FŐOLDAL  |   ZENESZERZŐK  |   FILMZENEALBUMOK  |   FILMZENÉKRŐL RÖVIDEN  |   FILMEK ALATT HALLOTT ZENÉK  |   INTERJÚK    
  |   HÍREK

    The Mummy  Catch Me If You Can  Dunkirk  Blade Runner  Kingsman: The Golden Circle  War for the Planet of the Apes  Spider-Man: Homecoming  The Autopsy of Jane Doe  Pirates of the Caribbean: Dead Men Tell No Tales  Close Encounters of the Third Kind
EGYÉB ÍRÁSOK  |   MOZISZÉRIÁK ÉS TÉVÉSOROZATOK  |   ÉVES ÖSSZESÍTÉSEINK  |   DÍJAK  |   FÓRUM  |   JÓ TUDNI  |   RÓLUNK  |   KAPCSOLAT



Keresés a Filmzene.neten

  






Beszámolók
  • Hollywood Magyarországon - Hans Zimmer-est Lisa Gerrarddal
  • Brian Tyler londoni koncertje
  • Hans Zimmer Magyarországon
  • Az Antonio Sanchez & Migration magyarországi koncertje

  • Zenék egy témára
  • Conan
  • Robin Hood
  • A három testőr
  • Sherlock Holmes
  • Cápás filmek

  • DVD kiadványok
  • Jerry Goldsmith 80th Birthday Tribute Concert - Fimucité 3
  • A Tribute to Basil Poledouris
  • Fimucité 2: Closing Night Gala 2008
  • "War" - A filmzene készítése
  • Creating the Lord of the Rings Symphony




  • Filmzene.net - Stealth (BT)    STEALTH   (2005)
       Lopakodó


      

       zene: BT
       kiegészítő zene: Trevor Morris, Michael Dimattia
       kiadás éve: 2005
       kiadó: Varése Sarabande
       játékidő: 60:19




         Az alámondásos videofilmkorszak remekműveit idézi a sztori, érdemes figyelmesen elolvasni. Adott három fiatal pilóta. Egyikük egy szemrevaló cicababa (Jessica Biel), társa egy szépfiú (Josh Lucas), és a harmadik (Jamie Foxx) a "vicces fekete" klisékategória tagja, tehát mint ilyenek, éppen ideálisak egy katonásdi eljátszására - hollywoodi felfogás szerint. Társat kapnak EDI személyében, "aki" nem más, mint egy friss fejlesztésű, mesterséges intelligenciával ellátott vadászrepülőgép. Ha beválik, sorozatgyártása esetén megszűnnek a hadsereg vezetését felbosszantó morális problémák: a becsület és tisztesség fogalmak nincsenek beléprogramozva, ahogy a parancsmegtagadás sem, így kész is a tökéletes katona. Amelyik persze meghibásodhat. Éppen most is ez történik, mert egy villámcsapás hatására EDI a saját áramkörei után kezd menni, illetve repülni. Ekkor három csapattársa kapja a feladatot, hogy hozzák vissza őt, még mielőtt elpusztítja azt a célpontot, amelyet már bemért magának, ezzel súlyos események sorát kilátásba helyezve.
         Hát igen, ez egy gigabukta lett. De talán nem is meglepő. Jól megcsinált látványparádé (volt miből, habár töredékét sem hozta vissza a mozipénztáraknál), mely fele annyira sem szórakoztató, mint amennyire ostoba. Hitelességet ne is keressünk benne, akaratlanul szórakoztató perceket annál inkább. Jamie Foxx még a "Ray"-ért kapott Oscar-díja előtt vállalta el minimálszerepét, hogy aztán idejekorán ki is írják belőle. Ő legalább gyorsan letudta a közreműködést, de a többieknek biztosan fulladozási rohamuk támad majd mindig, ha elhangzik egy társaságban a film címe.

         Érdekesen nézett ki a zeneszerző posztján a mindig változó név. Először Randy Edelman volt feltüntetve, aki a "Daylight"-tal és a "xXx"-szel már bizonyított a műfajban. A tehetségét ("Sárkányszív", "Gettysburg") leginkább alacsony színvonalú vígjátékokban ("Beethoven") elherdáló szerző rendszeresen dolgozott Rob Cohen rendezővel korábban is. Egy idő után megjelent BT neve is az övé mellett, ekkor hozzáértők már sejthették, hogy a szimfonikus zenét a technológiaimádatról szóló téma követelményeinek megfelelően gépi hatásokkal akarják feldúsítani, amiben valóban BT az illetékes. Hogy mi lett az oka annak, hogy végül Edelman végérvényesen eltűnt a stáblistáról, ki tudja...
         A leginkább DJ-ként ismert Brian Transeau a "Halálos iramban" után ismét az akcióműfajban próbálhatta ki magát. Az a zenéje titokzatos módon kiadatlan maradt, pedig megérdemelt volna egy albumot a betétdalos mellé. Szerencsére a "Monster" olyannyira megjelent (szenzációs DVD-melléklet társaságában), hogy 2003 egyik kiemelkedő filmzenéjét tisztelhettük benne. És most itt a "Stealth", ami összegezve egy himnikus gépzenének titulálható.

         Nézzük hát a 28 darab trackből álló mű kiemelkedő pillanatait - a teljesség igénye nélkül. A "Stealth Main Title" névre hallgató nyitány várakozó felvezetéssel indul, de hamar belelendül. A baljós szimfonikus alapra fűrészelő vonósok pakolódnak rá, és máris száguldunk. Itt álljunk is meg egy pillanatra. Az ifjú titánt ismerve felvetődik, hogy élő hangszerek szerepelnek-e az albumon, vagy csak számítógép az egész. A válasz: valahol félúton a kettő között, de utóbbihoz közelebb. A szimfonikusnak ható kiegészítések között akad valódi (ezeket Seattle-ben, egy templomban rögzítették), és hangminta, ami nem máshonnan, mint a Santa Monica-i Media Ventures stúdióból jött idáig. Így viszont már érthető, hogy miért akadnak meglehetősen Hans Zimmer-es (t.i. ő volt a stúdió alapítója) mozzanatok a CD-n. Az első ilyet a "The Pilot's Theme"-ben találhatjuk, ami kissé "The Rock"-os lett helyenként. Én csak kis szépséghibának tekintem, mivel nem erre épül az album. Amire viszont igen, az a katonás robajlások sorozata. Az elektronikus ütőshangszereket kedvelők lemeze ez, hiszen rengetegszer találkozni ilyennel. A maguk teljes pompájában a "War Machine"-ban élvezhetők először ilyenek. A "Henry's Death" kavalkádja olyasmi, mintha John Powell ("The Bourne Supremacy") elektronikus úton akarna elégtételt venni esetleges sérelmeiért, a "Kara's Ejection" pedig egy egyszerű szintitéma fokozatos felpörgetésével üt nagyot. A trackek mindegyikére rá van eresztve egy effektréteg, ez hol diszkrétebb ("EDI is the Whole Idea"), hol kegyetlenül tombol ("EDI's Arrival"), de mindig ezernyi ötletet jelent. A játékidő nagy része halálos iramban halad, ütősök garmadájának bevetésével, és közben olyan furcsaságok is megszólalnak, mint a zombihorrorba való, durva effektel indító "Death of Col Yune", és a "Resident Evil - Apocalypse"-os másodperceket gyászos vonóshangokkal ötvöző "DMZ". A második "Kaptár"-kalandba beleillett volna a "The Vertical Drop" is, szörny közeledtét éreztető hatásával.

         Persze nem csak a military pillanatokból áll a cédé. A "The Joy of Flight" például tényleg jól érezteti a repülés adta szabadság ízét a felszabadultan szárnyaló szintetizátorfutammal, vonósokkal a háttérben. Több szám is helyet kaphatott volna akár a "Monster"-ben is: a sejtelmes háttérzajokból álló "Quantum Computer", az ambientes "Cumming's Suicide", és a "The Aftermath" is, ami egy szomorkás track, szaxofonimitációval.
         Néha felkaptam a fejem egy-egy ravasz trükkre: ekkor úgy tűnt egy pillanatra, hogy megakadt a lejátszó. Ilyen található például a dübörgő "Lighting Strike"-ban. Rendhagyó ötlet, de tetszik. Vagy megemlítendőek az "EDI Feels Sorry" nyakatekert, Aphex Twin-szerű, kísérletezős effektkombinációi, egy kiemelt, hárfaszerű hanggal.
         Egy újabb vonalat képviselnek az egzotikus trackek. Ezekből szívesen hallottam volna többet is: a meditatív "Korean Waterhole" Ázsiába kalauzol, a "Thailand" autentikus kórusa meg kimondottan eredeti. Ez kedélyes gitározgatásba fordul át, és a stílus az ezt követő "Love Theme"-ben továbbhalad a megkezdett úton.

         A "keleti blokk" hollywoodi patrióta dallamokkal történő vegyítésére is akad példa. Az "Attack at Tajikistan"-ben a "Spy Game"-be illik a vokál (tulajdonosa T.H. Culhane), mint ahogy a "Tin Man Will Prosecute"-ból is Harry Gregson-Williams mestermunkájába lenne helyezhető annak szívszaggató pulzálása. A kötelező, Trevor Rabin-es ("Armageddon") szimfonikus zászlólobogtatást az "I'll Tell You Back at the Boat" tudhatja magáénak. Bár a pátoszba forduló és a zajos pillanatok közt akad csendesebb, a lezárás a legszebb: az "EDI's Sacrifice" két percében újfent egy távoli föld dallamaival (kiváló vokál!), simogató szimfonikus hangzással inthetünk búcsút a gépmonstrumnak, és emberi kollégáinak.
         A kiadvány dizájnja tetszetős. A Varése kiadó, úgy tűnik, véglegesen szakított a belül fekete-fehér képes formával, és egy lapozgatható, belül is színes borítót gyártottak le, sok-sok információval, az meg kifejezetten nagy öröm, hogy a CD-n több mint egyórányi zene van. Csak így tovább.

         BT-nek ezúttal sem szükséges szégyenkeznie (majd megteszi ezt helyette a film alkotógárdája). Hogy a film olyan lett, amilyen, nem az ő hibája, ő a maga eszközeivel megpróbált valami pluszt adni hozzá. A vélhetően hibás rendezői/produceri instrukciók miatt akadnak a score-ban olyan pillanatok, melyek a Zimmer & Tanítványai Kft. munkáit idézhetik fel, ezt azonban nem merném plagizálásnak nevezni. Az mindenféleképp bámulatos, ahogy a szerző a samplerek világát egyesítette a szimfonikus elemekkel. Mindent egybevetve: az időnként felbukkanó ismerős részek ellenére is remek kompozíciók ezek, amelyeket nem is érdemes halkan hallgatni. A CD kötelező vétel mindenkinek, aki számára nemcsak szimfonikus instrumentumok léteznek, hanem elfogadja, hogy a modernizáció már belopakodott a filmzeneiparba is. Kiszorítani nem fogja a "régi" stílust, de teljes értékűen elfér mellette - és benne.


    Bíró Zsolt
    2005.10.21.




    Tracklista:

      1. Stealth Main Title (4:11)
      2. War Machine (1:41)
      3. EDI's Arival (1:52)
      4. The Pilots' Theme (2:03)
      5. The Joy Of Flight (1:21)
      6. EDI's New Data (2:18)
      7. The Vertical Drop (1:55)
      8. Hellava 1st Mission (1:16)
      9. Lightning Strike (1:45)
    10. Thailand (2:21)
    11. Love Theme (1:54)
    12. I'll Tell You Back At The Boat (2:27)
    13. Quantum Computer (1:25)
    14. EDI Is The Whole Idea (1:31)
    15. Flight To Tajikistan (1:56)
    16. Tin Man Will Prosecute (1:54)
    17. Attack At Tajikistan (2:48)
    18. Henry's Death (3:34)
    19. The Aftermath (1:52)
    20. Kara's Ejection (3:29)
    21. Camel Hump (2:43)
    22. Korean Waterhole (1:33)
    23. Saving EDI (1:56)
    24. EDI Feels Sorry (3:09)
    25. Cummings' Suicide (2:31)
    26. DMZ (4:07)
    27. Death Of Col. Yune (1:40)
    28. EDI's Sacrifice (2:16)

    TOVÁBBI ÉRTÉKELÉSEINK:

    Dobrosi Tamás          nem értékelte

    Emesz Csaba          nem értékelte

    Gregus Péter          nem értékelte

    Kulics László

    Szabó Csaba          nem értékelte

    Tihanyi Attila




    KAPCSOLÓDÓ ANYAGOK:

    Doom

    Equilibrium

    Monster

    The Rock

    További kritikáink
  • Alien: Covenant
  • King Arthur: The Legend of the Sword
  • Atlantis: The Lost Empire
  • Life
  • Colossal
  • Great Expectations
  • Jesse Stone - The Ultimate Collection
  • The Boss Baby
  • In the Heart of the Sea
  • Power Rangers
  • Noah
  • Mighty Morphin Power Rangers: The Movie
  • Crimson Rivers
  • Twister
  • xXx: Return of Xander Cage

  • Filmzenékről röviden
  • The Lego Ninjago Movie
  • The Dark Tower
  • Remember
  • Split
  • The Hollywood Shorties
  • Eddie the Eagle
  • Spotlight
  • Green Room
  • The Boy
  • Ma Ma

  • Filmek alatt hallott zenék
  • Jean-Claude Van Johnson
  • 47 Meters Down (In to Deep)
  • The Shallows
  • Solace
  • Into the Grizzly Maze
  • Enemies Closer
  • D-Tox
  • Rambo III
  • Transformers: Rescue Bots
  • Sex Tape

  • Interjúk
  • Jeff Beal: Apró kincsek
  • Lisa Gerrard: A szív hangja
  • Mark Hinton Stewart: A zene a párbeszédek mögött
  • Wolf Péter: A szerencse kapuja

  • Kollaborációk
  • Oliver Stone filmjeinek zenéi
  • Elmer Bernstein életútja I.
  • Jerry Goldsmith életútja III.
  • Jerry Goldsmith életútja II.
  • Jerry Goldsmith életútja I.

  • A filmzene legendái
  • Angelo Badalamenti
  • Philip Glass
  • Basil Poledouris
  • Lalo Schifrin
  • Dave Grusin

  • Moziszériák,tévésorozatok
  • A hobbit-trilógia zenéi
  • A Rémálom az Elm utcában széria zenéi
  • A Robert Langdon-filmek zenéi
  • A Hellraiser-filmek zenéi
  • A Válaszcsapás zenéje

  • További írásaink
  • Ez volt 2016
  • Oscar előtt és Oscar után 2016
  • 10 éves a Filmzene.net
  • Filmzeneszerzők különböző albumai
  • Filmzenékhez köthető kiadványok
  • Stúdiók
  • Lemezkiadók
  • In Memoriam