FŐOLDAL  |   ZENESZERZŐK  |   FILMZENEALBUMOK  |   FILMZENÉKRŐL RÖVIDEN  |   FILMEK ALATT HALLOTT ZENÉK  |   INTERJÚK    
  |   HÍREK

    Oscar  Captain Power and the Soldiers of the Future  Mary Shelley  Battlefield Earth  Krypton  Captain Marvel  Bless the Child  Cold Pursuit  Joe Versus the VolcanoSix Days Seven Nights  
EGYÉB ÍRÁSOK  |   MOZISZÉRIÁK ÉS TÉVÉSOROZATOK  |   ÉVES ÖSSZESÍTÉSEINK  |   DÍJAK  |   FÓRUM  |   JÓ TUDNI  |   RÓLUNK  |   KAPCSOLAT



Keresés a Filmzene.neten

  







Beszámolók
  • Ólafur Arnalds a Müpában
  • Hollywood Magyarországon - Hans Zimmer-est Lisa Gerrarddal
  • Brian Tyler londoni koncertje
  • Hans Zimmer Magyarországon

  • Zenék egy témára
  • Conan
  • Robin Hood
  • A három testőr
  • Sherlock Holmes
  • Cápás filmek

  • DVD kiadványok
  • Jerry Goldsmith 80th Birthday Tribute Concert - Fimucité 3
  • A Tribute to Basil Poledouris
  • Fimucité 2: Closing Night Gala 2008
  • "War" - A filmzene készítése
  • Creating the Lord of the Rings Symphony




  • Filmzene.net - Sorstalanság (Ennio Morricone)    SORSTALANSÁG   (2005)
       Fateless


      

       zene: Ennio Morricone
       vokál: Lisa Gerrard
       vezényel: Ennio Morricone
       kiadás éve: 2005
       kiadó EMI Music
       játékidő: 43:59



         A történet középpontjában egy kamaszodó zsidó fiú áll, akit Nagy Marcell személyesít meg. A helyszín pedig Budapest, 1944-ben. Köves apját munkaszolgálatra vitték, s hamarosan a fiúra is ez a sors vár. Elfogása után először Auschwitzba szállítják, majd onnan Buchenwaldba viszik. A kisfiú sodródik az eseményekkel. A koncentrációs táborban különféle embereket ismer meg, akik közül némelyikkel barátságot köt. Ezek persze egy ilyen helyen sohasem tartósak, hiszen lakóik sűrűn cserélődnek. A sorsnak köszönhetően ő azon deportáltak közé tartozik, akik végül túlélték ezen megpróbáltatásokat és a történelem eme szörnyűségét.
         A Nobel-díjas Kertész Imre azonos című könyvéből készült film rendezője Koltai Lajos, aki operatőrként már több hazai és külföldi produkcióban is részt vett, ám rendezőként ezzel a filmmel debütált. Az operatőri székbe pedig Pados Gyula került. A film témáját már annyiszor átrágták a világ több pontján is, hogy lassan külön szekciót lehet eme filmeknek szentelni a tékák polcain. A történelem eme kegyetlenségéről viszont magyarok nem forgattak volna ennyire költséges filmet, ha Kertész Imre nem nyer Nobel-díjat a "Sorstalanság" című könyvvel. Már egy ideje kényszert éreztek, hogy mindezt filmre vigyék és most még a szponzorok hadát is sikerült megnyerniük. Bennem viszont néha felmerül a kérdés: tényleg kell az nekünk, hogy ennyiszer felelevenítsék ezt a korszakot? Nem elegendőek nekünk a jelenleg folyó harcok, népirtások? Úgy látszik nem. Persze joggal lehet mondani, hogy akkor nem kell megnézni. Igazuk van.

         A produkció 2,7 milliárd forintból készült el és a forgatás szinte minden percét nyomon követhettük az újságcikkeknek, tv-műsoroknak köszönhetően. Most folyik is a reklámhadjárat és kampányolás a film mellett. Bár a reklámplakátok és tv-spotok érdekesre sikerültek. Ha a plakátot nézzük, ezt látjuk: Sorstalanság - Kertész Imre, Koltai Lajos, Ennio Morricone. Az, hogy ők milyen minősítésben vettek részt a produkcióban, semmi nem mutatja. És hát látszik, hogy ezzel akarják eladni a filmet.
         Koltai Lajos többször operatőrködött olyan filmekben, amelyeknek Morricone írta a zenéjét. Az, hogy miért pont őt választotta zeneszerzőnek nem tudom, viszont egy biztos: végre valaki megmutatta a magyar filmes világ minden tagjának, hogy milyennek kell lennie egy filmzenének. És hogy mi is számít annak. Minden tiszteletem Dés Lászlónak és a többi hasonszőrű előadónak, akik már évek óta írják a magyar filmekhez illő dallamokat, de kérném szépen, lassan fel kellene eszmélni, és észrevenni, hogy a filmzene szó mit takar valójában.
         A zenét hazánkban vették fel 2004. október 4. és 8. között. Morricone szokása szerint saját maga vezényelte és hangszerelte a film zenéjét. A felvételek a Magyar Rádió 22-es stúdiójában készültek a Magyar Rádiózenekar és Énekkar, valamint Lisa Gerrard közreműködésével. Az első két napon a zenekari részleteket játszották, illetve vették fel, szerdán a szólóhangszereket, a pánsípot és a cimbalmot, valamint az éneket. Ezután másfél napig tartott, míg a hangszerek arányait és színeit a képekhez igazították.

         Ennyi bevezető után lássuk, illetve halljuk a zenét. A "Sorstalanság I"-ben az első fő motívumot hallhatjuk. A nagyzenekar mellett a pánsíp is fontos szerepet kap. A zene lassan, búsan bandukol előre. A "Visszatérés az édenbe" már az egykori Dead Can Dance énekes, Lisa Gerrard is bekapcsolódik. Hangja a fájdalmat, és szomorúságot még inkább előtérbe helyezi. A kórussal keveredő vokál felcsendülésekor Morricone korábbi filmzenéje, a "Misszió" jutott eszembe. A végét egy tagolt dallamot játszó pánsíppal és üstdobokkal zárja le. A továbbiakban az első két szám hangulatát és dallamvilágát kombinálja. "A dráma kezdete" című számban Morricone még jobban levezet minket a komorság bugyraiba, hogy aztán az "Egy dal"-nál kicsit megnyugtasson minket. Azt kell mondjam, hogy Lisa Gerrard hangja rendkívül jó választás volt.
         A zene megy tovább. Az a baj, hogy innentől már egysíkú az egész. Ha valaki letargiában van, vagy abba szeretne esni, ez a lemez teljesen jó kísérőt biztosít hozz. Szép, és jó, de túlságosan tömör. Nem lehet egymás után sokszor meghallgatni. "Az asztalnál" címet viselő tétel végén a fő motívum alatt játékosan megszólaló mély vonósokat jó ötletnek tartom. Kár, hogy rövid ideig tart és a későbbiekben nem bukkan fel. "A lélek lerombolása" tiszteletet követelő dobpergésekkel kezdődik, mely mellett a vonósok és fúvósok fegyelmezett dallamot játszanak. A dobpergés nincsen annyira kiemelve, inkább vissza van véve a hangjukból, hogy jobban idomuljon a mű egészéhez.
         "A magány dallama". Ez az a tétel, mely utólag született meg a filmhez. A két megálmodott témára épülő zene már valamelyest készen állt, mikor Koltai megmutatta a leforgatott kópiát Morriconénak, aki a film hatására megírta ezt a zenét. Az, hogy eme történet igaz-e, vagy csak mendemonda...nem tudom. Lehet benne valami igazság, de annyira sulykolták ezt a történetet, hogy marketingfogást is sejtek mögötte. A "Visszatérés és emlékezés" dinamikusan indul. A tempót a vonósok ritmikája szolgáltatja, melyet a cimbalom követ. Ez a hangszerelés kicsit középkori hangulatot kölcsönöz a zenének. Természetesen a megszokott pánsíppal előadott dallam zárja merengősre a dolgot. Az "Egy belső hang" kimért orgonaszólammal kezdődik és a zenekar tagjaival együtt lassan a vokál is kibontakozik. Egymás mellett haladva emelik a hangszínt, fokozzák a drámaiságot. A felépítésének köszönhetően nyugodtan mondhatom, hogy ez a legszebb szám, ami a korongon megtalálható. A közepe felé kicsit megállapodik, lejjebb halkul, és a magas vonósok veszik át a szerepet, melyek alatt Gerrard énekel. A vége felé a klarinét is felzárkózik egy csöppnyit, majd méltóságteljesen elhalkulnak. Ez a szám is jó példa arra, hogy a dalszöveg nélküli énekhang is tud impozáns lenni.
         A "Hang nélkül" az alig két perces játékidejével olyan, mintha "A tábor" számot zanzásítva játszották volna fel. A "Sorstalanság II" az utolsó tétel ezen a lemezen. Ez és a nyitó szám tartalmazza a főbb zenei képeket, s ezzel mintegy keretbe foglalják a lemezen található anyagot.

         Bevallom az első két-három hallgatás után teljesen belebolondultam ebbe a zenébe. De ahogy egyre többet hallgattam, szépen visszacsúszott és megállapodott a fenti pontmennyiségnél. Morricone a magyar filmzenei felhozatalhoz képest igencsak profi munkát tett az asztalra - tisztelet a kivételnek, de a hazai termékek hagynak némi kívánnivalót maga után. (Ezzel persze nem azt akarom mondani, hogy mi magyarok nem vagyunk képesek ilyen zenét írni, hanem azt, hogy akik esetleg képesek lennének, azok a háttérbe vannak szorítva.) Viszont önmagához képest Morricone egy átlagos zenét csinált. Hallottunk már tőle ennél sokkal jobbat és szebbet is - elég csak a már említett "The Mission" zenéjére gondolni. És ami még zavart, hogy hamar kiismerhető lett az album amiatt, hogy a három pillér sokszor ismétlődött. Természetesen bőven akadtak átfedő részek és remekül megszerkesztett dallamok, hangszerelések, de az első 5-6 tétel meghallgatása után legtöbbször ugyanaz köszönt vissza. Ellaposodott a téma. Mindent összevetve összetehetjük két kezünket, hogy egy ilyen neves művész hozzájárult ehhez a produkcióhoz.
         A cd-borító elején ugyanaz a montázs található, mint a plakátokon. Azt nem értem, hogy ehhez a komor filmhez miért kellett ilyen harsány színekből összeállított plakátot tervezni? A lemez hátulján található kép a táborról mint hangulatilag, mind színvilágilag jól megválasztott. A játékidő közel háromnegyed órányi, de minthogy eléggé letargikus műről van szó, jóval többnek tűnik hallgatás közben. Ennyi zene elég is erre a lemezre. Most nem ábrándozom hosszabb játékidőről.


    Kulics László
    2005.02.20.




    Tracklista:

      1. Sorstalanság I. (3:14)
      2. Visszatérés az életbe (6:05)
      3. A tábor (3:43)
      4. Még mindig otthon (2:05)
      5. A dráma kezdete (4:15)
      6. Egy dal (2:08)
      7. Az asztalnál (2:51)
      8. A lélek lerombolása (2:08)
      9. A magány dallama I. (1:40)
    10. Visszatérés és emlékezés (1:59)
    11. Egy belso hang (3:38)
    12. Tükörbe nézve (0:50)
    13. A magány dallama II. (2:25)
    14. Hang nélkül (1:57)
    15. Sorstalanság II. (4:41)


    TOVÁBBI ÉRTÉKELÉSEINK:

    Bíró Zsolt

    Dobrosi Tamás          nem értékelte

    Emesz Csaba

    Gregus Péter

    Szabó Csaba

    Tihanyi Attila




    KAPCSOLÓDÓ ANYAGOK:

    Once Upon a Time in the West

    Taegukgi: The Brotherhood of War

    A Thousand Roads

    The Thin Red Line

    További kritikáink
  • Bird Box
  • Dark City
  • Species
  • Venom
  • Die Hard: With A Vengeance
  • Die Hard 2: Die Harder
  • Die Hard
  • The Grinch
  • Anaconda
  • Evolution
  • Himalaya - The Rearing of A Chief
  • Bohemian Rhapsody
  • Deep Blue Sea
  • On Deadly Ground

  • Filmzenékről röviden
  • Bodyguard
  • Searching
  • How the Grinch Stole Christmas!
  • Isle of Dogs
  • The Ritual
  • A Wrinkle in Time
  • Geostorm
  • Death Wish
  • Fifty Shades Freed
  • Darkest Hour

  • Filmek alatt hallott zenék
  • Dark
  • Bright
  • Jean-Claude Van Johnson
  • 47 Meters Down (In to Deep)
  • The Shallows
  • Solace
  • Into the Grizzly Maze
  • Enemies Closer
  • D-Tox
  • Rambo III

  • Interjúk
  • Hrutka Róbert: Szívvel-lélekkel
  • Jeff Beal: Apró kincsek
  • Lisa Gerrard: A szív hangja
  • Mark Hinton Stewart: A zene a párbeszédek mögött

  • Kollaborációk
  • Oliver Stone filmjeinek zenéi
  • Elmer Bernstein életútja I.
  • Jerry Goldsmith életútja III.
  • Jerry Goldsmith életútja II.
  • Jerry Goldsmith életútja I.

  • A filmzene legendái
  • Angelo Badalamenti
  • Philip Glass
  • Basil Poledouris
  • Lalo Schifrin
  • Dave Grusin

  • Moziszériák,tévésorozatok
  • A The Man in the High Caslte zenéje
  • A Terminátor-filmek zenéje
  • A hobbit-trilógia zenéi
  • A Rémálom az Elm utcában széria zenéi
  • A Robert Langdon-filmek zenéi

  • További írásaink
  • A Filmzene.net jövőjéről...
  • Ez volt 2016
  • Oscar előtt és Oscar után 2016
  • 10 éves a Filmzene.net
  • Filmzeneszerzők különböző albumai
  • Filmzenékhez köthető kiadványok
  • Stúdiók
  • Lemezkiadók
  • In Memoriam