FŐOLDAL  |   ZENESZERZŐK  |   FILMZENEALBUMOK  |   FILMZENÉKRŐL RÖVIDEN  |   FILMEK ALATT HALLOTT ZENÉK  |   INTERJÚK    
  |   HÍREK

    Spider-Man: Homecoming  The Autopsy of Jane Doe  Pirates of the Caribbean: Dead Men Tell No Tales  Close Encounters of the Third Kind  Alien: Covenant  King Arthur: The Legend of the Sword  Atlantis: The Lost Empire  Life  Colossal  Great Expectations
EGYÉB ÍRÁSOK  |   MOZISZÉRIÁK ÉS TÉVÉSOROZATOK  |   ÉVES ÖSSZESÍTÉSEINK  |   DÍJAK  |   FÓRUM  |   JÓ TUDNI  |   RÓLUNK  |   KAPCSOLAT



Keresés a Filmzene.neten

  






Beszámolók
  • Hollywood Magyarországon - Hans Zimmer-est Lisa Gerrarddal
  • Brian Tyler londoni koncertje
  • Hans Zimmer Magyarországon
  • Az Antonio Sanchez & Migration magyarországi koncertje

  • Zenék egy témára
  • Conan
  • Robin Hood
  • A három testőr
  • Sherlock Holmes
  • Cápás filmek

  • DVD kiadványok
  • Jerry Goldsmith 80th Birthday Tribute Concert - Fimucité 3
  • A Tribute to Basil Poledouris
  • Fimucité 2: Closing Night Gala 2008
  • "War" - A filmzene készítése
  • Creating the Lord of the Rings Symphony




  • Filmzene.net - A Time To Kill (Elliot Goldenthal)    A TIME TO KILL   (1996)
       Ha ölni kell


      

       zene: Elliot Goldenthal
       vezényel: Jonathan Sheffer
       kiadás éve: 1996
       kiadó: Atlantic Classics
       játékidő: 37:12




         "A cég" és "Az ügyfél" című nagysikerű műveket is jegyző, egykoron büntető- és polgárjogi ügyekben jogászként praktizáló, később azonban sikeres íróként világhírűvé vált John Grisham azonos című novelláján alapuló krimiben a tárgyalóteremben megjelenő felek közötti feszültséget egy másik, nagyobb horderejű probléma fokozza, a színesbőrűek és fehérek közötti ellentét. Az író 1988 júniusában kiadott első regényét, a "Ha ölni kell"-t egy igaz történet inspirálta: 1984-ben a De Soto megyei bíróságon Grisham tanúja volt egy tizenkét éves kislány vallomásának, aki nemi erőszak áldozata volt. Ez az eset beindította a fantáziáját, s nekikezdett a regény megírásának, melyben a lány történetét felhasználva bontogatta tovább a cselekményszálakat. Eszerint az áldozat apja, Carl Lee Hailey (Samuel L. Jackson) bosszút áll az elkövetőkön, védelmére pedig egy fehér ügyész, a fiatal Jake Tyler Brigance (Matthew McConaughey) kel, akinek megítélése ezáltal több helyi lakos szemében is megváltozik. Ennek ellenére ebben a nehéz és igen kényes ügyben szerencséjére segítői is akadnak, akiket Oliver Platt, Donald Sutherland és Sandra Bullock személyesítenek meg.
         Bár Joel Schumacher rendező ezúttal Grisham első, témájából adódóan annak idején több kiadó által is visszautasított történetét vitte vászonra, nem ez volt az első adaptációja a szerzőtől, ugyanis két évvel korábban "Az ügyfél" című írását filmesítette meg, amelyben éppúgy remek teljesítményt nyújtó színészek (ilyen volt például Susan Sarandon vagy Tommy Lee Jones is) álltak a kamerák elé, mint most, míg a score-ért Howard Shore felelt.

         "Elliot Goldenthal egy John Grisham-regény adaptációjánál?" - merülhet fel a kérdés joggal, hiszen nem olyan könnyű elképzelni Goldenthal - az átlagostól igencsak eltérő - stílusát egy főként tárgyalóteremben és jogászirodákban zajló krimihez. Ám a "Ha ölni kell" aláfestése azon remek példák egyike, melyek arról tesznek tanúbizonyosságot, hogy a komponista nemcsak az olyan szétszórtnak tűnő muzsikák megírására képes, mint mondjuk "A gömb", vagy "A pusztító" zenéjének egyes tételei, hanem az ideillő feszültség megteremtésére is. Schumacherék tehát nem döntöttek rosszul, mikor őt szerződtették ehhez a lebilincselő mozihoz.
         A lassabb tempóval bíró, drámai töltetű jelenetekhez készült "hallgatóbarát" muzsikák mellett természetesen néhányszor alkalma nyílott a szerzőnek arra is, hogy kiélhesse magát, hiszen az olyan jelenetek, mint például a Ku-Klux-Klan tagjainak színrelépése vagy a szembenállók ellentétének következményei (például Jake házának felgyújtása) megfelelő teret biztosítottak a számára. Amellett, hogy a tárgyalásokon, a börtönben és a külső helyszíneken zajló eseményeket két különböző stílussal igyekezett elválasztani egymástól, néhány hangszer segítségül hívásával az Államok déli részén fekvő városkák hangulatára is tett néhány utalást - persze a tőle megszokott módon. Ezen instrumentumok közé sorolható a Howard Levy által megszólaltatott éles hangú fúvós, a penny whistle, valamint a szájharmonika (bár utóbbi cseppet sem az olyan könnyen megjegyezhető dallamok előadását biztosítja, mint például Ennio Morricone a "Volt egyszer egy Vadnyugat"-hoz szerzett harmonika-témája), továbbá a szaxofon és a cimbalom. Eme színes hangzásvilág megteremtésében - vagyis a hangszerelésben - Goldenthalnak ezúttal is állandó munkatársa, a többek között Michael Kamennel, James Newton Howarddal, Brian Tylerrel, Klaus Badelttel és Edward Shearmurral is gyakran együtt dolgozó Robert Elhai volt segítségére.

         Arról, hogy a komponista hogyan közelítette és végül milyen jól fogta meg a történet drámaiságát, olyan tételek tesznek tanúbizonyságot, mint a "Consolation", amelyben éppúgy a szaxofon kerül előtérbe, mint a "Pavane For Solace"-ban. Mindezeken kívül a "Justice Wheel", az "An Asurrendering", a zongorajátékra épülő "Pavane For Loss" - "Pavane For Solace (Piano Solo)" kettős, a "Pressing Judgement", valamint a "Verdict Fanfare (For Aaron)" még azok a zenerészletek, melyekre programozva lejátszónkat nem sok nyomát leljük a goldenthali kakofóniának, s így talán azoknak a filmzenebarátoknak is kellemes kikapcsolódást nyújthat az album, akik nem feltétlenül részesítik előnyben a szerző munkáit.
         Egy gondolat erejéig visszakanyarodnék a "Pressing Judgement"-hez, ez ugyanis fontos szerepet töltött be az Anthony Hopkins főszereplésével és Julie Taymor rendezésében négy évvel később készült "Titus" című Shakespeare-megfilmesítésben. A tételt az alkotók eleinte csak temp-zenének használták, azonban funkcióját olyannyira jól ellátta, hogy partitúráját Goldenthal végül néhány hangjegy hozzáadásával ahhoz a score-hoz is felhasználta.
         Akik nem rettennek még el a szerző "zenei szabadságától", azok nyugodtan hallgassák meg a lemezt az elejétől a végéig. Az imént említettek mellett ugyanis találkozni néhány igazán érdekes muzsikával, mint például a meglehetősen agresszív zenekari játékkal induló "Abduction", vagy "A pusztító" aláfestését idéző halk vonósokkal felvezetődő "Torch and Hood", amely mindezek ellenére még mindig nem olyan vészes, mint az imént említett "Abduction", a gőzmozdony zakatolásához hasonló hangokat magában foglaló "Take My Hand Precious Lord & Retribution" vagy az albumnyitó "Definite and Lament".
         Az instrumentális szerzeményeket a kisebbség zenei világát tükröző "Take My Hand Precious Lord" című szerzemény színesíti, melyet először a The Jones Sisters, majd a Christ Memorial Church Choir, az Andrae Crouch Singers és Cissy Houston közös előadásában hallhatunk.

         Az Atlantic Classics gondozásában megjelent, közel negyvenpercnyi játékidővel bíró hanganyag egy élénk narancssárga színű CD-re került fel, így ha a korong zeneileg nem is nyeri el tulajdonosának tetszését, prizmaként még mindig kitűnő szolgálatot tehet neki. Az élcelődést félretéve: ha valaki ezidáig még nem hallotta volna Elliot Goldenthal ezen remekművét - amelyet egyébiránt a filmes szakma Grammy-jelöléssel és ASCAP-díjjal is jutalmazott - annak mindenképpen ajánlatos legalább egyszer időt szakítania rá.


    Kulics László
    2007.09.12.




    Tracklista:

      1. Defile and Lament (2:34)
      2. Consolation (2:23)
      3. Justice Wheel (0:46)
      4. Pavane For Solace (2:30)
      5. Abduction (2:59)
      6. An Asurrendering (1:36)
      7. Pavane For Loss (1:08)
      8. Take My Hand Precious Lord * & Retribution (6:50)
      9. Torch and Hood (2:03)
    10. Pressing Judgement (1:29)
    11. White Sheet (2:38)
    12. Pavane For Solace (Piano Solo) (2:07)
    13. Verdict Fanfare (For Aaron) (4:04)
    14. Take My Hand Precious Lord (4:03) *

    * írta: Thomas A. Dorsey



    TOVÁBBI ÉRTÉKELÉSEINK:

    Bíró Zsolt

    Dobrosi Tamás          nem értékelte

    Emesz Csaba          nem értékelte

    Gregus Péter

    Szabó Csaba          nem értékelte

    Tihanyi Attila




    KAPCSOLÓDÓ ANYAGOK:

    Demolition Man

    A Few Good Men

    Sphere

    További kritikáink
  • Jesse Stone - The Ultimate Collection
  • The Boss Baby
  • In the Heart of the Sea
  • Power Rangers
  • Noah
  • Mighty Morphin Power Rangers: The Movie
  • Crimson Rivers
  • Twister
  • xXx: Return of Xander Cage
  • The Lego Batman Movie
  • Shaft
  • Living in the Age of Airplanes
  • La La Land
  • Immortal Memory
  • Spirit: Stallion of the Cimarron

  • Filmzenékről röviden
  • Remember
  • Split
  • The Hollywood Shorties
  • Eddie the Eagle
  • Spotlight
  • Green Room
  • The Boy
  • Ma Ma
  • Jack Reacher: Never Go Back
  • Gagarin - First in Space

  • Filmek alatt hallott zenék
  • Jean-Claude Van Johnson
  • 47 Meters Down (In to Deep)
  • The Shallows
  • Solace
  • Into the Grizzly Maze
  • Enemies Closer
  • D-Tox
  • Rambo III
  • Transformers: Rescue Bots
  • Sex Tape

  • Interjúk
  • Jeff Beal: Apró kincsek
  • Lisa Gerrard: A szív hangja
  • Mark Hinton Stewart: A zene a párbeszédek mögött
  • Wolf Péter: A szerencse kapuja

  • Kollaborációk
  • Oliver Stone filmjeinek zenéi
  • Elmer Bernstein életútja I.
  • Jerry Goldsmith életútja III.
  • Jerry Goldsmith életútja II.
  • Jerry Goldsmith életútja I.

  • A filmzene legendái
  • Angelo Badalamenti
  • Philip Glass
  • Basil Poledouris
  • Lalo Schifrin
  • Dave Grusin

  • Moziszériák,tévésorozatok
  • A hobbit-trilógia zenéi
  • A Rémálom az Elm utcában széria zenéi
  • A Robert Langdon-filmek zenéi
  • A Hellraiser-filmek zenéi
  • A Válaszcsapás zenéje

  • További írásaink
  • Ez volt 2016
  • Oscar előtt és Oscar után 2016
  • 10 éves a Filmzene.net
  • Filmzeneszerzők különböző albumai
  • Filmzenékhez köthető kiadványok
  • Stúdiók
  • Lemezkiadók
  • In Memoriam