FŐOLDAL  |   ZENESZERZŐK  |   FILMZENEALBUMOK  |   FILMZENÉKRŐL RÖVIDEN  |   FILMEK ALATT HALLOTT ZENÉK  |   INTERJÚK    
  |   HÍREK

    Oscar  Captain Power and the Soldiers of the Future  Mary Shelley  Battlefield Earth  Krypton  Captain Marvel  Bless the Child  Cold Pursuit  Joe Versus the VolcanoSix Days Seven Nights  
EGYÉB ÍRÁSOK  |   MOZISZÉRIÁK ÉS TÉVÉSOROZATOK  |   ÉVES ÖSSZESÍTÉSEINK  |   DÍJAK  |   FÓRUM  |   JÓ TUDNI  |   RÓLUNK  |   KAPCSOLAT



Keresés a Filmzene.neten

  







Beszámolók
  • Ólafur Arnalds a Müpában
  • Hollywood Magyarországon - Hans Zimmer-est Lisa Gerrarddal
  • Brian Tyler londoni koncertje
  • Hans Zimmer Magyarországon

  • Zenék egy témára
  • Conan
  • Robin Hood
  • A három testőr
  • Sherlock Holmes
  • Cápás filmek

  • DVD kiadványok
  • Jerry Goldsmith 80th Birthday Tribute Concert - Fimucité 3
  • A Tribute to Basil Poledouris
  • Fimucité 2: Closing Night Gala 2008
  • "War" - A filmzene készítése
  • Creating the Lord of the Rings Symphony




  • Filmzene.net - Supergirl (Jerry Goldsmith)    SUPERGIRL  (1984)
       


      

       zene: Jerry Goldsmith
       vezényel: Jerry Goldsmith
       kiadás éve: 1993
       kiadó: Silva Screen Records
       játékidő: 76:27




         Superman 1978-ban lépett először mozivászonra, filmes debütálását pedig olyan hatalmas siker övezte, hogy a Warner Bros. számára egyértelművé vált: minden akadályt el kell hárítani a folytatások elől. A Krypton bolygó szülöttjének csillaga azonban ezt követően epizódról epizódra halványodott, a Superman 3. nem éppen sikerekben dúskáló fogadtatását követően pedig a stúdió jobbnak látta, ha megszabadul a karakterrel és világával kapcsolatos mindennemű jogoktól, amelyek így egy időre a Golan-Globus kezébe kerültek - s bár utóbbi társaság az átvételkor még látott lehetőséget a franchise újraélesztésében, a negyedik rész tető alá hozásánál tovább ők sem merészkedtek. Ezen adásvétellel párhuzamosan ugyanakkor a Warner az Artistryval karöltve egy régóta dédelgetett terv megvalósításának utolsó fázisánál járt: moziba kívánták küldeni az Acélember unokahúgát, a DC-univerzum mostohábban kezelt karaktereinek sorába tartozó Supergirlt, aki 1959 májusában debütált a képregények hasábjain. A címszerepet Helen Slaterre, míg a rendezést Jeannot Szwarcra (Cápa 2.) bízták, aki a David Odell (A sötét kristály) tollából származó történetet nem a Richard Donner-féle Superman vonalát követve hozta tető alá, hanem a két folytatásért is felelős Richard Lester fémjelezte irányzatnak megfelelően, azaz ő is igyekezett lazábbra, komikusabbra venni a figurát. A Superman 3.-mal kapcsolatos negatív visszajelzéseket követően viszont a Warner már a Supergirllel is egyre kritikusabb lett, mígnem lassan kihátrált mögüle, így az végül a Tri-Star égisze alatt jutott el a filmszínházakba úgy, hogy némely jelenetét újravágták, a játékidőn pedig közel negyedórát kurtítottak - a végeredmény azonban így is totális bukást élhetett meg. Eme hercehurcát követően nem csoda, hogy Argo városának szülötte, Kara Zor-El - a rajongói kisfilmektől eltekintve - jobbára rajzfilmekben (Az igazság ligája, Superman, Batman és Superman), valamint a Smallville című sorozat epizódjaiban bukkant fel időnként, címszereplőként történő mellőzöttsége pedig három évtized múltán ért csak véget, a 2015 októberében, Melissa Benoist főszereplésével beindított tévésorozatnak köszönhetően.

         Ugyan a produkcióban finoman szólva sincs túl nagy potenciál, Jerry Goldsmith igyekezett odatenni magát, ami olyannyira sikerült, hogy főtémája túlnőtt az alkotáson: szerzője a rajongók kedvéért még koncertrepertoárjába is felvette. Nem meglepő tehát, hogy a Varése Sarabande által annak idején megjelentetett, s manapság már csupán kellően borsos ár ellenében beszerezhető korong megannyi Goldsmith-rajongó kedvelt lemeze, s ugyanebben a cipőben jár a Silva Screen által 1993-ban piacra dobott, bővített változat is - a különbség mindössze annyi, hogy míg a varéséshez harmincezer forintnyi összegért lehet hozzájutni, addig utóbbi polcon tudásához ennek a fele is elegendő.
         A művész és John Williams pályafutása között már-már tradíció párhuzamot vonni, amit a Supergirl esetében sem szabad említés nélkül hagyni. Kettejük életútjának összevetését nemcsak kortársasságuk révén szokás felhozni, hanem azért is, mert filmográfiájuk hasonlóságának alappilléreit az Indiana Jones- és az Allan Quatermain-történetek, a Jurassic Park és a Pici, az elveszett legenda titka című dínós alkotások, valamint a Supermanről és Supergirlről szóló képregény-adaptációk teszik ki - ezeken felül találni még náluk párhuzamosan háborús, illetve katasztrófafilmeket is. A Supergirl azonban némiképp eltér a fenti példáktól, hiszen amikor Donner elvállalta a Superman rendezését, a zenei kíséret elkészítésével Goldsmitht kívánta megbízni, a forgatás tolódásának egyik eredménye viszont az lett, hogy a szerző egyéb vállalásai miatt már nem tudott igent mondani, így Williams léphetett a helyébe, aki egy örök érvényű darabbal járult hozzá a kultikus alkotáshoz.

         A Supergirl forgatókönyve meglehetősen bugyuta, ráadásul a színészek sem állnak a helyzet magaslatán, Goldsmith azonban mindent megtett annak érdekében, hogy valódi érzelmekkel, heroizmussal és fenyegetéssel töltse meg a filmet. Hogy mindez miként sikerült neki, annak első jeleit az "Overture"-ben figyelhetjük meg, melyben a hőstéma, a Kara és Ethan (Hart Bochner) emóciómotívuma, illetőleg a gonosz Selenát alakító Faye Dunaway dallamai egyaránt helyet kaptak. Az összefoglalás oka, hogy e tétel lett volna a mozi eredeti stáblistazenéje, ám miután a Tri-Star emberei újravágták a Supergirlt, a muzsikát a "The Final Showdown & Victory / End Title"-re cserélték, a parlagon hagyott darab pedig átkeresztelését követően filmzenealbumi nyitánnyá lépett elő. Goldsmith - Williamsszel ellentétben - nem wagneri alapokra fektette Kara Zor-El témáját, hanem saját stílusán belül maradva alkotta meg azt. A motívum nem szűkölködik a grandiózusságban, ráadásul a komponista kellő számú variációt készített belőle annak érdekében, hogy minden kulcsfontosságú jelenetnél bevethesse. Míg a "Main Title & Argo City"-ben hősiességet, az "Arrival on Earth / Flying Ballet" második felében, illetve a "The Flying Bumper Car"-ban a kellemes tempónak és a könnyed hangszerelésnek köszönhetően a repülés könnyedségét, illetőleg a karakter nőiességét szimbolizálta vele, addig az "A New School"-ban a fuvola és a xilofon előtérbe helyezésével játékossá alakította, a "The Map"-ben pedig kalandzenévé formálta. A témacentrikusság másik eredménye, hogy Selena elsősorban ütősökre és fenyegető szólamú rezesekre épülő, úgynevezett monster-dallamai is megannyiszor felbukkannak. Ennek lehetünk fültanúi a "The Monster Tractor"-ban, a "First Kiss / The Monster Storm"-ban (amely nemcsak játékidejében tér el a Varése korongján helyet kapó "The Monster Storm"-tól, hanem abban is, hogy több elektronikus elemet tartalmaz, s a filmben is ez hallható), a "Where Is She / The Monster Bumper Cars"-ban, valamint a "Black Magic"-ben is. Ezek mindegyike vérbeli Goldsmith-akciózene, nem utolsósorban pedig ezekben a karaktermotívumok sokkal erőteljesebben, elszántabban csapnak össze, mint ahogyan a színészek a vásznon. S ha már stílusjegyek: a feszültséggel teli "The Bracelet", illetőleg a kórussal erőteljesen megtámogatott "The Phantom Zone" - "The Vortex / The End of Zaltar" kettős egyaránt olyan tétel, amelyből könnyedén ráismerhetünk a szerzőre. S bár a "The Superman Poster"-re keresztelt trackben néhány pillanat erejéig Superman témája is felcsendül, a score egészében nem tölt be kulcsfontosságú szerepet, a hétköznapi életben Clark Kentként ismert szuperhős ugyanis csupán említés szintjén van jelen a produkcióban - noha a tervek szerint egy cameo erejéig Christopher Reeve is feltűnt volna, a forgatáskor azonban nem volt elérhető.
         Bár a két albumváltozat közül a Varése-féle örvend nagyobb népszerűségnek, a Silva Screen verzióját nemcsak azért tartom érdekesebbnek, mert hosszabb játékideje révén szélesebb betekintést enged a komponista elképzeléseibe, hanem azért is, mert ennek köszönhetően ismerhetjük meg azt a muzsikát, amely a végső vágások után került a filmbe. Továbbá a fel nem használt "Overture" mellett két alternatív tételt is találunk az 1984-es kiadványon, amelyek közül a "The Map" büszkélkedhet az érdekesebb háttéradattal: annak ellenére, hogy kétféle hangszereléssel vette fel Goldsmith, az Amerikában vetített filmverzióból kihagyták.

         Amennyiben Jeannot Szwarc mozijának pozitívumait kellene összegezni, akkor úgy fogalmaznám meg a válaszomat, hogy a Supergirl egyetlen érdeme és értéke a score-ja, amelynek színvonala már akkor garantált volt, amikor Jerry Goldsmith aláírt a produkcióhoz. A komponista az alkotógárda tagjainak többségéhez képest többet látott a projektben, jóval komolyabban állt hozzá, s ezt remekül tükrözi a végeredmény - igaz, messze nem vált olyan klasszikussá, mint John Williams Superman-zenéje. A The National Philharmonic Orchestra and Chorus szintén príma munkát végzett, ami ahhoz vezetett, hogy bár a Supergirl a nézők számára nem annyira ismert alkotás, a filmzenék rajongói a jó muzsikának köszönhetően emlegetni szokták.


    Kulics László
    2016.08.18.




    Tracklista:

      1. Overture (6:07)
      2. Main Title & Argo City (3:15)
      3. Argo City Mall (0:56)
      4. The Butterfly (1:36)
      5. The Journey Begins (1:12)
      6. Arrival on Earth / Flying Ballet (5:36)
      7. Chicago Lights / Street Attack (2:23)
      8. The Superman Poster (0:52)
      9. A New School (2:13)
    10. The Map (1:10)
    11. Ethan Spellbound (2:13)
    12. The Monster Tractor (7:34)
    13. Flying Ballet (2:13) *
    14. The Map (1:13) *
    15. The Bracelet (1:44)
    16. First Kiss / The Monster Storm (4:35)
    17. "Where Is She" / The Monster Bumper Cars (2:57)
    18. The Flying Bumper Car (1:28)
    19. "Where's Linda?" (1:21)
    20. Black Magic (4:08)
    21. The Phantom Zone (3:42)
    22. The Vortex / The End of Zaltar (5:49)
    23. The Final Showdown & Victory / End Title (12:10)

    * alternatív változat





    TOVÁBBI ÉRTÉKELÉSEINK:

    Bíró Zsolt

    Dobrosi Tamás          nem értékelte

    Emesz Csaba          nem értékelte

    Gregus Péter

    Pavlics Tamás          nem értékelte

    Szabó Csaba          nem értékelte

    Tihanyi Attila




    KAPCSOLÓDÓ ANYAGOK:

    Batman

    The Flash - Season 1

    Supergirl - Season 1

    Superman zenéi

    További kritikáink
  • Bird Box
  • Dark City
  • Species
  • Venom
  • Die Hard: With A Vengeance
  • Die Hard 2: Die Harder
  • Die Hard
  • The Grinch
  • Anaconda
  • Evolution
  • Himalaya - The Rearing of A Chief
  • Bohemian Rhapsody
  • Deep Blue Sea
  • On Deadly Ground

  • Filmzenékről röviden
  • Bodyguard
  • Searching
  • How the Grinch Stole Christmas!
  • Isle of Dogs
  • The Ritual
  • A Wrinkle in Time
  • Geostorm
  • Death Wish
  • Fifty Shades Freed
  • Darkest Hour

  • Filmek alatt hallott zenék
  • Dark
  • Bright
  • Jean-Claude Van Johnson
  • 47 Meters Down (In to Deep)
  • The Shallows
  • Solace
  • Into the Grizzly Maze
  • Enemies Closer
  • D-Tox
  • Rambo III

  • Interjúk
  • Hrutka Róbert: Szívvel-lélekkel
  • Jeff Beal: Apró kincsek
  • Lisa Gerrard: A szív hangja
  • Mark Hinton Stewart: A zene a párbeszédek mögött

  • Kollaborációk
  • Oliver Stone filmjeinek zenéi
  • Elmer Bernstein életútja I.
  • Jerry Goldsmith életútja III.
  • Jerry Goldsmith életútja II.
  • Jerry Goldsmith életútja I.

  • A filmzene legendái
  • Angelo Badalamenti
  • Philip Glass
  • Basil Poledouris
  • Lalo Schifrin
  • Dave Grusin

  • Moziszériák,tévésorozatok
  • A The Man in the High Caslte zenéje
  • A Terminátor-filmek zenéje
  • A hobbit-trilógia zenéi
  • A Rémálom az Elm utcában széria zenéi
  • A Robert Langdon-filmek zenéi

  • További írásaink
  • A Filmzene.net jövőjéről...
  • Ez volt 2016
  • Oscar előtt és Oscar után 2016
  • 10 éves a Filmzene.net
  • Filmzeneszerzők különböző albumai
  • Filmzenékhez köthető kiadványok
  • Stúdiók
  • Lemezkiadók
  • In Memoriam