FŐOLDAL  |   ZENESZERZŐK  |   FILMZENEALBUMOK  |   FILMZENÉKRŐL RÖVIDEN  |   FILMEK ALATT HALLOTT ZENÉK  |   INTERJÚK    
  |   HÍREK

    Rogue One: A Star Wars Story  Justice League  Murder on the Orient Express  Moon  Wonder Woman  The Ghost and the Darkness  It  Rebel in the Rye  The Mummy  Catch Me If You Can
EGYÉB ÍRÁSOK  |   MOZISZÉRIÁK ÉS TÉVÉSOROZATOK  |   ÉVES ÖSSZESÍTÉSEINK  |   DÍJAK  |   FÓRUM  |   JÓ TUDNI  |   RÓLUNK  |   KAPCSOLAT



Keresés a Filmzene.neten

  







Beszámolók
  • Hollywood Magyarországon - Hans Zimmer-est Lisa Gerrarddal
  • Brian Tyler londoni koncertje
  • Hans Zimmer Magyarországon
  • Az Antonio Sanchez & Migration magyarországi koncertje

  • Zenék egy témára
  • Conan
  • Robin Hood
  • A három testőr
  • Sherlock Holmes
  • Cápás filmek

  • DVD kiadványok
  • Jerry Goldsmith 80th Birthday Tribute Concert - Fimucité 3
  • A Tribute to Basil Poledouris
  • Fimucité 2: Closing Night Gala 2008
  • "War" - A filmzene készítése
  • Creating the Lord of the Rings Symphony




  • Filmzene.net - The Taking of Pelham One Two Three (David Shire)    THE TAKING OF PELHAM ONE TWO THREE   (1974)
       Hajsza a föld alatt


      

       zene: David Shire
       vezényel: David Shire
       kiadás éve: 1996
       kiadó: Retrograde Records / FSM
       játékidő: 30:32




         A hatvanas, hetvenes és nyolcvanas évek krimijei napjainkban készülő társaikhoz viszonyítva realisztikusabbnak hatnak, s emellett olyan különleges hangulattal bírnak, melynek köszönhetően a mai napig előszeretettel emeljük le polcunkról őket újra meg újra. Egykoron a rosszak általában zsigerből voltak gonoszak, az autók nem a számítógépes programok segítségével törtek, és az akciók is jellemzően inkább a feszültségről szóltak, mintsem az olyan túlzásokról, mint a szakadékba pörögve lezuhanó autó körül megforduló kamera, s a jó és a rossz végső összecsapására sem feltétlenül egy látványos, de hihetetlen helyen (mint például egy toronydarun) került sor.
         A képi világhoz akkoriban többnyire jazzes, funkys, illetve szintetizátoros aláfestések párosultak, melyek alkalmazását mindig egyértelműnek tartottam, ám önállóan még az olyan kultuszmozik aláfestéseivel sem tudtam megbarátkozni, mint a "Bullitt" vagy a Piszkos Harry-széria. Az egyetlen kivétel ez alól jelenleg David Shire "The Taking of Pelham One Two Three" muzsikája, mely a film többszöri megtekintését követően lassan, módszeresen lopta be magát hallójárataimba.

         A pörgést, akciódússágot sejtető "Hajsza a föld alatt"-ra fordított cím mögött egy lassú folyású krimi/thriller bújik meg, amelyben egyszerűek a játékszabályok: a Pelhamből induló metrószerelvény egyik kocsiját hatalmába kerítő négyes a túszokért cserébe egymillió dollárt kér. Ha megvan a pénz, mindenki megmenekül, a határidő átlépésének azonban percenként egy utas látja kárát. A túszejtők részéről nincs mellébeszélés, trükközés, hátsó szándék, menet közben történő szabálymódosítás - amik manapság elengedhetetlen mozgatórugói az ilyen jellegű alkotásoknak -, tiszta lappal játszanak. Az 1974-es mozi (melyből 2009-ben Tony Scott készített remake-et Denzel Washington és John Travolta főszereplésével) minden tekintetben hű a kor szelleméhez, ennek megfelelően pedig egy maximálisan szórakoztató, lebilincselő másfél órát biztosít nézője számára. A főbb szerepekben Walter Matthau (kitől ez volt az első komoly hangvételű alkotásom, így eleinte mindig azt vártam, mikor jön be Jack Lemmon, és mennek pecázni a lékre a kacsás horgászbottal...), Robert Shaw és Hector Elizondo látható, akik egytől egyig zseniálisan formálják meg karaktereiket.

         A John Godey novelláján alapuló produkció score-ját David Shire jegyzi, aki ekkortájt élte virágkorát - mintegy ötven filmzenét készített a hetvenes évek során. A Joseph Sargent által rendezett alkotás elvállalását követően elsősorban két dolog foglalkoztatta a szerzőt: hogyan jelenítse meg zenéjében New York forgatagát, valamint a túszdráma helyszínéül szolgáló metrószerelvényt. Az első érzékeltetésére a jazzt találta a legkézenfekvőbb megoldásnak, a kocsit pedig különféle effektekkel tükrözte, s ez utóbbinak köszönhetően jelen alkotás is azok közé tartozik, melyek a szerző kísérletezős kedvéről nyújt tanúbizonyságot. A zene színességét kölcsönzi továbbá, hogy a modern jazzharmóniák mellett funkys elemeket, szintetizátort, trombitát, elektromos gitárt, fafúvósokat, vonósokat és különféle ütősöket vont be annak előadásába.

         A félórás játékidővel bíró korong a zsúfolt és pezsgő New Yorkot szimbolizáló főtémával ("Main Title") indít, melynek összetett rezesszólója fölé a zenei alapot képező, folyamatosan ismétlődő négy hangjegyes dallamsor kerekedik, amit legalább olyan zseniálisnak tartok, mint John Willams cápa-motívumát. Ezen téma teljes valójában az "End Title"-ban jelenik meg, ám részleteiben szinte folyamatosan jelen van a műben. A kevésbé dallamos részek közé tartozik a szerelvény elfoglalását kísérő "The Taking" track, ami jobbára csak a film ismeretében válik kedvelhető darabbá, de szerencsére nem sok ilyen jelenetfüggő tétel található a korongon. Illetőleg némely esetben úgy tűnik, mintha elgurult volna a komponista gyógyszere, vagy random kakofóniára kérné az előadókat, de ez igen kevésszer fordul elő, és akkor is csak rövid ideig tart. Ilyen részletek csendülnek fel például a rekordhosszúságú címet viselő "I'm a Police Officer / Renewing Disguises / Goodbye Green, Hello Garber, Goodbye Hippie / Smoking More, Enjoying It Less"-ban is.
         A "Blue and Green Talk"-tól kezdve nemegyszer használja Shire zenéjében a guirót (ez egy dörzsöléssel megszólaltatható, latin-amerikai fahangszer), aminek jellegzetes hangját a hatvanas és hetvenes években nemcsak a westernmozikban lehetett hallani, hanem a krimikben és thrillerekben is - napjainkban pedig már szinte teljesen eltűnt a filmzenékből. S minthogy a váltságdíj megfizetése egyik kulcsszerepe a filmnek, a pénz külön témát kapott a filmben, mely annak összeszedése, illetve szállítása során csendül fel a szűkös határidő érzékeltetésének megfelelő gyorsasággal a "Money Montage" és a "Fifty Seconds / The Money Express" trackekben.

         A tételek kronológiája a film cselekményével párhuzamos, ám fontos elolvasni a kiadvány mellé kapott tizenkét oldalas, rendkívül részletes füzetet, amiből többek között arra is fény kiderül, hogy a mintegy 104 perces filmhez alig húszpercnyi score-t használtak fel, tehát a korong egyfajta complete kiadás, amin nemcsak a felhasznált, hanem az összes felvett anyag megtalálható - ez persze némileg megmosolyogtató annak tükrében, hogy mindössze félórás játékidővel bír. A "The Taking of Pelham One Two Three" score egy olyan kiadvány keretén belül vásárolható meg, amely tisztelettel és a teljesség igényével hajlik meg a zene előtt, ezáltal pedig örök darabként kerülhet fel a gyűjtők polcára, lévén ezt tartalmilag továbbfejleszteni már nem lehet. Beszerzése során érdemes jól körülnézni, ugyanis vannak olyan webáruházak, ahol eléggé elszálltak az árral, miközben nem egy ritkaságról van szó, tehát a megszokott áron is megvásárolható.


    Kulics László
    2010.10.25.




    Tracklista:

      1. Main Title (2:18)
      2. The Taking (3:10)
      3. Dolowitz Takes a Look / Dolowitz Gets Killed (2:21)
      4. Blue and Green Talk (2:03)
      5. Money Montage (3:13)
      6. Fifty Seconds / The Money Express (3:55)
      7. Conductor Killed / The Money Bag (1:46)
      8. The Pelham's-Moving-Again Blues (3:12)
      9. I'm a Police Officer / Renewing Disguises / Goodbye
          Green, Hello Garber, Goodbye Hippie / Smoking
          More, Enjoying It Less (2:59)
    10. Mini-Manhunt (1:56)
    11. End Title (3:01)

    TOVÁBBI ÉRTÉKELÉSEINK:

    Bíró Zsolt

    Dobrosi Tamás          nem értékelte

    Emesz Csaba          nem értékelte

    Gregus Péter          nem értékelte

    Szabó Csaba

    Tihanyi Attila




    KAPCSOLÓDÓ ANYAGOK:

    The Conversation

    The Score

    Zodiac

    További kritikáink
  • Dunkirk
  • Blade Runner
  • Kingsman: The Golden Circle
  • War for the Planet of the Apes
  • Spider-Man Homecoming
  • The Autopsy of Jane Doe
  • Pirates of the Caribbean: Dead Men Tell No Tales
  • Close Encounters of the Third Kind
  • Alien: Covenant
  • King Arthur: The Legend of the Sword
  • Atlantis: The Lost Empire
  • Life
  • Colossal
  • Great Expectations
  • Jesse Stone - The Ultimate Collection
  • The Boss Baby

  • Filmzenékről röviden
  • Jigsaw
  • Hail, Caesar!
  • The Lego Ninjago Movie
  • The Dark Tower
  • Remember
  • Split
  • The Hollywood Shorties
  • Eddie the Eagle
  • Spotlight
  • Green Room

  • Filmek alatt hallott zenék
  • Jean-Claude Van Johnson
  • 47 Meters Down (In to Deep)
  • The Shallows
  • Solace
  • Into the Grizzly Maze
  • Enemies Closer
  • D-Tox
  • Rambo III
  • Transformers: Rescue Bots
  • Sex Tape

  • Interjúk
  • Jeff Beal: Apró kincsek
  • Lisa Gerrard: A szív hangja
  • Mark Hinton Stewart: A zene a párbeszédek mögött
  • Wolf Péter: A szerencse kapuja

  • Kollaborációk
  • Oliver Stone filmjeinek zenéi
  • Elmer Bernstein életútja I.
  • Jerry Goldsmith életútja III.
  • Jerry Goldsmith életútja II.
  • Jerry Goldsmith életútja I.

  • A filmzene legendái
  • Angelo Badalamenti
  • Philip Glass
  • Basil Poledouris
  • Lalo Schifrin
  • Dave Grusin

  • Moziszériák,tévésorozatok
  • A hobbit-trilógia zenéi
  • A Rémálom az Elm utcában széria zenéi
  • A Robert Langdon-filmek zenéi
  • A Hellraiser-filmek zenéi
  • A Válaszcsapás zenéje

  • További írásaink
  • Ez volt 2016
  • Oscar előtt és Oscar után 2016
  • 10 éves a Filmzene.net
  • Filmzeneszerzők különböző albumai
  • Filmzenékhez köthető kiadványok
  • Stúdiók
  • Lemezkiadók
  • In Memoriam