"A lény" fogadtatása és viszonylagos anyagi sikere elegendő volt az MGM számára ahhoz, hogy zöld utat adjon a folytatás elkészítéséhez, s bár "A lény 2." már igencsak rosszul teljesített, azóta további részek is készültek, melyek már messziről elkerülték a mozit, ami remekül előrevetíti minőségüket, illetve a stúdió "olcsóbban kihozva talán még megéri lehúzni róla néhány bőrt" elvét. A második filmben újból feltűnik Natasha Henstridge, aki ezúttal nem Silt, hanem hasonmását, Eve-et alakítja, továbbá az őt üldöző, a cinikus bérgyilkost megszemélyesítő Michael Madsen (aki véleményem szerint jobb szerepeket érdemelne annál, amiket kap), és a mostanában helyszínelőként ismert Marg Helgenberger. A csapat feladata Eve és a Mars-expedíció során idegen DNS-sel megfertőződött űrhajós (Justin Lazard) elfogása, akik eközben az idegen génekkel örökölt ösztöneikre hagyatkozva próbálják megtalálni egymást, hogy családot alapítsanak.
     A zeneszerzői poszton Christopher Youngot Edward Shearmur váltotta, akit a későbbi részeknél Elia Cmiral, majd a Paul Cristo-Kevin Haskins kettős követett. Shearmur zenéje az elektronikus elemekkel tarkított szimfonikus művek közé tartozik, amely rendkívül jól működik a film alatt, éppen ezért nyugodtan merem kijelenteni, hogy komponistánk a stáb azon csoportjába tartozik, akik győztesen szálltak ki a produkcióból. A score legemlékezetesebb része Eve témája, mely zongorára és halk vonósokra íródott. Jelen esetben nem tartom kizártnak, hogy az egyszerű dallamokból csodás muzsikává összeálló darab komponálása során Shearmur szeme előtt Henstridge kisasszony igéző külseje lebegett. Szintén figyelemreméltók az űr csöndjét megtöltő kavargó, gomolygó vonós-, valamint szintihangok, melyek remekül illeszkednek a képsorokhoz. S bár az akciórészek is egész jól dübörögnek, s a feszültségteli pillanatok kísérőivel sincs különösebb gond, mindent összevetve a szerzemény egésze nem ad többet egy erősen közepes élménynél: jól szól, jó helyen van, de zeneileg mégsincs olyan szinten, hogy különösebben felhívná magára a figyelmet. Ami mindenképpen vitathatatlan érdeme e műnek Eve témája mellett - legalábbis számomra -, az elsősorban a hangszerelés, illetve az elektronikus és élőzene kiváló kombinálása, melyet remekül oldott meg a szerző.
     Bár Shearmur a rábízott feladatot jól megoldotta, az biztos, hogy nem ez lesz az a zenéje, amely bárkinél is prioritást élvezne filmográfiájából, a filmmel együtt hatásos mű ugyanis a zongoratémán kívül nem sok mindennel képes megragadni a vájtfülű nézőt.

Kulics László
2009.06.10.

Tracklista:   1. Don't Answer the Door - B.B. King (5:09)   2. Carrera Rapida - Apollo Four Forty (6:48)   3. The Red Planet (3:06)   4. On the Surface (5:19)   5. Mating Season Begins (3:02)   6. First Blood (1:42)   7. Starting A Family (1:52)   8. Pursuit (4:17)   9. The Cocoons (1:50) 10. In the Barn (4:40) 11. Eve (4:30)

KAPCSOLÓDÓ ANYAGOK: Derailed The Mist The Skeleton Key Species