FŐOLDAL  |   ZENESZERZŐK  |   FILMZENEALBUMOK  |   FILMZENÉKRŐL RÖVIDEN  |   FILMEK ALATT HALLOTT ZENÉK  |   INTERJÚK    
  |   HÍREK

    Anaconda  Evolution  Himalaya - The Rearing of a Chief  Bohemian Rhapsody  Deep Blue Sea  On Deadly Ground  Heaven and Earth  Halloween  Vertical Limit  The Predator
EGYÉB ÍRÁSOK  |   MOZISZÉRIÁK ÉS TÉVÉSOROZATOK  |   ÉVES ÖSSZESÍTÉSEINK  |   DÍJAK  |   FÓRUM  |   JÓ TUDNI  |   RÓLUNK  |   KAPCSOLAT



Keresés a Filmzene.neten

  







Beszámolók
  • Ólafur Arnalds a Müpában
  • Hollywood Magyarországon - Hans Zimmer-est Lisa Gerrarddal
  • Brian Tyler londoni koncertje
  • Hans Zimmer Magyarországon

  • Zenék egy témára
  • Conan
  • Robin Hood
  • A három testőr
  • Sherlock Holmes
  • Cápás filmek

  • DVD kiadványok
  • Jerry Goldsmith 80th Birthday Tribute Concert - Fimucité 3
  • A Tribute to Basil Poledouris
  • Fimucité 2: Closing Night Gala 2008
  • "War" - A filmzene készítése
  • Creating the Lord of the Rings Symphony




  • Filmzene.net - The Thing (Ennio Morricone)    THE THING   (1982)
       A dolog


      

       zene: Ennio Morricone
       vezényel: Ennio Morricone
       kiadás éve: 1991
       kiadó: Varése Sarabande
       játékidő: 49:24




         Az Antarktisz jégmezőinek zord világában egy norvég helikopter hajszol egy kétségbeesetten menekülő szánhúzó kutyát, ami a legközelebb lévő amerikai kutatóbázison talál menedéket. Miután az üldözők csúfos véget érnek, az állat új gazdáinak (élükön Kurt Russell-lel) maguktól kell rájönniük arra, hogy a látszatra barátságos jószág teste pusztán csak ideiglenes otthonául szolgál egy földönkívüli organizmusnak, amelynek célja a kutatók egymás ellen fordítása, hogy a majdan kiérkező mentőcsapat segítségével elterjedhessen a Földön.
         1982-ben, "A nyolcadik utas: a Halál" után pár évvel újabb parazitahorror sokkolta az akkoriban még nem mindennapos mozifilmes brutalitásban tapasztalatlan mozilátogatókat. "A dolog" John Carpenter egyik legnépszerűbb, sőt talán legjobban sikerült műve. Az alaptörténetet mára ugyan sikerült teljesen lejáratni, ám közel negyed százada még nem leskelődött minden bokor (vagy hóbucka) mögül egy idegen. Ennek ellenére az alig korábban bemutatott E.T. jóságos űrlényével könnyen megbarátkozó közönség akkoriban nem tudta elfogadni, hogy nem minden földönkívüli kedvenc elfoglaltsága a gyerekekkel való biciklizés, így Carpenter remeke csak hosszú idő elteltével foglalhatta el őt megillető helyét az alapműnek számító sci-fik között.

         A rendező általában maga készíti alkotásainak zenéit, sok közülük klasszikus is lett. Ki ne emlékezne a "Halloween - A rémület éjszakája" vagy "A sötétség fejedelme" főtémáira? Carpenter aláfestéseiben sosem kell keresni brilliáns ötleteket vagy összetett hangszerelést: a carpenteri zeneszerzés ereje éppen abban mutatkozik meg, hogy a szerző képes olyan minimalista köntösbe öltöztetni - sokszor csak egy témából és annak variációiból álló - tételeit, amelyek a maguk egyszerűségében (és valljuk be: olykor unalmasságukban) is képesek jókora hatást generálni.
         Noha a direktor személyét és filmjeit kétségkívül nem jegyzik a nagybetűs filmművészetben, némiképpen merészet gondolva, de bátorkodott a már akkor világhírű, a filmzenéket az átlagemberek körében is elfogadottá, sőt népszerűvé tévő Ennio Morriconét felkérni arra, hogy komponálja meg "A dolog" score-ját. A saját műfajának két óriása nem bírt könnyen együttműködni, ami felveti a kérdést, hogy Carpenternek vajon miért volt szüksége Morriconéra, ha aztán túlságosan rá akarta erőltetni elképzeléseit? Ki tudja ma már. Az azonban biztos, hogy a meglehetősen öntudatos zeneszerző (aki egy magyar lapnak adott interjúját például hirtelen félbeszakította, és rövid időre kiment a helységből lehiggadni, mert érzékenyen érintette, hogy a riporter spagettiwestern-zeneként nevezte meg vadnyugati filmjeinek aláfestését), nem volt képes elfogadni Carpenter szintetizátoros stílusát, mivel azokat - képzett zeneszerző lévén - vélhetőleg túl együgyűnek tartotta. Ezt alátámasztja, hogy egy horrormagazinnak adott interjújában a filmmel kapcsolatos kérdésre adott válaszában a filmzenelemezeket vásárlók becsapásának tartotta, ha a komponista műve egy témát variál csak - ez pedig egyértelműen egy utalás a horrorrendezőre.

         "A dolog" főtémájával ("Humanity") még valószínűleg sikerült megfelelnie Carpenter elvárásainak. A tétel - ami voltaképpen egy monoton, ismétlődő motívumú szimfonikus zene - a rendező szerzeményeinek leszedált variációja lehetne, ami puritán volta ellenére méltóságteljes marad, tökéletesen passzolva a fehér táj mozivásznat betöltő képéhez. A "Shape" és a "Wait" már a tipikus, Morricone-féle thrillerzenék egyike, melyek régi film-noirok emlékeit idézhetik fel, ahogy a "Solitude" is, mely hallatán lassan felsejlenek a Hitchcock-filmek szerzőjének, Bernard Herrmann-nek a művei. A "Contamination" kifejezetten idegesítő, a hegedűk húrjainak más esetben kopogó esőcseppeket imitáló pattogó játékát (azaz a pizzicatót) itt az őrületig fokozza a szerző. A "Bestiality" sem jobb, a szinte csúfolódva vinnyogó vonósok és az őket kísérő zongora játéka minden, csak nem a hallgatóra tekintettel lévő - egyfajta "Psycho" Ennio módra.
         Hogy hol lehet érezni azt, ahogy a két ujjal lejátszható témák virtuóza Morriconét próbálta terelni? Az orgonás "Eternity" szintis prüntyögései, a főtémát újrázó "Humanity Part II" szintetikus háttérüteme, és a "Sterilization" űrbéli, Jean Michel Jarre-szerű megoldásai jelzik, hogy azért az alkotói nézeteltérések nem mindig csak az egyik fél javára oldódtak meg.
         A fő-, és a mellékállásban komponáló zeneszerzők furcsa együttműködéseként született album végén a "Despair" csendül fel, amelyre sikoltó hegedűi miatt újfent a Bernard Herrmann-i örökség részeként gondolhatunk, így legalább elmondható, hogy a végén Morricone nyert.

         Nem ritka eset, amikor felvetődik a dilemma, hogy vajon mennyire tekinthető jónak vagy kevésbé jónak egy zene, amit eredetileg filmjelenetek alá komponáltak, és ott meg is állta a helyét. A "The Thing" esete is éppen ilyen. Jómagam azt tartom igazi filmzenének, ami film nélkül is élvezhető, hiszen ilyen lemezt rendszerint az vesz, aki nemcsak meg akarja, de meg is bírja azt hallgatni. Morricone szerzeménye tökéletesen passzol Carpenter sci-fijéhez, ugyanakkor CD-n történő hallgatása nem egy kihagyhatatlan kaland (ennek ellenére a korongot ma már szinte csak eredeti árán jóval felül lehet beszerezni), így sűrűn talán még a film rajongóinak lejátszójába sem kívánkozik be. Egy olyan mű ez, amit tulajdonképpen nem szükséges leválasztani arról, amihez készült, hiszen a kettő műfaj jelen esetben együtt működik csak igazán. Ha mégis megkíséreljük, felemás élményben lesz részünk. De bátraké a szerencse.


    Bíró Zsolt
    2006.05.13.




    Tracklista:

      1. Humanity (Part I) (6:50)
      2. Shape (3:16)
      3. Contamination (1:02)
      4. Bestiality (2:56)
      5. Solitude (5:58)
      6. Eternity (5:35)
      7. Wait (6:22)
      8. Humanity (Part II) (7:15)
      9. Sterilization (5:12)
    10. Despair (4:58)


    TOVÁBBI ÉRTÉKELÉSEINK:

    Dobrosi Tamás          nem értékelte

    Emesz Csaba

    Gregus Péter          nem értékelte

    Kulics László

    Szabó Csaba

    Tihanyi Attila




    KAPCSOLÓDÓ ANYAGOK:

    Alien

    The Fog

    They Live

    Village of the Damned

    További kritikáink
  • Peppermint
  • Small Soldiers
  • The Meg
  • The Mountain Between Us
  • The Equalizer 2
  • Tomb Raider
  • Ant-Man and the Wasp
  • Adrift
  • The Mentalist
  • The Shape of Water
  • Red Sparrow
  • Skyscraper
  • The Disaster Artist
  • Love, Simon
  • Jurassic World: Fallen Kingdom

  • Filmzenékről röviden
  • Isle of Dogs
  • The Ritual
  • A Wrinkle in Time
  • Geostorm
  • Death Wish
  • Fifty Shades Freed
  • Darkest Hour
  • The Commuter
  • Intent to Destroy
  • Goodbye Christopher Robin

  • Filmek alatt hallott zenék
  • Dark
  • Bright
  • Jean-Claude Van Johnson
  • 47 Meters Down (In to Deep)
  • The Shallows
  • Solace
  • Into the Grizzly Maze
  • Enemies Closer
  • D-Tox
  • Rambo III

  • Interjúk
  • Hrutka Róbert: Szívvel-lélekkel
  • Jeff Beal: Apró kincsek
  • Lisa Gerrard: A szív hangja
  • Mark Hinton Stewart: A zene a párbeszédek mögött

  • Kollaborációk
  • Oliver Stone filmjeinek zenéi
  • Elmer Bernstein életútja I.
  • Jerry Goldsmith életútja III.
  • Jerry Goldsmith életútja II.
  • Jerry Goldsmith életútja I.

  • A filmzene legendái
  • Angelo Badalamenti
  • Philip Glass
  • Basil Poledouris
  • Lalo Schifrin
  • Dave Grusin

  • Moziszériák,tévésorozatok
  • A hobbit-trilógia zenéi
  • A Rémálom az Elm utcában széria zenéi
  • A Robert Langdon-filmek zenéi
  • A Hellraiser-filmek zenéi
  • A Válaszcsapás zenéje

  • További írásaink
  • Ez volt 2016
  • Oscar előtt és Oscar után 2016
  • 10 éves a Filmzene.net
  • Filmzeneszerzők különböző albumai
  • Filmzenékhez köthető kiadványok
  • Stúdiók
  • Lemezkiadók
  • In Memoriam