FŐOLDAL  |   ZENESZERZŐK  |   FILMZENEALBUMOK  |   FILMZENÉKRŐL RÖVIDEN  |   FILMEK ALATT HALLOTT ZENÉK  |   INTERJÚK    
  |   HÍREK

    Rogue One: A Star Wars Story  Justice League  Murder on the Orient Express  Moon  Wonder Woman  The Ghost and the Darkness  It  Rebel in the Rye  The Mummy  Catch Me If You Can
EGYÉB ÍRÁSOK  |   MOZISZÉRIÁK ÉS TÉVÉSOROZATOK  |   ÉVES ÖSSZESÍTÉSEINK  |   DÍJAK  |   FÓRUM  |   JÓ TUDNI  |   RÓLUNK  |   KAPCSOLAT



Keresés a Filmzene.neten

  







Beszámolók
  • Hollywood Magyarországon - Hans Zimmer-est Lisa Gerrarddal
  • Brian Tyler londoni koncertje
  • Hans Zimmer Magyarországon
  • Az Antonio Sanchez & Migration magyarországi koncertje

  • Zenék egy témára
  • Conan
  • Robin Hood
  • A három testőr
  • Sherlock Holmes
  • Cápás filmek

  • DVD kiadványok
  • Jerry Goldsmith 80th Birthday Tribute Concert - Fimucité 3
  • A Tribute to Basil Poledouris
  • Fimucité 2: Closing Night Gala 2008
  • "War" - A filmzene készítése
  • Creating the Lord of the Rings Symphony




  • Filmzene.net - Taegukgi: The Brotherhood of War (Lee Dongjune)    TAEGUKGI: THE BROTHERHOOD OF WAR   (2004)
       Harcosok szövetsége


      

       zene: Lee Dongjune
       kiadás éve: 2004
       kiadó: Yejeon Media
       játékidő: 61:50





         A háborús történetek filmvászonra kerülése többnyire a "tuti biznisz" kategóriába tartozik. Ehhez nem kell más, csak egy - lehetőleg eddig meg nem filmesített - nagyobb történelmi esemény, tömérdek statiszta, és muníció, valamint egy nagyobbacska "játszótér", ahol háborúsdizni lehet. Az amerikai kasszasikerek mintájára Dél-Korea is elkészítette a maga történelmi filmjét, mely az ötvenes évek elején kirobbant - az ország északi, és déli félteke között zajló - polgárháborút dolgozza fel. Mindezt két fivér - a cipész Jin-tae (Dong-Kun Jang), és a főiskolás Jin-seok (Bin Won) - szemszögéből láthatjuk, akik akaratuk ellenére (illetőleg a dél-koreai sereg toborzó-politikájának köszönhetően) a harcmező kellős közepén találják magukat. Korábban Jin-tae azért dolgozott, hogy öccse iskolába járhasson, s erről a csatatéren sem mond le: alkut köt, hogy testvére hazatérhessen a harcmezőről. Ezért cserébe minden küldetés során élen kell járnia, és ezen idő alatt személyiségük, értékrendjük egyre inkább eltávolodik egymástól...
         Dél-Korea "csapata" ismét bebizonyította, hogy kis költségvetésből is lehet korrekt filmet forgatni. Hazájában rendkívül nagy sikereket ért el a produkció, és szépen lassan a világ többi pontjára is elért. Kang Je-gyu rendező / forgatókönyvíró a harci jeleneteket nagyon szépen filmre vitte, ám a drámai, illetve szerelmi szálak néhol kicsit egyszerűek voltak. Mindentől függetlenül egyes jelenetek kellő hatást érnek el, s ezt alátámasztják azok a 2004-ben bezsebelt díjak is. Ugyan hazánk filmszínházai nem tűzték műsorukra, DVD-kiadása azonban mintegy másfél hónapja nálunk is elérhető.

         "Lee Dong June? Ki a fene az?" - tehetik fel páran a kérdést. A koreai származású komponista az elmúlt tíz évben közel húsz filmhez írt már zenét, és hazájában eléggé ismert, neves művészként tarják számon. Többek között az ő nevéhez fűződik a "2009: Lost Memories", vagy a "Swiri" című akciófilm, mely utóbbit szintén Kang Je-gyu rendezte, így máris érthető, a készítők miként döntöttek Dong June személye mellett. Lássuk, a "koreai akciózene-mágus" miként birkózik meg egy háborús drámával...

         Rögtön az első tételnél ("Prologue") Dong June lelövi a poént: rögtön megszólaltatja a zenekar összes tagját, illetőleg a kórust, s általuk a teljesen kibontott főtéma felcsendül - mindeközben a régészek, kutatók éppen egy csatahelyet tárnak fel napjainkban. A "Memory" visszafogottabb zenekari jelenléttel játssza el ugyanezt, majd hirtelen felcsendül a "sing-sung-cheng-jin-jaaa"-szerű dalszöveggel rendelkező '50-es évekbeli nóta. Ez szó szerint mellbe vágott az első hallgatás során, majd csakhamar mosolyra fakasztott. Ez az, amit az európai emberek többsége sosem fog tudni türelmesen végighallgatni - mint ahogyan én sem. A korabeli, kopottas hangzású dal címéről és előadójáról semmit sem tudok írni. Ugyan a tételek többsége angolul is fel van tüntetve, ez kiesik ebből a szórásból. Csupán amolyan kriksz-kraksz ábrák jeleznek valamit, ám jelentésükről nem tudni meg semmit.
         A testvérpár vidám hétköznapjait, illetve Jin-tae cipész jövőképeinek ábrándjait mutatja be az "Italy Shoes". Ezzel párhuzamosan túl is lépünk az egyetlen, vidámságot szimbolizáló, könnyed hangvételű tételen. Az, hogy a komponista zeneileg miként közelíti meg a drámai szálakat, már az album első felében - pl.: a főtémában, vagy a "The War" című tételben - körvonalazódik. Nem hiába emlegetik "ázsiai Zimmer"-ként: most is az MV (Media Ventures) szabályai szerint alakította a dallamokat, illetve a hangszerelést. Hogy ez mennyire jó, vagy sem, azt mindenkinek magában kell eldöntenie. Annyit azért leírnék, hogy ő még az igényesebbik "hangulatmásolók" kategóriájába tartozik, így nem annyira irritáló. Az akciózenék (pl.: "Combat") többnyire az ütősszekció keltette ritmusalapokon nyugszanak, melyeket lassú hegedűjátékkal, mély zongorával, és természetesen a háborús muzsikák szinte elmaradhatatlan kellékével, a haranggal színesítettek.
         A "YoungShin I". és II., valamint a "YoungShin Death" egyetlen konfliktushelyzetet foglal magában. YoungShin életének védelméért a testvérpár egy John Woo-i "egymásra fegyvert szegező" konfliktusba kerülve saját katonatársai ellen fordul. A kétségbeesettséget magas és mély vonósok együttes játéka, valamint egy ütemes szintidob hangja hivatott tükrözni, mely aztán a konfliktus tetőpontjához, az összecsapáshoz vezet ("YoungShin II."), amiből a szeretteink eltávozásának fájdalmába, illetve tetteik "jutalmába", a börtönjelenetbe torkollik (ez a már említett "YoungShin Death" című szám).
         Továbbiakban a főként kórussal támogatott lassabb folyású, drámai tételek (pl.: ("Tragedy"), illetőleg az egyes, harctereken folytatott csaták talpalávalói ("Red Flag", "The Last") váltogatják egymást. Ezek között egy üde színfoltot jelent a "Letter" című szám, mellyel rövid időre kizökkenünk a háború fájdalmaiból, a haláltól való rettegés ábrázolásából. Itt a főtéma zongorával való prezentálását hallhatjuk - némi zenekari kísérettel -, mellyel kellemes zenei élményt biztosít számunkra a zeneszerző. Az "Epilogue" zárja az albumra válogatott tételek sorát. Az emlékek megható pillanatainak megfelelően úszik fel a téma. Lassan lépnek be a különféle hangszerek, hogy a csúcspont elérésekor egy szívbemarkoló tétellé nője ki magát. Tucatnyi ilyet lehetett már hallani, nem arról van szó, hogy újított volna a zeneszerző ezen a téren - és ez az album egészére egyaránt vonatkozik! -, de akkor is hatásos. Ez a három és fél perc mindet magában foglal arról, milyen is a háború okozta lelki seb, és még így önmagában is komoly érzelmi töltettel rendelkezik.
         Az utolsó hetes fűzér többnyire a már eddig hallott tételekből tevődik össze úgy, hogy közben a színészek párbeszédét is alákeverték. A "Piano Solo" tulajdonképpen a "Letter" című szám nagyzenekari támogatás nélküli, úgymond lecsupaszított változata. Ami még újdonságot mutat, az a film trailere alatt hallható szám, ami itt az albumot záró tétel lett. Egy kicsit másként tálalja az eddig hallottakat. Sajnálom, hogy ez kiesett magából a filmből - bár egy része a DVD menüpontja alá bekerült.

         Mindent összevetve egy újabb, fájdalommal teli, szokványos háborús filmekhez illő felépítéssel rendelkező albummal állunk szemben. Ám ezek közül is valamennyire kitűnik a koreai zeneszerző munkája. És bár több fogást lesett el a Santa Monicában található "komponista-halmaztól", mégis nyugodt szívvel jelenthetem ki: ez nem vált az album kárára. Úgy vélem, mindez beállítottság kérdése, vagyis hogy ki mennyire tolerál egy Zimmer-muzsikához hasonló művet. Pozitívumként elmondható, hogy jelen esetben az élő zenét ritkábban támogatják szintetizátorral, akkor is többnyire ritmuskeltő hangokat, vagy effekteket csalnak ki belőle.
         Mit is írjak magáról a borítóról? Talán azt, hogy egy kukkot sem értek belőle? A fedőoldalra csupán a "Taegukgi" címet tüntették fel - gondolom, a teljessel nem szerették volna elrettenteni a nézőket, az ugyanis így szól: "Taegukgi hwinalrimyeo". Az idegen kultúrán való élcelődést félretéve: szép, igényes kiadás, matt felületű képekkel, és tartalmas hanganyaggal rendelkező koronggal. Magát a score-t pedig elsősorban olyanoknak ajánlanám, akik kedvelik az ilyen jellegű háborús zenéket, s a hasonló stílusban jártas nyugati testvérek muzsikáit.


    Kulics László
    2005.09.22.




    Tracklista:

      1. Prologue (2:18)
      2. Memory (1:03)
      3. tradicionális dal (2:52)
      4. Italy Shoes (2:46)
      5. Family (1:30)
      6. The War (0:39)
      7. Farewell (2:28)
      8. Combat (3:14)
      9. YoungShin I. (1:45)
    10. YoungShin II. (2:14)
    11. YoungShin Death (2:14)
    12. Tragedy (3:12)
    13. Letter (1:37)
    14. Save (1:18)
    15. Red Flag (4:15)
    16. The Last (4:16)
    17. My Brother (2:27) 18. Epilogue (3:35)
    19. (1:35) *
    20. (4:37) *
    21. (2:26) *
    22. Piano Solo (1:45) *
    23. (1:29) *
    24. (2:11) *
    25. Trailer (not released) (2:27) *

    * bónusz szám


    TOVÁBBI ÉRTÉKELÉSEINK:

    Bíró Zsolt

    Dobrosi Tamás

    Emesz Csaba          nem értékelte

    Gregus Péter          nem értékelte

    Szabó Csaba          nem értékelte

    Tihanyi Attila          nem értékelte




    KAPCSOLÓDÓ ANYAGOK:

    2009: Lost Memories

    Jarhead

    The Thin Red Line

    We Were Soldiers

    További kritikáink
  • Dunkirk
  • Blade Runner
  • Kingsman: The Golden Circle
  • War for the Planet of the Apes
  • Spider-Man Homecoming
  • The Autopsy of Jane Doe
  • Pirates of the Caribbean: Dead Men Tell No Tales
  • Close Encounters of the Third Kind
  • Alien: Covenant
  • King Arthur: The Legend of the Sword
  • Atlantis: The Lost Empire
  • Life
  • Colossal
  • Great Expectations
  • Jesse Stone - The Ultimate Collection
  • The Boss Baby

  • Filmzenékről röviden
  • Jigsaw
  • Hail, Caesar!
  • The Lego Ninjago Movie
  • The Dark Tower
  • Remember
  • Split
  • The Hollywood Shorties
  • Eddie the Eagle
  • Spotlight
  • Green Room

  • Filmek alatt hallott zenék
  • Jean-Claude Van Johnson
  • 47 Meters Down (In to Deep)
  • The Shallows
  • Solace
  • Into the Grizzly Maze
  • Enemies Closer
  • D-Tox
  • Rambo III
  • Transformers: Rescue Bots
  • Sex Tape

  • Interjúk
  • Jeff Beal: Apró kincsek
  • Lisa Gerrard: A szív hangja
  • Mark Hinton Stewart: A zene a párbeszédek mögött
  • Wolf Péter: A szerencse kapuja

  • Kollaborációk
  • Oliver Stone filmjeinek zenéi
  • Elmer Bernstein életútja I.
  • Jerry Goldsmith életútja III.
  • Jerry Goldsmith életútja II.
  • Jerry Goldsmith életútja I.

  • A filmzene legendái
  • Angelo Badalamenti
  • Philip Glass
  • Basil Poledouris
  • Lalo Schifrin
  • Dave Grusin

  • Moziszériák,tévésorozatok
  • A hobbit-trilógia zenéi
  • A Rémálom az Elm utcában széria zenéi
  • A Robert Langdon-filmek zenéi
  • A Hellraiser-filmek zenéi
  • A Válaszcsapás zenéje

  • További írásaink
  • Ez volt 2016
  • Oscar előtt és Oscar után 2016
  • 10 éves a Filmzene.net
  • Filmzeneszerzők különböző albumai
  • Filmzenékhez köthető kiadványok
  • Stúdiók
  • Lemezkiadók
  • In Memoriam