FŐOLDAL  |   ZENESZERZŐK  |   FILMZENEALBUMOK  |   FILMZENÉKRŐL RÖVIDEN  |   FILMEK ALATT HALLOTT ZENÉK  |   INTERJÚK    
  |   HÍREK

    Rogue One: A Star Wars Story  Justice League  Murder on the Orient Express  Moon  Wonder Woman  The Ghost and the Darkness  It  Rebel in the Rye  The Mummy  Catch Me If You Can
EGYÉB ÍRÁSOK  |   MOZISZÉRIÁK ÉS TÉVÉSOROZATOK  |   ÉVES ÖSSZESÍTÉSEINK  |   DÍJAK  |   FÓRUM  |   JÓ TUDNI  |   RÓLUNK  |   KAPCSOLAT



Keresés a Filmzene.neten

  







Beszámolók
  • Hollywood Magyarországon - Hans Zimmer-est Lisa Gerrarddal
  • Brian Tyler londoni koncertje
  • Hans Zimmer Magyarországon
  • Az Antonio Sanchez & Migration magyarországi koncertje

  • Zenék egy témára
  • Conan
  • Robin Hood
  • A három testőr
  • Sherlock Holmes
  • Cápás filmek

  • DVD kiadványok
  • Jerry Goldsmith 80th Birthday Tribute Concert - Fimucité 3
  • A Tribute to Basil Poledouris
  • Fimucité 2: Closing Night Gala 2008
  • "War" - A filmzene készítése
  • Creating the Lord of the Rings Symphony




  • Filmzene.net - The Score (Howard Shore)    THE SCORE   (2001)
       A szajré


      

       zene: Howard Shore
       vezényel: Howard Shore
       kiadás éve: 2001
       kiadó: Varése Sarabande
       játékidő: 38:34




         Frank Oz rendező nevét túl sokan nem ismerik. És ha azt mondom Yoda? Így már azért inkább be lehet azonosítani, ugyanis ő a "neves színész" eredeti hangja, de a kultsorozat "Muppet Show" megalkotása is részben az ő nevéhez fűződik. Főleg vígjátékairól ismert (ilyen például a "Fergeteges forgatás", a könnyed kikapcsolódást nyújtó Eddie Murphy-film is), ezért is furcsa egy olyan alkotás stáblistáján látni, mely gyakorlatilag egy régivágású krimi. A jelző itt egyáltalán nem negatívum, hiszen ez az átverős mozi csavaros (bár tegyük hozzá: viszonylag könnyen kiszámítható végű) történetének és elsőrangú színészekből összeállított szereplőgárdájának köszönhetően világszerte kiváltotta a nézők szimpátiáját. A Robert De Niro-Edward Norton-Marlon Brando trió főszereplésével készült film ha nem is robbantotta fel a filmszínházak pénztárait, a gyártási költséget bőven megtérítette, ezáltal is ösztönözve Hollywoodot arra, hogy mielőbb felejtse el végre a különféle testnedv-poénokra épülő tinivígjátékok sorozatgyártását. Sajnos azért mindig meg fognak maradni, hiszen ezekre a minimális anyagi befektetéssel, hulladék "színészekkel" készült, gyenge "Amerikai pite"-utánzatokra még mindig beül a nagyérdemű.
         De félre a fanyalgással, elvégre nem egy Freddie Prince Jr. remekműről van most szó. A "Szajré"-ban a mestertolvaj Nick Wells (a megszokott formáját hozó De Niro) éppen visszavonulóban van tisztes szakmájából, amikor régi megbízója (e "súlyos" szerepben látható a halovány Brando, aki mintha végig aludt volna a forgatáson) egy utolsó tuti balhéra kéri fel: egy jogart kellene elrabolnia a vámhivatalból. Hathatós segítségre is számíthat Jack (a mindig tökéletes Edward Norton) személyében, aki már (magát értelmi fogyatékosnak álcázva) állást is szerzett a célpont cégnél. Nick régi álma egy kanadai jazzklub létrehozása, ennek anyagi megalapozása miatt végül elvállalja a megbízást. De ahogy az ilyenkor lenni szokott, valami közbecsúszik...

         Még a díjesőt hozó "A Gyűrűk Ura: A Gyűrű Szövetsége" zenéje előtt rázta ki a tehetséges komponista a kisujjából ezt a szerzeményt. Ahogy a Peter Jackson Tolkien-megfilmesítéséhez szerzett oscaros kísérőzenénél is óriási meglepetést váltott ki Shore a saját rajongói és a "Gyűrű"-fanatikusok körében egyaránt, úgy a tárgylemez tartalma is egy új (a megszokottól hihetetlen módon eltérő) Howard Shore-stílusban tett kirándulás. Hiszen a horror/thriller score-ok (hoppá, hoppá: ennél jobb filmcímet) után egyenesen letesz elénk egy, a maga egyszerűségében is hihetetlenül fülbemászó albumot. Egyszerű, mivel a főtémában is csak néhány hangot használ, s ezek ismételgetése, variálása vonul végig a lemez közel 40 percén, rézfúvósokkal súlyosbítva.
         Mi mással, ha nem a "Main Title"-vel induljon egy filmzenelemez? Természetesen most is így van. A főtéma egyből bennmarad az ember hallójárataiban. Szinte látni, ahogy a kongát püfölő zenész vért izzadva, villámgyorsan üti hangszerét, amire egy domináns szerepet kapott nagybőgőnek a húrpattogtatása és a szimfonikus zenekar felel. A "Customs" egyfajta folytatása az előzőnek, csak kissé rövidebb. A hangszerparkot a "Flashback"-ban vibrafon színesíti, ami a szintén nem túl sűrűn használt kategóriába tartozik a filmzenék területén, de amelyhez hasonló igen hangsúlyos szerepet kapott Thomas Newman "Amerikai szépség"-énél.
         A Howard Shore-féle régi jó jellegzetes, viszonylag lecsupaszított dallamvilág remekül megfér a lemez egészén a nagyon jazzes ihletésű hangszereléssel. Kedvencem a "Run Late", melynek első percében -ha nyomokban is, de- már egyértelműen felismerhetőek a későbbi, világhírt és óriási elismerést egyaránt hozó "Szent Trilógia" (nem a "Star Wars"-ra gondoltam) stílusjegyei. Persze az előbb említett "lecsupaszított dallamvilág" a "Gyűrű"-nél már nem nagyon van jelen.
         A korábban említett nagybőgőre főleg a "Suspended"-ben lehet felfigyelni, amikor annak eszeveszett használata követi a tracket bevezető síró szaxofonszólót. Nemcsak a leghosszabb, hanem a leggyorsabb tétel is ez, az első másfél perc után kezdődik el valami hihetetlenül különleges, vibráló, a menekülés képeit sikerrel megzenésítő aláfestés. A záró track címe ("Bye Bye") bizonyos módon a filmbeli csattanóra utal, azaz arra, amit már kitalál korábban az, aki járatos némileg a filmek világában. Ez tulajdonképpen a főtéma, ami bő két percben variálja az eddig hallottakat, lassan kivezetve bennünket Montreal utcáiról.
         A hangszerek közül (persze a vibrafon mellett) a szaxofont emelném ki. Ezt jómagam nem különösebben kedvelem, de említése kapcsán éppen ezért senki ne gondoljon egy improvizációs jazzkoncert dobhártyaszaggató hanzására. Nagyon is dallamosan szól, sőt elmondható, hogy általában diszkréten meghúzódik a háttérben, csak néha-néha belefolyva a cselekménybe. Hatékonyan segíti elő a film retro-hangulatának, jó értelemben vett régimódiságának kialakítását is, sőt elmondható, hogy olyan, mintha a szerző a montreali night clubok dohányfüstös feeling-jét alakította volna át hangjegyekké.
         A legfontosabb szerep az ütős (percussion) hangszereknek jut, lévén, hogy a maestro ezek bevonásával alakította ki ezt a friss stílust. Ezzel elérkeztünk a fő érdekességhez, ugyanis Shore még sosem csinált ezt megelőzően ennyire dinamikus zenét. Sőt, eddig azt hihettük, hogy még a rohanást is lassú, monoton, a hangskálán fokozatosan emelkedő, hosszan kitartott hangzásával festené alá, de talán ennek a vélekedésnek a megcáfolására dobta össze a "The Score"-t. A hanganyag eredetisége is hozzájárul a méltatásához, ugyanis eddig még nem sok hasonló született, bár Christopher Young egyes szerzeményei (ilyen például az "In Too Deep" is) közel állnak hozzá.

         Nem is vitás az értékelés pontszáma, bár a befogadásához szélesebb látókör szükséges. Akit hidegen hagy a jazz, ezzel az albummal talán megváltozhat a véleménye, mivel egyáltalán nem fér bele a "klasszikus" jazz kategóriájába. Azonban csakis olyan hangerővel érdemes hallgatni, aminek következtében a szomszédok előbbre hozzák a nyaralás időpontját, esetleg fontolgatják otthonuk eladását.
         Már észre is vettem, hogy az utca, amelyben lakom, fokozatosan kihal...


    Bíró Zsolt
    2004.01.22.




    Tracklista:

      1. Main Title (3:48)
      2. Customs (1:29)
      3. Flashback (4:10)
      4. Recon (4:59)
      5. Sapperstein (3:03)
      6. Ironclad (1:50)
      7. Files (1:15)
      8. The Score Begins (2:00)
      9. Set Up (1:58)
    10. Run Late (4:00)
    11. Suspended (7:12)
    12. Bye Bye (2:24)

    TOVÁBBI ÉRTÉKELÉSEINK:

    Dobrosi Tamás          nem értékelte

    Emesz Csaba

    Gregus Péter

    Kulics László

    Szabó Csaba

    Tihanyi Attila




    KAPCSOLÓDÓ ANYAGOK:

    After the Sunset

    A History of Violence

    Hostage

    További kritikáink
  • Dunkirk
  • Blade Runner
  • Kingsman: The Golden Circle
  • War for the Planet of the Apes
  • Spider-Man Homecoming
  • The Autopsy of Jane Doe
  • Pirates of the Caribbean: Dead Men Tell No Tales
  • Close Encounters of the Third Kind
  • Alien: Covenant
  • King Arthur: The Legend of the Sword
  • Atlantis: The Lost Empire
  • Life
  • Colossal
  • Great Expectations
  • Jesse Stone - The Ultimate Collection
  • The Boss Baby

  • Filmzenékről röviden
  • Jigsaw
  • Hail, Caesar!
  • The Lego Ninjago Movie
  • The Dark Tower
  • Remember
  • Split
  • The Hollywood Shorties
  • Eddie the Eagle
  • Spotlight
  • Green Room

  • Filmek alatt hallott zenék
  • Jean-Claude Van Johnson
  • 47 Meters Down (In to Deep)
  • The Shallows
  • Solace
  • Into the Grizzly Maze
  • Enemies Closer
  • D-Tox
  • Rambo III
  • Transformers: Rescue Bots
  • Sex Tape

  • Interjúk
  • Jeff Beal: Apró kincsek
  • Lisa Gerrard: A szív hangja
  • Mark Hinton Stewart: A zene a párbeszédek mögött
  • Wolf Péter: A szerencse kapuja

  • Kollaborációk
  • Oliver Stone filmjeinek zenéi
  • Elmer Bernstein életútja I.
  • Jerry Goldsmith életútja III.
  • Jerry Goldsmith életútja II.
  • Jerry Goldsmith életútja I.

  • A filmzene legendái
  • Angelo Badalamenti
  • Philip Glass
  • Basil Poledouris
  • Lalo Schifrin
  • Dave Grusin

  • Moziszériák,tévésorozatok
  • A hobbit-trilógia zenéi
  • A Rémálom az Elm utcában széria zenéi
  • A Robert Langdon-filmek zenéi
  • A Hellraiser-filmek zenéi
  • A Válaszcsapás zenéje

  • További írásaink
  • Ez volt 2016
  • Oscar előtt és Oscar után 2016
  • 10 éves a Filmzene.net
  • Filmzeneszerzők különböző albumai
  • Filmzenékhez köthető kiadványok
  • Stúdiók
  • Lemezkiadók
  • In Memoriam