FŐOLDAL  |   ZENESZERZŐK  |   FILMZENEALBUMOK  |   FILMZENÉKRŐL RÖVIDEN  |   FILMEK ALATT HALLOTT ZENÉK  |   INTERJÚK    
  |   HÍREK

    Rogue One: A Star Wars Story  Justice League  Murder on the Orient Express  Moon  Wonder Woman  The Ghost and the Darkness  It  Rebel in the Rye  The Mummy  Catch Me If You Can
EGYÉB ÍRÁSOK  |   MOZISZÉRIÁK ÉS TÉVÉSOROZATOK  |   ÉVES ÖSSZESÍTÉSEINK  |   DÍJAK  |   FÓRUM  |   JÓ TUDNI  |   RÓLUNK  |   KAPCSOLAT



Keresés a Filmzene.neten

  







Beszámolók
  • Hollywood Magyarországon - Hans Zimmer-est Lisa Gerrarddal
  • Brian Tyler londoni koncertje
  • Hans Zimmer Magyarországon
  • Az Antonio Sanchez & Migration magyarországi koncertje

  • Zenék egy témára
  • Conan
  • Robin Hood
  • A három testőr
  • Sherlock Holmes
  • Cápás filmek

  • DVD kiadványok
  • Jerry Goldsmith 80th Birthday Tribute Concert - Fimucité 3
  • A Tribute to Basil Poledouris
  • Fimucité 2: Closing Night Gala 2008
  • "War" - A filmzene készítése
  • Creating the Lord of the Rings Symphony




  • Filmzene.net - Thor (Patrick Doyle)    THOR   (2011)
       


      

       zene: Patrick Doyle
       vezényel: James Shearman
       kiadás éve: 2011
       kiadó: Buena Vista Records
       játékidő: 71:55




         A mozi szempontjából igen hányatott sorsú képregényhősök egyik mintapéldányának lehet tekinteni Thort, a skandináv/germán mitológiából ismert istent. A mennydörgést, a villámlást és a vihart uraló hős a hatvanas években jelent meg a Marvel képregények keretei között, és rögtön igen nagy népszerűségre tett szert. A köréje felépített világ, vagyis Asgard és az ott élő többi istenség szintén gyakran felbukkant a Marvel-univerzum kiadványaiban, közülük is legtöbbször Loki, Thor gonosz testvére. A szuperhősös mozik az elmúlt két évtizedben olyan sikereket tudtak felmutatni, hogy nem is volt kérdéses az egyik legkedveltebb karakter filmes adaptációja, azonban Hollywoodban néha az akarat kevés egy mozi megszületéséhez. A kilencvenes évek elején merült fel először, hogy feltűnhetne a vásznon a vihar istene, de az akkor a projekt felett bábáskodó Sam Raimi által kidolgozott tervek összedőltek, mert a rendező kihátrált és inkább Pókemberrel foglalatoskodott. A "Thor" megfilmesítési joga ezt követően stúdióról stúdióra vándorolt, közben felmerült egy tévésorozat lehetősége is, végül a Paramountnál kötött ki, ahol Matthew Vaughn rendező ("Csillagpor", "X-Men: Az elsők") kezdett el dolgozni a Marvel-hősön, de ebből a 2010-re szánt bemutatóból sem lett semmi, így egy merész húzással a stúdió felkereste Kenneth Branagh-t, hogy vállalja el a direktori posztot. Ez persze elsőre furcsa lépésnek tűnt, hiszen Branagh, William Shakespeare nagy mozis mesélője, nem a nagyszabású, akciódús alkotásairól volt híres, azonban Thor története egyfajta királydrámaként is értelmezhető, amiben viszont elég jó hírnevet szerzett már a brit művész.

         Thor (Chris Hemsworth), Asgard urának, Odinnak (Anthony Hopkins) fia kissé forrófejű várományosa a trónnak. Egy meggondolatlan akciója során kis híján újra kirobbantja a több évszázaddal korábban törékeny békével lezárt háborút a jégóriások és Asgard népe között. Odin közbeavatkozása menti meg a társai és az ő életét is, azonban apja haragjától már nem mentesül. Thort Odin a Földre száműzi, és megfosztja őt isteni hatalmától. A letaszított fiú képességeit elveszítve próbálna boldogulni a számára teljesen új közegben, ráadásul a legendás kalapácsát, melyet apja szintén utána küldött, az emberek akarják megszerezni. Ez pedig azért lesz probléma, mert testvére, Loki (Tom Hiddleston), akiről időközben kiderül, hogy taktikusan, a szálakat háttérből mozgatva próbálja fivérét megfosztani a megüresedő tróntól, immáron az embereket is célba veszi a hatalom megszerzése és Thor elpusztítása céljából. A kitaszított istennek egy kis tudóscsoport lesz segítségére, főként Jane Foster (Natalie Portman), akiben Thor a szerelmet is megtalálja. Noha a történet valóban shakespeare-i, azonban apróbb hibák miatt nem vált annyira ünnepelt alkotássá, mint amennyire várható lett volna, noha boxoffice-mutatói igen kedvezően alakultak, olyannyira, hogy már a második rész előkészítésébe is belekezdtek.

         Patrick Doyle immáron több mint két évtizede Branagh filmjeinek állandó zeneszerzője, és a "Thor" esetében természetesen ismét ő volt a komponista. Ha nem Branagh lett volna a rendező, Doyle valószínűleg nem szerezhette volna meg a posztot, illetve úgy általában (ismerve a hollywoodi stúdiók fura működését) sem kaphatott volna egy szuperhősfilmre megbízást, noha saját bevallása szerint nagy rajongója a Marvel hőseinek. A komponista azonban bizonyította, hogy bőven birtokában van annak a tudásnak, ami egy ilyen típusú mozihoz szükségeltetik. Saját elegáns, klasszikus stílusát kihangsúlyozó score-t komponált, amihez a leginkább Hans Zimmer zenéiből ismeretes, a főtémát támogató vonós osztinátó megoldást alkalmazott. Ettől ugyan aláfestése kissé populáris lett, melyért kapott is negatív kritikát bőven, de pont ezek miatt passzol tökéletesen a filmhez. A "Thor" muzsikája leginkább a "Frankenstein" szelídebb, modernebb hangzású kivitelének mondható. A két zene dübörgő ütősei, fenséges motívumai és harsány rezes megoldásai erős párhuzamot teremtenek, de a "Thor"-ban megjelenő elektronikus megoldások és a szerényen fel-felbukkanó kórus hozzátesz valami pluszt a korábban megismert Doyle-féle hangzásvilághoz. A Remote Control-hangzásvilág esetében pedig érdemes megjegyezni, hogy Doyle élő zenekarral produkálta azt a stílust, amit az RC-komponisták általában elektronikusan állítanak elő, így lényegesen jobban is hangzik minden az ő tálalásában.

         Témák tekintetében nem fukarkodott, noha markáns vezérmotívumot nem írt a főhős számára, pontosabban olyat nem, mint amilyen tizenöt-húsz éve elvárható lett volna egy képregény-feldolgozás zenéjétől. A vezérmotívumot nem is a címszereplőnek szánta, hanem lakhelyének, a varázslatos Asgardnak, melynek zenei környezetét pátoszos és emelkedett hangvételűre alkotta meg. A témát pedig úgy képzelte el, mint egy régi kelta népdalt, amit aztán az adott jelenethez tovább fejleszthet. A szerző gyakran alkalmazott korábbi munkáinak főtémájaként ilyen egyszerű motívumokat, így ebből a szempontból sem meglepő a score vezérdallama. Már azonnal a második tételben, a "Prologue"-ban hallhatjuk, de természetesen több másik tracknek is ez volt az alapja. Olyannyira, hogy a következő három tétel is ezen alapul. A "Sons of Odin" az elektronikus megoldásokat elvetve, szinte teljesen szimfonikusokkal mutatja be, az "A New King" esetében a szerző egy kicsit visszavesz a tempóból, és inkább a drámai vonalát domborítja ki a vezérdallamnak, majd a "Ride to Observatory"-ban Asgard fenséges látképét aláfestve zendül fel a motívum, míg az egy szuperhőshöz leginkább illő tálalását a "Thor Kills the Destroyer" tartalmazza. Ezen tételnek négy, egymástól alig eltérő variációját is elkészítette a szerző, amikből a rendező a kedvére válogathatott. Külön szerelmi téma nem született, mivel amikor lágyabb, gyengédebb hangvételű muzsika szükségeltetett, akkor a vezérdallamot faragta a szerző érzelmesebbre. Ezek közül kiemelkedik a Doyle régi, szelíd drámai zenéivel rokonítható "Forgive Me", illetve a főhősnek és szerelmének bimbózó románcához született "Can You See Jane?".

         Asgard ellentéte, a jégóriások lakhelye, vagyis Jotunheim szintén saját motívumot kapott, mely zeneileg is ellentéte volt Thor világáénak. Erre a sötét megszólalású "Laufey" és a kissé a "Frankenstein" score-ját idéző "Frost Giant Battle" a példa az albumon. A Földön játszódó jelenetek pedig egyszerűbb hangszerelést és több elektronikus megoldást kaptak. Doyle egy interjúban elárulta, hogy előnyére vált skandináv mitológiai ismerete, mely főként Wagner Ring-ciklusából ragadt rá, illetve a zene terén is sok hasonlóságot látott saját kelta vonala és a skandináv muzsikák között. A korábban már említett témagazdagságot pedig az olyan tételek mutatják meg, mint a "Banishment", a sötéten gyönyörű "Odin Confesses", a kórusos "The Destroyer" vagy a dinamikus akciótétel, a "The Compound". Azonban ezek gyakorlatilag egyszer használatos témák, mivel a szerző csupán egy-egy tétel erejéig alkalmazza őket.

         Kétségkívül sokakat lepett meg ezzel a score-ral Patrick Doyle, ugyanis szinte kizárt, hogy bárki is ezt a hangzást várta volna tőle, azonban teljesen mindegy, hogy kényszerből vagy önszántából alkalmazta mindezt, mert a végeredményt nem érheti panasz, feltéve, ha az ember nem utasítja el ezt a stílust. A "Thor" aláfestése egyszerre lett modern, korunk mozilátogatóinak elvárását kielégítő muzsika, ugyanakkor megtestesíti szerzője klasszikus hangvételű, egyedi hangzásvilágát is.


    Gregus Péter
    2012.04.28.




    Tracklista:

      1. Chasing the Storm (3:11)
      2. Prologue (3:09)
      3. Sons of Odin (1:48)
      4. A New King (3:01)
      5. Ride to Observatory (2:10)
      6. To Jotunheim (2:19)
      7. Laufey (3:40)
      8. Frost Giant Battle (4:22)
      9. Banishment (1:53)
    10. Crisis in Asgard (2:19)
    11. Odin Confesses (2:43)
    12. Hammer Found (1:11)
    13. Urgent Matter (2:21)
    14. The Compound (7:40)
    15. Loki's Lie (1:54)
    16. My Bastard Son (2:39)
    17. Science and Magic (2:53)
    18.The Destroyer (2:57)
    19. Forgive Me (2:40)
    20. Thor Kills the Destroyer (1:53)
    21. Brothers Fight (6:59)
    22. Letting Go (3:17)
    23. Can You See Jane? (2:23)
    24. Earth to Asgard (2:33)






    TOVÁBBI ÉRTÉKELÉSEINK:

    Bíró Zsolt

    Dobrosi Tamás          nem értékelte

    Emesz Csaba          nem értékelte

    Kulics László

    Szabó Csaba

    Tihanyi Attila          nem értékelte




    KAPCSOLÓDÓ ANYAGOK:

    Eragon

    Hulk

    Iron Man

    Rendező-zeneszerző párosok:
    Kenneth Branagh és Patrick Doyle


    További kritikáink
  • Dunkirk
  • Blade Runner
  • Kingsman: The Golden Circle
  • War for the Planet of the Apes
  • Spider-Man Homecoming
  • The Autopsy of Jane Doe
  • Pirates of the Caribbean: Dead Men Tell No Tales
  • Close Encounters of the Third Kind
  • Alien: Covenant
  • King Arthur: The Legend of the Sword
  • Atlantis: The Lost Empire
  • Life
  • Colossal
  • Great Expectations
  • Jesse Stone - The Ultimate Collection
  • The Boss Baby

  • Filmzenékről röviden
  • Jigsaw
  • Hail, Caesar!
  • The Lego Ninjago Movie
  • The Dark Tower
  • Remember
  • Split
  • The Hollywood Shorties
  • Eddie the Eagle
  • Spotlight
  • Green Room

  • Filmek alatt hallott zenék
  • Jean-Claude Van Johnson
  • 47 Meters Down (In to Deep)
  • The Shallows
  • Solace
  • Into the Grizzly Maze
  • Enemies Closer
  • D-Tox
  • Rambo III
  • Transformers: Rescue Bots
  • Sex Tape

  • Interjúk
  • Jeff Beal: Apró kincsek
  • Lisa Gerrard: A szív hangja
  • Mark Hinton Stewart: A zene a párbeszédek mögött
  • Wolf Péter: A szerencse kapuja

  • Kollaborációk
  • Oliver Stone filmjeinek zenéi
  • Elmer Bernstein életútja I.
  • Jerry Goldsmith életútja III.
  • Jerry Goldsmith életútja II.
  • Jerry Goldsmith életútja I.

  • A filmzene legendái
  • Angelo Badalamenti
  • Philip Glass
  • Basil Poledouris
  • Lalo Schifrin
  • Dave Grusin

  • Moziszériák,tévésorozatok
  • A hobbit-trilógia zenéi
  • A Rémálom az Elm utcában széria zenéi
  • A Robert Langdon-filmek zenéi
  • A Hellraiser-filmek zenéi
  • A Válaszcsapás zenéje

  • További írásaink
  • Ez volt 2016
  • Oscar előtt és Oscar után 2016
  • 10 éves a Filmzene.net
  • Filmzeneszerzők különböző albumai
  • Filmzenékhez köthető kiadványok
  • Stúdiók
  • Lemezkiadók
  • In Memoriam