FŐOLDAL  |   ZENESZERZŐK  |   FILMZENEALBUMOK  |   FILMZENÉKRŐL RÖVIDEN  |   FILMEK ALATT HALLOTT ZENÉK  |   INTERJÚK    
  |   HÍREK

    Rogue One: A Star Wars Story  Justice League  Murder on the Orient Express  Moon  Wonder Woman  The Ghost and the Darkness  It  Rebel in the Rye  The Mummy  Catch Me If You Can
EGYÉB ÍRÁSOK  |   MOZISZÉRIÁK ÉS TÉVÉSOROZATOK  |   ÉVES ÖSSZESÍTÉSEINK  |   DÍJAK  |   FÓRUM  |   JÓ TUDNI  |   RÓLUNK  |   KAPCSOLAT



Keresés a Filmzene.neten

  







Beszámolók
  • Hollywood Magyarországon - Hans Zimmer-est Lisa Gerrarddal
  • Brian Tyler londoni koncertje
  • Hans Zimmer Magyarországon
  • Az Antonio Sanchez & Migration magyarországi koncertje

  • Zenék egy témára
  • Conan
  • Robin Hood
  • A három testőr
  • Sherlock Holmes
  • Cápás filmek

  • DVD kiadványok
  • Jerry Goldsmith 80th Birthday Tribute Concert - Fimucité 3
  • A Tribute to Basil Poledouris
  • Fimucité 2: Closing Night Gala 2008
  • "War" - A filmzene készítése
  • Creating the Lord of the Rings Symphony




  • Filmzene.net - The Texas Chainsaw Massacre (Steve Jablonsky)    THE TEXAS CHAINSAW MASSACRE   (2003)
       A texasi láncfűrészes


      

       zene: Steve Jablonsky
       kiadás éve: 2003
       kiadó: La-La Land Records
       játékidő: 50:18





         Azt hiszem, az ilyen feldolgozásoknak, mint a 2003-as "A texasi láncfűrészes" (továbbiakban TTCM), két céljuk van: az egyik, hogy a huszonegyedik század fiataljainak adjon egy kis mintát a klasszikus amerikai trash-horrorok semmihez sem hasonlítható aromájából, illetve, hogy ösztönözze őket az eredeti változatok felkutatására, beszerzésére, végigborzongására, magasztalására. Máskülönben az ember csak szűk körben értesülne arról, milyen filmek kergették a hideget korábbi generációk hátán. Michael Bay, "A szikla", az "Armageddon", és a "Pearl Harbor" rendezője úgy látta jónak, ha megismerteti a mai mozibajárókat a régi klasszikusokkal, így fogant meg alkotó elméjében Tobe Hooper 1974-es örök érvényű horrorfilmje, a TTCM modernkori változata is. Az eredményt illetően megoszlanak a vélemények, én azonban a magam részéről eltekintek attól, hogy puszta nyereségvágyból elkövetett művészi megerőszakolásokkal vádoljam (újfent) az álomgyár erőtlen ötletgazdáit. Maradok annál, hogy ezek a filmek részint tájékoztató jelleggel születnek meg (irányadóként az archívumban kotorászáshoz), részint egyfajta kísérlet ahhoz, hogy a húsz-harminc évvel ezelőtt bevált igazi hatáselemek miként illeszthetők bele a jelenkor technikai elvárásaiba. S mivel kísérletként lehet értelmezni őket, az sem róható fel az agytrösztök számára, ha az apránként felépített elismerés védelme érdekében szélárnyékban maradnak, s a produkciót rábízzák ártatlan elsőbálozókra, akik számára teljesen mindegy, hogy milyen lesz a végeredmény, életükben különösebb változást nem jelent majd a dolog. Így lehetséges, hogy friss diplomás forgatókönyvíró dolgozhatott az 1974-es klasszikuson, alig jegyzett kliprendező ülhetett a karmesteri székbe, és zenéjét egy addig csak kiegészítő zenékért felelős komponista írhatta meg (csúfos kifejezéssel "szellem-zeneszerző" - így hívják az olyan névtelen alkotókat, akik a rossznyelvek szerint helyettesítik az elismert nagymestereket, mikor azok épp alkotói válságban szenvednek, vagy csak egyszerűen elfáradtak).

         Az egészfilmes tapasztalatokkal nem rendelkező Steve Jablonsky a Bay-Bruckheimer-Zimmer szakmai (baráti) kör egyik harmadhegedűse (gyertyatartó, zongoracipelő, pezsgőkitöltő - teljesen mindegy) volt ekkoron, aki 1997-től számos, a Media Ventures által elvállalt zenében közreműködött. Mivel a TTCM újraforgatása kifejezetten hozzá hasonló nívóval rendelkező stáb összeállítását igényelte csupán (leszámítva a képi világért felelős Daniel Pearlt, aki az eredeti filmet is fényképezte), így jelenléte aligha kérdőjelezhető meg. Az viszont mindenképpen, hogy például a "Hannibal" zenéjének alkotói folyamata során miként nem sikerült kellő ötletet és tapasztalatot begyűjtenie ahhoz, hogy első komoly kihívása emberi fül számára is kellemes élmény legyen. Mert ma már az, hogy horrorfilmzene, korántsem jelent hallgathatatlan produkciót, elég csak Christopher Young egészen elképesztő "Hellraiser"-zenéire, vagy az újabb generáció egy tehetséges képviselőjének, Brian Tylernek keményebb darabjaira gondolni. Jablonsky azonban hű maradt az eredeti film kevéssé emlékezetes zenéjéhez, s egy hasonlóképp értékelhetetlen produkciót hozott létre. Kínosan ügyelve mellőzi a valódi hangszerek szerepeltetését (mentségére szolgáljon, hogy igencsak szűkösre mérték az apanázst a producerek - talán ezzel is tisztelegve Hooper előtt, aki szintén centekből alkotta meg az eredeti változatot), és bár összességében jól ráérzett a mély és vészjósló zenei háttér megalkotására, ez két évvel az imént említett "Hannibal" után maximum kimaradt kottalapok előkeresését feltételezi. Semmiképp sem olyan maradandó művet, amely egy feltörekvő zeneszerző első megmérettetésénél indokolhatná a joggal elvárható toleranciát.

         A rémisztgető, antimuzikális effektekkel ízléstelenül összerondított kompozíció ettől függetlenül tartalmaz meglepően kellemes pillanatokat is ("Erin & Kemper", "Mercy Killing", "Can't Go Back"), de kizárólag abban az esetben élnek meg, ha képesek vagyunk az egészen halkan morgó zeneszőnyegen fel-felbukkanó egyszerű minták (vonós témák) befogadására. A végig alapjáraton üzemelő tételek akár félelmetessé is válhatnának, pláne, ahogy folyamatosan bugyorog valami a háttérben, a rendszeresen felcsattanó primitív hangeffektek azonban leginkább tévésorozatok komolytalanságával egyenértékűek. A nagy túlzással főtémának vehető, három-négy hangból álló motívum, melyet az indító "Leatherface" alatt megismerhetünk, teljesen egyszerű és sablonos, bármely ismertebb hátborzongató zene nagyjából hasonlóan indít, csak míg másutt épphogy a tétel nyitányaként fogható fel az ilyesmi, Jablonsky jobbára erre építi a teljes TTCM zenéjét. Az olyan katasztrófák, mint a "Kemper Gets Whacked", az "Andy Loses A Leg", vagy a "Hock Me Up" egyszerűen elveszik az ember kedvét a zenehallgatástól, ráadásul a végső csata alá íródott tétel ("Final Confrontation") sem több gépdobok és géphegedűk kibogozhatatlan káoszánál, melynek csendes pillanataiban szó szerint másodpercekig nem történik semmi, és azért ez elég kínos. Az album legutolsó tétele, a "Last Goodbye" pedig hiába idézi vissza az alig ismételt, aránylag elfogadható zongorás témát, ha aztán azt is keresztbeszeli valami meglepetésszerűnek gondolt csattanás. Maximum figyelemfelkeltés, hogy itt az ideje eltávolítani a CD-t, jó messzire a lejátszótól.

         Bárki, aki eddig megpróbált önálló pályára lépni a Media Ventures zenegyárából, első műveként valami korábban jól sikerült koprodukció árnyékát hozta létre, és a legritkább esetben fordult elő az, hogy jó alkotás született (John Powell "Face/Off"-ja például). Steve Jablonsky egy ötlet nélküli "Hannibal"-árnyékot festett, fakó színekkel és jellegtelen mintázattal, pedig előfordulhat, hogy az elkészült film értékét jelentősen növelte volna egy jól sikerült zene, pláne, ha egy kiugrásra kész ifjú titán megpróbálja minden erejét és tehetségét rögtön az első önálló művébe beleírni. Ezzel szemben Jablonsky fáradt öregember olcsó rutinmunkájának igénytelenségével debütált, a La-La Land lemezkiadó cég pedig, melynek el nem ítélhető célja kifejezetten a horrorzenék szélesebb körű terjesztése, egészen biztosan nem a TCM-mel alapozza meg tőkéjét. Az, aki Elia Cmiral vagy Bennett Salvay munkái hallatán extázisba jön, vélhetően javítja majd az eladási mutatókat, de nem kell meglepődni, ha az album tömeges akciós CD-k között, pánik-áron kínálva akad a kezeink közé. Nekünk sem kell pánikolni, szép kecsesen hajítsuk vissza a többi közé, jó helyen van ott.


    Tihanyi Attila
    2005.07.02.




    Tracklista:

      1. Leatherface (2:45)
      2. He's a Bad Man (4:02)
      3. Erin and Kemper (1:07)
      4. Hewitt House (1:09)
      5. Driving with a Corpse (1:24)
      6. Kemper Gets Whacked / Jedidiah (1:56)
      7. Crawford Mill (1:50)
      8. Interrogation (3:50)
      9. Andy Loses a Leg (1:41)
    10. You're So Dead (3:33)
    11. Hook Me Up (2:40)
    12. My Boy (3:15)
    13. Morgan's Wild Ride / Van Attack (4:35)
    14. Mercy Killing (2:59)
    15. Prairie House (3:13)
    16. Final Confrontation (5:25)
    17. Can't Go Back (3:55)
    18. Last Goodbye (1:00)



    TOVÁBBI ÉRTÉKELÉSEINK:

    Bíró Zsolt

    Dobrosi Tamás          nem értékelte

    Emesz Csaba          nem értékelte

    Gregus Péter

    Kulics László

    Szabó Csaba          nem értékelte




    KAPCSOLÓDÓ ANYAGOK:

    28 Days Later

    The Amityville Horror

    The Island

    What Lies Beneath

    További kritikáink
  • Dunkirk
  • Blade Runner
  • Kingsman: The Golden Circle
  • War for the Planet of the Apes
  • Spider-Man Homecoming
  • The Autopsy of Jane Doe
  • Pirates of the Caribbean: Dead Men Tell No Tales
  • Close Encounters of the Third Kind
  • Alien: Covenant
  • King Arthur: The Legend of the Sword
  • Atlantis: The Lost Empire
  • Life
  • Colossal
  • Great Expectations
  • Jesse Stone - The Ultimate Collection
  • The Boss Baby

  • Filmzenékről röviden
  • Jigsaw
  • Hail, Caesar!
  • The Lego Ninjago Movie
  • The Dark Tower
  • Remember
  • Split
  • The Hollywood Shorties
  • Eddie the Eagle
  • Spotlight
  • Green Room

  • Filmek alatt hallott zenék
  • Jean-Claude Van Johnson
  • 47 Meters Down (In to Deep)
  • The Shallows
  • Solace
  • Into the Grizzly Maze
  • Enemies Closer
  • D-Tox
  • Rambo III
  • Transformers: Rescue Bots
  • Sex Tape

  • Interjúk
  • Jeff Beal: Apró kincsek
  • Lisa Gerrard: A szív hangja
  • Mark Hinton Stewart: A zene a párbeszédek mögött
  • Wolf Péter: A szerencse kapuja

  • Kollaborációk
  • Oliver Stone filmjeinek zenéi
  • Elmer Bernstein életútja I.
  • Jerry Goldsmith életútja III.
  • Jerry Goldsmith életútja II.
  • Jerry Goldsmith életútja I.

  • A filmzene legendái
  • Angelo Badalamenti
  • Philip Glass
  • Basil Poledouris
  • Lalo Schifrin
  • Dave Grusin

  • Moziszériák,tévésorozatok
  • A hobbit-trilógia zenéi
  • A Rémálom az Elm utcában széria zenéi
  • A Robert Langdon-filmek zenéi
  • A Hellraiser-filmek zenéi
  • A Válaszcsapás zenéje

  • További írásaink
  • Ez volt 2016
  • Oscar előtt és Oscar után 2016
  • 10 éves a Filmzene.net
  • Filmzeneszerzők különböző albumai
  • Filmzenékhez köthető kiadványok
  • Stúdiók
  • Lemezkiadók
  • In Memoriam