FŐOLDAL  |   ZENESZERZŐK  |   FILMZENEALBUMOK  |   FILMZENÉKRŐL RÖVIDEN  |   FILMEK ALATT HALLOTT ZENÉK  |   INTERJÚK    
  |   HÍREK

    Rogue One: A Star Wars Story  Justice League  Murder on the Orient Express  Moon  Wonder Woman  The Ghost and the Darkness  It  Rebel in the Rye  The Mummy  Catch Me If You Can
EGYÉB ÍRÁSOK  |   MOZISZÉRIÁK ÉS TÉVÉSOROZATOK  |   ÉVES ÖSSZESÍTÉSEINK  |   DÍJAK  |   FÓRUM  |   JÓ TUDNI  |   RÓLUNK  |   KAPCSOLAT



Keresés a Filmzene.neten

  







Beszámolók
  • Hollywood Magyarországon - Hans Zimmer-est Lisa Gerrarddal
  • Brian Tyler londoni koncertje
  • Hans Zimmer Magyarországon
  • Az Antonio Sanchez & Migration magyarországi koncertje

  • Zenék egy témára
  • Conan
  • Robin Hood
  • A három testőr
  • Sherlock Holmes
  • Cápás filmek

  • DVD kiadványok
  • Jerry Goldsmith 80th Birthday Tribute Concert - Fimucité 3
  • A Tribute to Basil Poledouris
  • Fimucité 2: Closing Night Gala 2008
  • "War" - A filmzene készítése
  • Creating the Lord of the Rings Symphony




  • Filmzene.net - Tooth Fairy (George S. Clinton)    TOOTH FAIRY   (2010)
       Fogtündér


      

       zene: George S. Clinton
       vezényel: George S. Clinton
       kiadás éve: 2010
       kiadó: Varése Sarabande
       játékidő: 49:03




         A másodvonalban mozgó George S. Clintont ugyan folyamatosan foglalkoztatják a hollywoodi direktorok, filmográfiájának nagyobb része azonban nem igazán a maradandó mozikból tevődik össze, ennek eredményeként pedig a közel harmincéves pályafutásából mindössze néhány muzsikája ragadt meg a köztudatban a hozzá tartozó produkciók révén. Ilyen például a kezdetekből származó "Vörös cipellők"-széria, az "Amerikai nindzsa", a "Mortal Kombat" vagy az "Austin Powers" aláfestése, az utóbbi évekből azonban mindössze a "Wounded Knee-nél temessétek el a szívem" című tévéfilm aláfestése révén vonta magára a figyelmet, illetve vívott ki komolyabb kritikusi elismerést, s bár művei nem rosszak, a filmek minősége miatt háttérben maradnak. Tökéletes példa erre a "Fogtündér" aláfestése is, amelyet nemcsak úgy lehet bemutatni, mint egy kellemes kikapcsolódást biztosító, könnyed vígjátékzenét, hanem úgy is, mint egy hatalmas égéshez kapcsolódó kompozíciót.

         A "Fogtündér" esetében elég csak a hivatalos fotókat megnézni (vagy a CD-borítót), valamint a történet rövid ismertetőjét elolvasni ahhoz, hogy biztosan tudjuk: a produkciót érdemes kellően nagy ívben elkerülni, mert azt még Julie Andrews, Ashley Judd és Billy Crystal sem képes megmenteni, amikor a pankrátorból színésszé avanzsálódott Dwayne Johnson angyalszárnyakkal, és enyhén szólva homoerotikus öltözetben flangál a képernyőn. Mindehhez persze kerettörténet is párosul, mely szerint a Szikla által alakított ünnepelt hokijátékos, Derek Thompson nem hisz a mesékben, s minthogy ezt senki előtt nem rejti véka alá, idővel a tündérvilág irányítói megelégelik magatartását, és úgy döntenek, móresre tanítják azáltal, hogy két hét fogtündérlétre ítélik.
         Minthogy a zene megfogott, némi idő elteltével úgy véltem, erőt veszek magamon, és átlépem a határt: belekezdtem a hozzá tartozó remekműbe, ám közel húsz perc után fel is hagytam vele. Csodálom, hogy a főként vígjátékokban mozgó Michael Lembeck (aki többek között a "Télapu" második és harmadik részét is jegyzi) nem arra adott utasítást David Finfer vágónak, hogy a nyitó és záró stáblista közötti részt egy az egyben vágja ki.

         A film 2010 januárjában debütált a tengerentúli mozikban (hazánkban pedig néhány hónappal később landolt, egyenesen a boltok polcain), amely hozzávetőlegesen félévnyi csúszást jelentett az eredetileg tervezett premierhez képest. A bemutató halogatása ellenére azonban a zene időben elkészült, így azt Clinton 2009 júniusának első hetében fel is játszatta a 20th Century Fox méltán híres The Newman Scoring Stage-én. A közel hetvenpercnyi muzsika felvételei két felvonásban zajlottak: először a The Hollywood Studio Symphony adta elő a ráeső részeket, az utolsó napon pedig a kórusra írt darabok feléneklésére került sor - utóbbiakkal kapcsolatos érdekesség, hogy a Varése-kiadványon feltüntetett zenei stáblistán egyetlen szó sem esik a kórus közreműködéséről.

         A varázslatosságot tükröző "Fairyland"-del nyitó muzsika nagy része (ilyen például a "First Assignment", a "The Mission", a "Ziggy", a "Locker Room Prank" és még sorolhatnánk) olyan vígjátékzenét rejt, melyhez hasonlót számtalanszor hallhattunk már. A műfajra oly jellemző, hosszú-hosszú évtizedek óta jelen lévő zenei megoldások, a jelenetfüggőségből eredő hirtelen hangulatváltások itt is éppúgy megtalálhatóak, mint például John Debney vagy Christophe Beck (hogy csak a napjainkban legtöbbet foglalkoztatott vígjáték-komponistákat említsem) hasonló műveinél. Ezek alapján én sem ítéltem volna oda a fenti pontszámot ennek a szerzeménynek, akadnak azonban olyan, az iménti hangzásvilágból némileg kiemelkedő részletei, melyeknek köszönhetően a szememben túlnőtt az átlagon.
         Az album egészének mélyebb megismerésére, illetve megkedvelésére a korong érzelmes, akciódús, s diadalról árulkodó szegmensei sarkalltak. Ide tartozik a "Face Off", valamint a többek között ugyanezen témát újból felelevenítő, ezáltal némileg ennek párjaként is említhető "It's Possible", melyeknek dallamsora olyan, mintha az utolsó, mindent eldöntő gól előkészítésére és becsavarására készítene fel bennünket a szerző. Ezek mellett ott van még a rendkívüli játékossággal felvértezett "Training Montage", illetőleg a drámai vonalon mozgó "Smashed Dreams" - "I Lost Everything" kettős, melyek egyszerű dallamvilággal képesek kiszakítani néhány percre az eddig hallottakból, továbbá a végső győzelmet alátámasztó "My House", amely sokkal jobban megkoronázta volna e kiadványt, ha az utolsó harminc másodpercét lekeverve, zárótételként szerepeltetik.

         Tippem sincs, mi késztette a forgatókönyv, illetve a film ismeretében George S. Clintont arra, hogy ennyit foglalkozzon a hozzá tartozó muzsikával, hiszen fele ilyen színvonalú aláfestés is sok lett volna. Nem azt mondom, hogy a "Fogtündér"-é egy grandiózus muzsika - bár ha ahhoz viszonyítjuk, amihez íródott, zokszó nélkül lehetne használni ezt a jelzőt -, ám mindenképpen olyan szerzemény, amellyel érdemes megismerkedni. Ahhoz, hogy engem időről időre képes teljesen kikapcsolni, s valódi értékéhez viszonyítva jobban elvarázsolni, minden bizonnyal az is hozzájárul, hogy amikor először hallottam, pontosan arra volt szükségem, amit ez a mű nyújtani képes, így Clinton egyébként nagyrészt ismerős vígjátéki elemekből építkező darabja az utóbbi idők egyik kedvence lett nálam.


    Kulics László
    2011.12.29.




    Tracklista:

      1. Fairyland (0:53)
      2. Fairy Fight (1:40)
      3. Flying Lesson (1:18)
      4. Lily's Office (0:58)
      5. First Assignment (1:46)
      6. Break Room (1:08)
      7. The Mission (7:04)
      8. Face Off (1:15)
      9. Scoreboard Assignment (1:10)
    10. Children's Fantasies (0:45)
    11. Ghosts (2:08)
    12. Ziggy (1:57)
    13. My Way (1:43)
    14. Locker Room Prank (1:44)
    15. I Will If You Will (1:15)
    16. Fairy Evolution (1:01)
    17. Training Montage (1:54)
    18. It's Possible (2:41)
    19. Smashed Dreams (1:29)
    20. I Lost Everything (1:18)
    21. Steals the Puck (3:43)
    22. My House (3:43)
    23. You Are the Real Tooth Fairy (5:31)
    24. Proposal (1:03)




    TOVÁBBI ÉRTÉKELÉSEINK:

    Bíró Zsolt

    Dobrosi Tamás          nem értékelte

    Emesz Csaba          nem értékelte

    Gregus Péter          nem értékelte

    Szabó Csaba          nem értékelte

    Tihanyi Attila




    KAPCSOLÓDÓ ANYAGOK:

    Alvin and the Chipmunks

    Bury My Heart at Wounded Knee

    Elf

    Red Shoe Diaries

    További kritikáink
  • Dunkirk
  • Blade Runner
  • Kingsman: The Golden Circle
  • War for the Planet of the Apes
  • Spider-Man Homecoming
  • The Autopsy of Jane Doe
  • Pirates of the Caribbean: Dead Men Tell No Tales
  • Close Encounters of the Third Kind
  • Alien: Covenant
  • King Arthur: The Legend of the Sword
  • Atlantis: The Lost Empire
  • Life
  • Colossal
  • Great Expectations
  • Jesse Stone - The Ultimate Collection
  • The Boss Baby

  • Filmzenékről röviden
  • Jigsaw
  • Hail, Caesar!
  • The Lego Ninjago Movie
  • The Dark Tower
  • Remember
  • Split
  • The Hollywood Shorties
  • Eddie the Eagle
  • Spotlight
  • Green Room

  • Filmek alatt hallott zenék
  • Jean-Claude Van Johnson
  • 47 Meters Down (In to Deep)
  • The Shallows
  • Solace
  • Into the Grizzly Maze
  • Enemies Closer
  • D-Tox
  • Rambo III
  • Transformers: Rescue Bots
  • Sex Tape

  • Interjúk
  • Jeff Beal: Apró kincsek
  • Lisa Gerrard: A szív hangja
  • Mark Hinton Stewart: A zene a párbeszédek mögött
  • Wolf Péter: A szerencse kapuja

  • Kollaborációk
  • Oliver Stone filmjeinek zenéi
  • Elmer Bernstein életútja I.
  • Jerry Goldsmith életútja III.
  • Jerry Goldsmith életútja II.
  • Jerry Goldsmith életútja I.

  • A filmzene legendái
  • Angelo Badalamenti
  • Philip Glass
  • Basil Poledouris
  • Lalo Schifrin
  • Dave Grusin

  • Moziszériák,tévésorozatok
  • A hobbit-trilógia zenéi
  • A Rémálom az Elm utcában széria zenéi
  • A Robert Langdon-filmek zenéi
  • A Hellraiser-filmek zenéi
  • A Válaszcsapás zenéje

  • További írásaink
  • Ez volt 2016
  • Oscar előtt és Oscar után 2016
  • 10 éves a Filmzene.net
  • Filmzeneszerzők különböző albumai
  • Filmzenékhez köthető kiadványok
  • Stúdiók
  • Lemezkiadók
  • In Memoriam