FŐOLDAL  |   ZENESZERZŐK  |   FILMZENEALBUMOK  |   FILMZENÉKRŐL RÖVIDEN  |   FILMEK ALATT HALLOTT ZENÉK  |   INTERJÚK    
  |   HÍREK

    Rogue One: A Star Wars Story  Justice League  Murder on the Orient Express  Moon  Wonder Woman  The Ghost and the Darkness  It  Rebel in the Rye  The Mummy  Catch Me If You Can
EGYÉB ÍRÁSOK  |   MOZISZÉRIÁK ÉS TÉVÉSOROZATOK  |   ÉVES ÖSSZESÍTÉSEINK  |   DÍJAK  |   FÓRUM  |   JÓ TUDNI  |   RÓLUNK  |   KAPCSOLAT



Keresés a Filmzene.neten

  







Beszámolók
  • Hollywood Magyarországon - Hans Zimmer-est Lisa Gerrarddal
  • Brian Tyler londoni koncertje
  • Hans Zimmer Magyarországon
  • Az Antonio Sanchez & Migration magyarországi koncertje

  • Zenék egy témára
  • Conan
  • Robin Hood
  • A három testőr
  • Sherlock Holmes
  • Cápás filmek

  • DVD kiadványok
  • Jerry Goldsmith 80th Birthday Tribute Concert - Fimucité 3
  • A Tribute to Basil Poledouris
  • Fimucité 2: Closing Night Gala 2008
  • "War" - A filmzene készítése
  • Creating the Lord of the Rings Symphony




  • Filmzene.net - Sleepers (John Williams)    SLEEPERS   (1996)
       Pokoli lecke


      

       zene: John Williams
       vezényel: John Williams
       kiadás éve: 1996
       kiadó: Polygram Records
       játékidő: 56:23




         Ha filmes TOP10-et kellene felállítanom, egészen biztosan szerepelne ez a darab az első tízben. Barry Levinson, aki többek között az "Esőember", a "Jó Reggelt, Vietnam!", vagy később a megosztott véleményekkel illetett "A gömb" c. filmekkel írta be magát Hollywood legnagyobb rendezői közé, egy megtörtént eseményeken alapuló drámát alkotott a "Pokoli Lecké"-vel. Négy vagány utcagyerek egy buta baleset folytán megöl egy embert, s emiatt javítóintézetbe kerül. Itt aztán szadista őreik és nevelőik közbenjárásával megismerkednek a megaláztatás és megszégyenítés fogalmaival, s a tragikus események okozta lelki törésektől még felnőtt korukra sem bírnak megszabadulni. Egy különös véletlen folytán ismét összekerülnek: kettejük felismeri és megöli fő kínzójukat, s ezért bíróság elé állítják őket. Két másik társuk, akikből addigra ügyvéd illetve újságíró lett, megtesznek mindent, hogy túljárjanak az igazságszolgáltatás e fura működésén, s két bajba jutott társukat megvédve talán mindörökre túltegyék magukat a történteken. A filmben világsztárok színes skálája megjelenik, Brad Pitt, Jason Patric, Robert De Niro, Dustin Hoffman, Kevin Bacon (egyik legnagyobb alakítása, mint a szadista főparancsnok), vagy Minnie Driver.

         Jómagam kevésbé vagyok John Williams-rajongó. A kedvenceim közé a kevésbé jellegzetes művei tartoznak, mint pl. a "Sleepers" is. A drámai darab remekül visszaadja a film hangulatát, a tételek között megbújik az összes olyan érzelem, amely jellemző a filmre: gyűlölet, fájdalom, bűnbánat vagy remény. Jóval elektronikusabb háttérrel bíró zene, mint az általában Williams-re jellemző, többet nyúl a szintetizátoros hangzáshoz, basszusgitárhoz, elektromos zongorához. Korábbi hasonló stílusú darabjai, mint "Rosewood", "Ártatlanságra ítélve" ("Presumed Innocent"), vagy az egy évvel korábbi "Nixon", egy egészen más jellegű Williams-szel ismertetnek meg bennünket - melyet vagy nagyon szeret az ember, vagy sehogy.

         Az egyetlen kürt, amely az albumot indítja, s amelyre a fuvola később válaszol, együtt adják meg azt a bonyolult, de mindenképpen fantasztikus alapmotívumot, amely egyben meghatározza a kompozíció hangulatát is. Ehhez később párosul a középpontba kerülő basszusgitár, amely meglepő vonalat ad a zenéhez. A szintialapú, jóval atmoszférikusabb átmenetet egy fenyegető zongoramotívum követi, melyhez kapcsolódnak a dobok, és egyre jobban hangsúlyossá válik a feszültség. Mélyebbé, nyomasztóbbá válik a zene, egy pillanatra felfut az egész zenekar is, aztán visszacsendesedik, de igazán nem oldódik a hangulat. A második tétel, a "Hell's Kitchen" a legjellemzőbb darabja az albumnak, a fuvolaalapú központi témák fokozatosan követik egymást, egy lényegesen kisebb zenekart megmozgató, de összhatásában mégis nagynak tűnő, monumentális erejű zenévé kerekedik ki. Kevésbé megfogható talán, mint Williams korábbi munkái, de a bonyolult szólamok közül a tétel végére egy fantasztikus, reményteli csattanó emelkedik ki, számomra minden hallgatásnál hátborzongató élmény.

         A harmadik tétel, "Football Game", igen mozgalmas, könnyűzenei dob által adott ritmus szerint halad, fokozatosan erősödik hozzá a teljes zenekar, az album egészének lassúságához, sötétebb, mélyebb hangulatához mindenképpen erős kontrasztú tétel. Csodálatos fiúkórus csendül fel a "Saying The Rosary" elején, emelkedett, de alapjaiban mégis melankolikus hangulatot adva az egyébként leghosszabb, legjobban kibontakozó tételnek. A szintetizátoralappal kezdődő "Trip To Wilkinson" sötét és vészjósló darab, melynek végén visszatér a halk fuvolatéma is. Talán a legszomorúbb motívuma a hatodik, "Time In Solitary" című tételnek van, a fuvola, hárfa és hegedű alkotta hármas egység csendes melankóliába, és fokozott fájdalomba emeli át a lelkiállapotot. A "Revenge"-ben tér vissza ismét a teljes főtéma, jellemzően és hangosan megszólal az egész zenekar, vadul teret követel magának a vonós, melyre morogva, mélyen válaszol a fúvós szekció. A csendesebb "Michael's Wittness"-t egy popzenei dob- és basszus-alapra épülő tétel, a "Learning The Hard Way" követi, melyben először csattan fel horrorisztikus jelleggel az egész zenekar, felerősítve a hátborzongató, fenyegető hangulatot. Meglepő módon szerepet kap a konga, nagyon jól illeszkedik az atmoszférikus háttérrel vegyített, tisztán horror-alapú, megfoghatatlan zenébe. A "Last Night At Wilkinson" visszahozza a főtémát, a középpontba helyezkedő basszusgitárt később felváltja a már jól ismert zongora-motívum, teljes egészében visszautal az első tételre.

         A film egyik legmeghatározóbb jelenetét kíséri a tizenegyedik, "Father Bob's Decision" című tétel, ahol a Robert De Niro által alakított pap saját elveivel szemben hamisan tanúskodik a bíróságon, ezzel megadva az alibit a két elítélt srácnak, kiket saját fiaiként kezel. Drámai tétel, magában hordozza a megkönnyebbülés teljes érzetét. Az utolsó előtti "Reliving The Past" még egy utolsó, fenyegető visszatekintése az egész wilkinsonbeli tortúrának, Williams itt is mesterien ötvözi a zenekari szólamokat a könnyűzenei dobalappal, amit egy csendes, szomorú hegedű játszotta motívum kísér, végül ismét felcsendül az indító kürttéma. A zárótétel, a "Reunion And Finale" valóban fináléja a filmzenének, egy megnyugvást érzékeltető darab, ismét központi szerepet kap a főtéma, annak is a kevésbé sötét része. Williams az egész album során fantasztikusan ugrándozik az érzelmi skálán, s a mindinkább erősödő feszültséget egy csodálatos zárótétellel fejezi be, ténylegesen gyomor-összeugrasztó hangulatot adva a hallgatónak. Mégegyszer visszaidézi a teljes főmotívumokat, és befejezi a közel egyórás zenei élményt.

         Sokak a fülbemászóbb, lényegretörőbb zenei alkotásokat kedvelik, ők valószínűleg a legkevésbé sem fogják értékelni a "Sleepers" zenéjét. Van, aki szerint az album a film nélkül nem állja meg a helyét, s Williams-nek nem sikerült maradandót alkotnia. Azonban úgy gondolom, nem véletlenül jelölték Oscar-díjra 1996-ban, mint legjobb drámai filmzene (bár megint más kérdés, mennyire jelent manapság már bármit is egy jelölés, vagy maga a díj). Nagyon nyomasztó, mégis reményteli zene ez, megfelelően keverve az elektronikus hangszíneket a nagyzenekarral, és úgy gondolom, akinek előkelő helyen szerepel filmes élményei között a "Pokoli Lecke", és érzékenyen reagál a drámai filmzenékre, annak számára egészen biztosan meghatározó élmény lesz ez a zene.


    Tihanyi Attila
    2004.01.30.




    Tracklista:

      1. Sleepers at Wilkinson (3:41)
      2. Hell's Kitchen (5:23)
      3. The Football Game (4:09)
      4. Saying the Rosary (6:53)
      5. The Trip to Wilkinson (2:35)
      6. Time in Solitary (4:23)
      7. Revenge (2:46)
      8. Michael's Witness (4:09)
      9. Learning the Hard Way (5:21)
    10. Last Night at Wilkinson (3:51)
    11. Father Bobby's Decision (3:56)
    12. Reliving the Past (3:40)
    13. Reunion and Finale (5:30)



    TOVÁBBI ÉRTÉKELÉSEINK:

    Bíró Zsolt

    Dobrosi Tamás

    Emesz Csaba

    Gregus Péter

    Kulics László          nem értékelte

    Szabó Csaba          nem értékelte




    KAPCSOLÓDÓ ANYAGOK:

    Monster

    Murder In the First

    Rain Man

    Spider

    További kritikáink
  • Dunkirk
  • Blade Runner
  • Kingsman: The Golden Circle
  • War for the Planet of the Apes
  • Spider-Man Homecoming
  • The Autopsy of Jane Doe
  • Pirates of the Caribbean: Dead Men Tell No Tales
  • Close Encounters of the Third Kind
  • Alien: Covenant
  • King Arthur: The Legend of the Sword
  • Atlantis: The Lost Empire
  • Life
  • Colossal
  • Great Expectations
  • Jesse Stone - The Ultimate Collection
  • The Boss Baby

  • Filmzenékről röviden
  • Jigsaw
  • Hail, Caesar!
  • The Lego Ninjago Movie
  • The Dark Tower
  • Remember
  • Split
  • The Hollywood Shorties
  • Eddie the Eagle
  • Spotlight
  • Green Room

  • Filmek alatt hallott zenék
  • Jean-Claude Van Johnson
  • 47 Meters Down (In to Deep)
  • The Shallows
  • Solace
  • Into the Grizzly Maze
  • Enemies Closer
  • D-Tox
  • Rambo III
  • Transformers: Rescue Bots
  • Sex Tape

  • Interjúk
  • Jeff Beal: Apró kincsek
  • Lisa Gerrard: A szív hangja
  • Mark Hinton Stewart: A zene a párbeszédek mögött
  • Wolf Péter: A szerencse kapuja

  • Kollaborációk
  • Oliver Stone filmjeinek zenéi
  • Elmer Bernstein életútja I.
  • Jerry Goldsmith életútja III.
  • Jerry Goldsmith életútja II.
  • Jerry Goldsmith életútja I.

  • A filmzene legendái
  • Angelo Badalamenti
  • Philip Glass
  • Basil Poledouris
  • Lalo Schifrin
  • Dave Grusin

  • Moziszériák,tévésorozatok
  • A hobbit-trilógia zenéi
  • A Rémálom az Elm utcában széria zenéi
  • A Robert Langdon-filmek zenéi
  • A Hellraiser-filmek zenéi
  • A Válaszcsapás zenéje

  • További írásaink
  • Ez volt 2016
  • Oscar előtt és Oscar után 2016
  • 10 éves a Filmzene.net
  • Filmzeneszerzők különböző albumai
  • Filmzenékhez köthető kiadványok
  • Stúdiók
  • Lemezkiadók
  • In Memoriam