FŐOLDAL  |   ZENESZERZŐK  |   FILMZENEALBUMOK  |   FILMZENÉKRŐL RÖVIDEN  |   FILMEK ALATT HALLOTT ZENÉK  |   INTERJÚK    
  |   HÍREK

    Justice League  Murder on the Orient Express  Moon  Wonder Woman  The Ghost and the Darkness  It  Rebel in the Rye  The Mummy  Catch Me If You Can  Dunkirk
EGYÉB ÍRÁSOK  |   MOZISZÉRIÁK ÉS TÉVÉSOROZATOK  |   ÉVES ÖSSZESÍTÉSEINK  |   DÍJAK  |   FÓRUM  |   JÓ TUDNI  |   RÓLUNK  |   KAPCSOLAT



Keresés a Filmzene.neten

  







Beszámolók
  • Hollywood Magyarországon - Hans Zimmer-est Lisa Gerrarddal
  • Brian Tyler londoni koncertje
  • Hans Zimmer Magyarországon
  • Az Antonio Sanchez & Migration magyarországi koncertje

  • Zenék egy témára
  • Conan
  • Robin Hood
  • A három testőr
  • Sherlock Holmes
  • Cápás filmek

  • DVD kiadványok
  • Jerry Goldsmith 80th Birthday Tribute Concert - Fimucité 3
  • A Tribute to Basil Poledouris
  • Fimucité 2: Closing Night Gala 2008
  • "War" - A filmzene készítése
  • Creating the Lord of the Rings Symphony




  • Filmzene.net - Spider (Howard Shore)    SPIDER   (2002)
       Pók


      

       zene: Howard Shore
       vezényel: Howard Shore
       kiadás éve: 2002
       kiadó: Capitol
       játékidő: 36:08




         A Cronenberg-Shore páros legutóbbi műve a mostanában (kissé talán érdemtelenül) felkapott Ralph Fiennes skizofrén bolyongásait mutatja be, melynek során valóság és emlékkép összefonódik, és végül már talán nincs is jelentősége, hogy ki is követte el azt a bizonyos gyilkosságot a lelki sérült Pók gyermekkorában.
         Rendezte: David Cronenberg. Ha egy filmbarát meghallja az előbbi adatot, egyből képes lesz behatárolni az alkotás stílusát. A "nem szokványos" talán a leginkább idekívánkozó szókapcsolat, hiszen a rendező nagyon szeret botrányokat kavarni maga körül, ha ezzel eléri a céljait, mely néha szimplán a polgárpukkasztásban merül ki. Ez főleg a "Karambol" esetében igaz, mely óriási felháborodást váltott ki világszerte, ahol csak bemutatták. Már ahol egyáltalán engedték levetíteni, hiszen ennél a filmnél leginkább a "beteges" szó juthat egy konzervatív, az "Elfújta a szél"-en nevelkedett, a vetítésre csak véletlenül betévedő néző eszébe. Aki aztán majd öklét rázva követeli azonnali betiltását.
         A "Pók" az eddigiekhez képest egy sokkal nyugodtabb, szinte öreges Cronenberg filmje, a mellékszerepekben is ismert színészekkel. Ők a mostanság "A szellemhajó"-val mélyrepülő Gabriel Byrne, és a legutóbb "Az álmosvölgy legendájá"-ban feltűnt Miranda Richardson, akire mára szinte ránőtt a hisztérika szerepkör. Őt ráadásul kettős szerepben is láthatjuk, körülményesebbé téve a film cselekményének értelmezését.
         Az alkotást hazánkban a Titanic-fesztiválon mutatták be először, az ínyencek élénk érdeklődésétől kísérve. Mozis bemutatóra kevés volt az esélye, ám váratlanul mégis felbukkant, csak hajszál híján kerülve el az érdekes, ám várhatóan kevés nézőt vonzó mozgóképek szomorú sorsát: a "Csak videón, a legjobb tékákban!" feliratot.
         Howard Shore állandó zeneszerzője Cronenbergnek, a rajongók kemény magja közel sem az Oscar-díja kapcsán hallott róla először. Azok azonban, akik a sokszorosan díjazott "Gyűrű"-trilógia epizódjainak nagyzenekari, kórusokkal kiegészített hangszerelésére számítanak, igencsak csalódni fognak. Mint ahogy azok is, akik a David Fincher-filmek (a thrilleralap "He7edik", a trükkös "Pánikszoba", és kellemesen nyomasztó "Játszma") zenéje kapcsán figyeltek fel a Mesterre. Ez a lemez ugyanis a régebbiek fényében határozottan gyengének tűnhet. A cd hallgatása során elég hamar kiderül, hogy bár az anyag nagyjából önmagában is megáll a lábán, a zene teljes átéléséhez mégis elengedhetetlenül szükséges a film vizuális világa.
         A filmzenéket kedvelők közül bizonyára sokan hallották már a Kronos Quartet nevét. Ha valaki még nem, az akkor is felfigyelhetett rájuk a "Szemtől szemben", illetve a "Rekviem egy álomért" c. filmek alatt. A szóbanforgó vonósnégyes szívesen vállal szerepet a Hollywood fősodrától távolabb eső alkotások sajátos hangulatának kialakításában. Valószínűleg kevesen tudják, hogy - a legutóbb a Filmakadémia által "Az órák"-ért érthetetlen módon nem díjazott - Philip Glass is dolgozott velük, amikor 1991-ben zenét írt az 1931-es "Draculá"-hoz (amiben egyébként elhíresült hazánkfia, Lugosi Béla alakította a címszerepet). A "Spider" egyszerű témáit szintén ők prezentálják. Mondhatnám: az ő jelenlétük sem menti meg ezt a score-t az unalomtól, de nem teszem. Ha úgy vesszük, valóban ez a jelző foglalja össze legjobban az albumról szerzett benyomásaimat, de vannak mentségek. Igaz, aki itt valamiféle harmóniát, megjegyezhető dallamot keres, az bizony hatalmas fába vágja a fejszéjét. A "Gyűrű"-trilógiát megelőzően sem a dallamos himnuszai miatt hívták komponistánkat a producerek/rendezők (azért egy-két kivételtől eltekintve: "Segítség, felnőttem!", "Senki bolondja"), de itt még csak töredéke sincs meg annak, amit "szakszóval" fülbemászónak nevezhetnénk.

         Az album (és a film is) a "Love Will Find Out The Way" című dallal indít, melynek amolyan "idős hölgy a zongora mellett állva énekli az "Oh, Tannenbaum"-ot egy hideg, téli estén" hangulata van. Az alkotókat ismerve persze előfordulhatott volna az is, hogy ezalatt éppen valakit lemészárolnak, de jelen esetben erről nincs, pontosabban nem e nóta alatt van szó. Igaz, ettől a rendezőtől minden kitelik. A nóta nem a score része, csak egy Shore-feldolgozás, de a francia nyelvű borítón nincs semmilyen arra utaló jel, hogy pontosan mi is ez. Akár egy század eleji sanzon is lehetne.

         Idáig volt csak jelen a hagyományos értelemben vett dallam a lemezen. A továbbiakban az itt-ott leütött véletlenszerűen leütött zongorabillentyűk jellemzik, kiegészítve elnyújtott csellóhangzással. Enyhén jelen van a "The Game" sajátos hangulata, igaz, az sem volt különösebben túlkomponálva. Érdekes, hogy egy idő után rááll a fül, ha nem is kívánja majd a napi rendszeres hallgatást.
         Az albumot hallgatva egyre beljebb kerülünk a film nyomasztó képi világába. Sorra megjelennek előttünk a film jeleneteinek jellemzői: a gomolygó köd a macskaköves utcák felett, az éjszaka sejtelmes fényei. Jellegzetes pillanatok: a magában zavarodottan motyogó Ralp Fiennes magányos sétái a kihalt városrészben, a ceruzától feketére színeződött ujjak siklása a papíron, a szobában kifeszített spárgák kuszasága. Ezek mind-mind felidéződnek az album hallgatása során, amelyet többször lejátszva réges-régi Hitchcock-filmek jelenetei ugorhatnak be önkéntelenül is a hallgatónak. A Cronenberg-alkotást ismerőknek pedig a jelenetek hátterében megbúvó Pók, amint figyeli saját gyermeki énjét.
         A főcímdalt követően gyakorlatilag egybefolynak a trackek egészen a kilencedikig, ahol a távolban ismét felfedezhetjük az idős hölgy hangját, aki ezúttal énekli és dúdolja is a "Love Will Find Out The Way"-t, ezáltal viszont kissé elmegyógyintézet-érzetet válthat ki belőlünk.
    A 10. tételtől folytatódik az eddigi "vidám" zene, míg végül az időközben nagyon szívünkhez nőtt asszonyság nélkül ismétlődik meg a Tannenbaum-hangulat, ezúttal szimplán zongorán előadva, ám mielőtt megnyugodnánk, az album utolsó két percére azért visszatér a borongósság.
         A látvány ismerete nélkül persze nem igazán lehet képhez kötni a score-t, érdemes a filmet is megtekinteni, a kettő ugyanis tökéletesen csak együtt él meg. A hazai filmforgalmazási szokások megváltozásáig az ehhez hasonló alkotások továbbra sem sűrűn kerülnek szélesebb közönség elé, jó esetben megjelennek videókazettán. Ez a film végre kivétel volt, feltehetőleg a rendező személye miatt.

         Egy átlaghallgatónak ez a lemez főleg a film alatt, illetve azzal együtt értékelhető. Ugyanakkora csalódást okozhat a csak a díjeső óta Shore-ra felfigyelő "filmzenészeknek" , és a komponista régi rajongói táborának is. Én úgy vélem azonban, a szerző hiba nélkül megoldotta feladatát, egyáltalán nem fájó a hiánya egy dallamcentrikusabb score-nak. Ha valakinek mégsem nyeri el a tetszését, abszolút érthető, de azért újbóli meghallgatásakor észrevehetőek benne addig rejtve maradó értékek is.
         Azon kevesek számára, akiknek valami csoda folytán elnyeri tetszést a Spider, ajánlom a szintén csak külföldről beszerezhető "Esther Kahn" című film score-ját, mely szintén Shore-mű, és a két lemez akár egymás testvérdarabjának is felfogható. Bár ha a "Spider"-t nem tekintjük fülbemászónak, akkor annak az albumnak a meghallgatása után is új szavakat kéne kreálni, hogy nagyobb pontossággal bírjuk jellemezni a szerzeményről eszünkbe jutó érzéseket...


    Bíró Zsolt
    2004.02.10.




    Tracklista:

      1. Love Will Find out the Way (3:20)
      2. Kitchener Street (1:21)
      3. Mrs. Wilkinson's Kitchen (0:49)
      4. Gasworks (4:20)
      5. Hieroglypics (2:34)
      6. Spleen Street (3:43)
      7. Mrs. Cleg (3:30)
      8. The Dog & Beggar (3:06)
      9. The Allotments (2:38)
    10. The Earl of Rochester (3:56)
    11. Infected Memory (3:20)
    12. Fade to Black (3:31)

    TOVÁBBI ÉRTÉKELÉSEINK:

    Dobrosi Tamás          nem értékelte

    Emesz Csaba          nem értékelte

    Gregus Péter          nem értékelte

    Kulics László

    Szabó Csaba          nem értékelte

    Tihanyi Attila




    KAPCSOLÓDÓ ANYAGOK:

    A History of Violence

    Rain Man

    Unlawful Entry

    További kritikáink
  • Blade Runner
  • Kingsman: The Golden Circle
  • War for the Planet of the Apes
  • Spider-Man Homecoming
  • The Autopsy of Jane Doe
  • Pirates of the Caribbean: Dead Men Tell No Tales
  • Close Encounters of the Third Kind
  • Alien: Covenant
  • King Arthur: The Legend of the Sword
  • Atlantis: The Lost Empire
  • Life
  • Colossal
  • Great Expectations
  • Jesse Stone - The Ultimate Collection
  • The Boss Baby
  • In the Heart of the Sea

  • Filmzenékről röviden
  • Jigsaw
  • Hail, Caesar!
  • The Lego Ninjago Movie
  • The Dark Tower
  • Remember
  • Split
  • The Hollywood Shorties
  • Eddie the Eagle
  • Spotlight
  • Green Room

  • Filmek alatt hallott zenék
  • Jean-Claude Van Johnson
  • 47 Meters Down (In to Deep)
  • The Shallows
  • Solace
  • Into the Grizzly Maze
  • Enemies Closer
  • D-Tox
  • Rambo III
  • Transformers: Rescue Bots
  • Sex Tape

  • Interjúk
  • Jeff Beal: Apró kincsek
  • Lisa Gerrard: A szív hangja
  • Mark Hinton Stewart: A zene a párbeszédek mögött
  • Wolf Péter: A szerencse kapuja

  • Kollaborációk
  • Oliver Stone filmjeinek zenéi
  • Elmer Bernstein életútja I.
  • Jerry Goldsmith életútja III.
  • Jerry Goldsmith életútja II.
  • Jerry Goldsmith életútja I.

  • A filmzene legendái
  • Angelo Badalamenti
  • Philip Glass
  • Basil Poledouris
  • Lalo Schifrin
  • Dave Grusin

  • Moziszériák,tévésorozatok
  • A hobbit-trilógia zenéi
  • A Rémálom az Elm utcában széria zenéi
  • A Robert Langdon-filmek zenéi
  • A Hellraiser-filmek zenéi
  • A Válaszcsapás zenéje

  • További írásaink
  • Ez volt 2016
  • Oscar előtt és Oscar után 2016
  • 10 éves a Filmzene.net
  • Filmzeneszerzők különböző albumai
  • Filmzenékhez köthető kiadványok
  • Stúdiók
  • Lemezkiadók
  • In Memoriam