FŐOLDAL  |   ZENESZERZŐK  |   FILMZENEALBUMOK  |   FILMZENÉKRŐL RÖVIDEN  |   FILMEK ALATT HALLOTT ZENÉK  |   INTERJÚK    
  |   HÍREK

    Heaven and Earth  Halloween  Vertical Limit  The Predator  Peppermint  small Soldiers  The Meg  The Mountain Between Us  The Equalizer 2  Tomb Raider
EGYÉB ÍRÁSOK  |   MOZISZÉRIÁK ÉS TÉVÉSOROZATOK  |   ÉVES ÖSSZESÍTÉSEINK  |   DÍJAK  |   FÓRUM  |   JÓ TUDNI  |   RÓLUNK  |   KAPCSOLAT



Keresés a Filmzene.neten

  







Beszámolók
  • Ólafur Arnalds a Müpában
  • Hollywood Magyarországon - Hans Zimmer-est Lisa Gerrarddal
  • Brian Tyler londoni koncertje
  • Hans Zimmer Magyarországon

  • Zenék egy témára
  • Conan
  • Robin Hood
  • A három testőr
  • Sherlock Holmes
  • Cápás filmek

  • DVD kiadványok
  • Jerry Goldsmith 80th Birthday Tribute Concert - Fimucité 3
  • A Tribute to Basil Poledouris
  • Fimucité 2: Closing Night Gala 2008
  • "War" - A filmzene készítése
  • Creating the Lord of the Rings Symphony




  • Filmzene.net - Under Siege (Gary Chang)    UNDER SIEGE   (1992)
       Úszó erőd


      

       zene: Gary Chang
       kiadás éve: 1992
       kiadó: Varése Sarabande
       játékidő: 29:12





         Elkészítési javaslat (egy vagy több fő szórakoztatására): végy egy kiszuperálásra ítélt, teljes fegyverzettel rendelkező hadihajót, továbbá egy csipetnyi képzett terroristát (lehetőleg olyat, akinek az élén egy hajdani kommandós áll). Az úszó erődre juttassuk fel a rosszfiúkat (jelen esetben ehhez egy csapatszállító helikoptert ajánlanék), akik eztán átveszik az irányítást, majd ezt az egészet fűszerezd meg a hajón szolgálatot teljesítő, harcművészetekben igen jártas szakáccsal. Jó étvágyat kívánok!

         Stahl Judit, Kovács Lázár, Laci bácsi, Keith Floyd, valamint Jamie Oliver jelenleg a legismertebb gasztronómiai személyek hazánkban. Ám ez nem mindig volt így: korábban (egészen pontosan 1992-ben) egy bizonyos Casey Ryback (Steven Seagal) nevét suttogták az emberek, aki nem a ropogós báránysültekkel, spagettikkel, vad-, és halételekkel vette le nézőit a lábukról, hanem megjelenésével, harci stílusával. Ryback egyébiránt annak ellenére örvendett nagy népszerűségnek, hogy csupán két főzőműsorral jelentkezett. Az elsőben - ez volt az "Úszó erőd" - azt mutatta be, hogyan lehet a szardíniásdobozból az oda nem illő részeket kiszedni úgy, hogy a többi tartalom megmaradjon. Vagyis: hogyan lehet egy csapat terroristát a nyílt vizeken likvidálni.

         Ha szóba kerül Gary Chang neve, az esetek többségében három filmzenéjénél többet nem igazán szoktak felsorolni tőle - és ez sajnos egyáltalán nem meglepő. Annak ellenére, hogy többtucatnyi muzsikát tud már a háta mögött, a szélesebb körű ismertségét egyrészt ennek az albumnak, másrészt pedig a "Lopakodók" (főszerepben: Tom Berenger, Billy Zane), illetve a "Dr. Moreau szigete" (Marlon Brando, Val Kilmer) című produkcióknak köszönheti. Munkásságának további hányada olyannyira homályba merült, hogy jobbára csak az egyes filmek megtekintése során van lehetőségünk megismerni ezeket. Így sajnos Chang példa arra, hogyan lehet egy-két emlékezetes megmozdulás után beleveszni a komponisták sokaságába.

         Fémes kongásokkal vezetődik fel a "Main Title", melyben ezután a hangsúly az ütőhangszerekre, illetőleg a rézfúvósokra tevődik. A főbb dallamsort nem nevezném hazafiasnak, vagy fennköltnek, sőt az egész albumhoz viszonyítva szerintem ez lett a legkevésbé kidolgozva. Az pedig a film ismeretének fényében talán nem is okoz olyan nagy meglepetést, hogy ennyi hangszer együttes megszólalására egy jó ideig - egészen pontosan az "Epilogue"-ig - nem lesz példa. Ám nincs okunk búslakodni, hiszen Chang zenéjének értékét nem ez adja.
         A "The Takeover"-ben hallani először azt az érdekesnek mondható akciórészletet, amire a legtöbb filmzenebarát már az alkotás megtekintése során felfigyelt. A csapkodó, kavargó nagyzenekart egy egészen érdekes látásmód helyettesíti: leginkább egy óramű hangjához hasonlítható alapkopogtatás hallható, amit mély vonósok, és pár fémesre kevert zongorahang tesz feszültté. A USS Missouri hadihajón (amin valójában nem forgathattak, így a már múzeumban lévő USS Alabamát használták) folyó bújócska hangulata ezzel még sejtelmesebbé, enyhén rideggé válik. Mindez tovább taglalódik a "Casey Gets in Touch"-ban, ahol a szerző score-jával szinte lépésről lépésre nyomon követi főszakácsunkat, miközben ügyel arra, hogy zenéjével mindinkább alkalmazkodjon hozzá. Nagyobb zenekari megmozdulásra csak akkor szorítkozik, mikor Ryback éppen egy-egy terroristát likvidál. Néhol a zenekari hangzást kiváltják a szintetizátorok, de a zene fő alkotóeleme, az ütemes kopogtatás valamilyen formában szinte mindenhol jelen van. Az ehhez hasonló trackek sorából még szeretném kiemelni a "Sub Splits"-t, mely önmagában hallgatva is mindenféle nehézség nélkül képes visszaidéztetni hallgatójával a hozzá tartozó jeleneteket.

         A jobbára a rejtőzködéshez idomuló dallamok mellett azért találunk egy kicsit keményebb, elektromos gitárral megtámogatott tételt is. Ennek képviselője a "They Sink the Sub", mely a tengeralattjáró elsüllyesztésére vonatkozó törekvéseket hivatott alátámasztani, s bár a film alatt remekül működik, így külön hallgatva nem ért el nálam olyan nagy hatást, mint a többi muzsika. Eme kis kitérő után hamar visszatérünk a kommandós stílushoz, s a korong további részében ismét az eddig megismert hangulatképek kerülnek előtérbe.
         Annak ellenére, hogy Chang jobbára ugyanazokat a dallamokat kombinálja - s ezek mellesleg nem kimondottan olyanok, melyeket önfeledten szoktak fütyörészni az utcán -, nyugodtan ki merem jelenteni, hogy nívós, és viszonylag eredeti albummal van dolgunk. Az album lényege nem a hagyományos akciófilmektől elvárt dallamosságra, hatalmas zenekari előadásmódra épül, hanem az adott pillanat feszültségének minél hitelesebb visszaadására (és ha ehhez csupán dobok szükségesek - mint például a "Casey Meets Strannix" esetében -, akkor kizárólag azokat használja).

         A Varése Sarabande ismét nem vitte túlzásba sem a játékidőt, sem pedig a körítést. A borítón belül a szokásos fekete-fehér képek találhatók, melyek egyikén a gonosz "Miért nem szóltál a szakácsról?" tekintettel fenyegetőző Strannix-et láthatjuk.
         Az "Úszó erőd" sava-borsát a két főszereplő (akik közül a terroristák vezérét, Strannix-et alakító Tommy Lee Jones játékával kenterbe veri az egész színészgárdát) mellett számomra egyértelműen Gary Chang munkája képezi. Csodálkozom azon, hogy nem kapott több kiugrási lehetőséget, hasonló kaliberű, ismertebb filmeket, hiszen zenei hangulatvilága - az általam ismert munkáiból következően - eléggé sajátos. Bár lehet, hogy pont ezért került a "futottak még" kategóriába. Ami azonban vitathatatlan, az az, hogy az "Under Siege" score-ja remekül illeszkedik mind a cselekményhez, mind pedig a produkció hangulatához.


    Kulics László
    2006.04.14.




    Tracklista:

      1. Main Title (4:02)
      2. Fanfare (0:57)
      3. The Takeover (1:30)
      4. Casey Gets in Touch (2:56)
      5. Casey Saves Jordan (1:29)
      6. Reveal Sub (0:46)
      7. Sub Splits (2:02)
      8. The Sink the Sub (3:51)
      9. Casey Rescues the Laundry (1:48)
    10. Sitting Ducks (2:08)
    11. The Broadway Shootout (1:44)
    12. Casey Meets Strannix (0:45)
    13. Casey Saves Hawaii (2:46)
    14. Epilogue (2:28) *

    * írta: Gary Chang, Todd Hayen


    TOVÁBBI ÉRTÉKELÉSEINK:

    Bíró Zsolt

    Dobrosi Tamás          nem értékelte

    Emesz Csaba

    Gregus Péter          nem értékelte

    Szabó Csaba          nem értékelte

    Tihanyi Attila




    KAPCSOLÓDÓ ANYAGOK:

    Hostage

    The Hunted

    Phone Booth

    Under Siege 2: Dark Territory

    További kritikáink
  • Ant-Man and the Wasp
  • Adrift
  • The Mentalist
  • The Shape of Water
  • Red Sparrow
  • Skyscraper
  • The Disaster Artist
  • Love, Simon
  • Jurassic World: Fallen Kingdom
  • Ready Player One
  • Solo: A Star Wars Story
  • Looney Tunes: Back in Action
  • Revenge of the Ninja
  • Charlie and the Chocolate Factory
  • Backdraft

  • Filmzenékről röviden
  • A Wrinkle in Time
  • Geostorm
  • Death Wish
  • Fifty Shades Freed
  • Darkest Hour
  • The Commuter
  • Intent to Destroy
  • Goodbye Christopher Robin
  • Jigsaw
  • Hail, Caesar!

  • Filmek alatt hallott zenék
  • Dark
  • Bright
  • Jean-Claude Van Johnson
  • 47 Meters Down (In to Deep)
  • The Shallows
  • Solace
  • Into the Grizzly Maze
  • Enemies Closer
  • D-Tox
  • Rambo III

  • Interjúk
  • Hrutka Róbert: Szívvel-lélekkel
  • Jeff Beal: Apró kincsek
  • Lisa Gerrard: A szív hangja
  • Mark Hinton Stewart: A zene a párbeszédek mögött

  • Kollaborációk
  • Oliver Stone filmjeinek zenéi
  • Elmer Bernstein életútja I.
  • Jerry Goldsmith életútja III.
  • Jerry Goldsmith életútja II.
  • Jerry Goldsmith életútja I.

  • A filmzene legendái
  • Angelo Badalamenti
  • Philip Glass
  • Basil Poledouris
  • Lalo Schifrin
  • Dave Grusin

  • Moziszériák,tévésorozatok
  • A hobbit-trilógia zenéi
  • A Rémálom az Elm utcában széria zenéi
  • A Robert Langdon-filmek zenéi
  • A Hellraiser-filmek zenéi
  • A Válaszcsapás zenéje

  • További írásaink
  • Ez volt 2016
  • Oscar előtt és Oscar után 2016
  • 10 éves a Filmzene.net
  • Filmzeneszerzők különböző albumai
  • Filmzenékhez köthető kiadványok
  • Stúdiók
  • Lemezkiadók
  • In Memoriam