FŐOLDAL  |   ZENESZERZŐK  |   FILMZENEALBUMOK  |   FILMZENÉKRŐL RÖVIDEN  |   FILMEK ALATT HALLOTT ZENÉK  |   INTERJÚK    
  |   HÍREK

    Rogue One: A Star Wars Story  Justice League  Murder on the Orient Express  Moon  Wonder Woman  The Ghost and the Darkness  It  Rebel in the Rye  The Mummy  Catch Me If You Can
EGYÉB ÍRÁSOK  |   MOZISZÉRIÁK ÉS TÉVÉSOROZATOK  |   ÉVES ÖSSZESÍTÉSEINK  |   DÍJAK  |   FÓRUM  |   JÓ TUDNI  |   RÓLUNK  |   KAPCSOLAT



Keresés a Filmzene.neten

  







Beszámolók
  • Hollywood Magyarországon - Hans Zimmer-est Lisa Gerrarddal
  • Brian Tyler londoni koncertje
  • Hans Zimmer Magyarországon
  • Az Antonio Sanchez & Migration magyarországi koncertje

  • Zenék egy témára
  • Conan
  • Robin Hood
  • A három testőr
  • Sherlock Holmes
  • Cápás filmek

  • DVD kiadványok
  • Jerry Goldsmith 80th Birthday Tribute Concert - Fimucité 3
  • A Tribute to Basil Poledouris
  • Fimucité 2: Closing Night Gala 2008
  • "War" - A filmzene készítése
  • Creating the Lord of the Rings Symphony




  • Filmzene.net - The Terminal (John Williams)    THE TERMINAL   (2004)
       Terminál


      

       zene: John Williams
       vezényel: John Williams
       kiadás éve: 2004
       kiadó: Decca Records / Universal Music
       játékidő: 57:58




         Amikor a mester ki sem lát a már-már sorozatszerűen gyártandó zenéi közül, és nem tudja eldönteni, mikor melyik korábbi Harry Potter-, vagy Star Wars-jelenet alatti témáját komponálja át úgy, hogy az aktuális folytatásban helye legyen, akkor jön Spielberg, és leforgat egy színvonalas, szórakoztató történetet, amolyan karosszékben ücsörgős, könnyed hangvételű mesét. Szól régi barátjának, hogy természetesen számít rá, Williams pedig, legyen bármennyire is elhavazva a felkérésekben, ismét szakít időt arra, hogy egy kicsit ő is kikapcsolódjon. Így születik meg huszonegyedik közös munkájuk gyümölcse, a "Terminál", egy vidám, romantikus történet a hozzátartozó, 60-as éveket idéző, jazzes hangvételű muzsikával, amely nélkülözi a manapság egyre jellemzőbb izzadtságszagot.

         A történet nem meglepő módon egy repülőtéri terminálban játszódik New Yorkban, ahová egy kis kelet-európai országból, Krakóziából érkezik főhősünk, Victor Navorski (Tom Hanks). A fel- és leszállás közti időtartam épp elégnek bizonyul ahhoz, hogy kishazájában államcsínyt kövessenek el, s mire hősünk az útlevél-ellenőrzéshez ér, Krakóziát nem létezőnek nyilvánítva megtagadják számára a belépést az Egyesült Államokba. Mivel vissza nem mehet oda, ami nincs, kénytelen beérni a reptéri várakozással addig, míg országában helyre nem áll a rend. Telnek a hetek, s egyre inkább beilleszkedik a valószerűtlen környezetbe, mi több, kalandos életű "helybéliekkel" találja magát egy fedél alatt. Egy légiutas-kísérő (Catherine Zeta-Jones) iránt fellobbannak szíve szerelmes lángjai, de hogy a képtelen helyzeten túl még legyen némi feszültség is, szép lassan kiderül, hogy a repülőtérfőnök nem feltétlenül kíván bonyolultabb megoldást kitalálni Victor ügyének megoldására annál, minthogy szép finoman eltakarítsa az útból.

         Az aláfestő zene mindenféleképpen John Williams kifogyhatatlannak tűnő zene munkásságának egy újabb csúcspontja. Azok számára azonban, akik Williams-t a "Star Wars", a "Harry Potter", vagy az "Indiana Jones" zenéi miatt kedvelik igazán, valószínűleg csalódás lehet majd az album, ugyanis a szűk egy órányi, 14 tételből összeálló muzsika inkább a romantikus, vidámabb vonalat követi. A legutóbbi közös Spielberg-Williams produkció során született "Catch Me If You Can"-hez hasonlóan a "The Terminal" is egyfajta kikapcsolódást jelenthet a mester számára, és ezt az album minden pillanatában lehet érezni. A klarinét-témára épülő lágy dallamvezetés ugyanúgy kiszélesedik a zenekar minden egyes szólamára, mint ahogy azt Williams-nél megszokhattuk, s még akkor is csak finoman szólalnak meg a hangszerek, amikor mindenkinek egyszerre van feladata. Az üde, könnyed jazzes harmóniákat (melyek megkomponálásában nagy segítséget nyújtott a veterán jazz-muzsikus, Benny Golson) hol a zongora, hol a vonósok építik fel, és a játékos főtéma, ami például Hans Zimmer "As Good As It Gets" című zenéjére is jellemző volt, mindig változatosan jelenik meg.

         Az album első tétele a klarinét-témával indul Emily Bernstein prezentálásában, aki amellett, hogy a Los Angeles Opera első számú klarinétművésznője, több filmzenében is szólót játszott már, például a már említett "Catch Me If You Can"-ben, a Zimmer/Badelt-duó "Pirates of the Caribbean"-jában, vagy az Oscar-díjra jelölt Randy Newman-muzsikában, a "Seabiscuit"-ben. A "The Tale Of Victor Navorski" ettől függetlenül a film végén, a stáblista alatt csendül fel (igaz, nem teljesen ebben a formájában), mégis ez foglalja leginkább össze az album hangulatát. Itt bontakozik ki szép apránként a könnyed téma, amelyet olykor felvált az egész zenekar, de sosem veszi át a főszerepet a szólótól, melyet folyamatosan tangóharmonika kísér. A motívumokból egyértelműen felismerhető Williams zenei felfogása, széles zenei repertoárjának minden vidámabb melódiája felidéződik pillanatokra: "Home Alone", "Hook", "Sabrina". A második, egyben az album leghosszabb tételében a harmonika és a markánsan oda-odakontrázó zenekar folytatja a könnyed, tangót idéző stílust, majd a tétel felénél felcsendülnek a romantika motívumai, és átvált a lágy érzelmes dallamokba. Zárásként egyszerű zongoraszólót ágyaz körbe halk zenekari háttérrel, emelve a zene szépségét. A jazz-es jellegű zongorafutamokat Randy Kerber játsza, aki szintén nem ismeretlen név filmzenei berkekben, James Horner utóbbi zenéit hangszerelte ("Iris", "A Beautiful Mind", "Windtalkers", "Radio", "Troy"), de szólót zongorázott a szintén Horner által komponált "The Spitfire Grill"-ben, vagy a Williams-féle első Harry Potter-zenében.

         A harmadik "A Legend Is Born" című tétel első hangjai a "Sleepers"-t idézik vissza, a bekapcsolódó gitárjáték és az azt követő teljes zenekari megszólalás pedig teljesen western-hangulatú. Tétel végére visszatér a főtéma, és megállapítható, hogy Williams mesterien ért a fülbemászó, könnyen megjegyezhető dallamokhoz, és még mindig vannak tartalékai, új megoldásai. A "Victor and His Friends" fantasztikus lendülettel indul, mocorog az ember a székében hallgatás közben. Igazi kikapcsolódás, minden pillanata élvezet, úgy váltogatja a szólamokat. A lendület később alábbhagy, visszakanyarodik a romantikus témához, a tipikus Williams-harmóniákat kürtfanfárral ötvözi, markánsan belépnek a vonósok, már-már hátborzongató gyönyörűséggel. Újra szerepet kap a zongora, melyet a zenekaron kívül szólóbőgő is kísér, tétel végén pedig a már várt főtéma csendül fel. Az ezt követő tételekben az eddig megismert motívumokat variálja, a váltás mindig jókor jön, és egy pillanatig sincs rossz szájíze az embernek, ahogy merül bele az ismerős témákba. A hetedik, szimplán jazzre alapuló "Jazz Autographs"-t az album egyik legjátékosabb tétele követi, a "Refusing To Escape". A vonósok pengetésére épülő zenébe idővel beilleszkedik a klarinétszóló, a hangulata kicsit Thomas Newman vidám tételeit idézi (egér-téma a "The Green Mile"-ból például).

         Az album hangulatától némiképp eltér, mégsem annyira zavaró, sőt kifejezetten unikumként hat a kilencedik tételben felcsendülő, igazi menetelős csindadratta-tétel, Krakózia himnusza, melyet egy csendes, romantikus, drámaibb hangvételű, harmonikára épülő melódia követ. A tizedik "Looking For Work" is a két, már ismert témából, a játékosságból valamint a romantikából épül fel. Ezt egy szintetizátoros kórussal induló tétel követi, melyből először a drámai motívumokhoz, majd a romantikához nyúl vissza. A western-hangulatot idézi a tizenkettedik "Finding Coins", de nem feledkezik meg a legeslegelső témáról sem, s ezzel zárja le az eddig elhangzottakat, hogy végül az utolsó előtti "Destiny" tételben az egész eddigi három fővonalat egy nagy egésszé összeállítva lezárhassa. Az apránként felépülő érzelmes dallamokat egy erőteljessé duzzadó zenekari felíveléssel fordítja át a főtémába, s ezzel is fejezi be a tételt. Az albumot záró "A Happy Navorski Ending" tulajdonképpen már csak egy könnyed, édes ráadás, Henry Mancini "The Pink Panther"-jének könnyebb tételeit idézi fel, mindaddig, amíg egy igazi csattanóval vissza nem hozza a romantikus tételt, és a klasszikus régi filmek szívbemarkoló gyönyörűségével ismétli meg, megszólaltatva az egész zenekart. A tétel végén pár dallam erejéig még elbúcsúzik tőlünk a klarinét, és egy egyszerű, csodaszép akkorddal pontot tesz az egyórányi maximális zenei kikapcsolódás végére.

         Williams zenetörténetének talán legszínesebb romantikus albuma a "The Terminal". Annyira könnyed, mint a mesefilmekhez komponált zenéi, ugyanakkor a felnőtt élet drámaiságát és gazdag érzelemvilágát is tökéletesen kifejezi. Frissnek tetsző dallamok, zenei kiruccanás, amolyan kinyújtózás a hétköznapok problémahalmazaiból, kellemes feledtető és megnyugtató egy óra. Érezni, hogy nincs semmilyen alkotókényszer, Williams örömmel dolgozott a témákon, nincsenek túlbonyolított motívumok, az egész egy mestermunka. Szó szerint.


    Tihanyi Attila
    2004.07.22.




    Tracklista:

      1. The Tale of Viktor Navorski (4:12)
      2. Dinner wIth Amelia (8:02)
      3. A Legend is Born (3:16)
      4. Viktor and his Friends (4:43)
      5. The Fountain Scene (5:33)
      6. The Wedding of Officer Torres (5:01)
      7. Jazz Autographs (3:45)
      8. Refusing to Escape (3:01)
      9. Krakozhia National Anthem and Homesickness (1:49)
    10. Looking for Work (3:17)
    11. Gupta's Deliverance (3:18)
    12. Finding Coins and Learning to Read (4:02)
    13. 'Destiny' ... 'Canneloni' ... and the Tale of
          Viktor Navorski Reprise (5:05)
    14. A Happy Navorski Ending (2:47)



    TOVÁBBI ÉRTÉKELÉSEINK:

    Bíró Zsolt

    Dobrosi Tamás          nem értékelte

    Emesz Csaba

    Gregus Péter

    Kulics László

    Szabó Csaba          nem értékelte




    KAPCSOLÓDÓ ANYAGOK:

    The Greatest Game Ever Played

    Home Alone

    Spanglish

    War of the Worlds

    További kritikáink
  • Dunkirk
  • Blade Runner
  • Kingsman: The Golden Circle
  • War for the Planet of the Apes
  • Spider-Man Homecoming
  • The Autopsy of Jane Doe
  • Pirates of the Caribbean: Dead Men Tell No Tales
  • Close Encounters of the Third Kind
  • Alien: Covenant
  • King Arthur: The Legend of the Sword
  • Atlantis: The Lost Empire
  • Life
  • Colossal
  • Great Expectations
  • Jesse Stone - The Ultimate Collection
  • The Boss Baby

  • Filmzenékről röviden
  • Jigsaw
  • Hail, Caesar!
  • The Lego Ninjago Movie
  • The Dark Tower
  • Remember
  • Split
  • The Hollywood Shorties
  • Eddie the Eagle
  • Spotlight
  • Green Room

  • Filmek alatt hallott zenék
  • Jean-Claude Van Johnson
  • 47 Meters Down (In to Deep)
  • The Shallows
  • Solace
  • Into the Grizzly Maze
  • Enemies Closer
  • D-Tox
  • Rambo III
  • Transformers: Rescue Bots
  • Sex Tape

  • Interjúk
  • Jeff Beal: Apró kincsek
  • Lisa Gerrard: A szív hangja
  • Mark Hinton Stewart: A zene a párbeszédek mögött
  • Wolf Péter: A szerencse kapuja

  • Kollaborációk
  • Oliver Stone filmjeinek zenéi
  • Elmer Bernstein életútja I.
  • Jerry Goldsmith életútja III.
  • Jerry Goldsmith életútja II.
  • Jerry Goldsmith életútja I.

  • A filmzene legendái
  • Angelo Badalamenti
  • Philip Glass
  • Basil Poledouris
  • Lalo Schifrin
  • Dave Grusin

  • Moziszériák,tévésorozatok
  • A hobbit-trilógia zenéi
  • A Rémálom az Elm utcában széria zenéi
  • A Robert Langdon-filmek zenéi
  • A Hellraiser-filmek zenéi
  • A Válaszcsapás zenéje

  • További írásaink
  • Ez volt 2016
  • Oscar előtt és Oscar után 2016
  • 10 éves a Filmzene.net
  • Filmzeneszerzők különböző albumai
  • Filmzenékhez köthető kiadványok
  • Stúdiók
  • Lemezkiadók
  • In Memoriam