FŐOLDAL  |   ZENESZERZŐK  |   FILMZENEALBUMOK  |   FILMZENÉKRŐL RÖVIDEN  |   FILMEK ALATT HALLOTT ZENÉK  |   INTERJÚK    
  |   HÍREK

    The Crimson Rivers  Twister  xXx: Return of Xander Cage  The Lego Batman Movie  Shaft  Living in the Age of Airplanes  La La Land  Immortal Memories  Spirit: Stallion of the Cimarron  Scream: The TV Series
EGYÉB ÍRÁSOK  |   MOZISZÉRIÁK ÉS TÉVÉSOROZATOK  |   ÉVES ÖSSZESÍTÉSEINK  |   DÍJAK  |   FÓRUM  |   JÓ TUDNI  |   RÓLUNK  |   KAPCSOLAT



Keresés a Filmzene.neten

  






Beszámolók
  • Hollywood Magyarországon - Hans Zimmer-est Lisa Gerrarddal
  • Brian Tyler londoni koncertje
  • Hans Zimmer Magyarországon
  • Az Antonio Sanchez & Migration magyarországi koncertje

  • Zenék egy témára
  • Conan
  • Robin Hood
  • A három testőr
  • Sherlock Holmes
  • Cápás filmek

  • DVD kiadványok
  • Jerry Goldsmith 80th Birthday Tribute Concert - Fimucité 3
  • A Tribute to Basil Poledouris
  • Fimucité 2: Closing Night Gala 2008
  • "War" - A filmzene készítése
  • Creating the Lord of the Rings Symphony




  • Filmzene.net - Solace (BT)

    Filmek alatt hallott zenék



       SOLACE   (2015)
       Gyilkos ösztön


      

       zene: BT








         A Gyilkos ösztönnek meglehetősen hányatott sors jutott osztályrészül. Annak idején még a Hetedik folytatásának tervezték (a Se7ent követően Ei8ht lett volna nagy eséllyel a címe), és főhősnek a Morgan Freeman alakította William Somersetet akarták megtenni, aki különleges pszichikai képességekre tett volna szert. Azonban az ötlet okkal nem kápráztatta el az eredetit jegyző David Finchert, ezért a projekt parkolópályára került. Egyszer csak leporolta a stúdió, kicsit átdolgozták, függetlenítve a Hetediktől, főszereplőnek kinézték Bruce Willist, rendezőnek pedig Shekhar Kapurt (Elizabeth). Ám végül Anthony Hopkinsszal, Jeffrey Dean Morgannel, Abbie Cornishsel és Colin Farrell-lel mutatták be, az ismeretlen Afonso Poyarttal a direktori székben. 2015 folyamán sok országba eljutott a film (hol moziba, hol csak a házimozis szegmensbe), de minimális visszhang nélkül, s ez amerikai útjára is igaz, ami annak köszönhető, hogy a forgalmazó anyagi nehézségekkel küzdött.
         Egy látszólag véletlenszerűen ölő sorozatgyilkos szedi áldozatait, akik közt még kisgyerek is akad. Az üggyel megbízott nyomozó (Morgan) felkeresi régi ismerősét, a lánya halála óta a világtól elzárkózva élő médiumot (Hopkins), hogy segítse az egy helyben toporgó nyomozást. A férfi megtalálja az áldozatok közötti kapcsolatot, azonban arra is rájön, hogy nem sok esélyük nyílik a mindig több lépéssel előttük járó gyilkos elfogására. A történetet nem is kell tovább részletezni, kezdjük az első negatívummal. Egy meglehetősen elhibázott koncepcióval a gyilkos (azaz Farrell) már a plakáton is szerepel, de Poyart biztosra ment, azokra is gondolva, akiket elkerültek a marketinganyagok, ennek köszönhetően, sejtelmesen ugyan, de már a leleplezés előtt is felismerhetően be-bevillan Farrell. Akire egyébként rossz szavunk nem lehet, mert illik rá a sajátos motiváció mentén öldöklő férfi karaktere, az ellenpólusát játszó Hopkins helytállása pedig senki előtt nem lehet kérdéses. Bár akadnak átfedések a Hetedikkel, ez vélhetően csak a fenti információk birtokában tűnhet fel, és a sztori is fordulatos, bár a lezárás meglehetősen szimpla lett. De hiába lehet ideális, néhol még akár izgalmas és főleg elgondolkodtató (!) néznivaló ez a néhol egyenesen melankolikus film annak, aki komoly elvárások nélkül ül le elé, nagy türelem kell ahhoz, hogy a látomások megjelenítéséhez használt, gyakran bevillanó, művészinek szánt, ám inkább csak bosszantó képkavalkád-sorozatokkal szemben toleránsak legyünk.

         Nagy tolerancia kell a BT, született Brian Transeau jegyezte zene befogadásához is. Honlapunkra nemrég került fel a Sötét helyek zenéjéről készült írásom, így tehát a komponista rövid ismertetését ezúttal át is ugornám. A Gyilkos ösztön volt a másik 2015-ös filmje, amellyel esetleg előrébb helyezhette volna magát a filmes ki kicsoda lapjain, de mivel egyik projekt sem éppen zökkenőmentesen futott be a célegyenesbe, nem jött össze a siker. Ezúttal azonban ezt nincs is miért sajnálni. Míg a Sötét helyekben találunk zenei értéket, a Gyilkos ösztön hiába lett sokkal élvezhetőbb produkció, score-járól semmi jót nem tudok írni. Amikor véget ért a film, elsőként rögtön az jutott eszembe, hogy ennyire jellegtelen, de főleg zavaros filmzenét rég hallottam. Mivel nem jelent meg, és valószínűleg soha nem is fog, borító és ide vonatkozó BT-interjú híján semmilyen információ nem áll rendelkezésemre róla. De mivel a stáblista nem tartalmazza zenészek nevét, biztosak lehetünk benne, hogy a sokszor meglehetősen műanyag hangzású aláfestést a szerző maga állította elő a stúdiójában. És valószínűleg az előállítás a megfelelő szó, mert ha fel is bukkant élő hangszer a muzsika komponálása folyamán, az teljesen beolvadt a hangminta-kórust is alkalmazó végeredménybe. BT mentségére szóljon, hogy nem volt könnyű dolga, mert Poyart vélhetően a Helyszínelők-szériák rabja lehet, a kusza, valószínűleg modernnek szánt vágások is bizonyára ennek köszönhetők (sőt a zene is beillene az említett sorozatokba), a hasonlók pedig még Harry Gregson-Williamsen sem véletlenül fogtak ki Tony Scott filmjeinek némelyikénél. További adalék, hogy egy bizonyos Michael DiMattia személyében (aki A rémnél dolgozott először filmen BT-vel) még kiegészítő komponista is felbukkant, tehát lehetetlen eldönteni, hogy ki melyik momentumért felelős. Azonban a minőség okán ennek nincs is semmi jelentősége.


    Bíró Zsolt
    2016.03.09.








    KAPCSOLÓDÓ ANYAGOK:

    Dark Places

    Domino

    Hannibal

    Red Lights

    További kritikáink
  • London Has Fallen
  • Don't Breathe
  • Doctor Strange
  • The Hobbit: The Battle of the Five Armies
  • Blair Witch
  • Aladdin
  • Love Actually
  • L'Intégrale: Bandes Originales des Gendarmes
  • Sully
  • Fantastic Beasts and Where to Find Them
  • Frozen
  • Miss Pelegrine's Home for Peculiar Children
  • Allied
  • Cell
  • Inferno

  • Filmzenékről röviden
  • Remember
  • Split
  • The Hollywood Shorties
  • Eddie the Eagle
  • Spotlight
  • Green Room
  • The Boy
  • Ma Ma
  • Jack Reacher: Never Go Back
  • Gagarin - First in Space

  • Filmek alatt hallott zenék
  • Jean-Claude Van Johnson
  • 47 Meters Down (In to Deep)
  • The Shallows
  • Solace
  • Into the Grizzly Maze
  • Enemies Closer
  • D-Tox
  • Rambo III
  • Transformers: Rescue Bots
  • Sex Tape

  • Interjúk
  • Mark Hinton Stewart: A zene a párbeszédek mögött
  • Wolf Péter: A szerencse kapuja
  • Edmund Choi: A kezdetektől az Apolló 11-ig
  • Tina Guo: Mindig változó egyensúly

  • Kollaborációk
  • Oliver Stone filmjeinek zenéi
  • Elmer Bernstein életútja I.
  • Jerry Goldsmith életútja III.
  • Jerry Goldsmith életútja II.
  • Jerry Goldsmith életútja I.

  • A filmzene legendái
  • Angelo Badalamenti
  • Philip Glass
  • Basil Poledouris
  • Lalo Schifrin
  • Dave Grusin

  • Moziszériák,tévésorozatok
  • A hobbit-trilógia zenéi
  • A Rémálom az Elm utcában széria zenéi
  • A Robert Langdon-filmek zenéi
  • A Hellraiser-filmek zenéi
  • A Válaszcsapás zenéje

  • További írásaink
  • Ez volt 2016
  • Oscar előtt és Oscar után 2016
  • 10 éves a Filmzene.net
  • Filmzeneszerzők különböző albumai
  • Filmzenékhez köthető kiadványok
  • Stúdiók
  • Lemezkiadók
  • In Memoriam