FŐOLDAL  |   ZENESZERZŐK  |   FILMZENEALBUMOK  |   FILMZENÉKRŐL RÖVIDEN  |   FILMEK ALATT HALLOTT ZENÉK  |   INTERJÚK    
  |   HÍREK

    It  Rebel in the Rye  The Mummy  Catch Me If You Can  Dunkirk  Blade Runner  Kingsman: The Golden Circle  War for the Planet of the Apes  Spider-Man: Homecoming  The Autopsy of Jane Doe
EGYÉB ÍRÁSOK  |   MOZISZÉRIÁK ÉS TÉVÉSOROZATOK  |   ÉVES ÖSSZESÍTÉSEINK  |   DÍJAK  |   FÓRUM  |   JÓ TUDNI  |   RÓLUNK  |   KAPCSOLAT



Keresés a Filmzene.neten

  






Beszámolók
  • Hollywood Magyarországon - Hans Zimmer-est Lisa Gerrarddal
  • Brian Tyler londoni koncertje
  • Hans Zimmer Magyarországon
  • Az Antonio Sanchez & Migration magyarországi koncertje

  • Zenék egy témára
  • Conan
  • Robin Hood
  • A három testőr
  • Sherlock Holmes
  • Cápás filmek

  • DVD kiadványok
  • Jerry Goldsmith 80th Birthday Tribute Concert - Fimucité 3
  • A Tribute to Basil Poledouris
  • Fimucité 2: Closing Night Gala 2008
  • "War" - A filmzene készítése
  • Creating the Lord of the Rings Symphony




  • Filmzene.net - U.S. Marshals (Jerry Goldsmith)    U.S. MARSHALS   (1998)
       Életre-halálra


      

       zene: Jerry Goldsmith
       vezényel: Jerry Goldsmith
       kiadás éve: 1998
       kiadó: Varése Sarabande
       játékidő: 30:21




         Sam Gerard (Tommy Lee Jones) szövetségi rendőrbíró és csapata ismét egy szökött fegyencet igyekszik kézre keríteni. Az üldözött azonban titokzatos múlttal rendelkezik, ráadásul ő is igyekszik leleplezni azt a személyt, aki két gyilkossággal gyanúsította meg. A körkörös macska-egér játék szenvedő alanya most nem Harrison Ford, hanem Wesley Snipes. A hajsza közben egyre több jel utal arra, hogy Sheridan kormány-összeesküvés áldozata volt. Hogy egy kicsit még bonyolítság a dolgot, az FBI egy ügynököt (Robert Downey Jr.) rendel Gerard mellé, hogy felügyelje a hajszát, illetve jelentést adjon az ügy menetéről.
         Az "Életre-halálra" (ezen a bugyuta címen mennyit agyalhattak a hazai forgalmazók?) ismét egy sikeres film folytatása, nem pedig friss ötleten alapuló produkció. A vezérfonalat itt a '90-es évek elején készült "A szökevény" című film szolgáltatja - azon belül is az üldözőket alakító szereplőgárda. Lehetett volna jobb filmet is kerekíteni belőle, de ha úgy állunk hozzá, hogy egy jó kis popcorn akciót szeretnénk, akkor nem csalódunk sokat.

         James Newton Howard után Jerry Goldsmith-t kérték fel, hogy a kellő pillanatban feszültséget, illetve gördülékeny akciózenét szolgáltasson a képi világ alá. Míg Newton Howard zenéje visszafogottabb dallamokkal kooperált, addig Goldsmith a húrok közé csapott. Hogy miért esett a választás pont Goldsmith-re, arra a válasz nem túlzottan komplikált. Rendezőnk - Stuart Baird - ugyanis eddig három filmet jegyez, s közülük mindegyiknek Goldsmith volt a zeneszerzője. Első közös munkájuk az "Executive Decision", melyet két évvel később a "U.S. Marshals" követett, végül pedig a "Star Trek: Nemesis"-szel zárult kollaborációjuk. Ez tehát arra enged következtetni, hogy Baird meg van elégedve a Mester munkáival és ebből adódóan nem állt szándékában másik zeneszerző után nézni.

         Ennyi bevezető talán elég is, lássuk, mire adtunk (vagy nem adtunk) ki pénzt. Az album a "Nuggets & Bullets" című számmal kezdődik, mely egyben a film első akciójelenete alatt hallható. Konkrétabban mikor Gerard megszabadul az álcaöltözéknek használt csirkejelmeztől, és társaival együtt beront egy lakásba. Az alig két perces szám elegendő ahhoz, hogy Goldsmith meglebegtesse előttünk a filmhez álmodott főtémát, illetve ízelítőt adjon a hangszerelésből. Ezen felül megnyugtat minket afelől, hogy a tőle elvárt és megszokott színvonal, temperamentumosság ezúttal sem marad el. A "Sinking Plane" elején már a kikerekített főtémát hallhatjuk: a magas vonósokra határozottan lecsapott dobok válaszolnak. A szám közepe felé haladva az előbb említett kemény lecsapások mérséklődnek és az ütős, illetve vonós szekciókat fúvósokkal támogatja az aktuális dallamnak megfelelően. Remek üldözős zenét komponált a Mester.
         A "Heading for the Swamp" visszafogottabban indul. De a kezdeti feszültséget nem húzza túl sokáig: visszatér az első két track diktálta kerékvágásba. A zenét nem tisztán a nagyzenekar szolgáltatja, hanem alkalmanként a szintetizátor is szerepet kap. Ez főleg a lassabb, "kivárós" részekre vonatkozik. Ugyanitt a zongorajáték is megjelenik. A "Swamp Search" a maga kis hat perces játékidejével az első hosszabb lélegzetű szám. Nemegyszer feltűnnek azok a zenei elemek, amiket az első három szám alkalmával megismerhettünk. Itt is érvényes az, amit az "Executive Decision"-nél leírtam, miszerint ha valaki eddig nem kapott rá a zene hangulatára, az jobb, ha most kiveszi a lejátszóból, mert innentől már többször is felbukkannak ugyanazok a dallamok. Persze nem hangjegyről hangjegyre, hanem kisebb-nagyobb átírásokkal, variálásokkal, de a lényegen nem változtat (bár ha valaki elfogult Goldsmith rajongó, az nem fogja ezt negatívumnak tartani). Valószínűsíthető, hogy ez váltja ki a legtöbb filmzenével foglalkozó honlap, vagy újság nem éppen pozitív véleményét eme két lemezről. Annyival azért még az utóbbi mondatomat kiegészíteném, hogy a Varese jó pár olyan zenét lehagyott az albumról, amik pozitívra változtathatnák a véleményeket.

         Az "Eyes on the City" kellemes zenét takar. Hangzatos megoldások vannak benne, amilyet a lemez hátralévő felében sajnos nem hallunk többet. Citera, gong, és harang felelős a kivárás tükrözéséért, valamint a város esti látképének hangulatáért, mely alá már becsempészi a hegedűket és egy tipikus goldsmith-i "totál" zene hallható. "Following Chen": szép, tiszta vonósokkal indít, akik kimérten kezdik a játékot zongora, szintetizátor kíséretében. A háttérben meghúzódó kis kopogtatásokhoz hasonlítható dallam egy évvel később felbukkan a "Small Soldiers"-ben is. Az első perchez közeledve ez a kellemes dallam kicsit felemelkedik, eldurvul, s a második perctől kezdve ismét a filmhez megálmodott fő akciódallamok veszik át a terepet. A zongora mindössze három billentyűlenyomással szolgáltatja az alapütemet, s ez az egyszerűség szépre sikeredett. Később átveszik a vonósok ugyan ezt a dallamot mialatt a zongora szépen elhalványodik egy másik dallamvezetés közepette. A vége felé egy kis feszültséget is belevisz magas vonósok kíséretében. Még egy utolsó "túlpörgésre" invitál Goldsmith a zenekar segítségével. A száguldást lezáró rész a "The Front Gate" címet kapta.
         A zárótétel trombitával és halk vonósokkal indít, így egy fegyelmezett, kicsit katonás stílust kölcsönöz. Szépen lassan bekapcsolódik a zongora, s a megkönnyebbülés jelei után a szokott határozottsággal és lecsapással zárja le mind az albumot, mind pedig a filmet: a főtéma fennkölt előadásmódban prezentálódik.

         Bár a zene nekem nagyon tetszik és nyilvántartásomban az egyik legjobb Goldsmith műként szerepel - az akciózene kategóriában -, sajnos a fél órás játékidő és az ebből adódóan lemaradt tételek miatt adtam annyi csillagot, amennyi fent látható. A legjobban azt a tracket hiányolom, amit akkor hallani, mikor Sheridan a kamionban rejtőzködik. De ez sajnos a legtöbb filmzenei albumnál előfordul, hogy észreveszünk a filmben egy olyan témát, tételt, amit utána szívesen hallanánk elkülönítve is. Aki nem igazán van kiegyezve Goldsmith munkásságával, az nem biztos, hogy örömét leli ebben az albumban.
         A cd csomagolása a Varése "átmeneti időszakát" tükrözi: még a régi cd éllel rendelkezik, de a lemez nyomata már nem sablonos, hanem egy kép van rajta. Jelen esetben a borítón lévő cím alatti rész találjuk kinagyítva. A borítót kihajtva a szokásos elrendezésben láthatjuk a fekete-fehér képeket. Vajon ezt a kivitelezési megoldást mikor vetkőzi le teljesen a kiadó? Ami pozitívum lenne, az két kép Goldsmith-ről, de szegények olyan kicsik (1,5 x 1,5 cm), hogy alig lehet belőle látni valamit.


    Kulics László
    2004.12.29.




    Tracklista:

      1. Nuggets & Bullets (1:49)
      2. Sinking Plane (4:20)
      3. Heading for the Swamp (2:26)
      4. Swamp Search (6:01)
      5. Eyes on the City (2:17)
      6. Airport Locker (1:54)
      7. Following Chen (5:55)
      8. The Front Gate (2:25)
      9. Free to Go (2:37)


    TOVÁBBI ÉRTÉKELÉSEINK:

    Bíró Zsolt

    Dobrosi Tamás          nem értékelte

    Emesz Csaba

    Gregus Péter

    Szabó Csaba

    Tihanyi Attila




    KAPCSOLÓDÓ ANYAGOK:

    Along Came A Spider

    Executive Decision

    The Forgotten

    The River Wild

    További kritikáink
  • Pirates of the Caribbean: Dead Men Tell No Tales
  • Close Encounters of the Third Kind
  • Alien: Covenant
  • King Arthur: The Legend of the Sword
  • Atlantis: The Lost Empire
  • Life
  • Colossal
  • Great Expectations
  • Jesse Stone - The Ultimate Collection
  • The Boss Baby
  • In the Heart of the Sea
  • Power Rangers
  • Noah
  • Mighty Morphin Power Rangers: The Movie
  • Crimson Rivers

  • Filmzenékről röviden
  • Hail, Caesar!
  • The Lego Ninjago Movie
  • The Dark Tower
  • Remember
  • Split
  • The Hollywood Shorties
  • Eddie the Eagle
  • Spotlight
  • Green Room
  • The Boy

  • Filmek alatt hallott zenék
  • Jean-Claude Van Johnson
  • 47 Meters Down (In to Deep)
  • The Shallows
  • Solace
  • Into the Grizzly Maze
  • Enemies Closer
  • D-Tox
  • Rambo III
  • Transformers: Rescue Bots
  • Sex Tape

  • Interjúk
  • Jeff Beal: Apró kincsek
  • Lisa Gerrard: A szív hangja
  • Mark Hinton Stewart: A zene a párbeszédek mögött
  • Wolf Péter: A szerencse kapuja

  • Kollaborációk
  • Oliver Stone filmjeinek zenéi
  • Elmer Bernstein életútja I.
  • Jerry Goldsmith életútja III.
  • Jerry Goldsmith életútja II.
  • Jerry Goldsmith életútja I.

  • A filmzene legendái
  • Angelo Badalamenti
  • Philip Glass
  • Basil Poledouris
  • Lalo Schifrin
  • Dave Grusin

  • Moziszériák,tévésorozatok
  • A hobbit-trilógia zenéi
  • A Rémálom az Elm utcában széria zenéi
  • A Robert Langdon-filmek zenéi
  • A Hellraiser-filmek zenéi
  • A Válaszcsapás zenéje

  • További írásaink
  • Ez volt 2016
  • Oscar előtt és Oscar után 2016
  • 10 éves a Filmzene.net
  • Filmzeneszerzők különböző albumai
  • Filmzenékhez köthető kiadványok
  • Stúdiók
  • Lemezkiadók
  • In Memoriam