FŐOLDAL  |   ZENESZERZŐK  |   FILMZENEALBUMOK  |   FILMZENÉKRŐL RÖVIDEN  |   FILMEK ALATT HALLOTT ZENÉK  |   INTERJÚK    
  |   HÍREK

    The Ghost and the Darkness  It  Rebel in the Rye  The Mummy  Catch Me If You Can  Dunkirk  Blade Runner  Kingsman: The Golden Circle  War for the Planet of the Apes  Spider-Man: Homecoming
EGYÉB ÍRÁSOK  |   MOZISZÉRIÁK ÉS TÉVÉSOROZATOK  |   ÉVES ÖSSZESÍTÉSEINK  |   DÍJAK  |   FÓRUM  |   JÓ TUDNI  |   RÓLUNK  |   KAPCSOLAT



Keresés a Filmzene.neten

  






Beszámolók
  • Hollywood Magyarországon - Hans Zimmer-est Lisa Gerrarddal
  • Brian Tyler londoni koncertje
  • Hans Zimmer Magyarországon
  • Az Antonio Sanchez & Migration magyarországi koncertje

  • Zenék egy témára
  • Conan
  • Robin Hood
  • A három testőr
  • Sherlock Holmes
  • Cápás filmek

  • DVD kiadványok
  • Jerry Goldsmith 80th Birthday Tribute Concert - Fimucité 3
  • A Tribute to Basil Poledouris
  • Fimucité 2: Closing Night Gala 2008
  • "War" - A filmzene készítése
  • Creating the Lord of the Rings Symphony




  • Filmzene.net - Star Wars: Episode VII - The Force Awakens (John Williams)    STAR WARS: EPISODE VII - THE FORCE AWAKENS  (2015)
       Star Wars - Az ébredő Erő


      

       zene: John Williams
       vezényel: John Williams, William Ross, Gustavo Dudamel
       kiadás éve: 2015
       kiadó: Walt Disney Records
       játékidő: 77:13




         2012 októberének végén a semmiből érkezett a hír, hogy a Disney felvásárolta a Lucasfilmet, így a Pixar és a Marvel után egy újabb aranytojást tojó tyúk lett a rajzfilmes cégé. A folyamat azonban nem állt meg ennél a bejelentésnél, hiszen rögtön közzétették a nagy hírt, miszerint 2015-ben egy újabb Star Wars-film kerül majd a mozikba. Azokban a napokban pedig nemcsak a rajongók, de a filmek iránt kicsit is érdeklődők körében garantáltan ez a hír volt a téma. A Lucasfilm elnöki pozícióját Hollywood egyik nagy veteránja, Kathleen Kennedy producer kapta meg, akivel biztosra ment a Disney, hiszen a minőségi blockbusterek egyik legbiztosabb szállítója (Jurassic Park, Indiana Jones-filmek, Hatodik érzék), ráadásul George Lucas régi jó barátja. S bár a kezdetekkor még úgy tűnt, hogy valamilyen tanácsadói szerepben Lucas is része lesz a projektnek, végül ötleteléseit megköszönvén, teljesen kizárták a folytatásokból, a Star Wars atyja így partvonalra került. Már 2012-ben le is szerződött a hetedik epizód megírására az Oscar-díjas Michael Arndt, nem sokkal később pedig az is kiderült, hogy a nagy rendezőcastingot követően J.J. Abrams lesz a film direktora. A hatalmas titkolózás közepette kitalált ötletek azonban nem igazán működtek a forgatókönyvben, így Arndt egy év múlva kiszállt a projektből, helyére pedig a saga egyik nagy veteránja, A Birodalom visszavág és A jedi visszatér szkriptjét jegyző Lawrence Kasdan került. A váltás végül azt is eredményezte, hogy a 2015 nyarára tervezett bemutató végül az év végére tolódott. Érdekesség ugyanakkor, hogy az így nyert plusz idő sem volt elég ahhoz, hogy mindent tisztába tegyenek a történetben, így bizonyos karakterek hátterének kidolgozása a következő epizódok íróira vár, akik akár nyugodtan megtehetik azt is, hogy válogatnak a nézők által az interneten felvázolt teóriák közül is.
         A Disney mindig is erős volt a filmjeit övező marketingben, ám ami a Star Wars - Az ébredő Erő kapcsán folyt, az valószínűleg a csúcsra pörgetett marketingre toleráns embereknek is sok volt. A lehető legkülönbözőbb helyekről köszöntek vissza a Star Wars szereplői, virslis zacskótól kezdve tejes dobozon keresztül májkrém- és üdítőcsomagoláson át édességekig, mindent eluralt a Star Wars-láz. Azonban nemcsak ilyen olcsó marketinges trükköket vetett be az egeres cég, hiszen a titkolózást és az információk áramlását is tökélyre fejlesztették. Az egész kezdődött azzal, hogy nem igazán lehetett tudni, ki tér vissza az eredeti trilógia szereplői közül, bár nyilvánvaló volt, hogy a siker akkor lesz igazán garantált, ha minimum Han Solo, Luke és Leia ott lesz a visszatérők között. Végül már javában folyt a forgatás, amikor egyértelművé vált, Harrison Ford, Mark Hamill és Carrie Fisher ott lesz az új részben. A marketinggépezet pedig a trailerek kibocsájtásával lett teljes, sőt mindkét beharangozó Guinness-rekorder is lett, mint a 24 óra alatt legtöbbet megnézett előzetes. Már ebből is sejthető volt, hogy nemcsak a Youtube-on fog rekordot dönteni a produkció, hanem jó eséllyel átírja majd a bevételi toplistákat is. Ez végül be is következett, hiszen az USA-ban a legtöbbet hozó produkció lett, s világviszonylatban is jó eséllyel utasítja majd maga mögé a jelenleg második Titanicot, meghaladva ezzel a kétmilliárd dolláros álomhatárt.

         A következő három epizódra természetesen egy új történetfolyam került kidolgozásra, mely új szereplők bevonását is szükségessé tette, a korábbi vezéralakok pedig csak epizodistákká váltak. A történet szándékoltan nagyban a negyedik rész, vagyis az Egy új remény mintájára lett kidolgozva, bár emögött inkább azt lehet sejteni, hogy a biztosra akartak menni a készítők, így a már bevált recept mentén kívántak haladni. A sztori középpontjában az árva Rey (Daisy Ridley) áll, aki egy eldugott sivatagos bolygón roncsok kifosztásából tartja fenn magát. Itt botlik bele a széria új kedvencének mondható robotba, BB-8-be, aki titkos információk hordozója, nem sokkal később pedig egy másik társa is akad Finn, a szökött rohamosztagos (John Boyega) személyében. A trió a véletlen találkozás következtében azonban hatalmas bajba kerül, mivel a Birodalom romjain feléledő Első Rend, élén az új főgonosszal, Kylo Rennel (Adam Driver) a kis robot megszerzésére törekszik, a menekülőknek pedig egy reményük van, ha rátalálnak az Ellenállók seregére. A történet további bemutatása spoilermentesen lehetetlen lenne, elég csak annyit mondani, hogy Az ébredő Erő tökéletesen hozza azokat az elemeket, amelyekre az előző hat rész is épült, s kiválóan adagolja az űroperához illő drámai fordulatokat.

         Noha amikor kiderült, hogy Abrams lesz a rendező, beindult a találgatás, vajon hozza-e magával állandó zeneszerzőjét, Michael Giacchinót, ám a kedélyeket mindketten hamar lehűtötték, hiszen egyértelművé tették, hogy John Williamsnél alkalmasabb személy a zeneszerzői posztra nincs. Williams a legendás témák megalkotójaként, a hat epizódon keresztüli munkássága okán nyilvánvalóan a széria egyik legfontosabb alkotója, s bár úgy gondolta, a 2005-ös A sithek bosszúja volt számára az utolsó Star Wars-film, nem tanakodott sokat azon, hogy továbbvigye-e a sagát. Ugyanakkor azt beismerte, hogy korábban nem merült fel a folytatás lehetősége, így nem is gondolkodott, hogy lehetne továbbfejleszteni az űropera muzsikáját, ami egy Star Wars-filmnél kiemelten fontos, hiszen a zene legalább annyira meséli a történetet, mint a képek.
         Williams az elmúlt években csak alig vállalt el felkérést, Steven Spielberg mozijai mellett csupán A könyvtolvajhoz írt zenét az elmúlt tíz évben. Mindez persze korával is magyarázható, ugyanakkor Az ébredő Erő score-jával bizonyította, hogy 83 évesen semmit sem kopott zeneszerzői tudása, mert nemhogy csak megírta a zenét, de egyenesen kiváló muzsikát alkotott. Ugyanakkor a munkálatok során az is egyértelművé vált, hogy az idős mester egészsége nem tökéletes. Nem tudta elvállalni, hogy Spielberg A kémek hídja című mozijához Az ébredő Erővel párhuzamosan zenét írjon, 2015 első felében mutatkozó szívproblémái pedig a zenei felvételek egy részétől is távol tartották. Ráadásul Abrams munkamódszere eltérő volt Lucasétól, így nem egyszerre rögzítették a muzsikát, hanem több hónapos szünetekkel, az addig elkészült részekhez vették fel az aláfestést. Több mint háromórányi zenei anyag született, amelyből azonban egy óra a feledés homályába vész, hiszen a rendező több ponton átalakította a filmet, s ezért bizonyos helyekre új zene is kellett. A sokasodó feladatok elvégzésébe Williams egy régi munkatársát, William Rosst vonta be, aki a hangszerelés mellett a felvételek levezényléséből is kivette a részét. Emellett a nyitó- és a zárójelenet zenei aláfestésének, illetve pár téma koncertelrendezésének karmesteri munkálatait Williams az általa nagyra becsült, fiatal, tehetséges zeneszerző-karmesterre, Gustavo Dudamelre bízta. És ha már szóba került a zenekar, akkor meg kell jegyezni, hogy Az ébredő Erő lett az első olyan Star Wars-film, mely esetében a score nem a London Symphonic Orchestra által lett felvéve, hanem szabadúszó Los Angeles-i zenészekből álló zenekart állítottak össze. A váltás igazából nem feltűnő, bár a tradíció megtartása szerencsésebb lett volna.

         Az új film természetesen elképzelhetetlen lett volna a régi, jól ismert témák nélkül, s ezeknek az elvárásoknak Williams maradéktalanul meg is felelt. Ráadásul úgy tette mindezt, hogy nem erőltette a dolgot, ahol a történt megkívánta, ott elhelyezte valamely odaillő régi témát, ám ezek Az ébredő Erőben csak statiszták a megannyi új motívum mellett. A zene jellege tehát ebből a szempontból is követi a régieket, a témák átszövik a score-t, és ha felbukkan egy szereplő, akinek saját dallama van, akkor Williams ezt be is építette a muzsikába. Emellett a stílus sem változott, ugyanazok a pergő, cselekménykövető, érzelemgazdag, változatos és nagyszabású szimfonikus jegyek jellemzik e művet is, mint a korábbi hatot. Ami éles különbség, hogy az új trilógia muzsikájával ellentétben nincs kórus, ami bizonyos tételeknél sajnos hiányzik is. Ez lehet a koncepció része, hiszen a klasszikus trilógia muzsikája is kórus nélküli. A stílus minden más tekintetben azonban már közelebb áll az előzményfilmek aláfestéséhez, illetve a szerző elmúlt másfél évtizedben megmutatkozó zenei nyelvezetéhez.
         Williams sokkal kevésbé hozta vissza az eredeti trilógia témáit, mint tette azt például Howard Shore A hobbit-széria esetében. Nem ezekre építette a score-t, ellenben az új motívumokat úgy alakította ki, hogy azok harmonizáljanak, illeszkedjenek a régiekhez, sőt pár fontosabb új dallam le is vezethető némelyikből. Mindazonáltal néhány esetben több régi motívum kiemelt szerepet kap. Ilyen a lázadók fanfáros témája, mely most Han Solo és az Ezeréves Sólyom jeleneteihez kötődve bukkan fel, illetve természetesen elmaradhatatlanul a végefőcím nyitányaként. Jelzés szintjén hallhatjuk a "Follow Me" és a "The Rathtars" esetében, a "The Falcon" pedig egy kicsit többet is mutat a klasszikus témából. A film egyik legszebb pontján csendül fel a "Han and Leia", mely A Birodalom visszavágból ismert, klasszikussá érett "Han Solo and the Princess" című tétel szomorkásabb, lassított verziójával szolgál. A szerelmi témát több helyen is megismétli Williams, így a "Farewell and the Trip" és a "The Jedi Steps and Finale" esetében halljuk még. Az egyik legismertebb Star Wars-dallam, vagyis az Erő témájának felbukkanására a film feléig várni kell. Az albumon első megjelenését - az egyébként nem túl érdekes - "Maz's Counsel" című tétel végén hallhatjuk, majd a "The Abduction", a "Han and Leia", a "Torn Apart" esetében megismétli Williams, a legszebb formában pedig a film végi "The Jedi Steps and Finale" szolgál.

         Az új gonosz, Kylo Ren is saját témát kapott, ezzel rögtön az első tételben ("Main Title and The Attack on the Jakku Village") megismerkedhetünk. A dallam a filmben akkor a leghatásosabb, amikor Kylo Ren egyedi kinézetű űrhajójának feltűnését festi alá. Szép példáját halljuk ennek a "Kylo Ren Arrives at the Battle" esetében, később olyan tételekben tűnik még fel, mint az "On the Inside", a "Torn Apart", a "The Abduction", vagy a "Han and Leia", illetve a "The Ways of the Force". Williams egy új ötlettel is előállt, és Kylo Renhez egy másodlagos témát is kapcsolt, ami az Erő ellentétét, a sötét oldalt jeleníti meg zeneileg. Erre az egyébként magától értetődő ötletre a korábbi hat mozi esetében nem volt példa, s noha a sötét oldal témája nem annyira jellegzetes, ám a rövid kis fanfár kellően hatásos, kiváltképp a "The Ways of the Force" esetében, ahol Kylo és Rey, illetve az Erő, valamint a sötét oldal témája csap össze egy csodás szimfonikus kavalkád formájában. Ezenkívül a "The Abduction" elejét teszi kissé horrorzenésen ütőssé a motívum. A háttérben munkálkodó főgonosz, az egyelőre igen titokzatos Snoke egy igen egyedi témát kapott: mély tartományban éneklő férfikar jeleníti meg a rejtélyes szereplőt, kissé a császárt, vagyis Palpatine szenátort is megidéző formában. Az albumon a "Snoke"-ban hallható mindez, a filmben azonban még egy, zenekaros kíséretű felbukkanása is van.
         Az Ellenállás karakteres motívumot kapott, mely leginkább a "The Imperial March"-csal vethető össze, bár a fanfáros stílusa természetesen a lázadók dallamával is mutat rokonságot. Az albumon ennek is halljuk egy koncertverzióját ("March of the Resistance"), a filmben ennyire összetetten nem építette fel Williams. Szép példa a témára, amikor a lázadók és az ellenállók fanfáros motívuma olvad eggyé: ez a moziban lényegesen hosszabban jelenik meg, az albumon viszont - a fogyaszthatóság kedvéért - egy dinamikus szvitben, a "Scherzo for X-Wings"-ben mutatja be a szerző, ahol az erő témájával és Poe Dameron (Oscar Isaac) motívumával alkot egy hármas egységet. Finn, a szökött rohamosztagos egy saját identitását kereső karakter, s ennek a filmben rendesen hangot is adnak, ezért egy meglehetősen szétszórt, bár igen jellegzetes, dinamikus témát kapott. A hozzá kapcsolt motívum leginkább az új akciótémaként bukkan fel a score-ban, de egyértelműen Finn jeleneteihez kapcsolódva. Először a "Follow Me"-ben halljuk ezt a pattogós, gyors egységet, majd a "The Falcon" és a "The Rathtars" esetében teljesedik ki a téma. Az Ellenállás legjobb pilótája, Poe Dameron, bár lényegesen kevesebbet látható Finn-nél, mégis egy klasszikusabb témát kapott. A későbbi mozikban valószínűleg majd sokat használt motívum jól variálható, amit már itt is hallhatunk: első, szárnyaló felbukkanását az "I Can Fly Anything" esetében. Az albumra nem került fel, de a filmben használta Williams akciódús formában is, a stáblista ("The Jedi Steps and Finale") alatt pedig Finn dallamával egyesülve egy igen hősies és érzelmes egységgé alakul.

         Az új muzsika egyértelműen legfényesebb pontja, mely kiváltképp méltó folytatása a pompás Star Wars-témáknak, Rey dallama. Már most kijelenthető, hogy az új széria legfényesebb zenei csillaga ez, méltó a szerző klasszikus, nagy vezérmotívumaihoz. Valójában nem is egy dallamról kell beszélnünk Rey témája kapcsán, hiszen három, jól elkülöníthető motívumból áll, melyek egymáshoz kapcsolódva és külön is felbukkannak a score-ban. Először a "The Scavenger"-ben halljuk mindhárom témát, s már itt olyan érzésünk lehet, mintha Williams egy elveszett Harry Potter-motívumot használna, hisz annyira meseszerű, romantikus és mégis hősies ez a hármas dallamkombináció. E tételben Rey témái jól bemutatják a karakter reményvesztettségét, ám legalább annyira hősies már itt e motívum, mint az Erőé volt annak idején az Egy új reményben, a "Binary Sunset" tétel esetében, a jól ismert kettős naplementés jelenet alatt. Williamsnél megszokott, hogy a legfontosabb témát egy nagyon magas szintű koncertverzióba rendezi, ez itt is megtörtént, a három dallam a "Rey's Theme"-ben teljes fényében ragyogva mutatja be, hogy milyen erős és mennyire Star Wars-os motívummal is van dolgunk. Az ébredő Erő főtémája lett e hármas dallam, ennek megfelelően nagyon sokszor felcsendül, sok variációban, többször elkülönülve egymástól. Olyan tételekben hallhatjuk, mint a "Rey Meets BB-8", a "That Girl with the Staff", a "Maz's Counsel", a "The Abduction", vagy a film végi csatát aláfestő tételek ("Torn Apart", "The Ways of the Force", "Farewell and the Trip").
         Egy tételről nem esett még szó, bár megérdemli a kiemelést, az pedig a "The Starkiller", mely zeneileg sokkal drámaibb, mint maga a jelenet, melyhez íródott, s ezen a téren keresendő egyébként a mozi legkomolyabb hibája, mivel a jó és a rossz harca eléggé elnagyoltan jelenik meg benne. Abrams valahogy úgy lehetett vele, hogy úgyis tudja mindenki, ki melyik oldalon áll, s a nézők teljesen természetesen a jóknak szurkolnak, az Első Rend pusztító cselekedetei pedig nem is igényelnek különösebb magyarázatot, árnyalást. Ezt a hibát Williams ügyesen javította muzsikájával, így a "The Starkiller"-rel is, mely kellően szívfájdító, s jól érzékelteti az őrült pusztítás tragikus mivoltát.

         John Williams ismét egy tökéletes Star Wars-zenét alkotott, mely nemhogy méltó utódja elődeinek, de a kilenc új témával és a régiek csodás felelevenítésével egyenrangú társa azoknak. Noha nem tudni, hogy folytatja-e a következő epizódok esetében is a komponálást, mindenesetre vagy saját, vagy utódja kezébe olyan témákat adott és olyan irányt mutatott, melyekkel zeneileg az új trilógia a lehető legjobb alapra került. A 2017-ben érkező következő epizód esetében a komponista már 85 éves lesz, s bár egy filmzenerajongó nem kívánhat mást, mint hogy John Williams komponálja a nyolcadik rész muzsikáját is, de talán erre már nem fog sor kerülni, noha remélem, hogy a "The Jedi Steps and Finale" végén a Star Wars-főtéma megható, rövidke prezentációja nem a búcsú jele volt.


    Gregus Péter
    2016.01.18.




    Tracklista:

      1. Main Title and The Attack on the Jakku Village (6:25)
      2. The Scavenger (3:39)
      3. I Can Fly Anything (3:11)
      4. Rey Meets BB-8 (1:31)
      5. Follow Me (2:54)
      6. Rey's Theme (3:11)
      7. The Falcon (3:32)
      8. That Girl with the Staff (1:58)
      9. The Rathtars (4:05)
    10. Finn's Confession (2:08)
    11. Maz's Counsel (3:07)
    12. The Starkiller (1:51)
    13. Kylo Ren Arrives at the Battle (2:01)
    14. The Abduction (2:25)
    15. Han and Leia (4:41)
    16. March of the Resistance (2:35)
    17. Snoke (2:03)
    18. On the Inside (2:05)
    19. Torn Apart (4:19)
    20. The Ways of the Force (3:14)
    21. Scherzo for X-Wings (2:32)
    22. Farewell and the Trip (4:55)
    23. The Jedi Steps and Finale (8:51)






    TOVÁBBI ÉRTÉKELÉSEINK:

    Bíró Zsolt

    Dobrosi Tamás          nem értékelte

    Emesz Csaba

    Kulics László

    Pavlics Tamás

    Szabó Csaba          nem értékelte

    Tihanyi Attila          nem értékelte




    KAPCSOLÓDÓ ANYAGOK:

    A Star Wars-saga zenéi

    Star Wars - Episode III:
    Revenge of the Sith


    Star Wars Episode IV:
    A New Hope


    Star Wars - Episode V:
    The Empire Strikes Back


    További kritikáink
  • The Autopsy of Jane Doe
  • Pirates of the Caribbean: Dead Men Tell No Tales
  • Close Encounters of the Third Kind
  • Alien: Covenant
  • King Arthur: The Legend of the Sword
  • Atlantis: The Lost Empire
  • Life
  • Colossal
  • Great Expectations
  • Jesse Stone - The Ultimate Collection
  • The Boss Baby
  • In the Heart of the Sea
  • Power Rangers
  • Noah
  • Mighty Morphin Power Rangers: The Movie
  • Crimson Rivers

  • Filmzenékről röviden
  • Hail, Caesar!
  • The Lego Ninjago Movie
  • The Dark Tower
  • Remember
  • Split
  • The Hollywood Shorties
  • Eddie the Eagle
  • Spotlight
  • Green Room
  • The Boy

  • Filmek alatt hallott zenék
  • Jean-Claude Van Johnson
  • 47 Meters Down (In to Deep)
  • The Shallows
  • Solace
  • Into the Grizzly Maze
  • Enemies Closer
  • D-Tox
  • Rambo III
  • Transformers: Rescue Bots
  • Sex Tape

  • Interjúk
  • Jeff Beal: Apró kincsek
  • Lisa Gerrard: A szív hangja
  • Mark Hinton Stewart: A zene a párbeszédek mögött
  • Wolf Péter: A szerencse kapuja

  • Kollaborációk
  • Oliver Stone filmjeinek zenéi
  • Elmer Bernstein életútja I.
  • Jerry Goldsmith életútja III.
  • Jerry Goldsmith életútja II.
  • Jerry Goldsmith életútja I.

  • A filmzene legendái
  • Angelo Badalamenti
  • Philip Glass
  • Basil Poledouris
  • Lalo Schifrin
  • Dave Grusin

  • Moziszériák,tévésorozatok
  • A hobbit-trilógia zenéi
  • A Rémálom az Elm utcában széria zenéi
  • A Robert Langdon-filmek zenéi
  • A Hellraiser-filmek zenéi
  • A Válaszcsapás zenéje

  • További írásaink
  • Ez volt 2016
  • Oscar előtt és Oscar után 2016
  • 10 éves a Filmzene.net
  • Filmzeneszerzők különböző albumai
  • Filmzenékhez köthető kiadványok
  • Stúdiók
  • Lemezkiadók
  • In Memoriam