FŐOLDAL  |   ZENESZERZŐK  |   FILMZENEALBUMOK  |   FILMZENÉKRŐL RÖVIDEN  |   FILMEK ALATT HALLOTT ZENÉK  |   INTERJÚK    
  |   HÍREK

    Heaven and Earth  Halloween  Vertical Limit  The Predator  Peppermint  small Soldiers  The Meg  The Mountain Between Us  The Equalizer 2  Tomb Raider
EGYÉB ÍRÁSOK  |   MOZISZÉRIÁK ÉS TÉVÉSOROZATOK  |   ÉVES ÖSSZESÍTÉSEINK  |   DÍJAK  |   FÓRUM  |   JÓ TUDNI  |   RÓLUNK  |   KAPCSOLAT



Keresés a Filmzene.neten

  







Beszámolók
  • Ólafur Arnalds a Müpában
  • Hollywood Magyarországon - Hans Zimmer-est Lisa Gerrarddal
  • Brian Tyler londoni koncertje
  • Hans Zimmer Magyarországon

  • Zenék egy témára
  • Conan
  • Robin Hood
  • A három testőr
  • Sherlock Holmes
  • Cápás filmek

  • DVD kiadványok
  • Jerry Goldsmith 80th Birthday Tribute Concert - Fimucité 3
  • A Tribute to Basil Poledouris
  • Fimucité 2: Closing Night Gala 2008
  • "War" - A filmzene készítése
  • Creating the Lord of the Rings Symphony




  • Filmzene.net - United 93 (John Powell)    UNITED 93   (2006)
       A United 93-as


      

       zene: John Powell
       vezényel: Gavin Greenaway
       kiadás éve: 2006
       kiadó: Varése Sarabande
       játékidő: 43:22




         Paul Greengrass rendező személye vett rá arra, hogy megnézzem ezt a filmet, mert mint oly sokaknak, nekem sem volt kedvem egy szeptember 11-éről szóló mozit megtekintenem. Azóta is hálás vagyok, hogy megtettem magamnak ezt a szívességet, és ezáltal megismerhettem az idei felhozatal egyik kiemelkedő, ha nem a legjobb alkotását. És valóban: Greengrassnál megfelelőbb embert "A United 93-as" elkészítéséhez keresve sem találhatna senki.
         2002-ben az angol rendező vászonra vitte az 1972-es ír tüntetés vérbefojtását "Véres vasárnap" címmel, meglepő objektivitással és realisztikussággal. A cél ezúttal is ugyanez volt: dokumentarista stílusban szó szerint újraéleszteni az eseményeket, ismeretlen színészekkel, mentesen mindenféle klisétől vagy felesleges belemagyarázástól. Kilencven percben, szinte valós időben élhetjük újra a United 93-as járat utasainak torokszorítóan sokkoló és valóságos történetét. Nincs egy felesleges mondat, vagy kép sem a filmben, hiszen az áldozatok családtagjainak támogatásával Greengrass igyekezett mindent úgy megrendezni, ahogyan az megtörténhetett. A néző pedig azon kapja magát, hogy minden idegszálával szorít ezeknek a hétköznapi embereknek, miközben jól tudja, hogy hogyan végződött az a szörnyű szeptemberi nap.

         Ami a zenét illeti, azonos elvek mentén született meg az is. John Powell "A Bourne-csapda" idején gyümölcsöző munkakapcsolatot épített ki Greengrasszal, így nem volt meglepő, hogy erre a projektre is őt kérte fel a direktor. Powell a tökéletes művészi koncepció mentén mellőzte az ilyenkor elvárt hazafias csinnadrattát, és a végletekig minimalista, de rendkívül hatásos, főleg ambient-, illetve kitartott vonóshangzásokon, valamint effekt- és zörejhangokon alapuló művet alkotott. A cél hallhatóan nem karakteres témák és fütyülhető dallamok megalkotása volt, hanem egy a háttérben munkálkodó, feszültségteremtő mű, mely a film nézése közben szinte csak tudat alatt jut el a nézőhöz. A szerző elkötelezettségére utal az is, hogy fiát, Olivert is bevonta a munkába, és a kisfiú itt-ott felcsendülő rövid, visszhangos vokálja is nagymértékben hozzájárul a mű hatásosságához. Az albumot egyébiránt az áldozatokon kívül családjának is ajánlotta Powell.

         Az atmoszféra megteremtése volt az elsődleges cél tehát, melyet csellóakkordok, csengettyűk, rézfúvósok, és a terroristákat zeneileg éppen csak megjelenítő egzotikus dobhangzásokkal ér el a szerző, a fentebb már említett eszközök mellett. Az album első fele nyugalmasabban telik ("Pull the Tapes"), hisz a cselekmény is lassan bontakozik ki a nézők szeme előtt, ám ha a dramaturgia úgy kívánja meg, Powell hátborzongató, tovasikló vonóshangzásokkal vagy rézfúvósokkal húzza alá a történéseket. Ezt leginkább a "2nd Plane Crash" végén kapjuk meg, miközben a vásznon archív felvételekből újra láthatjuk a United 175-ös szörnyű sorsát, ahogy a második toronynak csapódik.
         A zene és a film csúcspontja egyaránt, amikor Thomas Burnett vezetésével az utasok egy része úgy dönt, hogy átveszik a gépeltérítők fölött a hatalmat. Innentől az események lavinaszerűen megindulnak, és a "Phone Calls" című tízperces monstre tétel nagyszerű drámai támaszt nyújt mindehhez. A több különböző szakaszra osztott szerzemény első felében pillanatra együtt érezzük a felcsillanó remény sugarát az áldozatokkal, ahogy a zene is hamis módon ezt sugallja nekünk. Később azonban a monoton, kopogós, rotorhangot idéző effektusok és a rekviemszerű fúvósok már nem sok jót ígérnek. Az albumot a "Dedication" című szám zárja, és miközben mi, nézők megpróbáljuk összeszedni magunkat az imént látott sokkoló képek után, Powell itt már függetlenedve a jelenetektől, tiszta vonószenével emlékezik meg csendesen az áldozatokról.

         A "United 93" meglehetősen funkcionális és egyszerű zene, tehát nem mindenki számára lesz emészthető önmagában, a filmtől elválasztva. Azonban én mégis úgy gondolom, nagyszerű munkát végzett a szerző, és megmutatta, hogy minimális eszközökkel, markáns zenei témák nélkül is milyen érzelemgazdag zenét tud írni. A Varése Sarabande kiadót pedig köszönet illeti azért, hogy egy bátor lépéssel kiadták ezt az albumot, mellékelve a borítóban egy pár soros megemlékezést Paul Greengrasstól.
         John Powell új utat nyitott pályafutásában eddigi legkomorabb szerzeményével, egyben méltó emléket állítva vele a United 93-as járat hőseinek.


    Berkes Zsolt
    2006.08.21.




    Tracklista:

      1. Prayers (6:03)
      2. Pull the Tapes (4:14)
      3. Take Off (3:07)
      4. 2nd Plane Crash (2:27)
      5. Making the Bomb (3:57)
      6. The Pilots (1:21)
      7. The Pentagon (1:43)
      8. Phone Calls (10:49)
      9. The End (5:50)
    10. Dedication (3:51)



    TOVÁBBI ÉRTÉKELÉSEINK:

    Bíró Zsolt

    Dobrosi Tamás          nem értékelte

    Emesz Csaba

    Gregus Péter

    Kulics László

    Szabó Csaba          nem értékelte

    Tihanyi Attila          nem értékelte




    KAPCSOLÓDÓ ANYAGOK:

    The Bourne Supremacy

    Ladder 49

    World Trade Center

    X-Men: The Last Stand

    További kritikáink
  • Ant-Man and the Wasp
  • Adrift
  • The Mentalist
  • The Shape of Water
  • Red Sparrow
  • Skyscraper
  • The Disaster Artist
  • Love, Simon
  • Jurassic World: Fallen Kingdom
  • Ready Player One
  • Solo: A Star Wars Story
  • Looney Tunes: Back in Action
  • Revenge of the Ninja
  • Charlie and the Chocolate Factory
  • Backdraft

  • Filmzenékről röviden
  • A Wrinkle in Time
  • Geostorm
  • Death Wish
  • Fifty Shades Freed
  • Darkest Hour
  • The Commuter
  • Intent to Destroy
  • Goodbye Christopher Robin
  • Jigsaw
  • Hail, Caesar!

  • Filmek alatt hallott zenék
  • Dark
  • Bright
  • Jean-Claude Van Johnson
  • 47 Meters Down (In to Deep)
  • The Shallows
  • Solace
  • Into the Grizzly Maze
  • Enemies Closer
  • D-Tox
  • Rambo III

  • Interjúk
  • Hrutka Róbert: Szívvel-lélekkel
  • Jeff Beal: Apró kincsek
  • Lisa Gerrard: A szív hangja
  • Mark Hinton Stewart: A zene a párbeszédek mögött

  • Kollaborációk
  • Oliver Stone filmjeinek zenéi
  • Elmer Bernstein életútja I.
  • Jerry Goldsmith életútja III.
  • Jerry Goldsmith életútja II.
  • Jerry Goldsmith életútja I.

  • A filmzene legendái
  • Angelo Badalamenti
  • Philip Glass
  • Basil Poledouris
  • Lalo Schifrin
  • Dave Grusin

  • Moziszériák,tévésorozatok
  • A hobbit-trilógia zenéi
  • A Rémálom az Elm utcában széria zenéi
  • A Robert Langdon-filmek zenéi
  • A Hellraiser-filmek zenéi
  • A Válaszcsapás zenéje

  • További írásaink
  • Ez volt 2016
  • Oscar előtt és Oscar után 2016
  • 10 éves a Filmzene.net
  • Filmzeneszerzők különböző albumai
  • Filmzenékhez köthető kiadványok
  • Stúdiók
  • Lemezkiadók
  • In Memoriam