FŐOLDAL  |   ZENESZERZŐK  |   FILMZENEALBUMOK  |   FILMZENÉKRŐL RÖVIDEN  |   FILMEK ALATT HALLOTT ZENÉK  |   INTERJÚK    
  |   HÍREK

    Spider-Man: Homecoming  The Autopsy of Jane Doe  Pirates of the Caribbean: Dead Men Tell No Tales  Close Encounters of the Third Kind  Alien: Covenant  King Arthur: The Legend of the Sword  Atlantis: The Lost Empire  Life  Colossal  Great Expectations
EGYÉB ÍRÁSOK  |   MOZISZÉRIÁK ÉS TÉVÉSOROZATOK  |   ÉVES ÖSSZESÍTÉSEINK  |   DÍJAK  |   FÓRUM  |   JÓ TUDNI  |   RÓLUNK  |   KAPCSOLAT



Keresés a Filmzene.neten

  






Beszámolók
  • Hollywood Magyarországon - Hans Zimmer-est Lisa Gerrarddal
  • Brian Tyler londoni koncertje
  • Hans Zimmer Magyarországon
  • Az Antonio Sanchez & Migration magyarországi koncertje

  • Zenék egy témára
  • Conan
  • Robin Hood
  • A három testőr
  • Sherlock Holmes
  • Cápás filmek

  • DVD kiadványok
  • Jerry Goldsmith 80th Birthday Tribute Concert - Fimucité 3
  • A Tribute to Basil Poledouris
  • Fimucité 2: Closing Night Gala 2008
  • "War" - A filmzene készítése
  • Creating the Lord of the Rings Symphony




  • Filmzene.net - The Silence of the Lambs (Howard Shore)    THE SILENCE OF THE LAMBS   (1991)
       A bárányok hallgatnak


      

       zene: Howard Shore
       vezényel: Howard Shore
       kiadás éve: 1991
       kiadó: MCA Records
       játékidő: 57:14




         Dr. Hannibal Lecter nevét hallva legtöbbünknek az üvegfal mögött álló kimért, úriemberként viselkedő pszichopata gyilkos, és annak rideg, ám mégis egyfajta nyugalmat árasztó hangja jut eszünkbe. Általában ugyanezen kép jelenik meg akkor is, ha Anthony Hopkinst említjük, ami nem véletlen, hiszen a kannibált zseniálisan megformáló színész élete egyik legemlékezetesebb alakításával a kilencvenes évek elején szinte egyik pillanatról a másikra írta be magát a halhatatlanok könyvébe.
         "A bárányok hallgatnak" kiváló forgatókönyve egy némiképp sablonosnak mondható cél, egy sorozatgyilkos elfogása köré épül. Mindez akkor kezd el bonyolódni, amikor a nyomozás eredményessége érdekében az FBI kénytelen a pszichiátrián bezárva tartott doktor segítségét kérni. Kihallgatásával a fiatal ügynököt, Clarice Starlingot (Jodie Foster) bízzák meg, azonban Lecter nem adja olyan könnyen az információkat: kapcsolatuk lassacskán egyfajta adok-kapok játékba torkollik, ami szigorú szabályok keretében zajlik. Ahogy haladunk előre a történetben, úgy derül fény a karakterek lelki világára, s kettejük párbeszédei már-már túlnyúlnak a gyilkos kézrekerítéséhez szükségeseken - ez az a szál, ami miatt a film kimagaslik a többi, hasonló jellegű alkotás közül.

         Jonathan Demme rendező ("A mandzsúriai jelölt") Thomas Harris művéből készült, többszörös Oscar-díjas alkotása (a rendezőnek éppúgy odaítélték szobrot, mint a két főszereplőnek, a forgatókönyvírónak, valamint a producereknek) egyike azoknak, amelyek közismertségük révén nem kifejezetten szorulnak bemutatásra, ellenben remek beszédtémák. Valahogy így van ez Howard Shore szerzeményével is, ami bár jóval inkább rétegzene, mint mondjuk a "Star Wars", "A Gyűrűk Ura" vagy a "Titanic" aláfestése, mégis rengetegen ismerik, score-ja pedig számtalan rajongó polcán fellelhető.
         Shore (akivel Demme két évvel később a "Philadelphia - Az érinthetetlen" című drámában is együtt dolgozott) felkérése erre a thrillerre nem nevezhető túl nagy meglepetésnek, hiszen a nyolcvanas évek során több ilyen, s nemegyszer ennél durvább alkotáshoz (ez utóbbi esetben elég, ha David Cronenberggel való együttműködése bármelyik eredményét említjük példaként) is leszerződött már. Bár a produkció jellegéből adódóan a zenekari kitörések ezúttal lényegesen redukálódtak, Shore-nak a sötét tónussal mégis sikerült elérnie azt, hogy a korong hallgatása közben összeszoruljon a gyomrunk. "Az emberek azt szokták mondani nekem, hogy ez az egyik legrémisztőbb score, amit valaha hallottak, de ha tisztán zeneileg elemezzük, akkor ez nem is olyan rémisztő mű. Semmi olyasmi nincs benne, amiért az lenne, azonban ha a drámai elemeket és a bennük rejlő sötétséget kombináljuk Foster és Hopkins karaktereivel, valamint a gyilkos áldozatával, akkor valóban félelmetessé válik a zene." - világít rá a muzsika hatásosságának lényegére a szerző. Tény és való: ha nem ismernénk a filmet, az aláfestése kevésbé gyakorolna ránk nagyobb hatást, mint egy átlagos thriller vagy dráma zenéje. Ebből is kitűnik, hogy a képsorok és Shore műve akarva-akaratlanul is, de elválaszthatatlanok egymástól.

         A Müncheni Szimfonikusok közreműködésével 1990 augusztusában feljátszott score CD-je a kellemes dallamvezetésű "Main Title"-lel indít, amelyben a többnyire magasszólamú hegedűk játékát a különféle fafúvósok, bőgők és csellók hangjai változtatják szomorkássá. Ebben, a "Clarice"-ben (melynek első másodperceiben felcsendülő fuvoladallama évekkel később a "Hannibal" bemutatója alatt volt újból hallható a mozikban), illetve a "Lambs Screaming"-ben elsősorban a Foster által megtestesített karakter zenei ábrázolását ismerhetjük meg, s ennek megfelelően a tételekből Starling félelme éppúgy kiérződik, mint múltjának egészen addig viselt lelki terhe. Hangszerelésüknek, valamint dallamvezetésüknek köszönhetően ezek a számok a film jelenetei mellett egy komolyzenei hangverseny elemeként éppúgy helytállnának, mint például Shore egy korábbi művének, "A légy" aláfestésének a nyitánya.
         A "The Asylum" - "Return to the Asylum" - "Quid Pro Quo" trió Lecter és Starling elmegyógyintézetben folytatott beszélgetéseit hivatott alátámasztani, s mint ilyenek, az imént említetteknél már egy fokkal sötétebb tónussal büszkélkedhetnek. Hallgatásuk során nem igazán lehet elkülöníteni az egyik vagy másik szereplőt jellemező motívumokat, ugyanis Shore helyettük inkább a beszélgetések által kiváltott érzelmeket, illetve a helyszín ridegségét helyezi előtérbe. Mindezek ellenére az album számomra egyik legcsodálatosabb zenerészlete pont a "Quid Pro Quo" elején csendül fel: a hárfán elpengetett héthangjegyes főtémát egy nyújtott hegedűszólam és egy csengettyű hangja teszi feledhetetlenné.
         A kiadvány legsötétebb tételei egyértelműen Lecterhez, valamint a keresett gyilkoshoz fűződnek: a "The Abduction" partitúrájára az eddigieknél jóval komorabb játékot megkövetelő hangjegyek kerültek fel, ami a "Lecter in Memphis"-ben és az ilyen szempontból abszolút tetőpontnak számító "Lecter Escapes"-ben már némi dallamvesztéssel, zaklatottsággal kombinálódik, s mindez főként az eddig igencsak háttérbe szorult rézfúvósoknak és ütősöknek köszönhető. A nyomozati szakasz végső stádiumát kísérő "The Cellar" még szintén ebbe a kategóriába sorolható, azzal a kis különbséggel, hogy az egyébként tisztán nagyzenekari mű ridegségét ezúttal nem a zenekar, hanem szintihangok szolgáltatják. "Az olyan hangvételű zenéimben is előszeretettel használok elektronikus hangokat, mint a "Dead Ringers" vagy a "The Silence of the Lambs". Nem szeretem, ha valami túlságosan is precíz, szeretek a már felvett hanganyaggal egy kicsit játszani." - meséli Shore.

         Az MCA Records gondozásában megjelent korongot elsősorban azoknak ajánlom a figyelmébe, akik kedvelik a lassú folyású, kellő sötétséggel átjárt zenéket, illetve Howard Shore olyan műveit, mint a "Philadelphia" vagy a "Seven" - nekik ez szinte kötelező vétel. Maga a kiadvány nem rendelkezik túl fényes borítóval, inkább a szintén általuk kiadott "Alien 3"-hez hasonlóan álltak a témához: a szétnyitható borítóra a tracklista mellett négy kisebb képet, illetve pár sor, a zenével kapcsolatos információt osztottak szét meglehetősen szellősen. Ez azonban a zene varázsán mit sem változtat.


    Kulics László
    2007.04.04.




    Tracklista:

      1. Main Title (5:04)
      2. The Asylum (3:53)
      3. Clarice (3:03)
      4. Return to the Asylum (2:35)
      5. The Abduction (3:01)
      6. Quid Pro Quo (4:41)
      7. Lecter in Memphis (5:41)
      8. Lambs Screaming (5:34)
      9. Lecter Escapes (5:06)
    10. Belvedere, Ohio (3:32)
    11. The Moth (2:20)
    12. The Cellar (7:02)
    13. Finale (4:50)



    TOVÁBBI ÉRTÉKELÉSEINK:

    Bíró Zsolt

    Dobrosi Tamás          nem értékelte

    Emesz Csaba          nem értékelte

    Gregus Péter

    Szabó Csaba          nem értékelte

    Tihanyi Attila




    KAPCSOLÓDÓ ANYAGOK:

    The Fly

    Hannibal

    Manhunter

    Red Dragon

    További kritikáink
  • Jesse Stone - The Ultimate Collection
  • The Boss Baby
  • In the Heart of the Sea
  • Power Rangers
  • Noah
  • Mighty Morphin Power Rangers: The Movie
  • Crimson Rivers
  • Twister
  • xXx: Return of Xander Cage
  • The Lego Batman Movie
  • Shaft
  • Living in the Age of Airplanes
  • La La Land
  • Immortal Memory
  • Spirit: Stallion of the Cimarron

  • Filmzenékről röviden
  • Remember
  • Split
  • The Hollywood Shorties
  • Eddie the Eagle
  • Spotlight
  • Green Room
  • The Boy
  • Ma Ma
  • Jack Reacher: Never Go Back
  • Gagarin - First in Space

  • Filmek alatt hallott zenék
  • Jean-Claude Van Johnson
  • 47 Meters Down (In to Deep)
  • The Shallows
  • Solace
  • Into the Grizzly Maze
  • Enemies Closer
  • D-Tox
  • Rambo III
  • Transformers: Rescue Bots
  • Sex Tape

  • Interjúk
  • Jeff Beal: Apró kincsek
  • Lisa Gerrard: A szív hangja
  • Mark Hinton Stewart: A zene a párbeszédek mögött
  • Wolf Péter: A szerencse kapuja

  • Kollaborációk
  • Oliver Stone filmjeinek zenéi
  • Elmer Bernstein életútja I.
  • Jerry Goldsmith életútja III.
  • Jerry Goldsmith életútja II.
  • Jerry Goldsmith életútja I.

  • A filmzene legendái
  • Angelo Badalamenti
  • Philip Glass
  • Basil Poledouris
  • Lalo Schifrin
  • Dave Grusin

  • Moziszériák,tévésorozatok
  • A hobbit-trilógia zenéi
  • A Rémálom az Elm utcában széria zenéi
  • A Robert Langdon-filmek zenéi
  • A Hellraiser-filmek zenéi
  • A Válaszcsapás zenéje

  • További írásaink
  • Ez volt 2016
  • Oscar előtt és Oscar után 2016
  • 10 éves a Filmzene.net
  • Filmzeneszerzők különböző albumai
  • Filmzenékhez köthető kiadványok
  • Stúdiók
  • Lemezkiadók
  • In Memoriam