez a motívum két rövidke tétel ("Passing Time", "Hello Jeff") erejéig tér csupán vissza a nagy finálé előtt (leszámítva egy-két más jellegű track rövid lezárását), közben azonban megismerhetünk egy másik témát a "Weekend Duty"-ban: az elektromos zongorán előadott szerzemény fejezi ki számomra leginkább a kétségbeesést és reménytelenséget, főleg, amikor a hullámzó megszólalásra a furulya, valamint a vonósok is rásegítenek.

         Egyébként egymást váltogatják a szinte csak effektszintű aláfestést nyújtó kompozíciók és a melankolikus szerelmi szál zenei kifejezői. A számomra abszolút felesleges résztvevőnek érzett "The Password", a némiképp fenyegetőbb "New Message", a bevállalt halálos utazás kezdetét jelentő, kábultan bekebelező "Drink", illetve a rögtön azt követő, erőteljes felcsattanással nyitó "Surprise" mellett szinte megnyugvásnak tűnnek az "A Night's Sleep" és a "The Vision" lágy harmóniái, hogy a kakukktojásként felbukkanó, színtiszta jazzmuzsikáról ("Variation") ne is beszéljek. A kínokkal teli végkifejletet aztán remekül adja vissza a "Where's Jeff?" dühös összevisszasága (némileg a "Rambo" zenéire emlékeztetve), és az egész ördögi cselszövést összegző, majd a végső csatával lezáró "Let's Talk" után egy csodás, a jazzhez való visszakanyarodás csillapítja és próbálja meg elfeledtetni az átélt szenvedést. Az "End Titles" remek variációja a korábban megismert szerelmi témának, és bármennyire is azonos hangulatvilága van az ezt megelőző egy órának, nem érzem, hogy kilógna a mű egészéből.

         A hatvannégy percből, köszönhetően a modern technikának, könnyedén kiprogramozhatók azok a tételek, amelyek távollétében a "The Vanishing" jóval konkrétabb zenei élmény is lehetne, ám kétséges, hogy az egyébként rövidke trackek nélkül vajon képes lenne-e Jerry Goldsmith munkája ugyanilyen módon feszültté tenni a hallgatói légkört. Nem mondhatom kiemelkedőnek, s ha épp más nincs, ami lekötné közben figyelmünket, helyenként egészen nyugodtan lehet unalmasnak is nevezni, ám összességében egy jól teljesítő, az őrült ötleteket tapintatosan távol tartó filmzenéről van szó. Hacsak nem vagyunk olyan anyagi helyzetben, hogy a Varése Club főként eszmei értékét növeljük a szokásos igényes körítésben tálalt lemez húszdolláros árának leszurkolásával, a jóval reálisabbnak tűnő feléért azért érdemes egy példányt felhelyezni a polcra.


    Tihanyi Attila
    2008.06.07.




    Tracklista:

      1. Practice (4:50)
      2. The Stars (1:05)
      3. Statistics (1:52)
      4. Steps (1:07)
      5. Apologies (2:13)
      6. Forever (1:37)
      7. Diane's Missing (2:34)
      8. That's It (0:55)
      9. Passing Time (0:37)
    10. A Night's Sleep (1:40)
    11. Weekend Duty (2:12)
    12. The Password (4:40)
    13. The Vision (3:44)
    14. New Message (2:29)
    15. Hello, Jeff (0:39)
    16. Let Me Tell You (3:18)
    17. A Variation (2:18)
    18. The Lure (1:00)
    19. Abduction (2:40)
    20. Don't Tell (0:52)
    21. Drink (4:01)
    22. Surprise (2:07)
    23. Where's Jeff? (3:46)
    24. Let's Talk (9:00)
    25. End Titles (3:17)



    TOVÁBBI ÉRTÉKELÉSEINK:

    Bíró Zsolt

    Dobrosi Tamás          nem értékelte

    Emesz Csaba          nem értékelte

    Gregus Péter          nem értékelte

    Kulics László

    Szabó Csaba          nem értékelte




    KAPCSOLÓDÓ ANYAGOK:

    Basic Instinct

    The Final Conflict

    Six Degrees of Separation

    When a Stranger Calls

    További kritikáink
  • Ant-Man and the Wasp
  • Adrift
  • The Mentalist
  • The Shape of Water
  • Red Sparrow
  • Skyscraper
  • The Disaster Artist
  • Love, Simon
  • Jurassic World: Fallen Kingdom
  • Ready Player One
  • Solo: A Star Wars Story
  • Looney Tunes: Back in Action
  • Revenge of the Ninja
  • Charlie and the Chocolate Factory
  • Backdraft

  • Filmzenékről röviden
  • A Wrinkle in Time
  • Geostorm
  • Death Wish
  • Fifty Shades Freed
  • Darkest Hour
  • The Commuter
  • Intent to Destroy
  • Goodbye Christopher Robin
  • Jigsaw
  • Hail, Caesar!

  • Filmek alatt hallott zenék
  • Dark
  • Bright
  • Jean-Claude Van Johnson
  • 47 Meters Down (In to Deep)
  • The Shallows
  • Solace
  • Into the Grizzly Maze
  • Enemies Closer
  • D-Tox
  • Rambo III

  • Interjúk
  • Hrutka Róbert: Szívvel-lélekkel
  • Jeff Beal: Apró kincsek
  • Lisa Gerrard: A szív hangja
  • Mark Hinton Stewart: A zene a párbeszédek mögött

  • Kollaborációk
  • Oliver Stone filmjeinek zenéi
  • Elmer Bernstein életútja I.
  • Jerry Goldsmith életútja III.
  • Jerry Goldsmith életútja II.
  • Jerry Goldsmith életútja I.

  • A filmzene legendái
  • Angelo Badalamenti
  • Philip Glass
  • Basil Poledouris
  • Lalo Schifrin
  • Dave Grusin

  • Moziszériák,tévésorozatok
  • A hobbit-trilógia zenéi
  • A Rémálom az Elm utcában széria zenéi
  • A Robert Langdon-filmek zenéi
  • A Hellraiser-filmek zenéi
  • A Válaszcsapás zenéje

  • További írásaink
  • Ez volt 2016
  • Oscar előtt és Oscar után 2016
  • 10 éves a Filmzene.net
  • Filmzeneszerzők különböző albumai
  • Filmzenékhez köthető kiadványok
  • Stúdiók
  • Lemezkiadók
  • In Memoriam