FŐOLDAL  |   ZENESZERZŐK  |   FILMZENEALBUMOK  |   FILMZENÉKRŐL RÖVIDEN  |   FILMEK ALATT HALLOTT ZENÉK  |   INTERJÚK    
  |   HÍREK

    The Predator  Peppermint  small Soldiers  The Meg  The Mountain Between Us  The Equalizer 2  Tomb Raider  Ant-Man and the Wasp  Adrift  The Mentalist
EGYÉB ÍRÁSOK  |   MOZISZÉRIÁK ÉS TÉVÉSOROZATOK  |   ÉVES ÖSSZESÍTÉSEINK  |   DÍJAK  |   FÓRUM  |   JÓ TUDNI  |   RÓLUNK  |   KAPCSOLAT



Keresés a Filmzene.neten

  







Beszámolók
  • Hollywood Magyarországon - Hans Zimmer-est Lisa Gerrarddal
  • Brian Tyler londoni koncertje
  • Hans Zimmer Magyarországon
  • Az Antonio Sanchez & Migration magyarországi koncertje

  • Zenék egy témára
  • Conan
  • Robin Hood
  • A három testőr
  • Sherlock Holmes
  • Cápás filmek

  • DVD kiadványok
  • Jerry Goldsmith 80th Birthday Tribute Concert - Fimucité 3
  • A Tribute to Basil Poledouris
  • Fimucité 2: Closing Night Gala 2008
  • "War" - A filmzene készítése
  • Creating the Lord of the Rings Symphony




  • Filmzene.net - Tron (Wendy Carlos)    TRON   (1982)
       Tron, avagy a számítógép lázadása


      

       zene: Wendy Carlos
       vezényel: Richard Bowden, Douglas Gamley
       kiadás éve: 2002
       kiadó: Walt Disney Records
       játékidő: 57:49




         Kevin Flynnt, a fiatal programozót (Jeff Bridges) kirúgják munkahelyéről, az Encom nevű számítógépes cégtől, miután kollégája ellopja az ötleteit, aki a vállalat vezetőjévé is válik. Rövidesen Dillinger (David Warner) létrehoz egy mesterséges intelligenciát, mely alaposan túlnő teremtőjén, ezáltal már az emberi társadalomra is súlyos veszélyt jelent. Miközben Flynn azon munkálkodik, hogy a cég rendszerébe betörve bizonyítékokat keressen az őt kijátszó férfi ellen, a teljesen önvezérlővé vált program közreműködése révén váratlanul a virtuális tér és a program foglya lesz...
         Ha 2010-ben nem készül el a "Tron: Örökség", vélhetően sosem látom az eredetit. Előzetesen arra számítottam, hogy az 1982-ben forgatott előd megmosolyogtató látványvilággal rendelkezik, ami egy akkoriban még bizonyára haladónak számító, ám ma már igencsak naivnak ható technikai elképzeléssel ötvöződik, ám kellemesen csalódtam. A bitek és bájtok nyolcvanas évekbeli földje nem nevetésre ingerlő, hanem inkább bájosan szórakoztató, és az elképzelés, miszerint egy megdöntendő kibertéri minidiktatúra végnapjaiba - amennyiben a "nap" szót használhatom ez esetben az idő érzékeltetésére - tekinthetünk be, még most is jól elviszi a filmet a hátán. Ahogy a "motorok" behatárolt útvonalon zajló versenye is megállja a helyét napjainkban (természetesen az eltelt közel harminc év figyelembe vételével), amit jól jellemez az, hogy a folytatás is az egyik meghatározó részévé tette.

         Wendy Carlos talán az egyedüli olyan komponista Hollywoodban, aki a nők táborát nem születésétől kezdve erősítette, hiszen nostradamusi képességekkel nem kifejezetten rendelkező szülei anno még a Walter nevet adták neki. Filmzeneszerzőként kétszer is dolgozott együtt Stanley Kubrickkal, és a "Mechanikus narancs", valamint a "Ragyogás" közé eső intervallumban rakott pontot a nem zenével kapcsolatos elképzelései végére. Carlos már a hatvanas évektől kezdődően aktívan részt vállalt a szintetizátor kifejlesztésében, mely során a hangszer atyjának nevezhető Robert Moog csapatát erősítette. Tudását az 1968-as, nagy sikert aratott "Switched-On Bach" című lemeze Bach-átirataival is bemutatta, mely azon túl, hogy óriási kritikai és közönségsikert aratott, valamint begyűjtött három Grammy-díjat, az első olyan album volt, mely szintetizátorra adaptált klasszikus zenét tartalmazott.
         Wendy Carlos ugyan filmzenei munkásságát illetően nem kifejezetten termékeny (és így hetvenen túl már elhanyagolható az esély arra, hogy belehúzzon), de névjegyét kétségkívül lerakta az elektronikus zene műfajában. Emiatt tehát nem okozott nagy meglepetést, hogy a technika és kísérletezés úttörőjeként őt kérték fel egy olyan témájú produkció aláfestésének megalkotására, mint a "Tron, avagy a számítógép lázadása".

         Mivel az e sci-fiben látható két világ közt akkora különbség van, mint még korábban soha a filmtörténelemben, a zenei megközelítés is két külön úton jár egyszerre, tehát a komponistára egy összetettebb feladat várt. Az emberek közt játszódó jelenetek - carlosi mércével mérten - hagyományos szimfonikus aláfestést kaptak, míg a számítógép (vagy ahogy akkoriban nevezték hazánkban: "kompjúter") világa lett az, ahol a komponista igazán elemében érezhette magát. Előbbinél a szerző elképzeléseit a Los Angeles Orchestra és a The London Philharmonic Orchestra tolmácsolja, míg az utóbbihoz maga prezentálta a rendhagyó hangzást, de sokszor vegyítette is a két stílust. Annak ellenére viszont, hogy két szimfonikus zenekar is közreműködött, az úgy-ahogy hagyományosnak mondható tételek (például a "Theme from Tron", vagy a kórust is bevető "Love Theme") a játékidő csekély részét teszik csak ki.

         Tron univerzumának tényleges ura az analóg és a digitális szintetizátor, míg néhányszor orgona is csatlakozik hozzájuk. Ám messze járunk attól, amit mondjuk az akkori kortárs Jean Michel Jarre művészetéből ismerünk, mert Wendy Carlos nem volt rest kísérletezni, a szabályos melódiákat erősen hanyagolva, a kakofóniától sem visszariadva. Amikor például a nagyzenekart pihenteti, leginkább improvizációnak ható szerzeményekkel áll elő, melyek mintha nem is kész darabok lennének, éppen csak most formálódnak ("Ring Game and Escape"), vagy az utat keresik ("We've Got Company"). Többnyire a nagyon magas, "prüntyögő" hangok uralják a játékidőt, rikoltozik a szinti, és összevissza lépegetünk a hangskálán. A bizarr műben néhol mintha kifacsart esküvői belépőt, rajzfilmzenét vagy torz indulót hallanánk ("Tron Scherzo", "Ending Titles"), amikor pedig azt hisszük, hogy következik egy kis nyugalom, hirtelen átváltunk az említett lépkedésre ("Water, Music and Tronaction", "The Light Sailer"). A score-t három bónusz track zárja. Ezek teljesen feleslegesek, közülük az "Anthem for Keyboard Solo" lemezre kerülését egyenesen nem tudom mire vélni.
         A címlapon is jól kiemelt Journey két dallal képviselteti magát: az "Only Solutions"-szel és a "1990's Theme"-mel. Az első a több nagy slágerrel (például: "Any Way You Want It", "Don't Stop Believin'") is előálló banda egy feledhetőbb száma, a második pedig egy visszafogottabb instrumentális rock. Ezek nem különösebben illeszkednek Carlos szerzeményei közé (ennek ellenére nem a lemez végén kaptak helyet, hanem a sűrűjében), de érthető módon már 1982-ben is szükség volt stáblistadalra.

         Az elektronikus részt tekintve a score mai füllel már eléggé korszerűtlen hangzású, és aki a film ismerete nélkül próbálkozik meg vele, garantáltan feladja félúton. Jómagam sem hiszem, hogy ezen elemzés lezárását követően valaha meg fogom még hallgatni, de érdemeit el kell ismernem. Bátor score ez, mert senkire és semmire nincs tekintettel, felrúg minden konvenciót. Tron akkoriban még ámulatba ejtő, újszerű világát ellátta egy olyan rendhagyó aláfestéssel, ami ugyan önmagában hallgatva akár erőpróbának is számíthat, a képsorokat mégis tökéletesen kiegészítette.


    Bíró Zsolt
    2010.12.16.




    Tracklista:

      1. Creation of Tron (0:46)
      2. Only Solutions - Journey (3:37)
      3. We've Got Company (2:15)
      4. Wormhole (2:26)
      5. Ring Game and Escape (2:54)
      6. Water, Music, and Tronaction (2:22)
      7. Tron Scherzo (1:44)
      8. Miracle and Magician (2:37)
      9. Magic Landings (03:40) 10. Theme from Tron (1:31)
    11. 1990's Theme - Journey (2:04)
    12. Love Theme (2:04)
    13. Tower Music - Let Us Pray (3:47)
    14. The Light Sailer (2:36)
    15. Sea of Simulation (3:23)
    16. A New Tron and the MCP (5:10)
    17. Anthem (1:37)
    18. Ending Titles (5:10)

    Bónusz track:
    19. Tronaction (Original Version) (1:26)
    20. Break In (For Strings, Flutes, and Celesta) (5:31)
    21. Anthem for Keyboard Solo (1:09)






    TOVÁBBI ÉRTÉKELÉSEINK:

    Dobrosi Tamás          nem értékelte

    Emesz Csaba          nem értékelte

    Gregus Péter

    Kulics László          nem értékelte

    Szabó Csaba          nem értékelte

    Tihanyi Attila          nem értékelte




    KAPCSOLÓDÓ ANYAGOK:

    The Andromeda Strain

    A Clockwork Orange

    Forbidden Planet

    További kritikáink
  • The Shape of Water
  • Red Sparrow
  • Skyscraper
  • The Disaster Artist
  • Love, Simon
  • Jurassic World: Fallen Kingdom
  • Ready Player One
  • Solo: A Star Wars Story
  • Looney Tunes: Back in Action
  • Revenge of the Ninja
  • Charlie and the Chocolate Factory
  • Backdraft
  • In Love and War
  • Le Sens de la Féte
  • Black Panther

  • Filmzenékről röviden
  • A Wrinkle in Time
  • Geostorm
  • Death Wish
  • Fifty Shades Freed
  • Darkest Hour
  • The Commuter
  • Intent to Destroy
  • Goodbye Christopher Robin
  • Jigsaw
  • Hail, Caesar!

  • Filmek alatt hallott zenék
  • Dark
  • Bright
  • Jean-Claude Van Johnson
  • 47 Meters Down (In to Deep)
  • The Shallows
  • Solace
  • Into the Grizzly Maze
  • Enemies Closer
  • D-Tox
  • Rambo III

  • Interjúk
  • Hrutka Róbert: Szívvel-lélekkel
  • Jeff Beal: Apró kincsek
  • Lisa Gerrard: A szív hangja
  • Mark Hinton Stewart: A zene a párbeszédek mögött

  • Kollaborációk
  • Oliver Stone filmjeinek zenéi
  • Elmer Bernstein életútja I.
  • Jerry Goldsmith életútja III.
  • Jerry Goldsmith életútja II.
  • Jerry Goldsmith életútja I.

  • A filmzene legendái
  • Angelo Badalamenti
  • Philip Glass
  • Basil Poledouris
  • Lalo Schifrin
  • Dave Grusin

  • Moziszériák,tévésorozatok
  • A hobbit-trilógia zenéi
  • A Rémálom az Elm utcában széria zenéi
  • A Robert Langdon-filmek zenéi
  • A Hellraiser-filmek zenéi
  • A Válaszcsapás zenéje

  • További írásaink
  • Ez volt 2016
  • Oscar előtt és Oscar után 2016
  • 10 éves a Filmzene.net
  • Filmzeneszerzők különböző albumai
  • Filmzenékhez köthető kiadványok
  • Stúdiók
  • Lemezkiadók
  • In Memoriam