FŐOLDAL  |   ZENESZERZŐK  |   FILMZENEALBUMOK  |   FILMZENÉKRŐL RÖVIDEN  |   FILMEK ALATT HALLOTT ZENÉK  |   INTERJÚK    
  |   HÍREK

    The Mummy  Catch Me If You Can  Dunkirk  Blade Runner  Kingsman: The Golden Circle  War for the Planet of the Apes  Spider-Man: Homecoming  The Autopsy of Jane Doe  Pirates of the Caribbean: Dead Men Tell No Tales  Close Encounters of the Third Kind
EGYÉB ÍRÁSOK  |   MOZISZÉRIÁK ÉS TÉVÉSOROZATOK  |   ÉVES ÖSSZESÍTÉSEINK  |   DÍJAK  |   FÓRUM  |   JÓ TUDNI  |   RÓLUNK  |   KAPCSOLAT



Keresés a Filmzene.neten

  






Beszámolók
  • Hollywood Magyarországon - Hans Zimmer-est Lisa Gerrarddal
  • Brian Tyler londoni koncertje
  • Hans Zimmer Magyarországon
  • Az Antonio Sanchez & Migration magyarországi koncertje

  • Zenék egy témára
  • Conan
  • Robin Hood
  • A három testőr
  • Sherlock Holmes
  • Cápás filmek

  • DVD kiadványok
  • Jerry Goldsmith 80th Birthday Tribute Concert - Fimucité 3
  • A Tribute to Basil Poledouris
  • Fimucité 2: Closing Night Gala 2008
  • "War" - A filmzene készítése
  • Creating the Lord of the Rings Symphony




  • Filmzene.net - The Simpsons Movie (Hans Zimmer)    THE SIMPSONS MOVIE   (2007)
       A Simpson család - A film


      

       zene: Hans Zimmer, Danny Elfman (eredeti főtéma)
       vezényel: Blake Neely, Nick Glennie-Smith
       kiadás éve: 2007
       kiadó: Extreme Music
       játékidő: 40:39




         Mivel egy-két kivétellel a zseniális és műfajteremtő rajzfilmsorozat összes, hazánkban leadott epizódját láttam, számomra az év legjobban várt premierje kétségkívül Simpsonék első mozifilmje volt (emiatt is lett írásom filmes része ennyire terjedelmes). A történet szerint az összes negatív emberi tulajdonsággal bíró családfő, Homer megment egy kismalacot a vágóhídtól, majd nagyon megszereti, és onnantól kezdve családtagjait hanyagolni kezdi miatta. Mikor felesége, Marge ráparancsol, hogy tüntesse el a kertben felállított disznóürülékes silót, Homer az egészet az ökológiai katasztrófától éppen csak megmentett springfieldi tóba borítja, ami aztán beláthatatlan következményekkel jár. A családnak el kell menekülnie, Homernak pedig helyre kell hoznia hibáját, hogy megmentse a pusztulásra ítélt várost.
         Az alapsztori ugyan egy évekkel ezelőtti epizód (melyben Homer megment egy rákot a megfőzéstől, elnevezi Csipesznek, majd onnantól kezdve legjobb barátjának tekinti) valójában nem különösebben zavaró újragondolása és másfél órásra duzzasztása, de a lényeg az, hogy ennyi év után végre elkészült a film, ami aztán a remélt élmény megvalósulása mellett azért egy aprócska csalódást is okozott számomra.
         Bár a filmeknél általában az eredeti hangokat szoktam preferálni, Simpsonék sorozatbeli és szerencsére most is megmaradt magyar szinkronjának hangjait kimondottan jónak tartom, különösen Székhelyi József jellegzetes orgánumának Homerját imádom, aminek köszönhető, hogy a színész nyilvános megszólalásain akkor is vigyorogni kezdek, ha például a magyar színészek sanyarú sorsáról beszél. Bár az epizódokat eredetiben nézők által olykor emlegetett fordítási pontatlanságokról a mozifilmnél sem tudok nyilatkozni, a még az amerikai nézőktől is némi háttértudást igénylő viccek (például a film elején rosszul járó Green Day "American Idiot" című lemezére utaló kottacím) miatt nem nehéz rájönni, hogy a magyar fordítónak mennyire nehéz dolga van az adaptáció során.
         Nagy kérdés az, hogy aki nem látott egy részt sem a szériából, miként értékeli a látottakat, de gyanítom, sok esetben értetlenül nézi, min nevetnek mások mellette. A rajongóknak hiányérzetet generálhat, hogy számos mellékszereplő csak épp elvonul a háttérben, de persze az esetenként akár teljesen rájuk épülő tévés részekkel ellentétben nyilván ez nem is történhetett volna másképp, lényeg, hogy jelzésértékűen minden egyes jellegzetes karakter kapott valamilyen, ha más nem, hát statiszta szerepet. Engem valamiért zavart, hogy ennyire megemelkedett Homer szerencsétlenkedésének tétje, így némileg idegennek éreztem a sorozattól az olyan jeleneteket, mint a család majdnem-meglincselése és majdnem-felakasztása. Hogy aztán a hirtelen rosszindulatúvá váló pókmalac hová tűnt vitatható cselekedete után, az is rejtély. Összességében azért jól sikerültnek nevezhető a mozifilm, mert az, hogy elhanyagolható mértékben csalódtam benne, főleg a felfokozott várakozásnak tudható be. Ha a legjobb részek közé tehát nem is sorolnám be ezt a kicsivel hosszabbat, az biztos, hogy az összes többi között tökéletesen megállja helyét, ez pedig a legkevésbé sem jelent minőségi problémát.

         Bár újév napja jelenleg még elég messze van, megfogadom, hogy a Hans Zimmer nevéhez fűződő filmzenék esetében egy mondatnál többet már soha többé nem fogok írni a szerző alkotói módszeréről. Egyrészt egykori kedvenc komponistámmal kapcsolatos szélsőséges szubjektivitásom már nem teszi lehetővé, hogy visszafogottan nyilatkozzam a témában, másrészt amit esetleg eddig nem írtam le, azt még most utoljára megteszem, harmadrészt pedig - bár ez nem ezen írásomból fog kiderülni - a témát jómagam is legalább annyira unom, mint vélhetően már olvasóink egy része is. Ráadásként pedig hozzáteszem, hogy mostantól kezdve nem tekintem Hans Zimmert a szó legszorosabb értelmében vett zeneszerzőnek, inkább csak egy olyan sikeres zenei producernek, aki hozzáértő szemmel válogatja össze produkcióról produkcióra váltakozó munkatársait/tanítványait, hogy aztán mások tudásával is a háta mögött állítsa össze a score-t. Ez már fényévekre van attól a zeneszerzéstől, amit a komponisták - remélhetőleg - nagyobb része képvisel, abba pedig bele sem mennék, hogy vajon mekkora kárt okozott a cégen kívüli kollégáknak ez a leginkább filmzenegyártásnak nevezhető eljárás. Ha egy-egy score-ra a bejáratott fedőnév alatt ráront esetenként akár közel tíz, kisegítésben (és sokszor önálló munkákban is) rutinos zeneszerző, villámgyorsan elvégezve az egyébként jóval hosszadalmasabb munkát, ennek azon művészek isszák meg a levét, akik társszerzők nélkül, saját erőből komponálnak, hiszen a producerek által a rohamtempóban dolgozó Zimmer-csapatra mutogatva lassan már minden egyéb komponistától elvárás lesz a töredékidő alatt elkészítendő aláfestés, ami a műfaj művészi értelemben vett teljes összeomlását fogja eredményezni (ahogy a baljós előjelek egyre szaporodnak is).

         Ahogy azt szoktam írni, kizárólag hallgatói szempontból annak, hogy milyen lett egy mű, a szerző személyének és segédei számának persze nincs jelentősége. Ha jól sikerül egy mostani Zimmer-közeli muzsika (például "Az időjós", a "Da Vinci-kód" vagy a "The Holiday" jobbnál jobb score-jai), annak nagyon örülök, hiszen nem a szerző nevére adom a pontokat, hanem arra, amit komponált. Jelen esetben viszont nem lehet minek örülnöm.
         Túl nagy probléma nincs, Simpsonék első mozivásznas kalandja abszolút olyan aláfestést kívánt, amilyet végül kapott, e szempontból nem is morgolódhatok. Csakhogy Hans Zimmernek öt másik kolléga (név szerint: Ryeland Allison, Lorne Balfe, Henry Jackman, Michael Levine és Atli Örvarsson) kellett ahhoz, hogy egy másfél órás játékidőt el sem érő könnyed, tétnélküli mozihoz összedobjon valamit. A szerzőt a modern filmzenék egyik legnagyobb alakjának szokás tekinteni (egykor én is annak tartottam), ehhez képest egy olyan filmhez sem volt képes saját erőből elkészíteni valamit, amit bármelyik trotyogós-böfögős vígjátékon edzett másodosztályú zeneszerző félálomban (és egyedül) összeállított volna, ez pedig az önlejáratás magas szintre emelése. Hiszen ha már egy ilyen sem megy számára önállóan, mire is számítsunk nagyobb volumenű, például történelmi jellegű produkciók esetében? Még több társszerzőre? A kérdés költői. A hazai és külföldi fórumozók hozzászólásai alapján az ilyesmi egyre több filmzenekedvelő szemét szúrja már rajtam kívül is - de legyen elég ebből, és térjünk rá végre a zenére.

         A gülüszemű sárga családdal még a kilencvenes években találkoztam először, mikor itthon is egyre több pólón tűnt fel Bart, és a rádióban gyakran lehetett hallani a "Do the Bartman" című felvételt. Ez az 1990-es "Sing the Blues" album egyik dala volt, de ezen kívül (leginkább csak rajongóknak) megjelent az évtized második felében a Beatles Bors őrmesteres lemezét felidéző borítójú "The Yellow Album", a rengeteg elhangzott dalból összeállított "Go Simpsonic with The Simpsons", valamint az egy puzzlemelléklettel is ellátott "Songs in the Keys of Springfield", idén pedig az újabb apropó kapcsán kiadták a "Testify" elnevezésre hallgató válogatást is.
         A tévében Danny Elfman főtémájával, valamint Alf Clausen score-jával és betétdalaival találkozhatunk, de a mozifilm szimfonikus aláfestésében utóbbi nem kapott lehetőséget, noha a széria muzsikája is van olyan minőségű, mint amit végül a mozifilm kapott. Elfman jellegzetes témája viszont erőteljesebb verzióban, kis változtatással megmaradt, sőt átdolgozva valamiképp a trackek nagyobb hányadában megbújik. A "Trapped Like Carrots"-ban könnyedebben, a szomorkás "Doomsday is Family Time"-ban fuvolára írva hallható, és még a katonás "You Doomed Us All...Again"-ben, valamint az akciódús "...Lead, Not to Read"-ben is felcsendül. Érdekes színfoltnak titulálható az ünnepélyes hangulatú, kórussal megtámogatott "Thank You Boob Lady", a gospeles stílust bevető "Clap for Alaska", vagy a Bart gördeszkázós fütyivillantása alatt hallható elektromos gitáros szörfrock, a "Release the Hound". A trackek többségével az a gond, hogy tulajdonképpen bárki komponálhatta őket, a film közben sem ért maradandó hatás általuk, ezenkívül az Elfman-téma gyakori beemelése is inkább a könnyebb útnak tűnik, mintsem idézetnek.
         Két track lóg ki a képből, ebből az egyik egy vicces kórusművecske, a "Spider Pig". Ebben a "legújabb" szuperhősre aktualizált dalszöveggel, gótikus hangulatban hallhatjuk a Pókember-rajzfilmsorozat főtémáját. A másik darab Ryeland Allison Mekk mesteres dance-mixe, a "Recklessly Impulsive", ami vélhetőleg pusztán azért került a CD-re, hogy nagy nehezen meghaladja a játékidő a félórát. Akiknek tetszett Tiesto szintén oda nem illő rettenete a második karibi kalózos soundtrack legvégén, azok ezt is imádni fogják - de remélhetőleg ők vannak kisebbségben. Az igazi rajongók számára az iTunesről letölthető még egy bónusz track, a bő kétperces "Homer, Bart and a Bike" is.

         Ha nem a Simpson családról és nem Hans Zimmerről lenne szó, a zene talán a kiadatlanul maradtak hosszú sorát gyarapítaná, és mégcsak felbecsülhetetlen kár sem érne senkit ezesetben. Túl sok minden nincs benne ugyanis, amit ne hallottunk volna már sokszor, nem több, mint egy megszokott vígjátékzene, pár értékelhető apró ötlettel. Gyűjtők megvehetik az albumot fánkkülsejű limitált változatban is, bár a Homer életében azért nem kizárólagos joggal bíró szerepet kapó sütemény már a hagyományos CD dizájnjában (és a film reklámkampányában) is túl van reprezentálva.
         A szerzőről alkotott véleményem természetesen nem a Filmzene.net hivatalos álláspontja. Miután én viszont úgy érzem, hogy a király a szemem láttára lett meztelen (vagy másképpen: a bálvány saját magát döntötte le), már mentséget sem tudok számára keresni, mint ahogy azt "A Da Vinci-kód" zenéjéről szóló írásomban még megtettem. Persze köszönettel tartozom Zimmernek azért a rengeteg csodálatos és kiváló filmzenéért, ami megszületett az ő közreműködése és tehetsége által (amit soha nem kérdőjeleztem meg, csak ennek mértékével kapcsolatban bizonytalanodom el az utóbbi időben), és azt sem zárom ki, hogy még rengeteg hasonló minőségű darab fog ezek révén megszületni. Ennek ellenére én már teljesen közömbösen fogadom, hogy éppen milyen produkciónál bukkan fel legközelebb, majd maximum kellemesen meglepődöm. Hogy ő maga mennyire érzékeli azt, miként emlegetik munkamódszerét egyre többen pejoratív értelemben és elrettentő példaként, az legyen az ő dolga - nekem ezzel kapcsolatosan hosszabb mondanivalóm már nincs és nem is lesz.


    Bíró Zsolt
    2007.08.24.




    Tracklista:

      1. The Simpsons Theme (1:27)
      2. Trapped Like Carrots (2:14)
      3. Doomsday Is Family Time (2:27)
      4. Release the Hounds (2:19)
      5. Clap for Alaska (1:55)
      6. What's an Epiphany? (2:07)
      7. Thank You Boob Lady (2:45)
      8. You Doomed Us All... Again (5:52)
      9. ...Lead, Not to Read (2:05)
    10. Why Does Everything I Whip Leave Me? (3:05)
    11. Bart's Doodle (1:01)
    12. World's Fattest Fertilizer Salesman (5:05)
    13. His Big Fat Ass Could Shield Us All (1:46)
    14. Spider Pig (1:04)
    15. Recklessly Impulsive - Ryeland Allison (5:27)


    TOVÁBBI ÉRTÉKELÉSEINK:

    Dobrosi Tamás          nem értékelte

    Emesz Csaba          nem értékelte

    Gregus Péter

    Kulics László

    Szabó Csaba          nem értékelte

    Tihanyi Attila




    KAPCSOLÓDÓ ANYAGOK:

    Charlie and the Chocolate Factory

    The Da Vinci Code

    Madagascar

    The Weather Man

    További kritikáink
  • Alien: Covenant
  • King Arthur: The Legend of the Sword
  • Atlantis: The Lost Empire
  • Life
  • Colossal
  • Great Expectations
  • Jesse Stone - The Ultimate Collection
  • The Boss Baby
  • In the Heart of the Sea
  • Power Rangers
  • Noah
  • Mighty Morphin Power Rangers: The Movie
  • Crimson Rivers
  • Twister
  • xXx: Return of Xander Cage

  • Filmzenékről röviden
  • The Lego Ninjago Movie
  • The Dark Tower
  • Remember
  • Split
  • The Hollywood Shorties
  • Eddie the Eagle
  • Spotlight
  • Green Room
  • The Boy
  • Ma Ma

  • Filmek alatt hallott zenék
  • Jean-Claude Van Johnson
  • 47 Meters Down (In to Deep)
  • The Shallows
  • Solace
  • Into the Grizzly Maze
  • Enemies Closer
  • D-Tox
  • Rambo III
  • Transformers: Rescue Bots
  • Sex Tape

  • Interjúk
  • Jeff Beal: Apró kincsek
  • Lisa Gerrard: A szív hangja
  • Mark Hinton Stewart: A zene a párbeszédek mögött
  • Wolf Péter: A szerencse kapuja

  • Kollaborációk
  • Oliver Stone filmjeinek zenéi
  • Elmer Bernstein életútja I.
  • Jerry Goldsmith életútja III.
  • Jerry Goldsmith életútja II.
  • Jerry Goldsmith életútja I.

  • A filmzene legendái
  • Angelo Badalamenti
  • Philip Glass
  • Basil Poledouris
  • Lalo Schifrin
  • Dave Grusin

  • Moziszériák,tévésorozatok
  • A hobbit-trilógia zenéi
  • A Rémálom az Elm utcában széria zenéi
  • A Robert Langdon-filmek zenéi
  • A Hellraiser-filmek zenéi
  • A Válaszcsapás zenéje

  • További írásaink
  • Ez volt 2016
  • Oscar előtt és Oscar után 2016
  • 10 éves a Filmzene.net
  • Filmzeneszerzők különböző albumai
  • Filmzenékhez köthető kiadványok
  • Stúdiók
  • Lemezkiadók
  • In Memoriam