FŐOLDAL  |   ZENESZERZŐK  |   FILMZENEALBUMOK  |   FILMEK ALATT HALLOTT ZENÉK  |   INTERJÚK    
  |   EGYÉB ÍRÁSOK  |   HÍREK  |   JÓ TUDNI

    300: Rise of an Empire  The Hunchback of Notre Dame  Sin City: A Dame to Kill For  Guardians of the Galaxy  The Monuments Men  Gremlins 2: The New Batch  Police Academy  She-Devil  Edge of Tomorrow  The Abyss
SZEPTEMBERI FILMBEMUTATÓK  |   FILMBEMUTATÓK ARCHÍVUMA  |   DÍJAK  |   FÓRUM  |   RÓLUNK  |  

Keresés



  




Beszámolók
  • A Kodály Filharmonikusok debreceni koncertje
  • Beszámolónk a 'The Evolution of Film & TV Music Panel'-ről
  • Beszámolónk a Filmharmonikusok 2013 koncertről
  • Így készült a "Phantom" aláfestése

  • DVD kiadványok
  • Jerry Goldsmith 80th Birthday Tribute Concert - Fimucité 3
  • A Tribute to Basil Poledouris
  • Fimucité 2: Closing Night Gala 2008
  • "War" - A filmzene készítése
  • Creating the Lord of the Rings Symphony




  • Filmzene.net - Titanic (James Horner)    TITANIC   (1997)
     


      

       zene: James Horner
       vezényel: James Horner
       vokál: Sissel
       kiadás éve: 1997
       kiadó: Sony Music Soundtrax
       játékidő: 72:23



         A "Titanic" azon filmek egyike, ami nem szorul bemutatásra, hiszen szinte nincs is olyan ember, aki a White Star Line tulajdonát képező luxushajó történetének tragikus sorsát, illetve az 1997-ben készült világsikerű filmet ne ismerné. Számos könyv, újságcikk, dokumentum-, tévé-, és mozifilm foglalkozott már a Titanic történetével. Próbálták minden oldalról megvilágítani első, és egyben utolsó útjának eseményeit. A '90-es évek közepétől egy James Cameron nevű rendező nekivágott, hogy saját kis történetének beleszövésével vászonra vigyen egy szerelmi szálakkal teletűzdelt tragédiát, melynek középpontjában az elsüllyeszthetetlennek kikiáltott hajóóriás állt. Rose (Kate Winslet) és Jack (akit Leonardo DiCaprio személyesíti meg, de a stúdió először Matthew McConaughey-t szerette volna erre a szerepre) két külön társadalmi rétegbe tartoznak, ám a hajó tatjánál való találkozás után egymás iránti szerelmük lassan kezd kibontakozódni. Ezt sem a hölgy anyja, sem pedig vőlegénye (Billy Zane) nem nézi jó szemmel, és a maguk módján megpróbálnak mindent megtenni azért, hogy ne találkozgassanak. Mindeközben az álomhajó legénységével, utasaival a jéghegy felé tart...
         James Cameron olyan, mint egy kisgyerek: bezsebeli aputól a pénzt, majd belevág egy tuti vállalkozásba, s ez most sem történt másként. Jelen esetben annyira maximalista volt, hogy időközben elfogyott a gyártó által rendelkezésre bocsátott keret - végül két stúdió (a 20th Century Fox, illetve a Paramount Pictures) finanszírozta a mintegy 200 millió dolláros. Cameron felépítette a hajó mását, egy medencét készíttetett, és a filmben lévő mélytengeri felvételeket is maga vette fel egy orosz kutatócsoport közreműködésével. Tehát minden, ami a filmben van, azt a rendező / forgatókönyvíró maga hozta össze. Így nem csoda, hogy ekkorára duzzadt a költségvetés. A világsiker, a díjeső nem kerülte el a monumentális produkciót. A 1998-as Oscar-díj átadó tuti befutója lett a maga szerény 11 kategóriában kapott szobrocskájával. No comment...

         James Horner "A bolygó neve: Halál" során tapasztalt viszontagságok kiheverése után kijelentette, többet nem hajlandó együtt dolgozni James Cameronnal. Ez nem meglepő, hiszen a rendező munkastílusa meglehetősen sajátos - és talán ez az, amiért olyan sikeresek filmjei. A "Titanic" azonban ismét összehozta a Horner-Cameron párost, melynek gyümölcse teljesen érett, édes zamattal rendelkezik. A zeneszerző számára némiképp hab volt a tortán, hogy egy kis ír utalást is vihetett a zenébe, ugyanis a civil életben Horner ezen műfaj rajongója.
         A zene a filmmel párhuzamosan tett szert egyre nagyobb sikerre - ehhez nem pusztán a produkció popularitása, hanem a Celine Dion által előadott betétdal népszerűsége is hozzájárult. Az Oscar-özön alól a score sem kivétel, Horner megkapta érte élete első - és eddig egyetlen - aranyszínű szobrocskáját, és így a "Legjobb eredeti filmzene", és a "Legjobb betétdal" díját egyaránt polcán tudhatja (ez utóbbit Will Jenningsszel megosztva kapta).

         Ím a fent említett ír zene: skótduda játéka nyitja az albumot, ami selymes vokálozásba torkollik - köszönet érte a norvég származású énekesnőnek, Sisselnek. Ez a minimalistának tűnő "Never An Absolution" megadja a kezdő löketet: hallgatóit a víz alatti világ nyugalmára hangolja. A következő tételben ("Distant Memories") a zenekar már jóval több eleme szólal fel, s finoman a főtéma is megmutatkozik, ám e hosszú - ennek ellenére rendkívül hatásos - bevezető után a "Southampton"-ban bontakozik ki igazán, jelenik meg minden dallam, ami a Titanic számára íródott. Kórus, nagyzenekar, enyhe szintetizátorszólam, zongora: kell ennél több? Miután meghallgatja az ember, többé már nem kérdezi meg: "miért ez kapta az Oscart?". És a hátralévő játékidőben megbúvó dallamok még csak most következnek. A lágy zongorajátékra íródott "Rose"-t támogató vonósok, illetve énekhang csak úgy bekúszik hallójáratunk üregébe. Horner ténylegesen kitett magáért, és mi csak örülhetünk, hogy ilyen zene is kikerül kezei közül (megjegyzem, komponistánk mostanában nem áll a helyzet magaslatán).
         Kérünk minden kedves utast, szálljanak fel a hajóra, foglalják el kabinjaikat, hamarosan kihajózunk! A "Leaving Port", valamint a "Take Her To Sea, Mr. Murdoch" segítségével nyolc percen keresztül utazhatunk önfeledten a hajó fedélzetén, nézhetjük a fel-felugró delfineket, vagy épp gyönyörködhetünk a mesés naplementében. A zenészek önfeledten játszanak, keltik életre a kottalapokra vetett, rendezett hangjegyeket. Horner jellegzetességei közé tartozik, hogy a katonásan használt pergődobot képtelen elhagyni. Itt sincsen ez másként, viszont annyira a háttérbe tolja őket, hogy általuk kellemesen fegyelmezetté válik a zene.

         A "Hard To Starboard" még Rose, és újdonsült udvarlójának, Jacknek a témájával indít, az idill azonban nem tart sokáig: közeledik a jéghegy, amit halk fúvósok vetítenek előre. Innentől kezdve csapongunk egyik dallamsorból a másikba, a zenekar tagjai éppúgy küzdenek egymással, mint ahogyan a hajó legénysége a betörő víz ellen. Íme a Titanic másik arca: a szép szólamoktól az egyre erősödő ütősszekció, valamint a fel-felfutó szólamok, gyors vonósok ragadják el a szerepet - a komponista az összes rá jellemző kézjeggyel ellátta a süllyedésről szóló tételeket. A szerelmesek szétválaszthatatlanságára utaló dallamsor az "Unable To Stay, Unwilling To Leave" elején mutatkozik meg: minden felhasznált hangszer sírni kezd, sóvárog a párja iránt, ami a Billy Zane karakterében felgyülemlett düh szimbolizálása után átvált akciómuzsikába, és tovább folytatódik a küzdelem: az idő kevés, a mentőcsónakok fogynak, a fejetlenség egyre csak fokozódik. A fájdalom, reménytelenség, és küzdeni akarás mutatkozik meg a következő két tétel során, a "Death Of Titanic" végén azonban a zenekar méltóságteljesen alábbhagy kitűnő játékával egyetemben - szinte ők is a hullámokba vesznek.
         Döbbenet, csalódottság, fájdalom: az album hátralévő része mind ezt sugallja. Nyomát se látni az eddig csillogó-villogó, vagy éppen kemény akciózenét prezentáló zenekarnak. Halk, alázatos, kimért, lassú szólamokkal kommentálják az eseményt, és várják, hogy valaki megmentse őket - hasonlót hallhattunk az album nyitószámában is. Eme fájdalmas tételek a legszebbek, lelkileg ezek érintettek meg leginkább. A hárfa, Sissel vokálja, a zongora, a vonósok mindegyike csak akkor, csak annyira szólal meg, amennyire kell - mérnöki precizitással lettek felépítve. Az általuk keltett harmóniákat enyhén megtöri Celine Dion éneke (figyelem, a nagyzenekari kísérettel ellátott változat került fel a korongra, nem a popverzió!), ám a "Hymn To the Sea" óvatosan visszaránt minket a fagyos hullámok habjaiba. Profi munka! Bravó, Mr. Horner!

         Legegyszerűbb az lett volna, ha ennyit írok: óvatosan helyezzük be a lemezt a lejátszóba, nyomjuk meg a "Play" gombot, majd dőljünk hátra, és élvezzük az utazást, ami magáért beszél. Hornerre ugyan ismét rá lehetne sütni a bélyeget, hogy innen-onnan visszaköszöntek dallamai (pl.: "Apollo 13", "Legends Of the Fall"), de az ok, amiért mégsem kellene ezt megtenni, egészen egyszerű: egy minden részletében kidolgozott, lenyűgöző dallamokkal rendelkező művet adott ki kezei közül, melyben az esetlegesen felcsendülő, ismerős taktusok olyan szinten olvadtak bele az új részekbe, hogy egyszerűen nem lehet egy rossz szavunk sem miatta. Az akciórészek és szerelmi dallamok mindegyikében ott rejlik a zeneszerző tehetsége, munka iránti elszántsága, a katasztrófában elhunytak felé érzett tisztelete.
         Az album tálalása nívós, kellemes képmontázsokkal illusztrált, kellően informatív, és aki esetleg a "My Heart Will Go On"-t szeretné énekelni, annak a kiadó emberei segítséget nyújtanak a dalszöveg feltüntetésével. Egyszer találkoztam a lemez azon változatával is, amin a hanganyag 5.1-es hangrendszerre volt kikeverve. Nem mondom, hogy olcsó vétel, de ha valakinek rendelkezésre állnak, az ehhez szükséges kellékek, bizonyára megéri rá beruházni.
         Arra a kérdésre, hogy kinek ajánlanám leginkább, azt tudom válaszolni, hogy mindenkinek, aki szeretne egy kicsit utazni a mostanra legendává vált hajó fedélzetén. James Hornernek sikerült maximálisan elérnie azt, hogy ha a lemezt becsukott szemmel hallgatjuk, a fedélzeten érezhetjük magunkat.


    Kulics László
    2005.10.26.




    Tracklista:

      1. Never An Absolution (3:03)
      2. Distant Memories (2:24)
      3. Southampton (4:02)
      4. Rose (2:52)
      5. Leaving Port (3:26)
      6. "Take Her to Sea, Mr. Murdoch" (4:31)
      7. "Hard To Starboard" (6:52)
      8. Unable to Stay, Unwilling to Leave (3:57)
      9. The Sinking (5:05)
    10. Death of Titanic (8:26)
    11. A Promise Kept (6:03)
    12. A Life So Changed (2:13)
    13. An Ocean Of Memories (7:58)
    14. My Heart Will Go On * (5:11)
    15. Hymn to the Sea (6:26)

    * dalszöveg: Will Jennings, előadja: Celine Dion


    TOVÁBBI ÉRTÉKELÉSEINK:

    Bíró Zsolt

    Dobrosi Tamás

    Emesz Csaba          nem értékelte

    Gregus Péter

    Szabó Csaba

    Tihanyi Attila          nem értékelte




    KAPCSOLÓDÓ ANYAGOK:

    Back to Titanic

    Bicentennial Man

    The Mask of Zorro

    Troy

    További kritikáink
  • Oculus
  • How to Train Your Dragon
  • Godzilla
  • First Knight
  • Godzilla
  • All Is Lost
  • The Legend of Hercules
  • The Naked Gun
  • The Call
  • Mission: Impossible
  • Love Happens
  • The Amazing Spider-Man 2
  • Disconnect
  • Lair
  • Spider-Man 2

  • Film alatt hallott zenék
  • Team Knight Rider
  • 2 Guns
  • Killing Season
  • The Double
  • Flight
  • American Ninja
  • Fast &Furious 6
  • The Heat
  • Escape from Alcatraz
  • Bait

  • Interjúk
  • Timothy Williams: Felkészültnek lenni
  • Andy Vajna Jerry Goldsmithről
  • Víctor Reyes: Merész dolgokat tenni
  • Perdo Bromfman Robotzsaruja

  • Zeneszerzők, rendezők...
  • Alan Menken és a Disney
  • Rendező-zeneszerző párosok: Sergio Leone és Ennio Morricone
  • Rendező-zeneszerző párosok: Steven Spielberg és John Williams - III. rész
  • Rendező-zeneszerző párosok: Steven Spielberg és John Williams - II. rész
  • Rendező-zeneszerző párosok: Steven Spielberg és John Williams - I. rész

  • További írásaink
  • A feláldozhatók-sorozat zenéje
  • Elmer Bernstein életútja - I. rész
  • 10 éves a Filmzene.net
  • Ez volt 2013
  • Lemezkiadók
  • Összesítéseink