FŐOLDAL  |   ZENESZERZŐK  |   FILMZENEALBUMOK  |   FILMZENÉKRŐL RÖVIDEN  |   FILMEK ALATT HALLOTT ZENÉK  |   INTERJÚK    
  |   HÍREK

    Spider-Man: Homecoming  The Autopsy of Jane Doe  Pirates of the Caribbean: Dead Men Tell No Tales  Close Encounters of the Third Kind  Alien: Covenant  King Arthur: The Legend of the Sword  Atlantis: The Lost Empire  Life  Colossal  Great Expectations
EGYÉB ÍRÁSOK  |   MOZISZÉRIÁK ÉS TÉVÉSOROZATOK  |   ÉVES ÖSSZESÍTÉSEINK  |   DÍJAK  |   FÓRUM  |   JÓ TUDNI  |   RÓLUNK  |   KAPCSOLAT



Keresés a Filmzene.neten

  






Beszámolók
  • Hollywood Magyarországon - Hans Zimmer-est Lisa Gerrarddal
  • Brian Tyler londoni koncertje
  • Hans Zimmer Magyarországon
  • Az Antonio Sanchez & Migration magyarországi koncertje

  • Zenék egy témára
  • Conan
  • Robin Hood
  • A három testőr
  • Sherlock Holmes
  • Cápás filmek

  • DVD kiadványok
  • Jerry Goldsmith 80th Birthday Tribute Concert - Fimucité 3
  • A Tribute to Basil Poledouris
  • Fimucité 2: Closing Night Gala 2008
  • "War" - A filmzene készítése
  • Creating the Lord of the Rings Symphony




  • Filmzene.net - The Sixth Sense (James Newton Howard)    THE SIXTH SENSE   (1999)
       Hatodik érzék


      

       zene: James Newton Howard
       vezényel: Pete Anthony
       kiadás éve: 1999
       kiadó: Varése Sarabande
       játékidő: 30:09




         1999-ben egy olyan film uralta a bevételi listákat, melyről az is hallott, aki életében nem járt még moziban, és mivel hosszú ideig beszédtéma volt, tulajdonképpen mindenki rákényszerült a közelebbi megismerkedésre vele, hogy egyáltalán be tudjon kapcsolódni a társalgásba. Aki nem volt gyors, rosszul járt: ha túl későre tervezte be a mozizást, valamely óvatlan (a "szimplán hülye" politikailag korrekt variánsa) embertársa jóvoltából idejekorán szembesülhetett Bruce Willis létének árnyoldalaival, általában "Á, hát erre úgyis rájöttél volna te is magadtól!"-féle csodálkozó mondatok kíséretében. Aki pedig mégsem hallott semmit előre a "Hatodik érzék" csattanójáról, az a soundtrack gondos szerkesztőinek jóvoltából a zárótétel címének elolvasása után úgyis rögtön megvilágosodott.
         Azóta eltelt közel egy évtized. A mindenki által tehetségesnek tartott, sokakat elbűvölő apró színészből, Haley Joel Osmentből egy-két további remek alakítást ("A jövő kezdete", "A.I. - Mesterséges értelem") követően egy elfelejtett felnőtt színész lett, aki ma már sajnos csak gyermekként elért sikereinek emlékeire bír támaszkodni. A sors igazságtalansága ez, hiszen míg a hasbeszélő bábuk tehetségével és bájával felszerelkezett Olsen-ikrek még ma is sikeresnek számítanak a maguk hatszázötvenedik ugyanolyan kalamajkás-szülőösszehozós-összekeverős frenetikus vígjátékuk után is, az egykori kissrácnak a régi filmjei miatt egyáltalán nem kell szégyenkeznie (az újabbak meg nem ismertek). Szereplőtársa, Bruce Willis karrierje is a "Hatodik érzék"-kel kapott új lökést, amit ki is használt, de mostanra csak legismertebb karaktere, John McClane negyedik feltámasztása töltheti el némi reménnyel a jövőre nézve (bár az mindenesetre jó pont számára, ahogy a rajongóival elkezdett foglalkozni).
         A végtelenségig nem lehet ugyanazzal az egy filmmel reklámozni egy rendezőt a plakátokon, ezért a minden későbbi munkája végén rendkívüli csattanóra számító mozinézők szép lassan elhagyták M. Night Shyamalant. Mára kiderült, hogy kik az igazi rajongói. Mindazok, akik értékelik, ha egy rendező nem áll be a sorba, kimeríthetetlen fantáziával rendelkezik, ráadásul mindezt kompromisszumoktól mentesen szeretné vászonra vinni, még a stúdiófőnökökkel is dacolva. Emiatt egyre nehezebb dolga van, és mióta a "Lány a vízben" újságírókaraktere meglehetősen rosszul járt, a viccet értő, ám azt nem szerető zsurnalisztabrigádok ellen eleve hendikeppel indul csatába. A rajongók azonban kitartanak.

         Közel egy évtizede még a Varése kiadó is csak éppen kezdte az átlagosan félórásra rúgó albumainak játékidejét felfelé tornászni, és a maga alig harminc percével ez a CD is ennek a régi korszaknak egy mementója. Nem mondhatni, hogy ez az idő nem reprezentálja eléggé a teljes score hangulatát, ám mégis talán fért volna még fel valami a lemezre. Persze érthető, hogy egy újonc rendező nem várt sikert elérő mozijának muzsikáját még akkor sem mindig övezi nagy érdeklődés kiadói részről, ha a film maga fokozatosan blockbusteri státuszba emelkedik.
         A komponista, James Newton Howard neve nem csengett akkoriban még annyira ismerősen, mint manapság, pedig már akkor sem volt új fickó a szakmában. A viszonylagos ismeretlenség oka talán az lehetett, hogy addig csak három nagyobb volumenűnek tartott score-t szerzett, és az egyik, az 1993-as "A szökevény" inkább csak filmként ragadt meg az átlagnézők emlékezetében, a zene nem annyira - persze az igazi filmzenerajongók erről másképp vélekednek. A két évvel későbbi "Waterworld - Vízivilág" zenei monumentalitásához viszont már nem fért kétség, ez már laikusok figyelmét sem kerülhette el, éppen csak a film maga lett akkora bukás, amelynek örvénye minden egyes közreműködőt magával rántott a mélybe. Bár Newton Howard számos remek zenét készített a "Hatodik érzék" előtt is, valahogy egyik aláfestése sem kelt önálló életre szélesebb körben, bár olvasóinknak talán nem szükséges bemutatni például a "Hullámok hercege" szívszorító score-ját. A zeneszerző igazi újjászületését én a "Hatodik érzék"-től számítom, amit olyan lehetőségek követtek, mint a "Hó hull a cédrusra" vagy a "Dínó" - és természetesen M. Night Shyamalan filmjeinek zenéi. Mielőtt azonban belevágnék a "nyitány" elemzésébe, talán érdemes visszapillantani arra az időre, amikor a rendezőt még nem foglalkoztatta annyira filmjeinek zenei világa (igaz, befutása után a "Jelek" esetében csak az utolsó negyedórára szeretett volna zenét eleinte, de szerencsénkre ezt végül jobban átgondolta).

         Pusztán a témában legjáratosabbak vannak tisztában vele, hogy az indiai származású direktor már a "Hatodik érzék" előtt is készített filmet: először 1994-ben állt a kamerák mögé, de a "Praying with Anger" című, amerikai-indiaiakról szóló független dráma semmilyen visszhangot sem keltett, mely szomorú sorsban tulajdonképpen osztozott az 1998-as "Nyitott szemmel" is, de ezt legalább már látta valaki az alkotók szűk családján kívül is. A viszonylag ismert szereplőket (Denis Leary, Rosie O'Donnell, Julia Stiles) felvonultató kedves (és cseppet sem horrorisztikus) történet egy kisfiúról szól, aki nagyapja halála után elkezdi az élet értelmét keresni.
         E két film zeneszerzője a mára a szakmában teljesen inaktívvá vált Edmund Choi volt, akiről annyit érdemes tudni, hogy Carter Burwell komponista asszisztenseként dolgozott a Coen testvérek néhány mozijánál (például a "Fargo"-nál), de önálló művekkel is rendelkezik. Ezek közül kiemelkedik egy nagyon helyes kis score, amit a brutális magyar címmel rendelkező "Műholdvevő a birkák közt" alá komponált (a "The Dish" címen futó lemez kengurus külső borítójánál viccesebb címlap mellesleg még nem nagyon készült soundtrackhez). A "Nyitott szemmel" aláfestése is ehhez hasonlóan kellemes mű lett, gyerekkórussal megtámogatva. Hogy a rendező csinnadrattás hollywoodi bevonulásának az első tervek szerint részese lett volna-e Choi, nem tudni, a logika szerint igen. Tény, hogy James Newton Howard úgy került a projektbe, hogy az eredeti, közelebbről meg nem nevezett zeneszerzőt ismeretlen okok miatt eltávolították. Ő akár lehetett Choi is, de a továbbiak ismeretében ennek ma már nincs nagy jelentősége. Amit tudni: James egy szép napon kapott egy telefont, a vonal végén pedig a sikeres producerpáros, Kathleen Kennedy és Frank Marshall beszélt (velük az "Életben maradtak" című túlélődráma kapcsán dolgozott együtt korábban), akik a figyelmébe ajánlották egy tehetséges rendező vadonatúj filmjét. Miután a komponista megismerkedett a projekttel, egyből rábólintott az ajánlatra, és a további utat már ismerjük.

         Könnyű lenne azt mondani, hogy csak amiatt nem értékelem megfelelően az első kooperáció zenéjét (ami egyébként bő öt hét alatt készült el), mert a többi, zeneileg kétségkívül jóval erőteljesebb együttműködés aláfestéséhez viszonyítom, ám a "Hatodik érzék" score-ja sosem tartozott a kedvenceim közé, pedig már a film megnézése előtt megvettem valamiért a CD-t. Ma már magyarázható ez azzal, hogy így szerettem volna a magam részéről dokumentálni az első lépéseket, de akkor persze mégcsak nem is sejtettem, hogy ez a score micsoda szériának a kezdete lesz.
         Talán az a legnagyobb bajom a tárgylemezzel, hogy túl szimplának találom. Halk zongora- és fuvolaszóval nyitunk, egy női kórus és vonósok diszkrét támogatásával, és ez a cím alapján ("Run to Church") eléggé furcsa összetétel (a stílus megismétlődik a "Photographs"-ban is). Aztán mindez folytatódik a "De Profundis"-ban, csak jóval vészjóslóbban húzzák a vonósok. A tétel végét pokoli hangok bejövetele jelzi, és utána nincs kegyelem, ezt követően a trackek őszies, borongós motívumai időnként nem túl kellemes irányt vesznek. A recept igazából ugyanaz marad végig: egy kis zongoratéma, amit vonósok tesznek teljessé, majd mindebbe olykor belerondít valami. A filmbeli szellemek jelenlétét, kiszámíthatatlan felbukkanását folyamatosan érezzük, ezt általában váratlanul felcsattanó zenekari megoldások, vagy a hegedűk húrjaira csapás jelenti (például a "Suicide Ghost"-ban, valamint a "Hanging Ghosts"-ban). A kiszámítható, ám hozzáértő módon, tisztességesen megkomponált tételek lezárása (mely a filmben is a végén hangzik el) viszont feledhetetlen darab. A horror és a dráma tökéletes összefonódásának remek iskolapéldája a nagy eszmélés alatt hallható "Malcolm is Dead", aminek fokozódó dinamikája lassan csendesül el, és a hangulat egy gyönyörű zongoramotívum kíséretében tér vissza a kezdeti szépséghez.

         Hogy a film alatt tökéletesen működik a score, az vitathatatlan. Amit azonban a lemezen hallunk, azt egybefüggő zenei élményként nehezebb értékelni. Való igaz, a lényegében párszereplős film hangulata efféle intimitást, a kísértetvonal pedig kakofóniát és puffanásokat igényel, csak a CD valahogy túl rövid ahhoz, hogy a valóban szép részek sikerrel feledtessék el a felcsattanásokat. A zeneszerző biográfiájában én inkább egy sikeres, ám különlegesnek azért nem nevezhető ujjgyakorlatnak veszem, és tekintsük mindenféle értelemben véve kiindulópontnak a Shyamalan-Newton Howard együttműködésben. Azt pedig még véletlenül se felejtsük: ha nem létezne ez a zene, az talán azt jelentené, hogy az összes többi sem készült volna el - így pedig máris értékesebbé válik az én szememben is.


    Bíró Zsolt
    2007.06.01.




    Tracklista:

      1. Run to the Church (1:20)
      2. De Profundis (2:24)
      3. Mind Reading (2:43)
      4. Photographs (0:53)
      5. Suicide Ghost (1:33)
      6. Malcom's Story / Cole's Secret (4:03)
      7. Hanging Ghosts (2:31)
      8. Tape of Vincent (3:27)
      9. Help the Ghosts / Kyra's Ghost (4:28)
    10. Kyra's Tape (2:00)
    11. Malcom Is Dead (4:47)


    TOVÁBBI ÉRTÉKELÉSEINK:

    Dobrosi Tamás

    Emesz Csaba          nem értékelte

    Gregus Péter

    Kulics László

    Szabó Csaba

    Tihanyi Attila




    KAPCSOLÓDÓ ANYAGOK:

    Dragonfly

    Evilenko

    Gothika

    Lady in the Water

    További kritikáink
  • Jesse Stone - The Ultimate Collection
  • The Boss Baby
  • In the Heart of the Sea
  • Power Rangers
  • Noah
  • Mighty Morphin Power Rangers: The Movie
  • Crimson Rivers
  • Twister
  • xXx: Return of Xander Cage
  • The Lego Batman Movie
  • Shaft
  • Living in the Age of Airplanes
  • La La Land
  • Immortal Memory
  • Spirit: Stallion of the Cimarron

  • Filmzenékről röviden
  • Remember
  • Split
  • The Hollywood Shorties
  • Eddie the Eagle
  • Spotlight
  • Green Room
  • The Boy
  • Ma Ma
  • Jack Reacher: Never Go Back
  • Gagarin - First in Space

  • Filmek alatt hallott zenék
  • Jean-Claude Van Johnson
  • 47 Meters Down (In to Deep)
  • The Shallows
  • Solace
  • Into the Grizzly Maze
  • Enemies Closer
  • D-Tox
  • Rambo III
  • Transformers: Rescue Bots
  • Sex Tape

  • Interjúk
  • Jeff Beal: Apró kincsek
  • Lisa Gerrard: A szív hangja
  • Mark Hinton Stewart: A zene a párbeszédek mögött
  • Wolf Péter: A szerencse kapuja

  • Kollaborációk
  • Oliver Stone filmjeinek zenéi
  • Elmer Bernstein életútja I.
  • Jerry Goldsmith életútja III.
  • Jerry Goldsmith életútja II.
  • Jerry Goldsmith életútja I.

  • A filmzene legendái
  • Angelo Badalamenti
  • Philip Glass
  • Basil Poledouris
  • Lalo Schifrin
  • Dave Grusin

  • Moziszériák,tévésorozatok
  • A hobbit-trilógia zenéi
  • A Rémálom az Elm utcában széria zenéi
  • A Robert Langdon-filmek zenéi
  • A Hellraiser-filmek zenéi
  • A Válaszcsapás zenéje

  • További írásaink
  • Ez volt 2016
  • Oscar előtt és Oscar után 2016
  • 10 éves a Filmzene.net
  • Filmzeneszerzők különböző albumai
  • Filmzenékhez köthető kiadványok
  • Stúdiók
  • Lemezkiadók
  • In Memoriam