FŐOLDAL  |   ZENESZERZŐK  |   FILMZENEALBUMOK  |   FILMZENÉKRŐL RÖVIDEN  |   FILMEK ALATT HALLOTT ZENÉK  |   INTERJÚK    
  |   HÍREK

    The Mummy  Catch Me If You Can  Dunkirk  Blade Runner  Kingsman: The Golden Circle  War for the Planet of the Apes  Spider-Man: Homecoming  The Autopsy of Jane Doe  Pirates of the Caribbean: Dead Men Tell No Tales  Close Encounters of the Third Kind
EGYÉB ÍRÁSOK  |   MOZISZÉRIÁK ÉS TÉVÉSOROZATOK  |   ÉVES ÖSSZESÍTÉSEINK  |   DÍJAK  |   FÓRUM  |   JÓ TUDNI  |   RÓLUNK  |   KAPCSOLAT



Keresés a Filmzene.neten

  






Beszámolók
  • Hollywood Magyarországon - Hans Zimmer-est Lisa Gerrarddal
  • Brian Tyler londoni koncertje
  • Hans Zimmer Magyarországon
  • Az Antonio Sanchez & Migration magyarországi koncertje

  • Zenék egy témára
  • Conan
  • Robin Hood
  • A három testőr
  • Sherlock Holmes
  • Cápás filmek

  • DVD kiadványok
  • Jerry Goldsmith 80th Birthday Tribute Concert - Fimucité 3
  • A Tribute to Basil Poledouris
  • Fimucité 2: Closing Night Gala 2008
  • "War" - A filmzene készítése
  • Creating the Lord of the Rings Symphony




  • Filmzene.net - Stardust (Ilan Eshkeri)    STARDUST   (2007)
       Csillagpor


      

       zene: Ilan Eshkeri
       vezényel: Andy Brown
       kiadás éve: 2007
       kiadó: Decca Records
       játékidő: 53:53




         "...s boldogan éltek, míg meg nem haltak" - a "Csillagpor" egy igazi mese a fantasyk körében, ami úgy ér véget, ahogy azt tanítják. A mostanság egyre nagyobb népszerűségnek örvendő, gyermeket és felnőttet egyaránt célba vevő kalandfilmek egyik különösen szórakoztató darabja ez a mozi, és noha valamiért sokkal kevesebbet beszélnek róla, mint például a "Narnia Krónikái"-ról, csak ajánlani lehet. Aprólékosan kidolgozott történet, remek karakterek, valamint vidám műfaji kifigurázások jellemzik, ám komolyan és tisztelettudóan. Százharminc perc, mégis röviden összefoglalható a lényeg: egy esetlen főhős, Tristan minden áron be szeretné bizonyítani szerelmét szíve választottjának, aki egy földre hullott csillagot kér tőle. Pechjére a csillag a faluja határában húzódó fal mögé zuhant, egy olyan különös birodalomba, ahová földi halandó számára nem ajánlott a belépés. Ám Tristan bátor, meg hát mégiscsak bizonyítania kell, ezért nekivág a kalandos útnak, s nem is sejti, hogy rajta kívül még pályáznak páran a különleges égi jelenségre. Három boszorkánynak az örök ifjúságot és szépséget jelenthetné, a birodalom trónörökös-jelöltjeinek pedig a hatalom megszerezését. És hogy a helyzet még szebb legyen: nem holmi rideg űrtermékről van szó, hanem valójában egy fiatal lányról.
         Félretéve az ifjú színésznő iránti igen csekély lelkesedésemet, azt nem vitatom, hogy Claire Danes hatalmas, ártatlan szemeivel kiváló csillaglány, az pedig külön szerencse, hogy mellette olyan nagyágyúk tűnnek fel a vásznon, mint az öreg királyt alakító Peter O'Toole, vagy a hírhedt kalózkapitány szerepében tobzódó Robert De Niro. És külön kiemelendő a film igazán ragyogó csillaga, a mostanában egyre ritkábban szerepet vállaló Michelle Pfeiffer, aki nem csupán azért üdítő látvány, mert szépsége még mindig köröket ver legtöbb fiatalabb pályatársára, de az örök ifjúságért küzdő boszorkányként igen komoly fricskát ad a manapság egyre kevesebb természetességgel rendelkező kortárs színésznők felé. Miközben persze nyilvánvalóan tisztában van saját korával, s büszkén hirdeti, hogy (elvileg) semmilyen műtéti beavatkozásnak nincs köze ahhoz, hogy még mindig Hollywood egyik legelbűvölőbb asszonya legyen. Mindezeken túl pedig kellően visszafogott ahhoz, hogy ne szorítsa háttérbe a címszereplőt, ezáltal a kaland is kiegyenlített mezőnyben válik élvezetessé.

         E pörgő cselekményű, látványos, de olykor csendes romantikába mélyedő kalandfilmhez hagyományos nagyzenekari mű dukál, és az eddig jobbára ismeretlen Ilan Eshkeri e tekintetben tökéletes munkát végzett. A "Csillagpor" score-ja minden pillanatában igényesen kidolgozott muzsika, és megfelelő kísérete a filmnek. Mégis, mi lehet az oka, hogy egy viszonylag komoly kihívásnak tekinthető feladat egy tulajdonképpen pályakezdő komponista kezei közé került, mikor például John Debney vagy Alan Silvestri szinte ilyen művek megírására született? Az a válasz túl egyszerű, hogy a filmet rendező Matthew Vaughn korábbi, "Torta" című filmjének aláfestéséért is Eshkeri a felelős, hiszen műfajában összehasonlíthatatlan a két produkció. Sok helyen olvastam, hogy két 2003-as, a BBC égisze alatt készült dokumentumfilmhez meglepően erős művet komponált, de mivel ezek kiadatlanok maradtak, ezért a zeneszerzővel kapcsolatos egyetlen élményem a számomra közepesnek ható "Hannibal ébredése" aláfestése volt, ahol nem tudtam elvonatkoztatni attól a hírtől, hogy eleinte Thomas Newmané lett volna az a munka. A "Stardust" kapcsán több fórumon is felbukkan John Ottman neve, aki állítólag azért érkezett a produkcióhoz, hogy Eshkeri első, a producereket nem különösebben megnyerő próbálkozása helyett alkosson valamit, de valószínűleg "A Fantasztikus Négyes és az Ezüst Utazó" munkálatai kellően lekötötték, így Ottman pár demója után a filmkészítők végül adtak még egy esélyt az ideiglenesen félreállított fiatal komponistának. Más források azt mesélik, Eshkeri annyira akarta ezt a munkát, hogy gyakorlatilag készre felvett tételekkel érkezett az első megbeszélésekre, és mivel Hollywoodban nem túl gyakori, hogy valaki önköltségen állítson elő nagyzenekari műveket, így végül az agilitása lehetett a fő szempont, amiért az ő neve került a stáblistára.

         De érdemeit ne csökkentsük emiatt. A kiharcolt vizsgamunka kitűnőre sikerült, és a Decca által kiadott ötvenhárom perc minden egyes tétele profin meghangszerelt, bár azért nem feltétlenül egyedi kompozíció, ami persze egy pályakezdő esetében nem róható fel hibának. Talán picit zavaró lehet, hogy Yvaine, a csillaglány legnagyobb katarzisokért felelős jelenetei alatt ugyanaz a kiemelkedő dallam nélküli négyes harmóniaváltás csendül fel, melyet évente nagyjából háromszor elsütnek más zeneszerzők más helyen (főként a Remote Control tájékáról, de említhetném például Brian Tylert is). Számomra furcsa, hogy ez a zenei megoldás ennyire népszerű, és most már annyiszor hallom, hogy a hatásfokozás helyett inkább fanyalogva fogadom. Pláne azért érthetetlen, mert a szerző emellett remek egyéb témákat komponált, és az a pár klasszikus beillesztés Bach vagy Dvořák műveiből is arra utal, hogy ért a szakmához.
         Elég csak az első, igazán kiemelkedő tételig, a "Shooting Star"-ig eljutni, hogy erről megbizonyosodjunk. A csendes nyitányból észveszejtő erővel zúdul fel a nagyzenekar, a lüktető tempó kórussal kiegészített, ünnepélyes csúcspontba érkezik, mely aztán rövid romantikus intermezzo után újból megismétlődik. Kerek egész, minden műfaji sajátossággal. Az egész albumra jellemző ez az összetettség: egyfelől vannak a főszereplő lány szépségét kifejező halkabb tételek, mint a "Snowdrop", a csodálatos "Tristan and Yvaine" vagy a rendezővel közösen megírt "The Mouse". Ennek ellenpontját képezik a boszorkány sötét hatalmát magában hordozó, feszültebb és vészjóslóbb zenekari morgások, sok mély vonóssal, halkan felmorajló üstdobokkal és szordínós rézfúvósokkal, melyek aztán néha igen erőteljesen megmozgatják a hangfalakat ("Three Witches", "Creating the Inn"). Az album leghosszabb tételének ("Lamia's Inn") is ez a hangulat adja alapját, ám ebben a nyolc percben nem csupán a borítón külön kiemelt Bach-átirat lehet ismerős. A harmadik perctől igen kényelmetlen élményben lehet része annak, aki Wojciech Kilar "Draculá"-jának egyik főtémáját ismeri és szereti, ugyanis nem csupán egyedi hangszerelésében, de a szólamok egymásra építésében és dallamvezetésében is igen nyilvánvaló hasonlóságot mutat a tizenöt évvel ezelőtt megírt művel. Vélhetően csak azért nem lett ebből akkora botrány, mint Tyler Bates "300"-ának Elliot Goldenthal "Titus"-ához fűződő viszonyából, mert Eshkeri további tételei lényegesen kimagaslóbb zenei tudásról tesznek tanúbizonyságot, ráadásul mindannyian ismerjük a filmkészítés kezdeti fázisában oly gyakorinak számító temp score-ok minden hátulütőjét. És bevallhatom, hogy az ilyen muzsika mindig hátborzongató hatással van rám, ezért mire eljutnék a jogos dorgálásig, már teljesen magával is ragad a kompozíció lendülete és ereje.

         A Robert De Niro által alakított, helyenként furcsán nárcisztikus Shakespeare kapitány külön témát kapott ("Cap'n' Shakespeare"), mely eleinte nem sokban különbözik Lamia motívumától, a "Flying Vessel" azonban már inkább játékos kalandzenének tekinthető, s ahogy az eleinte hírhedtnek titulált kapitányról kiderülnek rejtett titkai, úgy válik a muzsika is egyszerre vidámmá és katonássá ("Cap'n' at the Helm", és a mindig zseniálisan muzsikáló Offenbach-mű adaptációja, a "Pirate Fight"). A három vezérvonal váltja egymást az album során oly módon, hogy egy pillanatig sem válik unalmassá, és végül egy klasszikus lezárás, az Yvaine témáját dinamikusabb formában előadó "Coronation"-nel teszi fel a koronát Ilan Eshkeri első igazán komoly munkájára. Az ember egyik szeme sír, mert még tudna mondani három-négy olyan tapasztalt, már-már veterán státuszba kerülő komponistát, akitől minden évben elvárna ilyen muzsikát, másik szeme viszont nevet, mert az új generáció egy remek képviselőjét ismerhette meg Eshkeri személyében, aki olyan magasra állította fel saját maga számára a mércét, hogy ha még kétszer-háromszor sikerül megismételnie a "Stardust" színvonalát, jó ideig bevéssük emlékezetünkbe nevét. A filmmel együtt szinte kötelező ajánlat.


    Tihanyi Attila
    2008.04.28.




    Tracklista:

      1. Prologue (Through the Wall) (3:45)
      2. Snowdrop (2:46)
      3. Tristan (0:40)
      4. Shooting Star (3:26)
      5. Three Witches (2:42)
      6. Yvaine (2:48)
      7. Septimus (1:22)
      8. Creating the Inn (1:58)
      9. Lamia's Inn (8:04)
    10. Cap'n' Shakespeare (1:27)
    11. Flying Vessel (3:41)
    12. Cap'n's at the Helm (1:01)
    13. Tristan & Yvaine (2:05)
    14. Pirate Fight (2:03)
    15. The Mouse (2:26)
    16. Lamia's Lair (3:57)
    17. Lamia's Doll (1:41)
    18. Zombie Fight (1:08)
    19. The Star Shines (3:21)
    20. Coronation (2:32)
    21. Epilogue (0:52)



    TOVÁBBI ÉRTÉKELÉSEINK:

    Bíró Zsolt

    Dobrosi Tamás

    Emesz Csaba

    Gregus Péter

    Kulics László

    Szabó Csaba




    KAPCSOLÓDÓ ANYAGOK:

    Beowulf

    The Chronicles of Narnia:
    The Lion, the Witch, and the Wardrobe


    Evan Almighty

    Hannibal Rising

    További kritikáink
  • Alien: Covenant
  • King Arthur: The Legend of the Sword
  • Atlantis: The Lost Empire
  • Life
  • Colossal
  • Great Expectations
  • Jesse Stone - The Ultimate Collection
  • The Boss Baby
  • In the Heart of the Sea
  • Power Rangers
  • Noah
  • Mighty Morphin Power Rangers: The Movie
  • Crimson Rivers
  • Twister
  • xXx: Return of Xander Cage

  • Filmzenékről röviden
  • The Lego Ninjago Movie
  • The Dark Tower
  • Remember
  • Split
  • The Hollywood Shorties
  • Eddie the Eagle
  • Spotlight
  • Green Room
  • The Boy
  • Ma Ma

  • Filmek alatt hallott zenék
  • Jean-Claude Van Johnson
  • 47 Meters Down (In to Deep)
  • The Shallows
  • Solace
  • Into the Grizzly Maze
  • Enemies Closer
  • D-Tox
  • Rambo III
  • Transformers: Rescue Bots
  • Sex Tape

  • Interjúk
  • Jeff Beal: Apró kincsek
  • Lisa Gerrard: A szív hangja
  • Mark Hinton Stewart: A zene a párbeszédek mögött
  • Wolf Péter: A szerencse kapuja

  • Kollaborációk
  • Oliver Stone filmjeinek zenéi
  • Elmer Bernstein életútja I.
  • Jerry Goldsmith életútja III.
  • Jerry Goldsmith életútja II.
  • Jerry Goldsmith életútja I.

  • A filmzene legendái
  • Angelo Badalamenti
  • Philip Glass
  • Basil Poledouris
  • Lalo Schifrin
  • Dave Grusin

  • Moziszériák,tévésorozatok
  • A hobbit-trilógia zenéi
  • A Rémálom az Elm utcában széria zenéi
  • A Robert Langdon-filmek zenéi
  • A Hellraiser-filmek zenéi
  • A Válaszcsapás zenéje

  • További írásaink
  • Ez volt 2016
  • Oscar előtt és Oscar után 2016
  • 10 éves a Filmzene.net
  • Filmzeneszerzők különböző albumai
  • Filmzenékhez köthető kiadványok
  • Stúdiók
  • Lemezkiadók
  • In Memoriam