FŐOLDAL  |   ZENESZERZŐK  |   FILMZENEALBUMOK  |   FILMZENÉKRŐL RÖVIDEN  |   FILMEK ALATT HALLOTT ZENÉK  |   INTERJÚK    
  |   HÍREK

    The Mummy  Catch Me If You Can  Dunkirk  Blade Runner  Kingsman: The Golden Circle  War for the Planet of the Apes  Spider-Man: Homecoming  The Autopsy of Jane Doe  Pirates of the Caribbean: Dead Men Tell No Tales  Close Encounters of the Third Kind
EGYÉB ÍRÁSOK  |   MOZISZÉRIÁK ÉS TÉVÉSOROZATOK  |   ÉVES ÖSSZESÍTÉSEINK  |   DÍJAK  |   FÓRUM  |   JÓ TUDNI  |   RÓLUNK  |   KAPCSOLAT



Keresés a Filmzene.neten

  






Beszámolók
  • Hollywood Magyarországon - Hans Zimmer-est Lisa Gerrarddal
  • Brian Tyler londoni koncertje
  • Hans Zimmer Magyarországon
  • Az Antonio Sanchez & Migration magyarországi koncertje

  • Zenék egy témára
  • Conan
  • Robin Hood
  • A három testőr
  • Sherlock Holmes
  • Cápás filmek

  • DVD kiadványok
  • Jerry Goldsmith 80th Birthday Tribute Concert - Fimucité 3
  • A Tribute to Basil Poledouris
  • Fimucité 2: Closing Night Gala 2008
  • "War" - A filmzene készítése
  • Creating the Lord of the Rings Symphony




  • Filmzene.net - Taegukgi: The Brotherhood of War (Lee Dongjune)    TAEGUKGI: THE BROTHERHOOD OF WAR   (2004)
       Harcosok szövetsége


      

       zene: Lee Dongjune
       kiadás éve: 2004
       kiadó: Yejeon Media
       játékidő: 61:50





         A háborús történetek filmvászonra kerülése többnyire a "tuti biznisz" kategóriába tartozik. Ehhez nem kell más, csak egy - lehetőleg eddig meg nem filmesített - nagyobb történelmi esemény, tömérdek statiszta, és muníció, valamint egy nagyobbacska "játszótér", ahol háborúsdizni lehet. Az amerikai kasszasikerek mintájára Dél-Korea is elkészítette a maga történelmi filmjét, mely az ötvenes évek elején kirobbant - az ország északi, és déli félteke között zajló - polgárháborút dolgozza fel. Mindezt két fivér - a cipész Jin-tae (Dong-Kun Jang), és a főiskolás Jin-seok (Bin Won) - szemszögéből láthatjuk, akik akaratuk ellenére (illetőleg a dél-koreai sereg toborzó-politikájának köszönhetően) a harcmező kellős közepén találják magukat. Korábban Jin-tae azért dolgozott, hogy öccse iskolába járhasson, s erről a csatatéren sem mond le: alkut köt, hogy testvére hazatérhessen a harcmezőről. Ezért cserébe minden küldetés során élen kell járnia, és ezen idő alatt személyiségük, értékrendjük egyre inkább eltávolodik egymástól...
         Dél-Korea "csapata" ismét bebizonyította, hogy kis költségvetésből is lehet korrekt filmet forgatni. Hazájában rendkívül nagy sikereket ért el a produkció, és szépen lassan a világ többi pontjára is elért. Kang Je-gyu rendező / forgatókönyvíró a harci jeleneteket nagyon szépen filmre vitte, ám a drámai, illetve szerelmi szálak néhol kicsit egyszerűek voltak. Mindentől függetlenül egyes jelenetek kellő hatást érnek el, s ezt alátámasztják azok a 2004-ben bezsebelt díjak is. Ugyan hazánk filmszínházai nem tűzték műsorukra, DVD-kiadása azonban mintegy másfél hónapja nálunk is elérhető.

         "Lee Dong June? Ki a fene az?" - tehetik fel páran a kérdést. A koreai származású komponista az elmúlt tíz évben közel húsz filmhez írt már zenét, és hazájában eléggé ismert, neves művészként tarják számon. Többek között az ő nevéhez fűződik a "2009: Lost Memories", vagy a "Swiri" című akciófilm, mely utóbbit szintén Kang Je-gyu rendezte, így máris érthető, a készítők miként döntöttek Dong June személye mellett. Lássuk, a "koreai akciózene-mágus" miként birkózik meg egy háborús drámával...

         Rögtön az első tételnél ("Prologue") Dong June lelövi a poént: rögtön megszólaltatja a zenekar összes tagját, illetőleg a kórust, s általuk a teljesen kibontott főtéma felcsendül - mindeközben a régészek, kutatók éppen egy csatahelyet tárnak fel napjainkban. A "Memory" visszafogottabb zenekari jelenléttel játssza el ugyanezt, majd hirtelen felcsendül a "sing-sung-cheng-jin-jaaa"-szerű dalszöveggel rendelkező '50-es évekbeli nóta. Ez szó szerint mellbe vágott az első hallgatás során, majd csakhamar mosolyra fakasztott. Ez az, amit az európai emberek többsége sosem fog tudni türelmesen végighallgatni - mint ahogyan én sem. A korabeli, kopottas hangzású dal címéről és előadójáról semmit sem tudok írni. Ugyan a tételek többsége angolul is fel van tüntetve, ez kiesik ebből a szórásból. Csupán amolyan kriksz-kraksz ábrák jeleznek valamit, ám jelentésükről nem tudni meg semmit.
         A testvérpár vidám hétköznapjait, illetve Jin-tae cipész jövőképeinek ábrándjait mutatja be az "Italy Shoes". Ezzel párhuzamosan túl is lépünk az egyetlen, vidámságot szimbolizáló, könnyed hangvételű tételen. Az, hogy a komponista zeneileg miként közelíti meg a drámai szálakat, már az album első felében - pl.: a főtémában, vagy a "The War" című tételben - körvonalazódik. Nem hiába emlegetik "ázsiai Zimmer"-ként: most is az MV (Media Ventures) szabályai szerint alakította a dallamokat, illetve a hangszerelést. Hogy ez mennyire jó, vagy sem, azt mindenkinek magában kell eldöntenie. Annyit azért leírnék, hogy ő még az igényesebbik "hangulatmásolók" kategóriájába tartozik, így nem annyira irritáló. Az akciózenék (pl.: "Combat") többnyire az ütősszekció keltette ritmusalapokon nyugszanak, melyeket lassú hegedűjátékkal, mély zongorával, és természetesen a háborús muzsikák szinte elmaradhatatlan kellékével, a haranggal színesítettek.
         A "YoungShin I". és II., valamint a "YoungShin Death" egyetlen konfliktushelyzetet foglal magában. YoungShin életének védelméért a testvérpár egy John Woo-i "egymásra fegyvert szegező" konfliktusba kerülve saját katonatársai ellen fordul. A kétségbeesettséget magas és mély vonósok együttes játéka, valamint egy ütemes szintidob hangja hivatott tükrözni, mely aztán a konfliktus tetőpontjához, az összecsapáshoz vezet ("YoungShin II."), amiből a szeretteink eltávozásának fájdalmába, illetve tetteik "jutalmába", a börtönjelenetbe torkollik (ez a már említett "YoungShin Death" című szám).
         Továbbiakban a főként kórussal támogatott lassabb folyású, drámai tételek (pl.: ("Tragedy"), illetőleg az egyes, harctereken folytatott csaták talpalávalói ("Red Flag", "The Last") váltogatják egymást. Ezek között egy üde színfoltot jelent a "Letter" című szám, mellyel rövid időre kizökkenünk a háború fájdalmaiból, a haláltól való rettegés ábrázolásából. Itt a főtéma zongorával való prezentálását hallhatjuk - némi zenekari kísérettel -, mellyel kellemes zenei élményt biztosít számunkra a zeneszerző. Az "Epilogue" zárja az albumra válogatott tételek sorát. Az emlékek megható pillanatainak megfelelően úszik fel a téma. Lassan lépnek be a különféle hangszerek, hogy a csúcspont elérésekor egy szívbemarkoló tétellé nője ki magát. Tucatnyi ilyet lehetett már hallani, nem arról van szó, hogy újított volna a zeneszerző ezen a téren - és ez az album egészére egyaránt vonatkozik! -, de akkor is hatásos. Ez a három és fél perc mindet magában foglal arról, milyen is a háború okozta lelki seb, és még így önmagában is komoly érzelmi töltettel rendelkezik.
         Az utolsó hetes fűzér többnyire a már eddig hallott tételekből tevődik össze úgy, hogy közben a színészek párbeszédét is alákeverték. A "Piano Solo" tulajdonképpen a "Letter" című szám nagyzenekari támogatás nélküli, úgymond lecsupaszított változata. Ami még újdonságot mutat, az a film trailere alatt hallható szám, ami itt az albumot záró tétel lett. Egy kicsit másként tálalja az eddig hallottakat. Sajnálom, hogy ez kiesett magából a filmből - bár egy része a DVD menüpontja alá bekerült.

         Mindent összevetve egy újabb, fájdalommal teli, szokványos háborús filmekhez illő felépítéssel rendelkező albummal állunk szemben. Ám ezek közül is valamennyire kitűnik a koreai zeneszerző munkája. És bár több fogást lesett el a Santa Monicában található "komponista-halmaztól", mégis nyugodt szívvel jelenthetem ki: ez nem vált az album kárára. Úgy vélem, mindez beállítottság kérdése, vagyis hogy ki mennyire tolerál egy Zimmer-muzsikához hasonló művet. Pozitívumként elmondható, hogy jelen esetben az élő zenét ritkábban támogatják szintetizátorral, akkor is többnyire ritmuskeltő hangokat, vagy effekteket csalnak ki belőle.
         Mit is írjak magáról a borítóról? Talán azt, hogy egy kukkot sem értek belőle? A fedőoldalra csupán a "Taegukgi" címet tüntették fel - gondolom, a teljessel nem szerették volna elrettenteni a nézőket, az ugyanis így szól: "Taegukgi hwinalrimyeo". Az idegen kultúrán való élcelődést félretéve: szép, igényes kiadás, matt felületű képekkel, és tartalmas hanganyaggal rendelkező koronggal. Magát a score-t pedig elsősorban olyanoknak ajánlanám, akik kedvelik az ilyen jellegű háborús zenéket, s a hasonló stílusban jártas nyugati testvérek muzsikáit.


    Kulics László
    2005.09.22.




    Tracklista:

      1. Prologue (2:18)
      2. Memory (1:03)
      3. tradicionális dal (2:52)
      4. Italy Shoes (2:46)
      5. Family (1:30)
      6. The War (0:39)
      7. Farewell (2:28)
      8. Combat (3:14)
      9. YoungShin I. (1:45)
    10. YoungShin II. (2:14)
    11. YoungShin Death (2:14)
    12. Tragedy (3:12)
    13. Letter (1:37)
    14. Save (1:18)
    15. Red Flag (4:15)
    16. The Last (4:16)
    17. My Brother (2:27) 18. Epilogue (3:35)
    19. (1:35) *
    20. (4:37) *
    21. (2:26) *
    22. Piano Solo (1:45) *
    23. (1:29) *
    24. (2:11) *
    25. Trailer (not released) (2:27) *

    * bónusz szám


    TOVÁBBI ÉRTÉKELÉSEINK:

    Bíró Zsolt

    Dobrosi Tamás

    Emesz Csaba          nem értékelte

    Gregus Péter          nem értékelte

    Szabó Csaba          nem értékelte

    Tihanyi Attila          nem értékelte




    KAPCSOLÓDÓ ANYAGOK:

    2009: Lost Memories

    Jarhead

    The Thin Red Line

    We Were Soldiers

    További kritikáink
  • Alien: Covenant
  • King Arthur: The Legend of the Sword
  • Atlantis: The Lost Empire
  • Life
  • Colossal
  • Great Expectations
  • Jesse Stone - The Ultimate Collection
  • The Boss Baby
  • In the Heart of the Sea
  • Power Rangers
  • Noah
  • Mighty Morphin Power Rangers: The Movie
  • Crimson Rivers
  • Twister
  • xXx: Return of Xander Cage

  • Filmzenékről röviden
  • The Lego Ninjago Movie
  • The Dark Tower
  • Remember
  • Split
  • The Hollywood Shorties
  • Eddie the Eagle
  • Spotlight
  • Green Room
  • The Boy
  • Ma Ma

  • Filmek alatt hallott zenék
  • Jean-Claude Van Johnson
  • 47 Meters Down (In to Deep)
  • The Shallows
  • Solace
  • Into the Grizzly Maze
  • Enemies Closer
  • D-Tox
  • Rambo III
  • Transformers: Rescue Bots
  • Sex Tape

  • Interjúk
  • Jeff Beal: Apró kincsek
  • Lisa Gerrard: A szív hangja
  • Mark Hinton Stewart: A zene a párbeszédek mögött
  • Wolf Péter: A szerencse kapuja

  • Kollaborációk
  • Oliver Stone filmjeinek zenéi
  • Elmer Bernstein életútja I.
  • Jerry Goldsmith életútja III.
  • Jerry Goldsmith életútja II.
  • Jerry Goldsmith életútja I.

  • A filmzene legendái
  • Angelo Badalamenti
  • Philip Glass
  • Basil Poledouris
  • Lalo Schifrin
  • Dave Grusin

  • Moziszériák,tévésorozatok
  • A hobbit-trilógia zenéi
  • A Rémálom az Elm utcában széria zenéi
  • A Robert Langdon-filmek zenéi
  • A Hellraiser-filmek zenéi
  • A Válaszcsapás zenéje

  • További írásaink
  • Ez volt 2016
  • Oscar előtt és Oscar után 2016
  • 10 éves a Filmzene.net
  • Filmzeneszerzők különböző albumai
  • Filmzenékhez köthető kiadványok
  • Stúdiók
  • Lemezkiadók
  • In Memoriam