FŐOLDAL  |   ZENESZERZŐK  |   FILMZENEALBUMOK  |   FILMZENÉKRŐL RÖVIDEN  |   FILMEK ALATT HALLOTT ZENÉK  |   INTERJÚK    
  |   HÍREK

    It  Rebel in the Rye  The Mummy  Catch Me If You Can  Dunkirk  Blade Runner  Kingsman: The Golden Circle  War for the Planet of the Apes  Spider-Man: Homecoming  The Autopsy of Jane Doe
EGYÉB ÍRÁSOK  |   MOZISZÉRIÁK ÉS TÉVÉSOROZATOK  |   ÉVES ÖSSZESÍTÉSEINK  |   DÍJAK  |   FÓRUM  |   JÓ TUDNI  |   RÓLUNK  |   KAPCSOLAT



Keresés a Filmzene.neten

  






Beszámolók
  • Hollywood Magyarországon - Hans Zimmer-est Lisa Gerrarddal
  • Brian Tyler londoni koncertje
  • Hans Zimmer Magyarországon
  • Az Antonio Sanchez & Migration magyarországi koncertje

  • Zenék egy témára
  • Conan
  • Robin Hood
  • A három testőr
  • Sherlock Holmes
  • Cápás filmek

  • DVD kiadványok
  • Jerry Goldsmith 80th Birthday Tribute Concert - Fimucité 3
  • A Tribute to Basil Poledouris
  • Fimucité 2: Closing Night Gala 2008
  • "War" - A filmzene készítése
  • Creating the Lord of the Rings Symphony




  • Filmzene.net - Under Siege 2: Dark Territory (Basil Poledouris)    UNDER SIEGE 2: DARK TERRITORY   (1995)
       Száguldó erőd


      

       zene: Basil Poledouris
       vezényel: Basil Poledouris
       kiadás éve: 1995
       kiadó: Varése Sarabande
       játékidő: 27:45




         Casey Ryback (Steven Seagal) visszatért, kedve pedig paprikásabb, mint valaha. Nem elég, hogy a vonat rázkódik, s így csomós lesz a rég nem látott unokahúgnak készülő tortaalap, de engesztelő cukrászkodását még egy csapat terrorista is megzavarja. Háromévnyi kihagyás után tehát ismét feltűnt a vásznon kedvenc séfünk, és egy újabb adag rosszfiú a velük járó követelésekkel együtt. A forgatókönyv alapja az előzőhöz képest mindössze annyit változott, hogy az "ötletgazdag" írók a nyílt vizet sínpárra cserélték.
         A legtöbb rajongó szerint az "Úszó erőd" folytatása nem vált túl életképes alkotássá, amit ráadásul még a bevételi adatok is alátámasztanak. Számomra Seagal agyatlan pofozkodása, rideg, egyszerű mimikája a kilencvenes évek során tökéletesen meggyőző volt. A mai napig ő a szakácsok szakácsa, és annak ellenére kedvelem ezt a két filmjét, hogy például a "Száguldó erőd"-ben mennyire látszik a vonatos jelenetek többségének stúdióban történt felvétele, vagy hogy silányak a trükkök. Bár ha most így belegondolok, magával a karakterrel is van egy kis gondom: sosem mondja el az ételek pontos hozzávalóját, elkészítési módját. Belekezd a hallevesbe, a pitébe, a tortába, de aztán anélkül, hogy befejezné, rohan megmenteni a világot. Talán emiatt nem publikált még soha egyetlen szakácskönyvet sem?

         Basil Poledouris az elmúlt két-három évben nem igazán adott hírt magáról. Egyesek szerint nyugdíjba vonult, de pontos információk hiányában ezt sem alátámasztani, sem pedig cáfolni nem tudom. Mindenesetre érdekes, hogy szinte egyik pillanatról a másikra vonult vissza a filmzene világából - bár idén nyáron koncertet fog adni ismertebb műveiből, és egy most készülő kalandfilmhez, a "Bunyan and Babe"-hez is felmerült már a neve.
         A "Száguldó erőd" zenéjéhez az alkotók Poledourist szerződtették, aki hírnevét a "Conan a barbár"-hoz szerzett művével alapozta meg, majd olyanokkal fényesítette tovább, mint a "Robotzsaru", a "Szabadítsátok ki Willy-t", a "Szelek szárnyán", vagy a "Vadászat a Vörös Októberre" aláfestő muzsikái. Ebből adódóan a választás nem holmi zsákbamacska dolog volt, hanem a tuti recept egy remek akciózene születésére.

         A "Main Titles: Dark Territory" egyfelől hasonlóságot mutat az első epizód Gary Chang-féle nyitányával, másrészt viszont ellentétes is vele. A hasonlóság - amiről beismerem: eléggé szubjektív észrevétel - az, hogy ez a nyitótéma is simán eltörpül az albumon található összes többi tétel mellett. Nem tudom, miért alakult ki bennem ez a vélemény, de már évek óta sziklaszilárdan tartom magam hozzá. A különbség pedig az, hogy az itt felcsendülő motívumok igen erősen visszaköszönnek a továbbiakban is, míg az "Úszó erőd" esetében ez nem volt jellemző.
         A "Casey's Family" kellemes perceket tartogat számunkra, ahol a szerző kedves kis dallamokkal hozza össze a két családtagot, hogy aztán jegyük átvétele után vonatra szállhassanak. Igen ám, de a most induló vonaton a gonosz terroristák még nincsenek rajta teljes létszámmal. Ők egy kicsit később, az általuk kiszemelt helyközi kényszermegállóban cuccolnak majd fel, és kerítik hatalmukba a szerelvényt. Eme akció előszele a "Compound Assault", mellyel a komponista a keményebb zeneszerzői oldalát villogtatja meg - legnagyobb örömömre. Itt máris kitűnik, hogy Poledouris a rá jellemző zenekarhasználat mellett Changhez hasonlóan komoly figyelmet fordított a legkülönfélébb ütőhangszerek felvonultatására.

         Sajnos, az album igen öles léptekkel igyekszik átszaladni az eseményeken, így az "Intruder Discovered" segítségével már Ryback közrefogását kísérhetjük nyomon. Amíg évekkel ezelőtt egy hajó fedélzetén mindezt igyekeztek viszonylag csendben elintézni, addig most repkednek a golyók, a pofonok, és ennek fényében Poledouris sem fogja vissza magát. Az ütősszekcióra természetesen most is komoly feladat hárult: ha nem dobok, akkor hagyományos, vagy szintetizátoros cintányérok biztosan hallatják magukat, tempójuk pedig a vonat sebességéhez illeszkedik, sőt néhol még a zakatoláshoz hasonló ritmust is felveszik. Mindezt fúvósok, és erőteljes vonósok támasztják alá, egy csipetnyi szintetizátorral fűszerezve - garantált a hangélmény tökéletessége. Az album akciórészeinek lényege ebben a valamivel több, mint négy percben össze is foglaltatik.
         Az gondolom cseppet sem meglepő, hogy az előző tétel során felgyülemlett magas adrenalinszint továbbra sem fog lejjebb menni a hallgatóban. A költőien "Dead, Not Dead"-nek keresztelt tétel felvezeti a végső összecsapást, melyet egy kilencpercnyi játékidővel rendelkező szösszenettel ("The Gates of Hell / Penn's Wish") meg is kapunk. A zene itt tisztul le igazán: a jó és rossz karakterek színre lépése, és az összecsapások remekül kivehetők. A tétel intenzitása, hangmagassága többször is annak függvényében változik, hogy a laza Seagalt látjuk, vagy a dühtől nem látó terroristák fejeseit. Remek zárás, bravo Mr. Poledouris!

         Minthogy a korong huszonhárom percnél nem hosszabb score-játékidővel rendelkezik, mire belemelegednénk hallgatásába, és felvennénk a ritmust, már a végére is értünk. Ezzel egy abszolút negatív rekordot állított fel a Varése Sarabande, amit más albumoknál még ennél is tovább tudott fokozni. Így a záró betétdal szükségessége ("Casey's Farewell / After the Train Has Gone") részemről emiatt is erősen vitatott. Ezzel a lemezzel megmutatta a kiadó, hogyan lehet egy remek, ízig-vérig akciózene zárását lebutítani. Gratulálok!

         Persze a fenti morgolódásom ellenére legkedvesebb kiadványaim egyike ez, mivel a rajta lévő hanganyag egyszerűen zseniális. Ha vonatozás közben kezdjük el hallgatni Basil Poledouris muzsikáját, akkor olyannyira beleélhetjük magunkat, hogy mikor a kalauz menetjegyünk megléte felől érdeklődik, elsőre biztos seagalos nézéssel tekintünk fel rá, de utána remélhetőleg ráébredünk, hol vagyunk, és a kért papírdarabot békésen átnyújtjuk...
         Kötelező darab a minőségi akciózene megszállottja számára!


    Kulics László
    2006.04.14.




    Tracklista:

      1. Main Titles: Dark Territory (2:37)
      2. Casey's Family (2:03)
      3. Compound Assault (1:47)
      4. Access Codes (1:57)
      5. Intruder Discovered (4:38)
      6. Dead, Not Dead (1:46)
      7. The Gates of Hell / Penn's Wish (8:53)
      8. Casey's Farewell / After the Train Has Gone (3:53) *

    * előadja: Todd Smallwood, Abraham McDonald,
      Jean McClain, Steven Seagal


    TOVÁBBI ÉRTÉKELÉSEINK:

    Bíró Zsolt

    Dobrosi Tamás          nem értékelte

    Emesz Csaba

    Gregus Péter

    Szabó Csaba

    Tihanyi Attila




    KAPCSOLÓDÓ ANYAGOK:

    Conan the Barbarian

    Robocop

    The Rock

    Under Siege

    További kritikáink
  • Pirates of the Caribbean: Dead Men Tell No Tales
  • Close Encounters of the Third Kind
  • Alien: Covenant
  • King Arthur: The Legend of the Sword
  • Atlantis: The Lost Empire
  • Life
  • Colossal
  • Great Expectations
  • Jesse Stone - The Ultimate Collection
  • The Boss Baby
  • In the Heart of the Sea
  • Power Rangers
  • Noah
  • Mighty Morphin Power Rangers: The Movie
  • Crimson Rivers

  • Filmzenékről röviden
  • Hail, Caesar!
  • The Lego Ninjago Movie
  • The Dark Tower
  • Remember
  • Split
  • The Hollywood Shorties
  • Eddie the Eagle
  • Spotlight
  • Green Room
  • The Boy

  • Filmek alatt hallott zenék
  • Jean-Claude Van Johnson
  • 47 Meters Down (In to Deep)
  • The Shallows
  • Solace
  • Into the Grizzly Maze
  • Enemies Closer
  • D-Tox
  • Rambo III
  • Transformers: Rescue Bots
  • Sex Tape

  • Interjúk
  • Jeff Beal: Apró kincsek
  • Lisa Gerrard: A szív hangja
  • Mark Hinton Stewart: A zene a párbeszédek mögött
  • Wolf Péter: A szerencse kapuja

  • Kollaborációk
  • Oliver Stone filmjeinek zenéi
  • Elmer Bernstein életútja I.
  • Jerry Goldsmith életútja III.
  • Jerry Goldsmith életútja II.
  • Jerry Goldsmith életútja I.

  • A filmzene legendái
  • Angelo Badalamenti
  • Philip Glass
  • Basil Poledouris
  • Lalo Schifrin
  • Dave Grusin

  • Moziszériák,tévésorozatok
  • A hobbit-trilógia zenéi
  • A Rémálom az Elm utcában széria zenéi
  • A Robert Langdon-filmek zenéi
  • A Hellraiser-filmek zenéi
  • A Válaszcsapás zenéje

  • További írásaink
  • Ez volt 2016
  • Oscar előtt és Oscar után 2016
  • 10 éves a Filmzene.net
  • Filmzeneszerzők különböző albumai
  • Filmzenékhez köthető kiadványok
  • Stúdiók
  • Lemezkiadók
  • In Memoriam