FŐOLDAL  |   ZENESZERZŐK  |   FILMZENEALBUMOK  |   FILMZENÉKRŐL RÖVIDEN  |   FILMEK ALATT HALLOTT ZENÉK  |   INTERJÚK    
  |   HÍREK

    Spider-Man: Homecoming  The Autopsy of Jane Doe  Pirates of the Caribbean: Dead Men Tell No Tales  Close Encounters of the Third Kind  Alien: Covenant  King Arthur: The Legend of the Sword  Atlantis: The Lost Empire  Life  Colossal  Great Expectations
EGYÉB ÍRÁSOK  |   MOZISZÉRIÁK ÉS TÉVÉSOROZATOK  |   ÉVES ÖSSZESÍTÉSEINK  |   DÍJAK  |   FÓRUM  |   JÓ TUDNI  |   RÓLUNK  |   KAPCSOLAT



Keresés a Filmzene.neten

  






Beszámolók
  • Hollywood Magyarországon - Hans Zimmer-est Lisa Gerrarddal
  • Brian Tyler londoni koncertje
  • Hans Zimmer Magyarországon
  • Az Antonio Sanchez & Migration magyarországi koncertje

  • Zenék egy témára
  • Conan
  • Robin Hood
  • A három testőr
  • Sherlock Holmes
  • Cápás filmek

  • DVD kiadványok
  • Jerry Goldsmith 80th Birthday Tribute Concert - Fimucité 3
  • A Tribute to Basil Poledouris
  • Fimucité 2: Closing Night Gala 2008
  • "War" - A filmzene készítése
  • Creating the Lord of the Rings Symphony




  • Filmzene.net - The Time Machine (Klaus Badelt)    THE TIME MACHINE   (2002)
       Az időgép


      

       zene: Klaus Badelt
       vezényel: Gavin Greenaway, Rick Wenthworth
       kiadás éve: 2002
       kiadó: Varése Sarabande
       játékidő: 57:35




         Klaus Badeltet a szakma (a műfaj rajongóival karöltve) egészen addig tartotta számon úgy, mint a Remote Control Production sokadik kiegészítő zeneszerzőjét és asszisztensét, míg 2002-ben magára nem vonta a figyelmet az olyan alkotásokhoz készült önálló kompozícióival, mint az "Atomcsapda", az "Equilibrium", illetve a jelen írásom tárgyát képező "Az időgép" című kalandfilm. Teljesítménye elismerése mellett azonban - a Hans Zimmer-féle iskolából kikerült pályatársaihoz hasonlóan - számára is elkerülhetetlen volt, hogy az egykoron még Media Ventures-hangzásként emlegetett megoldásokkal operálóként emlegessék, aminek eleinte minden interjúja során igyekezett ellentmondani, az azóta készült kompozícióinak többsége azonban nem erősíti meg kezdeti tiltakozásait, mindennek tetejében pedig napjainkra már jobbára korai sikerei révén szokás emlegetni az egykoron üstökösként feltűnt művészt.
         Utóbbi mondatom vége különösen akkor sajnálatos számomra, amikor "Az időgép" zenéjét hallgatom, mely a későbbi "Az ígéret" című kínai mozihoz készült aláfestése mellett a leggyakoribb példa akkor, ha munkásságának kiemelkedő pontjaira terelődik a szó. Az H.G. Wells regényéből készült adaptáció stábjába a "Gladiátor"-t is producerelő Walter F. Parkes révén került a szerző, akivel - saját bevallása szerint - eleinte számos csatát vívott az előzetes egyeztetések során, ugyanakkor ezek vezettek ahhoz, hogy egy ilyen remek kompozíció kerülhessen ki a kezei közül.

         Az író 1895-ben készült műve napjainkban már a felé mutatott tisztelet mellett is gyakorta mosolyogtatja meg az olvasót, aminek oka leginkább abban rejlik, hogy az elmúlt több mint száz év során olyan technikai fejlődés ment vége, amelyről Wells és az akkor élt emberek még csak álmodni sem mertek. Ezen időutazós történetet szinte mindenki ismeri - ha másért nem is, számos megfilmesítése okán minden bizonnyal, akárcsak a szerző olyan további közkedvelt írásait, mint "A világok harca", "A láthatatlan ember" vagy a "Dr. Moreau szigete" -, ebből eredően nem szükséges részletekbe menő ismertetése. Azt azonban mindenképpen érdemes megemlíteni, hogy a 2002-es adaptáció nemcsak abból a szempontból érdekes, hogy sikerült felkeltenie a jelenlegi generáció fiataljainak érdeklődését a kötet iránt, hanem azért is, mert mindez az író ükunokájának, Simon Wells rendezőnek köszönhető.
         A forgatókönyvön először David Duncan dolgozott, majd John Logan vette a szárnyai alá, akihez olyan alkotások fűződnek, mint az "Aviátor", "Az utolsó szamuráj", a "Rango" vagy a "Sweeney Todd: A Fleet Street démoni borbélya". A főbb szerepekben pedig Guy Pearce, Orlando Jones és Jeremy Irons látható, akik igyekeztek mindent megtenni annak érdekében, hogy ez a különleges kalandfilm emlékezetes maradjon a néző számára - az azonban már más kérdés, hogy mindez mennyire sikerült nekik.

         Badelt - aki olyan további Remote Control-os kollégákat is bevont a munkába, mint Geoff Zanelli, James Dooley vagy Ramin Djawadi - számára az első mélyvizet ez a produkció jelentette, amelyhez hasonlón (későbbi bevallása szerint) mindig is szeretett volna dolgozni. A romantika, a különféle érzelmek szinte állandó kavarodása és a kaland együttesen jutnak benne szerephez, mindezek pedig egy különös időutazással párosulnak, mely az 1900-as évek legelején veszi kezdetét, s nyolcszázezer évvel később, egy olyan primitív jövőben ér véget, ahol a nyelv leegyszerűsödött, az írás képessége pedig a művészetekkel és a fejlett műszaki tudományokkal együtt a semmibe veszett. Komponistánknak tehát egy olyan egységes képet nyújtó művet kellett készítenie, amelyben az érzelem, a kaland, a XIX. század meghatározó romantikus zeneszerzőinek stílusjegyei és egy nem túl pozitív jövőkép barbár társadalma egyaránt jelen vannak. "Az időgép" aláfestésének elkészítésekor mindezeken túl Badelt arra is különösen ügyelt, hogy a nagyzenekar mellett az operakórus, valamint Katy Stephan vokálja ragadjon meg elsőként a hallgatóban, s csak másodsorban figyeljen fel a háttérben meghúzódó szintetizátoros támogatásra.

         A majd egyórányi játékidővel bíró album a "Professor Alexander Hartdegen" című tétellel nyit, mely rendkívül csodálatos és gondosan felépített muzsika: elsősorban a fúvós-, zongora-, valamint hárfafutamai révén válik fülbemászóvá, s kelti fel rögvest hallgatója figyelmét. Az itt jelen lévő dallamok, illetve az érzelemben már gazdagabb "Wish Me Luck", "Emma" és "Bleeker Street" során remekül megfigyelhető, hogyan érzékelteti a szerző a romantika korának zenei stílusát, s vegyíti azt a professzorban (akit Pearce alakít) lezajló olyan érzésekkel, mint a szerelem, a boldogság és a fájdalom. Mindez azonban csupán a kezdet, ami az időutazás témáján alapuló "The Time Machine"-nal, az "I Don't Belong Here"-rel, illetőleg az akciórészekről némileg fátylat fellebbentő "Time Travel"-lel váltakozik. S bár az utóbbi trackekben felcsendülő motívum a képsorok nélkül is könnyedén invitálja képzeletbeli időutazásra hallgatóját, sajnálatos módon sok hasonlóságot mutat a Jerry Goldsmith nevéhez fűződő "A vadon foglyai"-nak főtémájával, ami némi árnyékot vet rá.
         Az album második felében már a messzi jövőben járunk, melynek zenei ábrázolásánál Badelt a szimfonikusok játékát különleges ütős- és fafúvós hangszerekkel, illetve kórusokkal ötvözte. Utóbbit azért kell többes számban érteni, mert a korábban már említett operakórus mellett egy sajátot is létrehozott úgy, hogy a vokalista Stephannal a szólórészeken kívül egyes szövegeket százötvenszer énekeltetett el, hogy aztán számítógépe segítségével kórust gyúrhasson belőlük. Ezen megoldáson alapul az "Eloi", a "Stone Language" és az albumzáró "Godspeed" is, mely nagyzenekari kíséretre írt, törzsi dalhoz hasonlatos számok, a szerelmi témához hasonlóan, értékes perceket tartogatnak számunkra. S míg ezek, valamint a "Where the Ghosts Are" a föld felszínén békében élőket, az eli-okat jelenítik meg a score-ban, addig a Wells-féle jövőkép ellenségei, a különféle járatokban és barlangokban megbúvó morlokok ellen folytatott küzdelem a "Morlocks Attack", - "The Master" - "What If?" trióban jelenik meg, ahol már erősen érződik a Zimmer-ház hatása.

         Ha nem lenne a Goldsmith-féle témautánérzet, Klaus Badelt napjainkig is időtálló szerzeményét még nagyobb becsben tartanám, hangulata és témái ugyanis egyaránt zseniálisra sikerültek. Utóbbi jelző érvényes a Varése Sarabande által összeállított, s a tengerentúli, illetve az európai piacra különböző borítóval megjelentetett albumára is, amely olyan kiválóan lett összeállítva, hogy észre sem venni az egyórányi játékidőt. Az azonban rendkívül sajnálatos, hogy attól a komponistától, aki zeneileg ilyen remekül megoldotta ezen összetett tartalommal és karakterfejlődéssel bíró történetet, az ezt követő évtizedben annyi emlékezetes muzsikát hallottam, amennyit egy kezemen is megszámolhatnék.


    Kulics László
    2012.10.30.




    Tracklista:

      1. Professor Alexander Hartdegen (3:25)
      2. Wish Me Luck (1:21)
      3. Emma (2:35)
      4. The Time Machine (3:11)
      5. Bleeker Street (2:26)
      6. I Don't Belong Here (3:48)
      7. Time Travel (4:36)
      8. Eloi (2:10)
      9. Good Night (4:03)
    10. Stone Language (4:53)
    11. Morlocks Attack (4:23)
    12. Where the Ghosts Are (1:36)
    13. The Master (7:15)
    14. "What If?" (6:16)
    15. Godspeed (5:20)





    TOVÁBBI ÉRTÉKELÉSEINK:

    Bíró Zsolt

    Dobrosi Tamás          nem értékelte

    Emesz Csaba          nem értékelte

    Gregus Péter

    Szabó Csaba          nem értékelte

    Tihanyi Attila




    KAPCSOLÓDÓ ANYAGOK:

    22 Bullets - L' Immortel

    The Edge

    The Pledge

    Return to Paradise

    További kritikáink
  • Jesse Stone - The Ultimate Collection
  • The Boss Baby
  • In the Heart of the Sea
  • Power Rangers
  • Noah
  • Mighty Morphin Power Rangers: The Movie
  • Crimson Rivers
  • Twister
  • xXx: Return of Xander Cage
  • The Lego Batman Movie
  • Shaft
  • Living in the Age of Airplanes
  • La La Land
  • Immortal Memory
  • Spirit: Stallion of the Cimarron

  • Filmzenékről röviden
  • Remember
  • Split
  • The Hollywood Shorties
  • Eddie the Eagle
  • Spotlight
  • Green Room
  • The Boy
  • Ma Ma
  • Jack Reacher: Never Go Back
  • Gagarin - First in Space

  • Filmek alatt hallott zenék
  • Jean-Claude Van Johnson
  • 47 Meters Down (In to Deep)
  • The Shallows
  • Solace
  • Into the Grizzly Maze
  • Enemies Closer
  • D-Tox
  • Rambo III
  • Transformers: Rescue Bots
  • Sex Tape

  • Interjúk
  • Jeff Beal: Apró kincsek
  • Lisa Gerrard: A szív hangja
  • Mark Hinton Stewart: A zene a párbeszédek mögött
  • Wolf Péter: A szerencse kapuja

  • Kollaborációk
  • Oliver Stone filmjeinek zenéi
  • Elmer Bernstein életútja I.
  • Jerry Goldsmith életútja III.
  • Jerry Goldsmith életútja II.
  • Jerry Goldsmith életútja I.

  • A filmzene legendái
  • Angelo Badalamenti
  • Philip Glass
  • Basil Poledouris
  • Lalo Schifrin
  • Dave Grusin

  • Moziszériák,tévésorozatok
  • A hobbit-trilógia zenéi
  • A Rémálom az Elm utcában széria zenéi
  • A Robert Langdon-filmek zenéi
  • A Hellraiser-filmek zenéi
  • A Válaszcsapás zenéje

  • További írásaink
  • Ez volt 2016
  • Oscar előtt és Oscar után 2016
  • 10 éves a Filmzene.net
  • Filmzeneszerzők különböző albumai
  • Filmzenékhez köthető kiadványok
  • Stúdiók
  • Lemezkiadók
  • In Memoriam