FŐOLDAL  |   ZENESZERZŐK  |   FILMZENEALBUMOK  |   FILMZENÉKRŐL RÖVIDEN  |   FILMEK ALATT HALLOTT ZENÉK  |   INTERJÚK    
  |   HÍREK

    Catch Me If You Can  Dunkirk  Blade Runner  Kingsman: The Golden Circle  War for the Planet of the Apes  Spider-Man: Homecoming  The Autopsy of Jane Doe  Pirates of the Caribbean: Dead Men Tell No Tales  Close Encounters of the Third Kind  Alien: Covenant
EGYÉB ÍRÁSOK  |   MOZISZÉRIÁK ÉS TÉVÉSOROZATOK  |   ÉVES ÖSSZESÍTÉSEINK  |   DÍJAK  |   FÓRUM  |   JÓ TUDNI  |   RÓLUNK  |   KAPCSOLAT



Keresés a Filmzene.neten

  






Beszámolók
  • Hollywood Magyarországon - Hans Zimmer-est Lisa Gerrarddal
  • Brian Tyler londoni koncertje
  • Hans Zimmer Magyarországon
  • Az Antonio Sanchez & Migration magyarországi koncertje

  • Zenék egy témára
  • Conan
  • Robin Hood
  • A három testőr
  • Sherlock Holmes
  • Cápás filmek

  • DVD kiadványok
  • Jerry Goldsmith 80th Birthday Tribute Concert - Fimucité 3
  • A Tribute to Basil Poledouris
  • Fimucité 2: Closing Night Gala 2008
  • "War" - A filmzene készítése
  • Creating the Lord of the Rings Symphony




  • Filmzene.net - Toys (Hans Zimmer, Trevor Horn és különféle előadók)    TOYS   (1992)
       Játékszerek


      

       zene: Hans Zimmer, Trevor Horn és különféle előadók
       vezényel: Shirley Walker
       kiadás éve: 1992
       kiadó: Geffen Records
       játékidő: 47:19





         Amikor meghal az óriási játékgyár milliárdos tulajdonosa, két utóda, a felnőtt kora ellenére is gyermeki lelkületű Leslie (Robin Williams) és húga, Elzászka (Joan Cusack) tábornok nagybátyjuk (Michael Gambon) gyámsága alá kerülnek. A katonatiszt azonban a játékok készítését jelentősen más irány felé haladva képzelné el, a két testvérnek pedig meg kell gátolnia, hogy a cég ezután műanyag fegyvereket, tankokat és hasonlókat kezdjen el gyártani a kicsik számára...
         Nem sok olyan hollywoodi mozi készült, amely ennyire látványosan nem talált utat egy nézői csoporthoz sem: a "Játékszerek" gyerekeknek nem való, felnőtteknek még annál is kevésbé. Talán egyfajta profetikus társadalomkritika szeretett volna lenni, ahol a korszerűtlennek titulált hagyományos, gyermekbarát játékok lassan a szemétdombra kerülnek, korábbi szerepüket pedig erőszakos utódaik veszik át. A vélhető cél tehát kiderül, csakhogy a megvalósítás olyan elfuserált lett, hogy az ünnepélyes, egy kedves alkotás ígéretét belengető nyitány után szó szerint egyetlenegy olyan percet sem találunk, amely legalább egy kicsit elviselhető lenne. A helyszínül szolgáló gigantikus, visszhangos termekben (a produkciót egyébként jelölték a legjobb jelmez- és látványtervezés Oscar-díjára) a régi idők számos közkedvelt játéka felbukkan a díszlet részeként, s egy részüket használat közben is láthatjuk. Azonban a viszonylag kreatív kivitelezésű helyiségekben bolyongó szereplők - talán Robin Wrightot leszámítva - totálisan idióták. A produkció gagyogó-gügyögő "humorát" úgy lehetne jellemezni, mintha egy karácsonyi céges rendezvényen lennénk, ahol a fő műsorszám egy olyan elképesztően tehetségtelen bohóc, akit kifejezetten öt éven aluliak szórakoztatására képeztek ki a már elmegyógyintézetben élő, a túl sok lufihajtogatásba teljesen beleőrült exkollégái.
         Az elviselhetetlenül és indokolatlanul hosszúra nyúló játékidő kétórányi, egy rövid pillanatra sem szűnő feszengést jelent, ahol nem érti az ember, hogy mégis mit látott a forgatókönyvben az, aki akár csak egyetlenegy fahrtkocsi kereke legapróbb rögzítőcsavarjának árát finanszírozta. Kizárólag Barry Levinson rendező meggyőző erejét és egyes korábbi filmjeinek minőségét dicsérheti az, hogy a folyamatosan bután vigyorgó Robin Williamstől a tébolyultan pattogó Michael Gambonon át a már húsz éve is vénkisasszonynak tűnő Joan Cusackig össze bírta trombitálni a színészeket (egy idétlen szerepben az itt még ismeretlen Jamie Foxx is égeti magát). A legjobban talán az fémjelzi az egész vállalkozás minőségét, hogy a Levinson társaságában forgatókönyvíróként szerencsétlenkedő Valerie Curtin ezt követően soha többé nem írhatott újabb szkriptet. Mivel a hölgy 1983-ig a rendező felesége volt, arra tudok gondolni, hogy a válás talán mégsem zajlott annyira zökkenőmentesen, mint a direktor hihette, Levinsonné bosszúja pedig szűk tíz év elteltével így öltött testet...

         Gyakorlatilag példa nélküli, hogy egy film zenei anyagához ennyi neves vagy ekkor még szárnyát próbálgató, ám később feltörő zenész álljon össze. A fő komponistákat jelentő Hans Zimmer és Trevor Horn mellett itt van előadóként vagy közreműködőként Peter Gabriel, Anne Dudley, Shirley Walker, Seal, Tori Amos, Pat Metheny, Enya, Lisbeth Scott, Jeff Rona, Grace Jones, illetve a "Hősök" című széria zeneszerző párosa, Wendy Melvoin és Lisa Coleman. Amikor aztán szembesültek vele, hogy mihez adták a nevüket, bizonyára minimum elfehéredtek.
         A soundtrack egyik fele kiváló darabokból áll, míg a másik feledhető vagy a képből teljesen kilógó szerzeményeket rejt. Ha nem számítjuk a tulajdonképpeni bevezetést (egy részletet Csajkovszkij I. szimfóniájából), akkor nyitányként egy teljesen vállalható, gazdag hangszerelésű, gyerekkórusos karácsonyi dalt hallhatunk a Wendy & Lisa duóval kiegészülve, amely egy hosszabb átgondolásával (ahol a pluszt Seal éneke is jelenti) foglalja keretbe a CD-t. A "The Closing of the Year" az idők során új életre kelve karácsonyi koncertek népszerű darabja lett, de az itt hallható verzió a legjobb, mert még a legismertebb, Plácido Domingo és Sarah Brightman fémjelezte élő verzió sem lett meggyőző. A dal Hans Zimmer és a zenei producerként is közismert Trevor Horn közös munkája, és elmondható, hogy ahol ők ketten együtt dolgoztak, netán csak Zimmer (aki Levinsonnal az "Esőember", valamint az "Örök darab" kapcsán kooperált), ott a "The General" kivételével jó lett a végeredmény.

         Három ismert énekesnővel is találkozhatunk az említett keretben. Megtaláljuk Enya egyik legismertebb, egyben legunalmasabb dalát, az "Ebudaé"-t, míg a most bágyadtan éneklő Tori Amos felvételére, a "The Happy Worker"-re a filmbeli munkások táncolnak kínosan. Az Austin Powers-i jelenet során sok minden eszünkbe jut, de hogy az idétlenül dolgozó munkások boldogok lennének, az még véletlenül sem. Az irónia így már csak azért sem jön át, mivel ugyanezen számból később egy szanaszét remixelt verzió is érkezik "Workers" címmel, amely akkor hallható, amikor a melósok már tényleg rosszabb passzban átálltak a háborús játékok készítésére - ráadásul egyik verzió sem egy épületes darab. A harmadik énekesnő Grace Jones, akinek androgün hangja teljesen jól helytáll a "Let Joy and Innocent Prevail" alatt. Az ismét Zimmer és Horn jegyezte darab később egy nagyszerű instrumentális verzióban, Pat Metheny kellemes gitárjátékával is visszatér.
         Zimmer még három felvétellel van jelen. Az "Alsatia’s Lullaby", ahol Julia Migenes áriázik egy hangulatos dallamra, a pozitív oldalt erősíti, ahogy a "Battle Introduction" is, amely egy ünnepélyes, pergődobos, skót dudás, "katonai temetős hangulatú" darab, egyben Zimmer egyik legkiválóbb témája. A harmadik szerzemény a harcias "The General", amelyet Michael Gambon üvöltözése vág majdnem teljesen tönkre.
         Két dal megemlítése maradt ki. Az egyik Thomas Dolby vállalhatatlan "The Mirror Song"-ja, ahol az adott jelenetben Robin Williams és Joan Cusack vokálozik filmbeli karakterük popzenész alteregójaként(!), míg a másik a Frankie Goes to Hollywood "Welcome to the Pleasuredome"-jának egy nem különösebben izgalmas remixe, amelyet csak az dob fel valamennyire, hogy a score egyes elemeit halljuk benne felbukkanni.

         Kezdő filmzenerajongó koromban nagyon kedveltem ezt a soundtracket, de mára a varázsa elillant. Ennek oka nemcsak a filmmel történő megismerkedés utáni keserű szájíz, hanem az is, hogy azok a tényleg nagyszerű felvételek, melyeket mindmáig annak tartok, nehezen bírják ellensúlyozni a kevésbé emlékezeteseket vagy a félresikerülteket. Viszont valami azért mégiscsak megmaradhatott az említett varázsból, hiszen közvetlenül írásom lezárása előtt - bizonytalanságom okán - először pontoztam inkább külön is a trackeket, majd vontam átlagot, ennek köszönhetően végül egy ponttal felhúztam a végleges értékelést. E válogatásalbum különlegességének azt tartom, hogy ugyan már eddig is rengetegszer meghallgattam a méltatott felvételeket, valahogy mégsem untam rájuk. Ez pedig nemcsak ritka eset, de jelez is valamit.


    Bíró Zsolt
    2013.01.25.




    Tracklista:

      1. Winter Reveries (2:09) *
      2. Closing of the Year (3:24)
      3. Ebudae - Enya (1:46)
      4. The Happy Workers - Tori Amos (4:17)
      5. Alsatia's Lullaby (4:19)
      6. Workers - Tori Amos (1:14)
      7. Let Joy and Innocence Prevail (Instrumental) - Pat
          Metheny (5:01)
      8. The General (2:23)
      9. The Mirror Song - Thomas Dolby, Robin Williams &
          Joan Cusack (4:35)
    10. Battle Introduction (2:44)
    11. Welcome to the Pleasuredome - Frankie Goes
          to Hollywood (4:59)
    12. Let Joy and Innocence Prevail - Grace Jones (5:02)
    13. The Closing of the Year / Happy Workers (Reprise) (5:26)

    * részlet Csajkovszkij I. szimfóniájából





    TOVÁBBI ÉRTÉKELÉSEINK:

    Dobrosi Tamás          nem értékelte

    Emesz Csaba          nem értékelte

    Gregus Péter          nem értékelte

    Kulics László

    Szabó Csaba          nem értékelte

    Tihanyi Attila          nem értékelte




    KAPCSOLÓDÓ ANYAGOK:

    Jack Frost

    La Passione

    Rain Man

    The Ref

    További kritikáink
  • King Arthur: The Legend of the Sword
  • Atlantis: The Lost Empire
  • Life
  • Colossal
  • Great Expectations
  • Jesse Stone - The Ultimate Collection
  • The Boss Baby
  • In the Heart of the Sea
  • Power Rangers
  • Noah
  • Mighty Morphin Power Rangers: The Movie
  • Crimson Rivers
  • Twister
  • xXx: Return of Xander Cage
  • The Lego Batman Movie

  • Filmzenékről röviden
  • The Lego Ninjago Movie
  • The Dark Tower
  • Remember
  • Split
  • The Hollywood Shorties
  • Eddie the Eagle
  • Spotlight
  • Green Room
  • The Boy
  • Ma Ma

  • Filmek alatt hallott zenék
  • Jean-Claude Van Johnson
  • 47 Meters Down (In to Deep)
  • The Shallows
  • Solace
  • Into the Grizzly Maze
  • Enemies Closer
  • D-Tox
  • Rambo III
  • Transformers: Rescue Bots
  • Sex Tape

  • Interjúk
  • Jeff Beal: Apró kincsek
  • Lisa Gerrard: A szív hangja
  • Mark Hinton Stewart: A zene a párbeszédek mögött
  • Wolf Péter: A szerencse kapuja

  • Kollaborációk
  • Oliver Stone filmjeinek zenéi
  • Elmer Bernstein életútja I.
  • Jerry Goldsmith életútja III.
  • Jerry Goldsmith életútja II.
  • Jerry Goldsmith életútja I.

  • A filmzene legendái
  • Angelo Badalamenti
  • Philip Glass
  • Basil Poledouris
  • Lalo Schifrin
  • Dave Grusin

  • Moziszériák,tévésorozatok
  • A hobbit-trilógia zenéi
  • A Rémálom az Elm utcában széria zenéi
  • A Robert Langdon-filmek zenéi
  • A Hellraiser-filmek zenéi
  • A Válaszcsapás zenéje

  • További írásaink
  • Ez volt 2016
  • Oscar előtt és Oscar után 2016
  • 10 éves a Filmzene.net
  • Filmzeneszerzők különböző albumai
  • Filmzenékhez köthető kiadványok
  • Stúdiók
  • Lemezkiadók
  • In Memoriam