FŐOLDAL  |   ZENESZERZŐK  |   FILMZENEALBUMOK  |   FILMZENÉKRŐL RÖVIDEN  |   FILMEK ALATT HALLOTT ZENÉK  |   INTERJÚK    
  |   HÍREK

    Evolution  Himalaya - The Rearing of a Chief  Bohemian Rhapsody  Deep Blue Sea  On Deadly Ground  Heaven and Earth  Halloween  Vertical Limit  The Predator  Peppermint
EGYÉB ÍRÁSOK  |   MOZISZÉRIÁK ÉS TÉVÉSOROZATOK  |   ÉVES ÖSSZESÍTÉSEINK  |   DÍJAK  |   FÓRUM  |   JÓ TUDNI  |   RÓLUNK  |   KAPCSOLAT



Keresés a Filmzene.neten

  







Beszámolók
  • Ólafur Arnalds a Müpában
  • Hollywood Magyarországon - Hans Zimmer-est Lisa Gerrarddal
  • Brian Tyler londoni koncertje
  • Hans Zimmer Magyarországon

  • Zenék egy témára
  • Conan
  • Robin Hood
  • A három testőr
  • Sherlock Holmes
  • Cápás filmek

  • DVD kiadványok
  • Jerry Goldsmith 80th Birthday Tribute Concert - Fimucité 3
  • A Tribute to Basil Poledouris
  • Fimucité 2: Closing Night Gala 2008
  • "War" - A filmzene készítése
  • Creating the Lord of the Rings Symphony




  • Filmzene.net - Small Soldiers (Jerry Goldsmith)    SMALL SOLDIERS  (1998)
       Chipkatonák


      

       zene: Jerry Goldsmith
       vezényel: Jerry Goldsmith
       kiadás éve: 2018
       kiadó: Varése Sarabande
       játékidő: 75:42




         Mi lehet a legrosszabb végkifejlet akkor, ha egy fegyverekre specializálódott cég és egy játékgyár egyesíti erejét? E kérdés köré kezdtek történetet kreálni Gavin Scott, Adam Rifkin, Ted Elliott és Terry Rossio forgatókönyvírók, aminek eredménye a tengerentúlon 1998 nyarán debütált Chipkatonák lett. A mozit Joe Dante rendezte, akinek a Szörnyecskék-filmeket követően újfent lehetősége nyílott arra, hogy megmutassa, miként lehet kis teremtmények közreműködésével terrorizálni az embereket, illetve romba dönteni egy városrészt. Ám amíg ez a Szörnyecskék esetében olajozottan működő koncepció volt, addig itt kevésbé aratott sikert, számomra azonban mindig is kedves darab marad, aminek két oka van. Az első, hogy a mozi bemutatásakor még kezdő filmzenerajongó voltam, s e muzsika - elsősorban a "Trust Me"-nek, valamint az "Off to Gorgon"-nak köszönhetően - nagyban hozzájárult ahhoz, hogy komolyabb figyelmet szenteljek Jerry Goldsmith munkásságának, amelyre addig csak a Rambo-trilógia, illetőleg A nyolcadik utas: a Halál kísérete révén volt rálátásom. A másik oka, hogy a szerző budapesti látogatása alkalmával az ehhez köthető albumot nyílt lehetőségem dedikáltatni vele.

         Dante és Goldsmith az 1983-as Homályzóna óta dolgoztak együtt, utolsó két kollaborációjuk, a Chipkatonák, valamint a Bolondos dallamok: Újra bevetésen pedig nemcsak abból a szempontból rokoníthatóak egymással, hogy a színészek mellett animált figurák is vászonra léptek, hanem amiatt is, hogy a produceri döntések révén puskaporossá vált légkör mindkét esetben megkeserítette a munkálatokat. A Gregory Smith (A hazafi) és Kirsten Dunst (Melankólia) főszereplésével készült Chipkatonák ékes példája lehetne egy, a stúdió és a rendező közötti nézeteltérések következtében nehezen megszülető projektekről szóló előadásnak. E mozival Dante meglehetősen ingoványos talajra tévedt, mivel a stúdió illetékesei, valamint a produceri szerepet betöltő Steven Spielberg szinte napi rendszerességgel adta neki az instrukciókat, melyek jó része arról szólt, hogy mi maradjon a filmben, és mi ne, illetve hogy egyes vágások az addigiakhoz képest mennyire legyenek hosszabbak vagy rövidebbek. A beleszólások össztüzében kellett a direktornak kézben tartania mindent, és határidőre elkészülnie a produkcióval, amelyhez végül már úgy állt hozzá, hogy "Jerry megment minket".
         A score munkálatai újfent a kettejük közötti, ekkorra már tradíciónak számító viccelődéssel indultak, azaz amikor Dante a zenét igénylő jelenetek nyersvágásait megmutatta barátjának, temp zeneként Bernard Herrmann Bajok Harryvel ihlette művét alkalmazta, amire Goldsmith általában a "Jézusom, megint Bernie Herrmann!"-nel reagált. Ám ezúttal a komponistának nemcsak önálló dallamokkal kellett készülnie, hanem olyan népszerű művek adaptálásával is, mint az 1860-as évekből származó katonai induló, a "When Johnny Comes Marching Home", valamint az "Il Silenzio"-ra keresztelt trombitaszóló ("Talk to Me / Not Found"). Ezeken felül a szintén Goldsmithhez köthető A tábornok muzsikája éppúgy felcsendül a képsorok alatt, mint Richard Wagner "A walkürök lovaglása", illetőleg Richard Strauss "Imigyen szóla Zarathustra" című műve. Az instrumentális darabok mellett számtalan betétdal is felcsendül a filmben: a Spice Girls "Wannabe"-ja éppúgy hallható, mint a Led Zeppelin "Communication Breakdown"-ja vagy a Cheap Trick "Surrender"-je. A főleg hip-hop számokból és rockzenéből álló dalcsokor a DreamWorks Records gondozásában kétféleképpen is napvilágot látott: a Led Zeppelin- és a Spice Girls-nóta maxi CD-n, a többi pedig egy háromnegyed órás játékidővel bíró soundtracken kapott helyet - közös pontjuk, hogy egyik változatot sem övezte különösebb érdeklődés.

         Goldsmith a film mintegy száztíz perces játékidejéhez másfél órányi muzsikát szállított, ami részben annak volt köszönhető, hogy a producerek még akkor sem hagytak fel a változtatásokra irányuló igényekkel, amikor a zenei felvételek már javában zajlottak. Ez nem kis nehézséget, illetve bosszúságot okozott, nem utolsósorban pedig rengeteg utólagos módosítást igényelt, hiszen a vágások variálása nemcsak a dallamok addigi kifutásaira volt hatással, hanem egyes esetekben a zene tempójára is - a művész a scoring session során többek között úgy próbálta oldani a hangulatot, hogy néhány track erejéig karmesteri szerepét a hegedűsök egyikével, egy csellistával vagy a hárfát megszólaltató zenésszel cserélte fel. A végeredmény azonban mit sem sejtet ebből a sokkal inkább legózáshoz, mintsem igazi zeneszerzési folyamathoz hasonlítható, viszontagságos folyamatból. Egy rendkívül erőteljes főtémával rendelkező, kellően heroikus, pörgős muzsika került ki Goldsmith kezei közül, amely lényegesen túlnő a produkció minőségén, összképe pedig cseppet sem tükrözi azt, hogy egy, a fiatal közönséget megcélzó alkotás ihlette. Ezt a Varése Sarabande által annak idején megjelentetett, félórás játékidővel bíró korong is tökéletesen tükrözte, a 2018-as bővített kiadás azonban a "The Boxes / Off the Truck", a "Stand Down / Negative Target", a "The New Army / Brain Chip", a "The Wind", a "Gwendys Attack", valamint a "Fire in the Hole" tételekkel még jobban aláhúzza ezt.

         Goldsmith a hatvanas-hetvenes évek során számtalan háborús filmhez készített muzsikát (ide sorolható egyebek mellett A tábornok, a Morituri, a Homokkavicsok, a Szemben az árral, a MacArthur, a Tora! Tora! Tora!, és A kék Max is), így a katonai hangzásvilág megteremtése finoman szólva sem állt tőle távol, amit a Chipkatonák is jól mutat. Az Elit kommandó csapatát alkotó játékok két ilyen jellegű talpalávalót is kaptak: az egyik a már említett "When Johnny Comes Marching Home" dallama (amit Michael Kamen is adaptált a Die Hard 3. - Az élet mindig drága kedvéért), a másik pedig egy heroikusságot, fegyelmet tükröző, pergődobra, zongorára, vonósokra és rezesekre alapozott motívum. Utóbbival a "Globotech" és a "The Assembly Line" révén ismerkedhetünk meg, a népszerű induló adaptációja pedig a "Roll Call"-ban bukkan fel először, s ezek később olyan trackekben váltogatják egymást, mint a "Prepare for Assault", a "Special Design (Extended Version)", a "Talk to Me / Not Found", a "Stand Down / Negative Target", a némi Rambo-utalást magában foglaló "Gwendys Attack", a "This Is Fun", a "Toast / Down the River / Lost Battle", az "I’m Scared", a "Fire in the Hole", a "Trust Me", valamint a "No Prisoners". A dallamok a kommandósok minden tagját szimbolizálják, a fel-felbukkanó elektromosgitár-szólók azonban az őket vezető Chip Lecsap őrnagynak szólnak (az ő hangját eredetileg Tommy Lee Jones kölcsönözte). Az őrnagytól az osztag összeállását követően hasonló beállításban hallhatunk monológot, mint annak idején George C. Scott-tól A tábornokban, s itt Dante nem is hagyta ki azt a ziccert, hogy a klasszikus mozi témáját használja.

        A hadiiparban alkalmazott chipekkel felvértezett, s ezáltal saját tudattal és célkitűzéssel rendelkező játékfigurák másik csoportját az érdekes kinézetű Gorgoniták alkotják, akik az imént említett, pattogós megoldásokkal szemben érzelmesebb, szerethetőbb dallamokban részesültek. A "Gorgonite Scum / Almost Gold" éppúgy bemutatja ezeket, mint az "Alan and Archer", a "Team Gorgonite", a "Phone Wires / Gorgon / Top of the Stairs", a rövidsége ellenére is varázslatos "The Wind", továbbá az "Off to Gorgon", melyet a score egészének koronájaként tartok számon. A könnyedebb hangvételről a Gorgonitákhoz kapcsolódó darabokon felül a játékok háborújának színteréül szolgáló település zenei ábrázolása is hozzájárul: az "Alan's Town" és a "Roll Call" nagyon jól tükrözi Alan (Smith) lakóhelyének miliőjét, a kezdetben még békés kertváros atmoszféráját. A kellően dinamikus kompozíciókon felül az Alan Christy (Dunst) iránt táplált érzelmeit közvetítő "Gorgonite Scum / Almost Gold" szolgál visszafogottabb, lágyabb tempóval.
         Amellett, hogy a The Deluxe Edition a mozihoz használt közel hetvenpercnyi muzsika minden mozzanatát magában foglalja, a "Globotech", az "Almost Gold", a "The New Army / Brain Chip", illetőleg a "Toast / Lost Battle" révén abból is biztosít ízelítőt, hogy a változtatások hatására miként alakult a zene. Extraként került fel rá Strauss "Imigyen szóla Zarathustra" című művének Eumir Deodato-féle átirata is, valamint Wagner "A walkürök lovaglásá"-nak részlete, amellyel Goldsmith a "No Prisoners" című trackjét fűszerezte. Az adaptált muzsikák sorába tartozik még a "Bombshelley", amelyet Franz Waxman készített az 1935-ös Frankenstein menyasszonyához, Goldsmith pedig újra felvette azt a Chipkatonák kedvéért.

         Jerry Goldsmith a kilencvenes évek során számtalan olyan projektben vett részt, ahol a film minősége alulmaradt a score-ral szemben. Ezek közé sorolható a Chipkatonák is, melynek muzsikája kellően változatos ahhoz, hogy tanúbizonyságot adjon szerzője sokszínűségéről. Azzal pedig, hogy a Varése elérhetővé tette a bővített aláfestést, egy lépéssel közelebb kerültem gyűjteményem Goldsmith-szekciójának finomítgatásához, ám még mindig várok olyan, korábban szintén e kiadó égisze alatt megjelent score-ok hosszabb verzióira, mint az Életre-halálra vagy Az elnök különgépe zenéje.



    Kulics László
    2018.09.23.




    Tracklista:

      1. Globotech (0:58)
      2. He's Here / Chip Hazard / Just Toys (1:00)
      3. The Assembly Line (2:44)
      4. Alan's Town (1:25)
      5. The Boxes / Off the Truck (2:12)
      6. Gorgonite Scum / Almost Gold (1:36)
      7. Roll Call (4:52)
      8. Alan and Archer (3:01)
      9. Destruction / Branded (3:01)
    10. Prepare for Assault (3:48)
    11. Special Design (Extended Version) (2:38)
    12. Talk to Me / Not Found (3:07)
    13. Team Gorgonite (1:10)
    14. Phone Wires / Gorgon / Top of the Stairs (1:12)
    15. Stand Down / Negative Target (1:52)
    16. The New Army / Brain Chip (1:14)
    17. Bombshelley (Franz Waxman) (1:21)
    18. The Wind (1:01)
    19. The Gwendys / Terms Of Surrender (1:50)
    20. The Trojan Box / Rocket Entry (1:45)
    21. Gwendys Attack (1:47)
    22. This Is Fun (1:26)
    23. Toast / Down the River / Lost Battle (1:21)
    24. I'm Scared (2:04)
    25. Negotiations (1:10)
    26. Fire in the Hole (3:45)
    27. Trust Me (4:07)
    28. No Prisoners (4:38)
    29. Chip Dies / Cleaning Up (1:39)
    30. Off to Gorgon (4:44)
    31. Globotech (Alternate) (0:55)
    32. Almost Gold (Alternate) (1:15)
    33. The New Army / Brain Chip (Alternates) (1:51)
    34. Toast / Lost Battle (Alternates) (1:03)
    35. Ride of the Valkyries (Richard Wagner) (0:40)
    36. Also Sprach Zarathustra (Richard Strauss) (1:30)





    TOVÁBBI ÉRTÉKELÉSEINK:

    Bíró Zsolt

    Dobrosi Tamás          nem értékelte

    Emesz Csaba

    Gregus Péter          nem értékelte

    Pavlics Tamás          nem értékelte

    Szabó Csaba          nem értékelte

    Tihanyi Attila          nem értékelte




    KAPCSOLÓDÓ ANYAGOK:

    Gremlins 2: The New Batch

    Looney Tunes: Back in Action

    Rendező-zeneszerző párosok:
    Joe Dante és Jerry Goldsmith


    Tora! Tora! Tora!

    További kritikáink
  • Small Soldiers
  • The Meg
  • The Mountain Between Us
  • The Equalizer 2
  • Tomb Raider
  • Ant-Man and the Wasp
  • Adrift
  • The Mentalist
  • The Shape of Water
  • Red Sparrow
  • Skyscraper
  • The Disaster Artist
  • Love, Simon
  • Jurassic World: Fallen Kingdom
  • Ready Player One

  • Filmzenékről röviden
  • Isle of Dogs
  • The Ritual
  • A Wrinkle in Time
  • Geostorm
  • Death Wish
  • Fifty Shades Freed
  • Darkest Hour
  • The Commuter
  • Intent to Destroy
  • Goodbye Christopher Robin

  • Filmek alatt hallott zenék
  • Dark
  • Bright
  • Jean-Claude Van Johnson
  • 47 Meters Down (In to Deep)
  • The Shallows
  • Solace
  • Into the Grizzly Maze
  • Enemies Closer
  • D-Tox
  • Rambo III

  • Interjúk
  • Hrutka Róbert: Szívvel-lélekkel
  • Jeff Beal: Apró kincsek
  • Lisa Gerrard: A szív hangja
  • Mark Hinton Stewart: A zene a párbeszédek mögött

  • Kollaborációk
  • Oliver Stone filmjeinek zenéi
  • Elmer Bernstein életútja I.
  • Jerry Goldsmith életútja III.
  • Jerry Goldsmith életútja II.
  • Jerry Goldsmith életútja I.

  • A filmzene legendái
  • Angelo Badalamenti
  • Philip Glass
  • Basil Poledouris
  • Lalo Schifrin
  • Dave Grusin

  • Moziszériák,tévésorozatok
  • A hobbit-trilógia zenéi
  • A Rémálom az Elm utcában széria zenéi
  • A Robert Langdon-filmek zenéi
  • A Hellraiser-filmek zenéi
  • A Válaszcsapás zenéje

  • További írásaink
  • Ez volt 2016
  • Oscar előtt és Oscar után 2016
  • 10 éves a Filmzene.net
  • Filmzeneszerzők különböző albumai
  • Filmzenékhez köthető kiadványok
  • Stúdiók
  • Lemezkiadók
  • In Memoriam