FŐOLDAL  |   ZENESZERZŐK  |   FILMZENEALBUMOK  |   FILMZENÉKRŐL RÖVIDEN  |   FILMEK ALATT HALLOTT ZENÉK  |   INTERJÚK    
  |   HÍREK

    Spider-Man: Homecoming  The Autopsy of Jane Doe  Pirates of the Caribbean: Dead Men Tell No Tales  Close Encounters of the Third Kind  Alien: Covenant  King Arthur: The Legend of the Sword  Atlantis: The Lost Empire  Life  Colossal  Great Expectations
EGYÉB ÍRÁSOK  |   MOZISZÉRIÁK ÉS TÉVÉSOROZATOK  |   ÉVES ÖSSZESÍTÉSEINK  |   DÍJAK  |   FÓRUM  |   JÓ TUDNI  |   RÓLUNK  |   KAPCSOLAT



Keresés a Filmzene.neten

  






Beszámolók
  • Hollywood Magyarországon - Hans Zimmer-est Lisa Gerrarddal
  • Brian Tyler londoni koncertje
  • Hans Zimmer Magyarországon
  • Az Antonio Sanchez & Migration magyarországi koncertje

  • Zenék egy témára
  • Conan
  • Robin Hood
  • A három testőr
  • Sherlock Holmes
  • Cápás filmek

  • DVD kiadványok
  • Jerry Goldsmith 80th Birthday Tribute Concert - Fimucité 3
  • A Tribute to Basil Poledouris
  • Fimucité 2: Closing Night Gala 2008
  • "War" - A filmzene készítése
  • Creating the Lord of the Rings Symphony




  • Filmzene.net - Timeline (Music Inspired by the Film) (Jerry Goldsmith)    TIMELINE (Music Inspired by the Film)   (2003)
       Idővonal


      

       zene: Jerry Goldsmith
       vezényel: Jerry Goldsmith
       kiadás éve: 2004
       kiadó: Varése Sarabande
       játékidő: 48:04




         Egy interjú során Richar Donnert arról kérdezték, mi volt az oka a "Timeline"-ban bekövetkezett zeneszerző váltásra került sor. Erre vonatkozó nyilatkozatát a következő mondatokkal zárta: "Hibát követtem el, mikor zeneszerző cserére került sor, mivel fenomenális munkát végzett. Nem volt fair Jerryvel szemben." Donner továbbra is állítja, hogy kedveli ezt a zenét, és remekműnek tartja, - "...az "Idővonal"-hoz írt zenéje rendkívüli, nagyszerű és gyönyörű..." - csak hát a sok kavarás miatt mégsem ez került alá, hanem a karrierje elején járó Brian Tyler által komponált muzsika.

         Jerry Goldsmith és Richard Donner az 1976-os "Ómen" során dolgoztak először együtt. Ezt akkor Oscar-díjjal jutalmazták. Az "Idővonal" készítésekor Donner rögtön Goldsmith-hez fordult segítségül, aki mindenféle győzködés nélkül elvállata a zene megírását. Kezdetben minden nagyon szép és jó volt. Megbeszélték, milyen zenét kellene írni, kinek mi az elképzelése, majd ezek alapján Goldsmith elkezdte kottalapra vetni a hangjegyeket. Hét hónapig dolgozott eme projekten. A felvételt két blokkra osztották: 2002. december 16-18-ig feljátszották a zenét a Hollywood Studio Symphony közreműködésével. Ezt követően 2003. március 5-8-ig felvették a második felét, s ekkorra vált teljessé a score. Röviddel azután, hogy befejezték a zenei munkálatokat, jött a hír, hogy változásokat eszközöltek a filmben, ezért újra kéne gondolni a zenét. Ennek oka az volt, hogy a tesztvetítésen nem nyerte meg a közönséget a film, ezért újra kellett vágni, s eltolták az áprilisra tervezett bemutatót is. Goldsmith köszönte szépen, de kiszállt ebből a produkcióból. A mentőöv végül Brian Tyler lett, aki a rövid határidő ellenére elvállalta a megbízást. Ezáltal más stílusú zene került a film alá, mint amilyet Donner szeretett volna.
         Azért, hogy Goldsmith műve ne vesszen el, ne kerüljön a süllyesztőbe, sokat tett a Varése Sarabande kiadó, aki a Mester rajongóinak támogatását élvezve, ha megkésve is, de sikeresen kiadta ezt a zenét. Már a film körüli procedúrák hallatán felmordultak a filmzene-rajongók és elkezdték kérlelni a produkcióban résztvevőket, hogy Goldsmith zenéje is jelenjen meg. A rajongók a világháló segítségével elkezdték terjeszteni Goldsmith zenéjét, majd a Varése tárgyalt a jogokról és a nyomásnak engedve hivatalos formába öntötték a zenét. Összesen 74 percnyi zenét írt Goldsmith, melyből kiválogatták a velejét, s ez került a lemezre, amit egyelőre csak a kiadó által létrehozott cd klub keretein belül lehet megvásárolni, de a hírek szerint jövőre bolti forgalomba is kerül.
         Lássuk milyen volumenű zene is az, ami végül nem kerül a képkockák alá. Annyit még hozzá tennék a lemez leírása előtt, hogy nem támasztom jelenetek alá a dallamokat, mivel azok a film eredeti, eddig még közember által nem látott jeleneteihez íródtak, igazodtak.

         A "The Dig"-ben tisztelhetjük a film nyitó képsorai alá álmodott zenét, melynek első fele melankolikus, sejtelmesen hosszúra nyújtott hangok halmaza. Kellemes zene, aminek csupán a vége felé ébred rá a hallgató, hogy Goldsmith-művel áll szemben, mert akkor csendülnek fel a tőle megszokott, kemény, határozott dallamok. Bár itt még az album további részéhez képest finomabban tálalja. A végén ugyan az a hangulat zárja a számot, mint ami nyitotta. A "Cornflakes" zongoraszólamokkal tarkított, romantikázásra invitáló zene, ami a maga könnyedségével, lágyságával lassan ringatja a hallgatót. "No Pain": sejtelmesen indul a harsonák szólamával és a határozott, mély vonósok játékával. Egy perc után szinte felhúzzák a hangulatot az egyre magasabban megszólaló hegedűk. 1:45-től elkezdődik a filmhez megálmodott akciódallamok prezentálása. Kicsit érdekesnek tűnhet elsőre a fúvós hangszerek által keltett vadászkürthöz hasonló szólamok beépítése a nagyzenekari egységbe. Én is furcsálltam, de mikor meghallgattam többször is, ráéreztem a feelingre. A "To Castlegard"-nál előkerülnek a Goldsmith-re oly jellemző üstdobütemek, majd a "Find Marek"-nél a gyors vonótáncoltatás, amilyet pl. anno a "Múmiában" is hallhattunk. Természetesen ezek a jellegzetes zenei megoldások, jegyek egybe vannak fűzve az új dallamokkal, melyek részévé válnak.
         A "The Rooftop" címből sejteni lehet, hogy akciózene fog következni. Kicsit sejtelmesen kezdődik, lassan merészkednek elő a hangok, kellő zenei képpel támasztva alá a lopakodást. Mindez persze átvált, hála a keményen odavágó ütős hangszereknek. És ismét felcsendül egy pillanatra a fő akció-motívum, melyet már a "No Pain"-nél megismerhettünk. A keyboard mögött tevékenykedő úriember harsány hangon szólaltatja meg hangszerét, s így csalja elő az egyik fő motívumot, amit eleinte csak alátámaszt a zenekar, majd végleg átveszi tőle a staféta botot, és szépen életre kelti a "A Hole In The Wall"-hoz megálmodott dallamokat. Hasonló kezdése van a "Move On"-nak is. Egy erőteljes kezdés után azonban ellágyul a szívünk, annyi kellemes és gyönyörű dallammal áll elő Goldsmith. A második számból megismert taktusok kerülnek előtérbe, még több érzelemmel töltve. Halk zongora és olykor megszólaló dob teszi varázslatosabbá a hegedűk és fuvolák összehangolt játékát. A negyedik perc környékére érve megváltozik a zenei kép: ismét a harc középpontjában érezhetjük magunkat. A győzelem reményét sejtető, fennköltebb véggel zárul az egész szám. Persze a "Be Careful"-t hallgatva sejtjük, hogy a harcnak még korán sincs vége.
         Három rövidke szám, illetve hangulatkép után következik a "Greek Fire / Light the Arrows", ami előre vetíti a leghosszabb számot, vagyis a végső összecsapást. Eltökélten lépdelnek a zenekar tagjai a csata felé. Kimért vonósok keltette alapdallam vérteződik fel a készülődést, a győzelem előrevetítését jelző dallamokkal. A vége felé a vonósok ritmusát az ütős hangszerek agresszív előrenyomulása, valamint a harsonák és a trombiták váltják fel. Két másodperc szünet után kezdődik a "Preparate For Battle / Victory For Us", ami megtartja az előző szám végi ritmust, de kis kivárással kombinálva. Ez a két szám annyira összetartozik, nem is értem, miért nem fűzték össze őket. A tizenegy percben az összes eddig ismert főbb zenei motívum visszaköszön, de persze kisebb-nagyobb változtatásokkal. Az egyik figyelemre méltó rész a harmadik perc után kezdődő magas szólamú hangjáték, ami akár egy könnyedebb, humoros jelenet alá is illene, ha nem szólna bele a szinti és a fúvós egyveleg. A jelenet tempójának és az események fontosságának nyomatékosítására Goldsmith szokásához híven a legkülönfélébb ütős hangszerek felvonultatásával, és azok sebességével tükrözi. A drámaibb részekhez pedig beteszi a fájdalmasan felharsanó trombitákat. Ebben a számban abszolút az ütős hangszereké a főszerep, melyekkel mesterien és megunhatatlanul bánik Goldsmith. Hol kavalkádra inti őket, hol pedig kimértségre. A zenekar tagjai pedig nem győzik követni az eseményeket, kapkodni a vonókat, hogy a tempóhoz idomulva egységként támasszák alá az eseménysorozatot. A 12-es és 13-as szám egyszerűen megunhatatlan számomra. Ez a valamivel kevesebb, mint negyed óra az egész lemez szíve, ékköve. Ehhez párosul még a "Cornflakes" és végül is már ez megérni egy lemez árát. Természetesen a többi szám sem feledhető, de az imént felsoroltak mögött azért elbújhatnak.
         Az utolsó szám - mely a búcsú hangulatát tükrözi - sokkal könnyedebb. Nagyon szépen levezeti az eddigi izgalmakat. Persze itt sem új dallamokról beszélek, hanem az elején lévő lágy zenéről, ami kicsit ismét át van hangszerelve. A végén pedig a Mestertől szokásos lezárással köszön el az album a hallgatóságtól. Az utolsó három tétel egyszerűen megunhatatlan számomra. Ez a valamivel több, mint negyed óra az egész lemez szíve, ékköve. Ehhez párosul még a "Cornflakes", valamint a "The Rooftop" és végül is már ez megérné a lemez árát. Természetesen a többi szám sem feledhető, de az imént felsoroltak mögött azért elbújhatnak.

         Most jön az a rész, hogy össze kell hasonlítani a Goldsmith és a Tyler-féle verziókat és valaki mellett ki kellene állnom, hogy az miért jobb, mint a másik, stb., stb. De ezt nem szívesen teszem, illetve nem is tudom megtenni mivel mindkét zeneszerzőt kedvelem. Az egyiket azért, amit egész életében tett ,a másikat azért, ami benne rejlik. A két megálmodott zenei hangulat is eltérő. Goldsmith hozta a szokott formáját és egy kellemes dallamokkal kombinált akció-kaland zenét játszatott el a zenekarral, mégpedig azokkal a hangszerelési szokásokkal és zenei megoldásokkal, melyeket több évtizede stílusjegyként hord magával. És rá lehet ismerni, hogy az ő munkája. Donnernek igaza van: zseniális zene. És azért kevés olyan rejected score van, ami ilyen ok miatt lett elvetve, nem pedig azért, mert nem nyerte el a producerek és a rendező tetszését. Tyler ezzel szemben rövid idő alatt egy igen csillogó, modern stílusokkal kooperáló, tehetségét és tudását maximálisan kihasználható akciódömpinget álmodott meg és váltott valóra. Az igazság az, hogy az eltérő stílus ellenére sem tudom az mondani, hogy igen: ezé, vagy azé jobb. Mindkettő remekmű és kötelező darabnak tartom.

         Sajnálatos dolog, hogy élete úgy zárult Goldsmith-nek, hogy volt egy zene, amit már egészségi állapota miatt nem tudott befejezni - "Looney tunes: Back In Action" - és volt egy "Timeline", amit befejezett, ám mégis hiába. Ez a "hiába" szó csak a produkció felé igaz, mivel nekünk, rajongóknak nagy érték és öröm ez a kiadás. És lehet szidni a Varését a lemezei rövidsége, illetve egyszerűsége miatt, azért van neki egy-két emlékezetes kiadása, főleg persze a cd klub keretein belül. S ez a valamivel több, mint háromnegyed órás anyag sem került volna piacra, ha nem áll ki úgy Goldsmith mellett, mint a rajongók mellett. Természetesen ebben nagy szerepe volt annak is, hogy Goldsmith és a kiadó között egy szoros és jó barátság volt.
         Írnék még pár gondolatot a lemez köntöséről is. A cd képe szitás egy kicsit, de maga a lemez, amire a zenét felírták, egy kétrétegű korong, melyen a hagyományos mellett SACD (Super Audio Compact Disc) formátumban is megtaláljuk a zenét. Persze a hagyományos lejátszóban az SACD nyújtotta hangminőséget nem élvezhetjük, de a jövő formátuma már kezd előbújni. A kis füzetecskében pár mondat olvasható Robert Townsontól, aki a Goldsmith (és a legtöbb Varése-lemez) albumok executive producere, s leírja nagyjából, mi is történt. Ezenkívül fel vannak sorolva a zenekar tagjai is, ahol máris egy érdekességet vehetünk észre: a 96 fős zenekar élén itt is Gránát Endre áll, csak úgy, mint a Tyler-féle "Timeline" zenekarának élén. S minthogy a Hollywood Studio Symphony előadásában hallhatjuk mindkét zenét, így a zenekar tagjai között is sok a megegyező név.

         És most indítsuk újra a lejátszónkat: Track 1, play...


    Kulics László
    2004.10.30.




    Tracklista:

      1. The Dig (4:08)
      2. Cornflakes (2:01)
      3. No Pain (3:08)
      4. To Castlegard (2:35)
      5. Find Marek (1:54)
      6. The Rooftop (4:18)
      7. A Hole In The Wall (2:25)
      8. Move On (6:55)
      9. Be Careful (1:25)
    10. Ambushed (1:10)
    11. Setting Up (2:10)
    12. Greek Fire / Light the Arrows (2:32)
    13. Prepare for Battle / Victory For Us (11:10)
    14. To My Friends (1:40)


    TOVÁBBI ÉRTÉKELÉSEINK:

    Bíró Zsolt

    Dobrosi Tamás          nem értékelte

    Emesz Csaba

    Gregus Péter

    Szabó Csaba

    Tihanyi Attila




    KAPCSOLÓDÓ ANYAGOK:

    Executive Decision

    The River Wild

    U.S. Marshals

    Timeline

    További kritikáink
  • Jesse Stone - The Ultimate Collection
  • The Boss Baby
  • In the Heart of the Sea
  • Power Rangers
  • Noah
  • Mighty Morphin Power Rangers: The Movie
  • Crimson Rivers
  • Twister
  • xXx: Return of Xander Cage
  • The Lego Batman Movie
  • Shaft
  • Living in the Age of Airplanes
  • La La Land
  • Immortal Memory
  • Spirit: Stallion of the Cimarron

  • Filmzenékről röviden
  • Remember
  • Split
  • The Hollywood Shorties
  • Eddie the Eagle
  • Spotlight
  • Green Room
  • The Boy
  • Ma Ma
  • Jack Reacher: Never Go Back
  • Gagarin - First in Space

  • Filmek alatt hallott zenék
  • Jean-Claude Van Johnson
  • 47 Meters Down (In to Deep)
  • The Shallows
  • Solace
  • Into the Grizzly Maze
  • Enemies Closer
  • D-Tox
  • Rambo III
  • Transformers: Rescue Bots
  • Sex Tape

  • Interjúk
  • Jeff Beal: Apró kincsek
  • Lisa Gerrard: A szív hangja
  • Mark Hinton Stewart: A zene a párbeszédek mögött
  • Wolf Péter: A szerencse kapuja

  • Kollaborációk
  • Oliver Stone filmjeinek zenéi
  • Elmer Bernstein életútja I.
  • Jerry Goldsmith életútja III.
  • Jerry Goldsmith életútja II.
  • Jerry Goldsmith életútja I.

  • A filmzene legendái
  • Angelo Badalamenti
  • Philip Glass
  • Basil Poledouris
  • Lalo Schifrin
  • Dave Grusin

  • Moziszériák,tévésorozatok
  • A hobbit-trilógia zenéi
  • A Rémálom az Elm utcában széria zenéi
  • A Robert Langdon-filmek zenéi
  • A Hellraiser-filmek zenéi
  • A Válaszcsapás zenéje

  • További írásaink
  • Ez volt 2016
  • Oscar előtt és Oscar után 2016
  • 10 éves a Filmzene.net
  • Filmzeneszerzők különböző albumai
  • Filmzenékhez köthető kiadványok
  • Stúdiók
  • Lemezkiadók
  • In Memoriam