FŐOLDAL  |   ZENESZERZŐK  |   FILMZENEALBUMOK  |   FILMZENÉKRŐL RÖVIDEN  |   FILMEK ALATT HALLOTT ZENÉK  |   INTERJÚK    
  |   HÍREK

    Heaven and Earth  Halloween  Vertical Limit  The Predator  Peppermint  small Soldiers  The Meg  The Mountain Between Us  The Equalizer 2  Tomb Raider
EGYÉB ÍRÁSOK  |   MOZISZÉRIÁK ÉS TÉVÉSOROZATOK  |   ÉVES ÖSSZESÍTÉSEINK  |   DÍJAK  |   FÓRUM  |   JÓ TUDNI  |   RÓLUNK  |   KAPCSOLAT



Keresés a Filmzene.neten

  







Beszámolók
  • Ólafur Arnalds a Müpában
  • Hollywood Magyarországon - Hans Zimmer-est Lisa Gerrarddal
  • Brian Tyler londoni koncertje
  • Hans Zimmer Magyarországon

  • Zenék egy témára
  • Conan
  • Robin Hood
  • A három testőr
  • Sherlock Holmes
  • Cápás filmek

  • DVD kiadványok
  • Jerry Goldsmith 80th Birthday Tribute Concert - Fimucité 3
  • A Tribute to Basil Poledouris
  • Fimucité 2: Closing Night Gala 2008
  • "War" - A filmzene készítése
  • Creating the Lord of the Rings Symphony




  • Filmzene.net - Unlawful Entry (James Horner)    UNLAWFUL ENTRY   (1992)
       Őrjítő vágy


      

       zene: James Horner
       vezényel: James Horner
       kiadás éve: 1992
       kiadó: Intrada Records
       játékidő: 35:17




         Megmondom őszintén, én Madeleine Stowe miatt imádom ezt a filmet. Nem érdekel, hogy Kurt Russell milyen formában küzd kétségbeesetten a feleségéért, nem érdekel, hogy Ray Liotta őrülten belehabarodva a nőbe mit meg nem tesz, hogy a közelébe férkőzhessen - engem csak Madeleine Stowe érdekel, valahányszor a filmet látom. Nem is nagyon jegyzik egyébként, szimpla B-kategóriás akció-thriller, egyszer nézhető (kivéve a főszereplőnőt). Ennek folyományaként a zenétől sem szabad sokat várni, s mint lentebb kiderül, jól is járunk, ha nem várunk tőle semmit.

         Akármilyen fórumon találkozunk ezzel a filmzenével, a legtöbben Horner legrosszabb munkái közé sorolják a 35 perc körüli anyagot. Jómagam is csupán az első és az utolsó tételt kedvelem, igaz, azokat nagyon is. Már a "48 órás" korszakban is imádtam a zongoraalapra írt, basszgitár-hajlításokkal emelt zenéit, pláne, ha az még szintiháttérrel meg is van toldva, s nem mellékesen vonósok is szerepet kapnak az összhatásban. Igen ám, csak sajnos az "Unlawful Entry" a keretes megoldás legékesebb példája, az első és a nyolcadik tétel által körbezárt intervallum vajmi kevés hallgatható élményt hordoz magában. Ha olykor-olykor fel is csendül a zongorafutam, vagy a szintetizátoros háttérhangzás, azt a Christopher Young által tökélyre fejlesztett, s Horner esetében gyatrán alulértelmezett "freak-out"-ok teljesen tönkreteszik.

         A főtémáról tényleg csak ódákat tudok zengeni, hosszú ideje kerestem már ezt a zenét, nagyszerű hangulata van, dacára annak, hogy viszonylag egyszerű - de hát nem kell mindig mindent túlbonyolítani. A jellegzetes zongorajáték, melyre ráépül egy (szerintem) elektronikus szaxofontéma, kifejezetten szép. Később a reprízben már hozzácsapódik a hegedűszólam is, és a szaxofont felváltja a szinti. Tulajdonképpen négyszer eljátssza a főtémát, s ezzel szűk fél óra erejéig be is fejeződik a figyelemreméltó zeneiség. Ébresztőleg hat az "Intruder", itt nem babra megy a játék. Mély zongorajáték, melyet szerintem nem is lehet kottára írni, Zimmer esetében sokszor alkalmazott szintis átfutás, ijesztő hatású dobok; ez még nem is annyira rossz (tekintsünk most el attól, hogy Hornert hallgatunk, korábbi munkái és főleg akcióscorejai azért méltán népszerűek, hogy az "Aliens"-ről ne is beszéljünk). Klasszikus horrortételnek minősül egy nem horrorfilm esetében. A harmadik tételben ("Being Watched") visszatér a zongorajáték, de tényleg csak érintőlegesen, emlékeztet, hogy van hangulata azért a darabnak. A főtéma is felcsendül, de az idill összesen másfél perc erejéig tart. Itt előkerülnek a Z-kategóriás horroreffektek, természetellenes összevisszaságban - azért ez Harry Manfredininek jobban ment (mert tőle nem is vártunk mást soha). Aztán visszakerül a főtéma, s már csak azt sajnáljuk az egészben, hogy megszakad az imént. Fémes industrial-csengések tarkítják, mintha a hároméves unokahúgom csapkodná az alumínium-járókája rácsait a fakalapáccsal.

         Sosem voltam oda a hallgathatatlan zörejmasszákért, így a negyedik "Leon's Death"-ről sem tudok érdemben nyilatkozni. A film alatt inkább csak az érdekelt, hogy a normális életű Kurt Russell meghasonulva agyonveri a Liotta által elkapott, és korábban már "megszelídített" szerencsétlen betörőt, aki felbolygatta ideális életüket. Ebben a tételben minden zeneiség mellőzve van. Az ötödik "Drug Burst" szintén semmi meglepő fordulatot nem hoz, elektronikus pergődob-alapra, száguldó szinti-átmenetekre épülő huszadrangú sci-fi-horror zenéjét idézi fel. A "Bail Denied"-ben visszatér a főtéma egy variáns mély vonós motívumra, s aztán következik az utolsó előtti tétel, mely a teljes anyag közel egyharmadát teszi ki. Itt véletlenszerűen váltakozik a főtéma egyéb elektro-nikus effektekre, szintetizátoros harmóniákra, s a már megszokott fémes gyárhangzásokra. Az utolsó harmadában tetőzik a feszültség, már körvonalazódik a megoldás, a cselekmény lezárása közeleg. Akár külön tételre is lehetett volna bontani az utolsó másfél percet, később ehhez hasonló hangzású halk vonós dallamokat Zimmer akciózenéiben hallhattunk, de ott azért a körítés is megvolt, ráadásul az emberre nem jött rá a frász, mint itt az utolsó tíz másodperc hozta hátborzongató és fülsiketítő fordulat esetében.

         A nyolcadik "End Credits" még visszaidéz egy picit az előző hat tételben megbújt mélyebb vonós motívumokra, s aztán visszakerül már-már megkönnyebbülést okozva a zongorajáték, amelyet követ a főtémában jól ismert szaxofon, basszgitár-hajlítás, s vonóskíséret. Ezt megismétli még egyszer, majd ahogy a tétel is kezdődik, mély szólammal zárja le ezt a kiábrándító 35 percet.

         Tulajdonképpen a főtéma érdekessége és szépsége teljesen elvész és leértékelődik a zene folyamatos hallgatása közben. Csak a kritika megírása miatt folyamodtam ahhoz, hogy végighallgassam, s így meg is untam az egyébként tényleg nagyon kellemes dallamot. Akár szerencsének is mondható, hogy szinte már sehol sem lehet fellelni a CD-t. Gondolom, keveset is adtak ki belőle, és az a kevés is valahol az elvetemült, fanatikus Horner-rajongók polcán szunnyad és porosodik. Mert az egész biztos, hogy nem hallgatják túl nagy gyakorisággal.


    Tihanyi Attila
    2004.01.30.




    Tracklista:

      1. Main Title (3:14)
      2. Intruder (2:08)
      3. Being Watched (5:42)
      4. Leon's Death (3:01)
      5. Drug Bust (3:06)
      6. Bail Denied (2:26)
      7. Pete's Passion (11:15)
      8. End Credit (4:22)



    TOVÁBBI ÉRTÉKELÉSEINK:

    Bíró Zsolt

    Dobrosi Tamás          nem értékelte

    Emesz Csaba          nem értékelte

    Gregus Péter          nem értékelte

    Kulics László          nem értékelte

    Szabó Csaba          nem értékelte




    KAPCSOLÓDÓ ANYAGOK:

    Along Came a Spider

    Clear and Present Danger

    The Forgotten

    Twisted

    További kritikáink
  • Ant-Man and the Wasp
  • Adrift
  • The Mentalist
  • The Shape of Water
  • Red Sparrow
  • Skyscraper
  • The Disaster Artist
  • Love, Simon
  • Jurassic World: Fallen Kingdom
  • Ready Player One
  • Solo: A Star Wars Story
  • Looney Tunes: Back in Action
  • Revenge of the Ninja
  • Charlie and the Chocolate Factory
  • Backdraft

  • Filmzenékről röviden
  • A Wrinkle in Time
  • Geostorm
  • Death Wish
  • Fifty Shades Freed
  • Darkest Hour
  • The Commuter
  • Intent to Destroy
  • Goodbye Christopher Robin
  • Jigsaw
  • Hail, Caesar!

  • Filmek alatt hallott zenék
  • Dark
  • Bright
  • Jean-Claude Van Johnson
  • 47 Meters Down (In to Deep)
  • The Shallows
  • Solace
  • Into the Grizzly Maze
  • Enemies Closer
  • D-Tox
  • Rambo III

  • Interjúk
  • Hrutka Róbert: Szívvel-lélekkel
  • Jeff Beal: Apró kincsek
  • Lisa Gerrard: A szív hangja
  • Mark Hinton Stewart: A zene a párbeszédek mögött

  • Kollaborációk
  • Oliver Stone filmjeinek zenéi
  • Elmer Bernstein életútja I.
  • Jerry Goldsmith életútja III.
  • Jerry Goldsmith életútja II.
  • Jerry Goldsmith életútja I.

  • A filmzene legendái
  • Angelo Badalamenti
  • Philip Glass
  • Basil Poledouris
  • Lalo Schifrin
  • Dave Grusin

  • Moziszériák,tévésorozatok
  • A hobbit-trilógia zenéi
  • A Rémálom az Elm utcában széria zenéi
  • A Robert Langdon-filmek zenéi
  • A Hellraiser-filmek zenéi
  • A Válaszcsapás zenéje

  • További írásaink
  • Ez volt 2016
  • Oscar előtt és Oscar után 2016
  • 10 éves a Filmzene.net
  • Filmzeneszerzők különböző albumai
  • Filmzenékhez köthető kiadványok
  • Stúdiók
  • Lemezkiadók
  • In Memoriam