FŐOLDAL  |   ZENESZERZŐK  |   FILMZENEALBUMOK  |   FILMZENÉKRŐL RÖVIDEN  |   FILMEK ALATT HALLOTT ZENÉK  |   INTERJÚK    
  |   HÍREK

    The Mummy  Catch Me If You Can  Dunkirk  Blade Runner  Kingsman: The Golden Circle  War for the Planet of the Apes  Spider-Man: Homecoming  The Autopsy of Jane Doe  Pirates of the Caribbean: Dead Men Tell No Tales  Close Encounters of the Third Kind
EGYÉB ÍRÁSOK  |   MOZISZÉRIÁK ÉS TÉVÉSOROZATOK  |   ÉVES ÖSSZESÍTÉSEINK  |   DÍJAK  |   FÓRUM  |   JÓ TUDNI  |   RÓLUNK  |   KAPCSOLAT



Keresés a Filmzene.neten

  






Beszámolók
  • Hollywood Magyarországon - Hans Zimmer-est Lisa Gerrarddal
  • Brian Tyler londoni koncertje
  • Hans Zimmer Magyarországon
  • Az Antonio Sanchez & Migration magyarországi koncertje

  • Zenék egy témára
  • Conan
  • Robin Hood
  • A három testőr
  • Sherlock Holmes
  • Cápás filmek

  • DVD kiadványok
  • Jerry Goldsmith 80th Birthday Tribute Concert - Fimucité 3
  • A Tribute to Basil Poledouris
  • Fimucité 2: Closing Night Gala 2008
  • "War" - A filmzene készítése
  • Creating the Lord of the Rings Symphony




  • Filmzene.net - Supergirl (Jerry Goldsmith)    SUPERGIRL  (1984)
       


      

       zene: Jerry Goldsmith
       vezényel: Jerry Goldsmith
       kiadás éve: 1993
       kiadó: Silva Screen Records
       játékidő: 76:27




         Superman 1978-ban lépett először mozivászonra, filmes debütálását pedig olyan hatalmas siker övezte, hogy a Warner Bros. számára egyértelművé vált: minden akadályt el kell hárítani a folytatások elől. A Krypton bolygó szülöttjének csillaga azonban ezt követően epizódról epizódra halványodott, a Superman 3. nem éppen sikerekben dúskáló fogadtatását követően pedig a stúdió jobbnak látta, ha megszabadul a karakterrel és világával kapcsolatos mindennemű jogoktól, amelyek így egy időre a Golan-Globus kezébe kerültek - s bár utóbbi társaság az átvételkor még látott lehetőséget a franchise újraélesztésében, a negyedik rész tető alá hozásánál tovább ők sem merészkedtek. Ezen adásvétellel párhuzamosan ugyanakkor a Warner az Artistryval karöltve egy régóta dédelgetett terv megvalósításának utolsó fázisánál járt: moziba kívánták küldeni az Acélember unokahúgát, a DC-univerzum mostohábban kezelt karaktereinek sorába tartozó Supergirlt, aki 1959 májusában debütált a képregények hasábjain. A címszerepet Helen Slaterre, míg a rendezést Jeannot Szwarcra (Cápa 2.) bízták, aki a David Odell (A sötét kristály) tollából származó történetet nem a Richard Donner-féle Superman vonalát követve hozta tető alá, hanem a két folytatásért is felelős Richard Lester fémjelezte irányzatnak megfelelően, azaz ő is igyekezett lazábbra, komikusabbra venni a figurát. A Superman 3.-mal kapcsolatos negatív visszajelzéseket követően viszont a Warner már a Supergirllel is egyre kritikusabb lett, mígnem lassan kihátrált mögüle, így az végül a Tri-Star égisze alatt jutott el a filmszínházakba úgy, hogy némely jelenetét újravágták, a játékidőn pedig közel negyedórát kurtítottak - a végeredmény azonban így is totális bukást élhetett meg. Eme hercehurcát követően nem csoda, hogy Argo városának szülötte, Kara Zor-El - a rajongói kisfilmektől eltekintve - jobbára rajzfilmekben (Az igazság ligája, Superman, Batman és Superman), valamint a Smallville című sorozat epizódjaiban bukkant fel időnként, címszereplőként történő mellőzöttsége pedig három évtized múltán ért csak véget, a 2015 októberében, Melissa Benoist főszereplésével beindított tévésorozatnak köszönhetően.

         Ugyan a produkcióban finoman szólva sincs túl nagy potenciál, Jerry Goldsmith igyekezett odatenni magát, ami olyannyira sikerült, hogy főtémája túlnőtt az alkotáson: szerzője a rajongók kedvéért még koncertrepertoárjába is felvette. Nem meglepő tehát, hogy a Varése Sarabande által annak idején megjelentetett, s manapság már csupán kellően borsos ár ellenében beszerezhető korong megannyi Goldsmith-rajongó kedvelt lemeze, s ugyanebben a cipőben jár a Silva Screen által 1993-ban piacra dobott, bővített változat is - a különbség mindössze annyi, hogy míg a varéséshez harmincezer forintnyi összegért lehet hozzájutni, addig utóbbi polcon tudásához ennek a fele is elegendő.
         A művész és John Williams pályafutása között már-már tradíció párhuzamot vonni, amit a Supergirl esetében sem szabad említés nélkül hagyni. Kettejük életútjának összevetését nemcsak kortársasságuk révén szokás felhozni, hanem azért is, mert filmográfiájuk hasonlóságának alappilléreit az Indiana Jones- és az Allan Quatermain-történetek, a Jurassic Park és a Pici, az elveszett legenda titka című dínós alkotások, valamint a Supermanről és Supergirlről szóló képregény-adaptációk teszik ki - ezeken felül találni még náluk párhuzamosan háborús, illetve katasztrófafilmeket is. A Supergirl azonban némiképp eltér a fenti példáktól, hiszen amikor Donner elvállalta a Superman rendezését, a zenei kíséret elkészítésével Goldsmitht kívánta megbízni, a forgatás tolódásának egyik eredménye viszont az lett, hogy a szerző egyéb vállalásai miatt már nem tudott igent mondani, így Williams léphetett a helyébe, aki egy örök érvényű darabbal járult hozzá a kultikus alkotáshoz.

         A Supergirl forgatókönyve meglehetősen bugyuta, ráadásul a színészek sem állnak a helyzet magaslatán, Goldsmith azonban mindent megtett annak érdekében, hogy valódi érzelmekkel, heroizmussal és fenyegetéssel töltse meg a filmet. Hogy mindez miként sikerült neki, annak első jeleit az "Overture"-ben figyelhetjük meg, melyben a hőstéma, a Kara és Ethan (Hart Bochner) emóciómotívuma, illetőleg a gonosz Selenát alakító Faye Dunaway dallamai egyaránt helyet kaptak. Az összefoglalás oka, hogy e tétel lett volna a mozi eredeti stáblistazenéje, ám miután a Tri-Star emberei újravágták a Supergirlt, a muzsikát a "The Final Showdown & Victory / End Title"-re cserélték, a parlagon hagyott darab pedig átkeresztelését követően filmzenealbumi nyitánnyá lépett elő. Goldsmith - Williamsszel ellentétben - nem wagneri alapokra fektette Kara Zor-El témáját, hanem saját stílusán belül maradva alkotta meg azt. A motívum nem szűkölködik a grandiózusságban, ráadásul a komponista kellő számú variációt készített belőle annak érdekében, hogy minden kulcsfontosságú jelenetnél bevethesse. Míg a "Main Title & Argo City"-ben hősiességet, az "Arrival on Earth / Flying Ballet" második felében, illetve a "The Flying Bumper Car"-ban a kellemes tempónak és a könnyed hangszerelésnek köszönhetően a repülés könnyedségét, illetőleg a karakter nőiességét szimbolizálta vele, addig az "A New School"-ban a fuvola és a xilofon előtérbe helyezésével játékossá alakította, a "The Map"-ben pedig kalandzenévé formálta. A témacentrikusság másik eredménye, hogy Selena elsősorban ütősökre és fenyegető szólamú rezesekre épülő, úgynevezett monster-dallamai is megannyiszor felbukkannak. Ennek lehetünk fültanúi a "The Monster Tractor"-ban, a "First Kiss / The Monster Storm"-ban (amely nemcsak játékidejében tér el a Varése korongján helyet kapó "The Monster Storm"-tól, hanem abban is, hogy több elektronikus elemet tartalmaz, s a filmben is ez hallható), a "Where Is She / The Monster Bumper Cars"-ban, valamint a "Black Magic"-ben is. Ezek mindegyike vérbeli Goldsmith-akciózene, nem utolsósorban pedig ezekben a karaktermotívumok sokkal erőteljesebben, elszántabban csapnak össze, mint ahogyan a színészek a vásznon. S ha már stílusjegyek: a feszültséggel teli "The Bracelet", illetőleg a kórussal erőteljesen megtámogatott "The Phantom Zone" - "The Vortex / The End of Zaltar" kettős egyaránt olyan tétel, amelyből könnyedén ráismerhetünk a szerzőre. S bár a "The Superman Poster"-re keresztelt trackben néhány pillanat erejéig Superman témája is felcsendül, a score egészében nem tölt be kulcsfontosságú szerepet, a hétköznapi életben Clark Kentként ismert szuperhős ugyanis csupán említés szintjén van jelen a produkcióban - noha a tervek szerint egy cameo erejéig Christopher Reeve is feltűnt volna, a forgatáskor azonban nem volt elérhető.
         Bár a két albumváltozat közül a Varése-féle örvend nagyobb népszerűségnek, a Silva Screen verzióját nemcsak azért tartom érdekesebbnek, mert hosszabb játékideje révén szélesebb betekintést enged a komponista elképzeléseibe, hanem azért is, mert ennek köszönhetően ismerhetjük meg azt a muzsikát, amely a végső vágások után került a filmbe. Továbbá a fel nem használt "Overture" mellett két alternatív tételt is találunk az 1984-es kiadványon, amelyek közül a "The Map" büszkélkedhet az érdekesebb háttéradattal: annak ellenére, hogy kétféle hangszereléssel vette fel Goldsmith, az Amerikában vetített filmverzióból kihagyták.

         Amennyiben Jeannot Szwarc mozijának pozitívumait kellene összegezni, akkor úgy fogalmaznám meg a válaszomat, hogy a Supergirl egyetlen érdeme és értéke a score-ja, amelynek színvonala már akkor garantált volt, amikor Jerry Goldsmith aláírt a produkcióhoz. A komponista az alkotógárda tagjainak többségéhez képest többet látott a projektben, jóval komolyabban állt hozzá, s ezt remekül tükrözi a végeredmény - igaz, messze nem vált olyan klasszikussá, mint John Williams Superman-zenéje. A The National Philharmonic Orchestra and Chorus szintén príma munkát végzett, ami ahhoz vezetett, hogy bár a Supergirl a nézők számára nem annyira ismert alkotás, a filmzenék rajongói a jó muzsikának köszönhetően emlegetni szokták.


    Kulics László
    2016.08.18.




    Tracklista:

      1. Overture (6:07)
      2. Main Title & Argo City (3:15)
      3. Argo City Mall (0:56)
      4. The Butterfly (1:36)
      5. The Journey Begins (1:12)
      6. Arrival on Earth / Flying Ballet (5:36)
      7. Chicago Lights / Street Attack (2:23)
      8. The Superman Poster (0:52)
      9. A New School (2:13)
    10. The Map (1:10)
    11. Ethan Spellbound (2:13)
    12. The Monster Tractor (7:34)
    13. Flying Ballet (2:13) *
    14. The Map (1:13) *
    15. The Bracelet (1:44)
    16. First Kiss / The Monster Storm (4:35)
    17. "Where Is She" / The Monster Bumper Cars (2:57)
    18. The Flying Bumper Car (1:28)
    19. "Where's Linda?" (1:21)
    20. Black Magic (4:08)
    21. The Phantom Zone (3:42)
    22. The Vortex / The End of Zaltar (5:49)
    23. The Final Showdown & Victory / End Title (12:10)

    * alternatív változat





    TOVÁBBI ÉRTÉKELÉSEINK:

    Bíró Zsolt

    Dobrosi Tamás          nem értékelte

    Emesz Csaba          nem értékelte

    Gregus Péter

    Pavlics Tamás          nem értékelte

    Szabó Csaba          nem értékelte

    Tihanyi Attila




    KAPCSOLÓDÓ ANYAGOK:

    Batman

    The Flash - Season 1

    Supergirl - Season 1

    Superman zenéi

    További kritikáink
  • Alien: Covenant
  • King Arthur: The Legend of the Sword
  • Atlantis: The Lost Empire
  • Life
  • Colossal
  • Great Expectations
  • Jesse Stone - The Ultimate Collection
  • The Boss Baby
  • In the Heart of the Sea
  • Power Rangers
  • Noah
  • Mighty Morphin Power Rangers: The Movie
  • Crimson Rivers
  • Twister
  • xXx: Return of Xander Cage

  • Filmzenékről röviden
  • The Lego Ninjago Movie
  • The Dark Tower
  • Remember
  • Split
  • The Hollywood Shorties
  • Eddie the Eagle
  • Spotlight
  • Green Room
  • The Boy
  • Ma Ma

  • Filmek alatt hallott zenék
  • Jean-Claude Van Johnson
  • 47 Meters Down (In to Deep)
  • The Shallows
  • Solace
  • Into the Grizzly Maze
  • Enemies Closer
  • D-Tox
  • Rambo III
  • Transformers: Rescue Bots
  • Sex Tape

  • Interjúk
  • Jeff Beal: Apró kincsek
  • Lisa Gerrard: A szív hangja
  • Mark Hinton Stewart: A zene a párbeszédek mögött
  • Wolf Péter: A szerencse kapuja

  • Kollaborációk
  • Oliver Stone filmjeinek zenéi
  • Elmer Bernstein életútja I.
  • Jerry Goldsmith életútja III.
  • Jerry Goldsmith életútja II.
  • Jerry Goldsmith életútja I.

  • A filmzene legendái
  • Angelo Badalamenti
  • Philip Glass
  • Basil Poledouris
  • Lalo Schifrin
  • Dave Grusin

  • Moziszériák,tévésorozatok
  • A hobbit-trilógia zenéi
  • A Rémálom az Elm utcában széria zenéi
  • A Robert Langdon-filmek zenéi
  • A Hellraiser-filmek zenéi
  • A Válaszcsapás zenéje

  • További írásaink
  • Ez volt 2016
  • Oscar előtt és Oscar után 2016
  • 10 éves a Filmzene.net
  • Filmzeneszerzők különböző albumai
  • Filmzenékhez köthető kiadványok
  • Stúdiók
  • Lemezkiadók
  • In Memoriam