FŐOLDAL  |   ZENESZERZŐK  |   FILMZENEALBUMOK  |   FILMZENÉKRŐL RÖVIDEN  |   FILMEK ALATT HALLOTT ZENÉK  |   INTERJÚK    
  |   HÍREK

    Rogue One: A Star Wars Story  Justice League  Murder on the Orient Express  Moon  Wonder Woman  The Ghost and the Darkness  It  Rebel in the Rye  The Mummy  Catch Me If You Can
EGYÉB ÍRÁSOK  |   MOZISZÉRIÁK ÉS TÉVÉSOROZATOK  |   ÉVES ÖSSZESÍTÉSEINK  |   DÍJAK  |   FÓRUM  |   JÓ TUDNI  |   RÓLUNK  |   KAPCSOLAT



Keresés a Filmzene.neten

  







Beszámolók
  • Hollywood Magyarországon - Hans Zimmer-est Lisa Gerrarddal
  • Brian Tyler londoni koncertje
  • Hans Zimmer Magyarországon
  • Az Antonio Sanchez & Migration magyarországi koncertje

  • Zenék egy témára
  • Conan
  • Robin Hood
  • A három testőr
  • Sherlock Holmes
  • Cápás filmek

  • DVD kiadványok
  • Jerry Goldsmith 80th Birthday Tribute Concert - Fimucité 3
  • A Tribute to Basil Poledouris
  • Fimucité 2: Closing Night Gala 2008
  • "War" - A filmzene készítése
  • Creating the Lord of the Rings Symphony




  • Filmzene.net - Lara Croft: Tomb Raider - The Cradle of Life (Alan Silvestri)    LARA CROFT: TOMB RAIDER - THE CRADLE OF LIFE  (2003)
       Lara Croft: Tomb Raider - Az élet bölcsője


      

       zene: Alan Silvestri
       vezényel: Alan Silvestri
       kiadás éve: 2003
       kiadó: Varése Sarabende
       játékidő: 59:57




         Croft kisasszony (Angelina Jolie) legújabb megbízását nem saját kalandvágyának köszönheti, hanem a Brit Titkosszolgálatnak, akik felkérik, hogy akadályozza meg az Élet bölcsőjének rossz kézbe kerülését. Egy régi barátjának segítségével nekivág, hogy előbb fejtse meg a rejtélyt versenytársainál, akik ráadásul nem a "közérdeket" szem előtt tartva akarják megkaparintani a legendás tárgyat.
         Simon West után Jan De Bont invitálta új kalandra a számítógépes hősnőt, kinek első története igencsak népszerű volt a moziközönség számára. Jolie tökéletesen domborítja - szó szerint - a szexi női régészt, aki félelmet és lehetetlent nem ismerve vág bele a leghajmeresztőbb mutatványokba. A forgatócsoport a helyszínek megválasztásakor valószínűleg a lehető legérdekesebb tájakat szerette volna bemutatni, mikor eldöntötték, hogy Tanzánia, Görögország, illetve a Kínai Nagy fal közelében telepedjenek le. De Bont szórakoztató filmet hozott össze, de saját filmjei közül távolról sem nevezhető a legjobb rendezésének.

         Ekkortájt a zeneszerző személyének megválasztása eléggé érdekesen zajlott. Jan De Bont először Mark Mancinát kérte fel erre a feladatra, miközben Alan Silvestri éppen "A Karib-tenger kalózai"-n dolgozott. Aztán történt egy csavar a szerződések, illetve megbízások tekintetében: Mancina párhuzamosan kezdett dolgozni a "Tomb Raider" és a "Bad Boys" folytatásain. Ez utóbbiba végül már Trevor Rabint is belevonta, hogy bírja a hajtást, ám végül két szék közül a pad alá került: Rabin egyedül írta meg a "Bad Boys 2"-t, s Silvestri pedig a "Cradle of Life"-ot. Ez utóbbinak az volt az oka, hogy Silvestri karibi zenéjét Bruckheimerék visszadobták és elmentek a Media Ventures-höz segítségért. S minthogy épp szabad volt, beültették Mancina helyére. A Paramount csupán annyi kikötést tett felé, hogy modern zenét írjon, a szimfonikus zenekart ötvözze a szintetizátoros zenével, alkalmazzon a modern kornak megfelelő zenei megoldásokat.
         A felvételeket a londoni Abbey Road Studióban készítették 2003. június 14 - 23. között. Először a mintegy 100 fős zenekar, valamint a 40 főből álló kórus segítségével felvették a nagyzenekari részeket. A gitárszólamokat pedig David Stuart szolgáltatta. Majd mikor életre keltették a papírra vetett hangjegyeket, ráillesztették a szintizenét, effekteket, és nekiálltak kikeverni, alakítgatni, hogy minél jobban illeszkedjen a jelenetsorok alá.

         Egyre erősödő "dobogással" kezdődik a lemez nyitánya, s csakhamar belekezd a főtémába. A zenekar játékát, illetve a főtéma dallamvonulatát elektromos gitárral támogatta meg. Elsőre nem lehet egyértelműen felfedezni rajta Silvestri kézjegyeit, ám ha jobban ismerjük munkásságát, akkor a vonósokból ki lehet következtetni, hogy bizony ő az elkövetője ennek a zenének. Sajnos a következő tétel első részei eléggé érdektelenre sikerültek. Bár a film jelenetei alatt jól hangzik, önmagában csak "tengődik a zene". Ugyanazt a dobogást használja, mint a nyitánynál, plusz néhol óvatosan megszólal egy-két hangszer. A kórus énekelgetése szintén el van nyomva. Aztán a második perc felé haladva megjelenik az első tipikus Silvestri dallamsor, amit pl. már a "Judge Dredd"-ben és még pár zenénél hallhattunk valahányszor ámulatba ejtő képek tárulnak a szereplők elé. Ez az egyik kézjegye, s egyúttal az a dallam, amit nem tudok megunni. Röpke ámulat után ismét az ütősöké a terep (ennél a résznél valamelyes párhuzam vonható Revell első részhez írt zenéjével). 5:24-nél egy törés következik be: a zenekar teljességgel összerezzen, aztán átveszik a fúvósok a hangulatkép megformálását és kezdünk a feszült zenék felé haladni. 6:11-től kezdetét veszi egy újabb akciótéma. Eléggé teletűzdelték gépi hangokkal, a fő dallamokat viszont a zenekar uralja, illetve veszi a vállára. Eleinte idegenkedtem ettől a zenétől, mondván: Silvestri ilyet írna? Többszöri meghallgatás után viszont ráébredtem: ez a fajta zenei újítás, melyet eddigi repertoárjába csempészett ugyan meglepő, mégis hangzatos. Akinek esetleg az igazán Silvestris zene hiányzott eddig, az megkapja a "Shark Attack" első felében: trillázó fémes hangszerek, gyors vonósok a végén egy elnyúlt, heroikus átitatással rendelkező lezárással. A kórus, a gyengéd hárfa, a vonós és fuvola szólamok, illetve "fémes kopogtatások" remek relaxációs hangulatot árasztanak. Miközben a lágyan csordogáló folyó és meseszép hegyek víziói közepette elszenderülni készülünk, szépen vált a zene és ismét a kopogásoké, effekteké a terep. Az "Arrival In China" ugyancsak a Tomb Raider relaxációs programjába tartozik. Itt egy kis keleties beütést is magáénak tudhat a zene.
         A "Captured By the Shay Ling" tételével a gonosz bácsik területére léptünk, akiket csak a pénz érdekel, s semmi hajlandóságot nem mutatnak arra, hogy az emberiség érdekeit is figyelembe vegyék. A jobbra-balra mixelgetett zenében azért fel-felbukkan néhány élő hangszer is. Ez azon tételek egyike, melyet a fülem még nem teljesen akar befogadni. Aztán ha már megtaláltuk "őgonoszságukat", jó lenne lelépni. Ezt meg is tehetjük az "Escape From Chen" kíséretében. Sajna itt is jellemző az elektronikus elemek sokasága. 1:34-től viszont ismét visszatér Silvestribe az életerő: játékra invitálja a zenekart. Kisvártatva ismét felbukkan a "Luna Tunel"-ből ismert akciótétel, melyben az eddigiekhez képest annyit változtatott, hogy jobban elnyújtotta, illetve "dúsabban tálalta". Ismét az album egyik gyöngyszem részletéhez értünk. Itt is van sok elekronikus részlet, de a zenekar játéka abszolút feledteti eme tényt.

         A gonosz arcának ismeretében folytassuk hát zenehallgatásunkat. A "Flower Pagoda Battle" első másodpercei ismét Silvestri régi oldalát tükrözik. Szépen fejleszti fel a zenét, s szokásához hűen mindent a vonósok köré épít fel. Megszállottan rajongok ezért a Silvestriért. Másfél perc után tapshoz hasonlatos elemeket is belesző, de elsiklok felette, hiszen annyira szépen építi fel a zenét, és gondosan válogatja össze az elemeket, hogy nem fogok kiakadni eme dolgain. Aztán jön a gitár, a zenekari rémisztgetés, s a gonosz máris színre lépett. Persze nem is folytatódhat másként a zene, mint az eddigi akcióelemek elegyével. Az agyonkevert "Skydive Getaway" utáni "Ob Transmissing" első fele tipikusan az, ami a film működik, önmagában viszont keresni kell az értelmét, ellentétben a második felében található kórusos résszel ami egyszerűen meseszép. Láthatjuk, amint a gömb feltárja elénk Afrika szépségét, s a "Journey To the Cradle of Life" tétellel már harapjuk is a homokot, s száguldunk az állatok uralta terepen. Kicsit pihen a zene, mialatt Croft stílszerűen landol ejtőernyővel a mozgó terepjáró anyósülésén. Persze tovább folytatódik a kalandos dallamsor, amit a nyitótételben is hallhattunk, s melybe immáron a férfikórus is bekapcsolódott. Itt érezni egy kicsit a "The Mummy Returns" hangulatát is. Pár dobveregetés után ismét visszahívja a zenekart, egy ütemesebb instrumentális zene előadására. Eme mérsékelten visszafogott akciórészlet tálalása után visszafordul az ütős szekcióhoz, és őket kéri fel a kottán lelhető fekete "bogyók" hanggá formálására, mialatt a nagyzenekartól sem fordul el. Ezeknek köszönhetően születik meg a második legnívósabb tétel, amivel ezen óra alatt találkoztam. A vége felé hallható zongoraszólamban egy cseppnyi Goldsmith-i dallamsort véltem felfedezni.
         A következő tétel a film alcímét viseli. Ennek az elején egyértelmű utalásokat találunk a "The Mummy Returns"-re. Majd miután ebből kikeveredik, elkezd lavírozni a különféle hangulatelemek között: misztikum, meghatottság, félelem elemei keverednek. Abszolút jelent függő szám pörög a lejátszóban. Ezt a hat és fél percet nem biztos, hogy mindenki díjazni fogja. Előadásmódjának köszönhetően kicsit kilóg a többi tétel közül. A "Pandora's Box" már ennél sokkalta lágyabb, kellemesebb dallamokkal dicsekedhet. Szépen lassan bontakozik ki a zeneszerző mondanivalója. Keserédes hatású dallamokkal kommentálja az eseményeket, ám drámaiságát tekintve mégis inkább megható, mint megrázó. A csúcspontnál jobban kibukik az a vívódás, ami Croft szívében lejátszódik, s ami a tétel egészén érződik. Meseszép!
         Két röpke kis tételfoszlánnyal búcsúzik az album. A "Not Meant To Be Found" egy megfáradt, felemelt fejjel távozó hősnőt ábrázol, aki szerencsésen túlélte a kalandot. A "Lara Croft - Tomb Raider" pedig nemes egyszerűséggel az eddigi zenékben már oly sokszor felbukkant főhősnő témáját takarja. Mintha csak simán kiragadták volna valamelyik tételből, hogy ím: így fest önmagában. Köszönjük szépen ezen prezentálást, még mindig jól szól!

         A fenti írásban lehet, hogy sokszor voltam elfogult olyan esetekben, mikor az elektronikus és nagyzenekari elemeket ötvözte Silvestri, ám én ez utóbbi zenéiért rajongok annak tudatában, hogy ő a kezdetekkor igencsak szintizene gyártó hírében állt. Itt most kicsit visszanyúlt a gyökerekhez, de valahogy úgy érzem, a nagyzenekarban megtalálta önmagát és ahhoz képest, amit azzal művelni tud, a szintis részek csak pötyögtetések. Mindenesetre sokat kellett barátkoznom ezen albummal, mire ráéreztem a velejére és befogadtam. Aki esetleg az album megvásárlásán hozzám hasonlóan hezitálna, annak érdemes egyszer-kétszer megnézni a filmet, s utána meghozni a döntést. Ez segített nekem is. De ha valaki enélkül is megveszi, az sem fog nagyot csalódni.
         A "legbárgyúbb CD-borító ötletek" versenyén simán indulhatna az erdőben lovagoló Lara képe. Miért pont ezt választották? Ugyan a moziplakát képét a soundtrack fedőlapjához felhasználták, ettől még igazán találhattak volna fantáziadúsabb képet is. Elvégre a 120 percesnyi játékidőt nem egyetlen állókép tette ki. A játékidő korrekt, a cd-kép kapcsán sem igazán tudok vitába szállni. Hiába: lassan, de biztosan fejlődik a kiadó.


    Kulics László
    2005.03.31.




    Tracklista:

      1. Opening (1:39)
      2. The Luna Temple (7:43)
      3. Shark Attack (3:18)
      4. I Need Terry Sheridan (5:41)
      5. Arrival in China (1:46)
      6. Captured by the Shay Ling (5:59)
      7. Escape from Chen (4:19)
      8. Flower Pagoda Battle (5:45)
      9. Skydive Getaway (2:11)
    10. Orb Transmission (1:42)
    11. Journey to the Cradle of Life (6:24)
    12. The Cradle of Life (6:33)
    13. Pandora's Box (5:24)
    14. Not Meant to be Found (0:45)
    15. Lara Croft - Tomb Raider (0:51)


    TOVÁBBI ÉRTÉKELÉSEINK:

    Bíró Zsolt

    Dobrosi Tamás          nem értékelte

    Emesz Csaba

    Gregus Péter

    Szabó Csaba

    Tihanyi Attila




    KAPCSOLÓDÓ ANYAGOK:

    The Bourne Supremacy

    Elektra

    Judgment Night

    The Long Kiss Goodnight

    További kritikáink
  • Dunkirk
  • Blade Runner
  • Kingsman: The Golden Circle
  • War for the Planet of the Apes
  • Spider-Man Homecoming
  • The Autopsy of Jane Doe
  • Pirates of the Caribbean: Dead Men Tell No Tales
  • Close Encounters of the Third Kind
  • Alien: Covenant
  • King Arthur: The Legend of the Sword
  • Atlantis: The Lost Empire
  • Life
  • Colossal
  • Great Expectations
  • Jesse Stone - The Ultimate Collection
  • The Boss Baby

  • Filmzenékről röviden
  • Jigsaw
  • Hail, Caesar!
  • The Lego Ninjago Movie
  • The Dark Tower
  • Remember
  • Split
  • The Hollywood Shorties
  • Eddie the Eagle
  • Spotlight
  • Green Room

  • Filmek alatt hallott zenék
  • Jean-Claude Van Johnson
  • 47 Meters Down (In to Deep)
  • The Shallows
  • Solace
  • Into the Grizzly Maze
  • Enemies Closer
  • D-Tox
  • Rambo III
  • Transformers: Rescue Bots
  • Sex Tape

  • Interjúk
  • Jeff Beal: Apró kincsek
  • Lisa Gerrard: A szív hangja
  • Mark Hinton Stewart: A zene a párbeszédek mögött
  • Wolf Péter: A szerencse kapuja

  • Kollaborációk
  • Oliver Stone filmjeinek zenéi
  • Elmer Bernstein életútja I.
  • Jerry Goldsmith életútja III.
  • Jerry Goldsmith életútja II.
  • Jerry Goldsmith életútja I.

  • A filmzene legendái
  • Angelo Badalamenti
  • Philip Glass
  • Basil Poledouris
  • Lalo Schifrin
  • Dave Grusin

  • Moziszériák,tévésorozatok
  • A hobbit-trilógia zenéi
  • A Rémálom az Elm utcában széria zenéi
  • A Robert Langdon-filmek zenéi
  • A Hellraiser-filmek zenéi
  • A Válaszcsapás zenéje

  • További írásaink
  • Ez volt 2016
  • Oscar előtt és Oscar után 2016
  • 10 éves a Filmzene.net
  • Filmzeneszerzők különböző albumai
  • Filmzenékhez köthető kiadványok
  • Stúdiók
  • Lemezkiadók
  • In Memoriam