FŐOLDAL  |   ZENESZERZŐK  |   FILMZENEALBUMOK  |   FILMZENÉKRŐL RÖVIDEN  |   FILMEK ALATT HALLOTT ZENÉK  |   INTERJÚK    
  |   HÍREK

    Rogue One: A Star Wars Story  Justice League  Murder on the Orient Express  Moon  Wonder Woman  The Ghost and the Darkness  It  Rebel in the Rye  The Mummy  Catch Me If You Can
EGYÉB ÍRÁSOK  |   MOZISZÉRIÁK ÉS TÉVÉSOROZATOK  |   ÉVES ÖSSZESÍTÉSEINK  |   DÍJAK  |   FÓRUM  |   JÓ TUDNI  |   RÓLUNK  |   KAPCSOLAT



Keresés a Filmzene.neten

  







Beszámolók
  • Hollywood Magyarországon - Hans Zimmer-est Lisa Gerrarddal
  • Brian Tyler londoni koncertje
  • Hans Zimmer Magyarországon
  • Az Antonio Sanchez & Migration magyarországi koncertje

  • Zenék egy témára
  • Conan
  • Robin Hood
  • A három testőr
  • Sherlock Holmes
  • Cápás filmek

  • DVD kiadványok
  • Jerry Goldsmith 80th Birthday Tribute Concert - Fimucité 3
  • A Tribute to Basil Poledouris
  • Fimucité 2: Closing Night Gala 2008
  • "War" - A filmzene készítése
  • Creating the Lord of the Rings Symphony




  • Filmzene.net - The Sixth Sense (James Newton Howard)    THE SIXTH SENSE   (1999)
       Hatodik érzék


      

       zene: James Newton Howard
       vezényel: Pete Anthony
       kiadás éve: 1999
       kiadó: Varése Sarabande
       játékidő: 30:09




         1999-ben egy olyan film uralta a bevételi listákat, melyről az is hallott, aki életében nem járt még moziban, és mivel hosszú ideig beszédtéma volt, tulajdonképpen mindenki rákényszerült a közelebbi megismerkedésre vele, hogy egyáltalán be tudjon kapcsolódni a társalgásba. Aki nem volt gyors, rosszul járt: ha túl későre tervezte be a mozizást, valamely óvatlan (a "szimplán hülye" politikailag korrekt variánsa) embertársa jóvoltából idejekorán szembesülhetett Bruce Willis létének árnyoldalaival, általában "Á, hát erre úgyis rájöttél volna te is magadtól!"-féle csodálkozó mondatok kíséretében. Aki pedig mégsem hallott semmit előre a "Hatodik érzék" csattanójáról, az a soundtrack gondos szerkesztőinek jóvoltából a zárótétel címének elolvasása után úgyis rögtön megvilágosodott.
         Azóta eltelt közel egy évtized. A mindenki által tehetségesnek tartott, sokakat elbűvölő apró színészből, Haley Joel Osmentből egy-két további remek alakítást ("A jövő kezdete", "A.I. - Mesterséges értelem") követően egy elfelejtett felnőtt színész lett, aki ma már sajnos csak gyermekként elért sikereinek emlékeire bír támaszkodni. A sors igazságtalansága ez, hiszen míg a hasbeszélő bábuk tehetségével és bájával felszerelkezett Olsen-ikrek még ma is sikeresnek számítanak a maguk hatszázötvenedik ugyanolyan kalamajkás-szülőösszehozós-összekeverős frenetikus vígjátékuk után is, az egykori kissrácnak a régi filmjei miatt egyáltalán nem kell szégyenkeznie (az újabbak meg nem ismertek). Szereplőtársa, Bruce Willis karrierje is a "Hatodik érzék"-kel kapott új lökést, amit ki is használt, de mostanra csak legismertebb karaktere, John McClane negyedik feltámasztása töltheti el némi reménnyel a jövőre nézve (bár az mindenesetre jó pont számára, ahogy a rajongóival elkezdett foglalkozni).
         A végtelenségig nem lehet ugyanazzal az egy filmmel reklámozni egy rendezőt a plakátokon, ezért a minden későbbi munkája végén rendkívüli csattanóra számító mozinézők szép lassan elhagyták M. Night Shyamalant. Mára kiderült, hogy kik az igazi rajongói. Mindazok, akik értékelik, ha egy rendező nem áll be a sorba, kimeríthetetlen fantáziával rendelkezik, ráadásul mindezt kompromisszumoktól mentesen szeretné vászonra vinni, még a stúdiófőnökökkel is dacolva. Emiatt egyre nehezebb dolga van, és mióta a "Lány a vízben" újságírókaraktere meglehetősen rosszul járt, a viccet értő, ám azt nem szerető zsurnalisztabrigádok ellen eleve hendikeppel indul csatába. A rajongók azonban kitartanak.

         Közel egy évtizede még a Varése kiadó is csak éppen kezdte az átlagosan félórásra rúgó albumainak játékidejét felfelé tornászni, és a maga alig harminc percével ez a CD is ennek a régi korszaknak egy mementója. Nem mondhatni, hogy ez az idő nem reprezentálja eléggé a teljes score hangulatát, ám mégis talán fért volna még fel valami a lemezre. Persze érthető, hogy egy újonc rendező nem várt sikert elérő mozijának muzsikáját még akkor sem mindig övezi nagy érdeklődés kiadói részről, ha a film maga fokozatosan blockbusteri státuszba emelkedik.
         A komponista, James Newton Howard neve nem csengett akkoriban még annyira ismerősen, mint manapság, pedig már akkor sem volt új fickó a szakmában. A viszonylagos ismeretlenség oka talán az lehetett, hogy addig csak három nagyobb volumenűnek tartott score-t szerzett, és az egyik, az 1993-as "A szökevény" inkább csak filmként ragadt meg az átlagnézők emlékezetében, a zene nem annyira - persze az igazi filmzenerajongók erről másképp vélekednek. A két évvel későbbi "Waterworld - Vízivilág" zenei monumentalitásához viszont már nem fért kétség, ez már laikusok figyelmét sem kerülhette el, éppen csak a film maga lett akkora bukás, amelynek örvénye minden egyes közreműködőt magával rántott a mélybe. Bár Newton Howard számos remek zenét készített a "Hatodik érzék" előtt is, valahogy egyik aláfestése sem kelt önálló életre szélesebb körben, bár olvasóinknak talán nem szükséges bemutatni például a "Hullámok hercege" szívszorító score-ját. A zeneszerző igazi újjászületését én a "Hatodik érzék"-től számítom, amit olyan lehetőségek követtek, mint a "Hó hull a cédrusra" vagy a "Dínó" - és természetesen M. Night Shyamalan filmjeinek zenéi. Mielőtt azonban belevágnék a "nyitány" elemzésébe, talán érdemes visszapillantani arra az időre, amikor a rendezőt még nem foglalkoztatta annyira filmjeinek zenei világa (igaz, befutása után a "Jelek" esetében csak az utolsó negyedórára szeretett volna zenét eleinte, de szerencsénkre ezt végül jobban átgondolta).

         Pusztán a témában legjáratosabbak vannak tisztában vele, hogy az indiai származású direktor már a "Hatodik érzék" előtt is készített filmet: először 1994-ben állt a kamerák mögé, de a "Praying with Anger" című, amerikai-indiaiakról szóló független dráma semmilyen visszhangot sem keltett, mely szomorú sorsban tulajdonképpen osztozott az 1998-as "Nyitott szemmel" is, de ezt legalább már látta valaki az alkotók szűk családján kívül is. A viszonylag ismert szereplőket (Denis Leary, Rosie O'Donnell, Julia Stiles) felvonultató kedves (és cseppet sem horrorisztikus) történet egy kisfiúról szól, aki nagyapja halála után elkezdi az élet értelmét keresni.
         E két film zeneszerzője a mára a szakmában teljesen inaktívvá vált Edmund Choi volt, akiről annyit érdemes tudni, hogy Carter Burwell komponista asszisztenseként dolgozott a Coen testvérek néhány mozijánál (például a "Fargo"-nál), de önálló művekkel is rendelkezik. Ezek közül kiemelkedik egy nagyon helyes kis score, amit a brutális magyar címmel rendelkező "Műholdvevő a birkák közt" alá komponált (a "The Dish" címen futó lemez kengurus külső borítójánál viccesebb címlap mellesleg még nem nagyon készült soundtrackhez). A "Nyitott szemmel" aláfestése is ehhez hasonlóan kellemes mű lett, gyerekkórussal megtámogatva. Hogy a rendező csinnadrattás hollywoodi bevonulásának az első tervek szerint részese lett volna-e Choi, nem tudni, a logika szerint igen. Tény, hogy James Newton Howard úgy került a projektbe, hogy az eredeti, közelebbről meg nem nevezett zeneszerzőt ismeretlen okok miatt eltávolították. Ő akár lehetett Choi is, de a továbbiak ismeretében ennek ma már nincs nagy jelentősége. Amit tudni: James egy szép napon kapott egy telefont, a vonal végén pedig a sikeres producerpáros, Kathleen Kennedy és Frank Marshall beszélt (velük az "Életben maradtak" című túlélődráma kapcsán dolgozott együtt korábban), akik a figyelmébe ajánlották egy tehetséges rendező vadonatúj filmjét. Miután a komponista megismerkedett a projekttel, egyből rábólintott az ajánlatra, és a további utat már ismerjük.

         Könnyű lenne azt mondani, hogy csak amiatt nem értékelem megfelelően az első kooperáció zenéjét (ami egyébként bő öt hét alatt készült el), mert a többi, zeneileg kétségkívül jóval erőteljesebb együttműködés aláfestéséhez viszonyítom, ám a "Hatodik érzék" score-ja sosem tartozott a kedvenceim közé, pedig már a film megnézése előtt megvettem valamiért a CD-t. Ma már magyarázható ez azzal, hogy így szerettem volna a magam részéről dokumentálni az első lépéseket, de akkor persze mégcsak nem is sejtettem, hogy ez a score micsoda szériának a kezdete lesz.
         Talán az a legnagyobb bajom a tárgylemezzel, hogy túl szimplának találom. Halk zongora- és fuvolaszóval nyitunk, egy női kórus és vonósok diszkrét támogatásával, és ez a cím alapján ("Run to Church") eléggé furcsa összetétel (a stílus megismétlődik a "Photographs"-ban is). Aztán mindez folytatódik a "De Profundis"-ban, csak jóval vészjóslóbban húzzák a vonósok. A tétel végét pokoli hangok bejövetele jelzi, és utána nincs kegyelem, ezt követően a trackek őszies, borongós motívumai időnként nem túl kellemes irányt vesznek. A recept igazából ugyanaz marad végig: egy kis zongoratéma, amit vonósok tesznek teljessé, majd mindebbe olykor belerondít valami. A filmbeli szellemek jelenlétét, kiszámíthatatlan felbukkanását folyamatosan érezzük, ezt általában váratlanul felcsattanó zenekari megoldások, vagy a hegedűk húrjaira csapás jelenti (például a "Suicide Ghost"-ban, valamint a "Hanging Ghosts"-ban). A kiszámítható, ám hozzáértő módon, tisztességesen megkomponált tételek lezárása (mely a filmben is a végén hangzik el) viszont feledhetetlen darab. A horror és a dráma tökéletes összefonódásának remek iskolapéldája a nagy eszmélés alatt hallható "Malcolm is Dead", aminek fokozódó dinamikája lassan csendesül el, és a hangulat egy gyönyörű zongoramotívum kíséretében tér vissza a kezdeti szépséghez.

         Hogy a film alatt tökéletesen működik a score, az vitathatatlan. Amit azonban a lemezen hallunk, azt egybefüggő zenei élményként nehezebb értékelni. Való igaz, a lényegében párszereplős film hangulata efféle intimitást, a kísértetvonal pedig kakofóniát és puffanásokat igényel, csak a CD valahogy túl rövid ahhoz, hogy a valóban szép részek sikerrel feledtessék el a felcsattanásokat. A zeneszerző biográfiájában én inkább egy sikeres, ám különlegesnek azért nem nevezhető ujjgyakorlatnak veszem, és tekintsük mindenféle értelemben véve kiindulópontnak a Shyamalan-Newton Howard együttműködésben. Azt pedig még véletlenül se felejtsük: ha nem létezne ez a zene, az talán azt jelentené, hogy az összes többi sem készült volna el - így pedig máris értékesebbé válik az én szememben is.


    Bíró Zsolt
    2007.06.01.




    Tracklista:

      1. Run to the Church (1:20)
      2. De Profundis (2:24)
      3. Mind Reading (2:43)
      4. Photographs (0:53)
      5. Suicide Ghost (1:33)
      6. Malcom's Story / Cole's Secret (4:03)
      7. Hanging Ghosts (2:31)
      8. Tape of Vincent (3:27)
      9. Help the Ghosts / Kyra's Ghost (4:28)
    10. Kyra's Tape (2:00)
    11. Malcom Is Dead (4:47)


    TOVÁBBI ÉRTÉKELÉSEINK:

    Dobrosi Tamás

    Emesz Csaba          nem értékelte

    Gregus Péter

    Kulics László

    Szabó Csaba

    Tihanyi Attila




    KAPCSOLÓDÓ ANYAGOK:

    Dragonfly

    Evilenko

    Gothika

    Lady in the Water

    További kritikáink
  • Dunkirk
  • Blade Runner
  • Kingsman: The Golden Circle
  • War for the Planet of the Apes
  • Spider-Man Homecoming
  • The Autopsy of Jane Doe
  • Pirates of the Caribbean: Dead Men Tell No Tales
  • Close Encounters of the Third Kind
  • Alien: Covenant
  • King Arthur: The Legend of the Sword
  • Atlantis: The Lost Empire
  • Life
  • Colossal
  • Great Expectations
  • Jesse Stone - The Ultimate Collection
  • The Boss Baby

  • Filmzenékről röviden
  • Jigsaw
  • Hail, Caesar!
  • The Lego Ninjago Movie
  • The Dark Tower
  • Remember
  • Split
  • The Hollywood Shorties
  • Eddie the Eagle
  • Spotlight
  • Green Room

  • Filmek alatt hallott zenék
  • Jean-Claude Van Johnson
  • 47 Meters Down (In to Deep)
  • The Shallows
  • Solace
  • Into the Grizzly Maze
  • Enemies Closer
  • D-Tox
  • Rambo III
  • Transformers: Rescue Bots
  • Sex Tape

  • Interjúk
  • Jeff Beal: Apró kincsek
  • Lisa Gerrard: A szív hangja
  • Mark Hinton Stewart: A zene a párbeszédek mögött
  • Wolf Péter: A szerencse kapuja

  • Kollaborációk
  • Oliver Stone filmjeinek zenéi
  • Elmer Bernstein életútja I.
  • Jerry Goldsmith életútja III.
  • Jerry Goldsmith életútja II.
  • Jerry Goldsmith életútja I.

  • A filmzene legendái
  • Angelo Badalamenti
  • Philip Glass
  • Basil Poledouris
  • Lalo Schifrin
  • Dave Grusin

  • Moziszériák,tévésorozatok
  • A hobbit-trilógia zenéi
  • A Rémálom az Elm utcában széria zenéi
  • A Robert Langdon-filmek zenéi
  • A Hellraiser-filmek zenéi
  • A Válaszcsapás zenéje

  • További írásaink
  • Ez volt 2016
  • Oscar előtt és Oscar után 2016
  • 10 éves a Filmzene.net
  • Filmzeneszerzők különböző albumai
  • Filmzenékhez köthető kiadványok
  • Stúdiók
  • Lemezkiadók
  • In Memoriam