FŐOLDAL  |   ZENESZERZŐK  |   FILMZENEALBUMOK  |   FILMZENÉKRŐL RÖVIDEN  |   FILMEK ALATT HALLOTT ZENÉK  |   INTERJÚK    
  |   HÍREK

    The Mummy  Catch Me If You Can  Dunkirk  Blade Runner  Kingsman: The Golden Circle  War for the Planet of the Apes  Spider-Man: Homecoming  The Autopsy of Jane Doe  Pirates of the Caribbean: Dead Men Tell No Tales  Close Encounters of the Third Kind
EGYÉB ÍRÁSOK  |   MOZISZÉRIÁK ÉS TÉVÉSOROZATOK  |   ÉVES ÖSSZESÍTÉSEINK  |   DÍJAK  |   FÓRUM  |   JÓ TUDNI  |   RÓLUNK  |   KAPCSOLAT



Keresés a Filmzene.neten

  






Beszámolók
  • Hollywood Magyarországon - Hans Zimmer-est Lisa Gerrarddal
  • Brian Tyler londoni koncertje
  • Hans Zimmer Magyarországon
  • Az Antonio Sanchez & Migration magyarországi koncertje

  • Zenék egy témára
  • Conan
  • Robin Hood
  • A három testőr
  • Sherlock Holmes
  • Cápás filmek

  • DVD kiadványok
  • Jerry Goldsmith 80th Birthday Tribute Concert - Fimucité 3
  • A Tribute to Basil Poledouris
  • Fimucité 2: Closing Night Gala 2008
  • "War" - A filmzene készítése
  • Creating the Lord of the Rings Symphony




  • Filmzene.net - Side Effects (Thomas Newman)    SIDE EFFECTS   (2013)
       Mellékhatások


      

       zene: Thomas Newman
       kiadás éve: 2013
       kiadó: Varése Sarabande
       játékidő: 38:09





         Emily (Rooney Mara) és Martin (Channing Tatum) egy ifjú pár, akik életében minden rendben lévőnek tűnik, egészen addig, amíg a férfiért rendőrök nem jönnek, s pénzügyi machinációi miatt börtönbe kerül. Szabadulását követően kiderül, négy év azért hosszú idő, hiszen bár Emily megvárta őt, az eltelt esztendők megtörték a nőt, elhatalmasodó depressziója pedig egy öngyilkossági kísérletbe torkollik. A kórházban megismerkedik Jonathan Banks pszichológussal (Jude Law), aki konzultál Emily korábbi orvosával (Catherine Zeta-Jones), majd úgy véli, egy újfajta gyógyszer lesz a megoldás. Ennek vérre menően súlyos mellékhatását azonban senki sem látja előre...
         Napjaink biztosra menő, kockázatot ritkán vállaló folytatásainak és képregényfilmjeinek korszakában ritka az olyan mozi, ahol a forgatókönyv csavarossága esetén a kritikákban hitchcocki jelzők röpködnek, és ahol a recenzornak óvatosan kell bármit is a cselekményből megemlítenie, hogy a felfedezés élményét meghagyja a nézőnek. Így tehát maradjunk annyiban, hogy a filmet rendező, illetve azt álnéven vágóként és operatőrként egyaránt jegyző Steven Soderbergh egy olyan produkciót rakott össze, amelyben hiába nem találunk szimpatikus karaktert, mégis a történet egy idő után elkezd érdekessé válni. Sem az izgága Law és a szorongó Mara orvos-beteg viszonyának ábrázolásával, sem a bánatos borjú tekintetű Tatummal nincs gond, és ugyan Zeta-Jones úgy néz ki, mintha egy pornófilmbeli titkárnő szerepének castingjéről kóborolt volna át ide, szenvtelen pszichológusként végül is el lehet fogadni. Hogy a meglehetősen fojtott hangulatú, az ellenszenves karakterek körül viszonylag lassan csordogáló cselekmény bonyolódása láttán egyre inkább kíváncsiak vagyunk a végkifejletre, az "A Bourne-ultimátum" forgatókönyvírója, Scott Z. Burns csavaros szkriptjének is köszönhető, melyben a fordulatok még éppen nem lépik át a teljes hihetetlenség bizonytalan vonalát. Ami pedig a már számos stílusban helytálló direktort illeti: kötve hiszem, hogy valóban ez lett volna az utolsó mozis munkája, ahogy beharangozta, de ha így is lesz végül, hát akkor elmondható, hogy a búcsú a felemás alkotásokat is tartalmazó pálya pozitív oldalát gazdagítja.

         Pályája elején Soderbergh Cliff Martinezzel dolgozott sokat, akit egy ideje újra felkér időnként ("Traffic", "Solaris", "Fertőzés - Contagion"), míg ha lazább, groove-osabb dallamokra van szüksége, akkor David Holmesra vált ("Mint a kámfor - Out of Sight", az Ocean's-mozik, "A bűn hálójában – Haywire"), és miután "Az informátor! - The Informant!" révén ismét visszahozta az egykor rendkívül foglalkoztatott Marvin Hamlischt a köztudatba, a 2012-ben elhunyt zeneszerző hattyúdalát is ő biztosította a "Behind the Candelabra" révén. A "Mellékhatások"-nál viszont azt a Thomas Newmant preferálta, akivel eddig kétszer, az "Erin Brockovich - Zűrös természet", illetve "A jó német - The Good German" kapcsán akadt össze. A rendező minden esetben következetesen kéri fel a zeneszerzőket, nem saját közegükből kirántva, alkalmazkodásra kényszerítve hurcolja magával őket, hanem a leendő film stílusából adódóan választja meg a hangjegyekért felelőst. És ahogy mindig, ezúttal is megtalálta azt az embert, akiről bebizonyosodott, hogy a lehető legjobb választás lett.

         Ha Thomas Newman nevét még talán nem is minden filmbarát tudja álmából hirtelen felébresztve, az biztos, hogy valamely zenéjére a legtöbben felfigyeltek már. A szerző első fénykora a kilencvenes évekre tehető, amikor olyan mozikhoz komponált jobbnál jobb score-jai jellemezték tehetségét, mint az "Egy asszony illata - Scent of a Woman", a "Ha eljön Joe Black - Meet Joe Black", "A suttogó" - The Horse Whisperer", az "Amerikai szépség - American Beauty", a "Halálsoron - The Green Mile" és természetesen "A remény rabjai - The Shawshank Redemption". Ekkor évente olykor négy alkalommal is jelentkezett, de aztán a kétezres években háttérbe szorult. Ugyan az évtized első felében is akadt nagyszerű megmozdulása (mint például "A kárhozat útja - Road to Perdition" vagy a "Némó nyomában - Finding Nemo" aláfestése), 2005 és 2010 között mindössze a "WALL-E"-hoz komponáltak kaptak nagyobb figyelmet: ez két Oscar-jelölést is hozott számára a score-ért és a Peter Gabriellel közösen jegyzett betétdalért. Newman pályáján épp az Oscar-díj kapcsán feltűnő a megérdemelt elismerés hiánya, hiszen eddig tizenegyszer jelölték, ám az aranyszoborral sajnos eddig még egyszer sem távozott. Noha a sok kisebb, visszhang nélkül maradt mozi miatt nemrég még úgy tűnt, a szerző lassan eltűnik a fősodorból, 2011-ben visszatért. Hirtelen elkezdtek érkezni tőle az érdekesebbnél érdekesebb zenék olyan filmekhez, mint a "Sorsügynökség - The Adjustment Bureau", "A Vaslady - The Iron Lady", "A segítség - The Help", a "Keleti kényelem - Marigold Hotel - The Best Exotic Marigold Hotel", s ezt az aktuális James Bond-mozi, a "007 - Skyfall" koronázta meg - ha zeneileg talán nem is vitathatatlanul, a komponista karrierjére kifejtett pozitív hatása miatt mindenképp.

         A "Mellékhatások" score-ja jó példa arra, hogy mit veszített volna Newman további háttérbe szorulásával a filmszakma, hiszen elképesztően erős hangulattal bíró művel állt elő, ami már rögtön a "Very Sick Girl" című főtémából is kiderül. Az itt hallható melankolikus, kissé depresszív, visszhangos gitárhangzás (ehhez hasonló jellemzi Howard Shore a "Karambol - Crash"-hez szerzett muzsikáját is) végigkíséri az albumot, és olyan trackeket jellemez, mint a "Past Behaviour", az "Allison Finn", a "Salt Water" vagy a "Malingering". Az elektromos gitár mellett fontos szereplők még a különleges hangzású fém ütőhangszerek. A "Houston Free Meds"-ben, az "Another Acquittal"-ban és a "Poisonous Fog"-ban szinte avantgárd módon kocogtatott, izgatott, vibráló hangok egy páratlanul különleges ízt adnak a szerzeményekhez. Egyaránt ártatlanságot szimbolizálva, felnyitásra zenélő dobozokat idéz fel például a csengő-bongó "Relativity", a "Hopelessness", a "Conduct Review" és a "St. Luke's" is, azonban mindegyikben találunk olyan elemet, mely borongóssá teszi őket. És ha már borongósság: itt meg kell említeni a "Knife"-ot, amely félúton átalakul egy olyan ambientes effektzenévé, mely után még David Lynch is két kézzel kapna. A lemezre került szerzemények közül még kettőt emelnék ki: a "Dark & Stormy"-ban mintha valami régi Vangelis-darabba olvadna bele Newman egyik védjegye, a ritkán hallható, leginkább fütyülésre emlékeztető megoldás, míg a "Take Back Tomorrow (End Title)"-t manipulált női vokál fűszerezi nagyszerűen. A záró darab a Thievery Corporation ütemes "The Forgotten People"-ja 2009-ből, s bár ez teljesen eltér az instrumentális résztől, a filmbe mégis abszolút beleillik, hiszen a záró jelenet alatti másodszori elhangzásával amolyan csúfolódó, "így jártál" hatást kelt.

         Nem lehet elégszer hangsúlyozni, hogy mennyire jól jártak a filmzenekedvelők azzal, hogy Thomas Newman újra felkerült a térképre, ezt pedig a "Mellékhatások" score-ja is jól igazolja. A mű előadásához öt szólistára volt szükség, akik közül a szerző zongorán és fém ütőhangszereken játszik. A felhasznált instrumentumok közt kevés olyan bukkan fel, amelyet más komponista eszköztárában is megtalálunk vagy egyáltalán ismerünk, tehát nyugodtan tegye fel a kezét, aki kapásból meg tudja mondani, milyen hangszert takar például a lemez borítóján olvasható PreGranite Ambiences, a SunDaySomeDay vagy az E-Bowed Drones fantázianév. Hollywood egyik legkülönlegesebb zenei világú szerzőjének ide írt dallamai azért nem feledhetetlen filmzenét jelentenek, ugyanakkor erős atmoszférával látják el a produkciót, ráadásul kétségtelenül eredetiek, amit ma már, valahol azért érthető okok miatt, nem sok score-ról lehet elmondani.


    Bíró Zsolt
    2013.07.08.




    Tracklista:

      1. Acute Parasomnia (0:42)
      2. Very Sick Girl (Main Title) (2:25)
      3. Houston Free Meds (2:22)
      4. Relativity (1:23)
      5. Past Behaviour (1:28)
      6. Another Acquittal (3:28)
      7. Knife (1:21)
      8. Hopelessness (1:23)
      9. Allison Finn (2:29)
    10. Dark & Stormy (1:11)
    11. Poisonous Fog (2:30)
    12. Salt Water (2:01)
    13. Conduct Review (2:10)
    14. Double Jeopardy (0:47)
    15. Malingering (5:43)
    16. St. Luke's (1:24)
    17. Take Back Tomorrow (End Title) (2:23)
    18. The Forgotten People (3:12) *

    * előadja: Thievery Corporation





    TOVÁBBI ÉRTÉKELÉSEINK:

    Dobrosi Tamás          nem értékelte

    Emesz Csaba          nem értékelte

    Gregus Péter

    Kulics László          nem értékelte

    Szabó Csaba          nem értékelte

    Tihanyi Attila




    KAPCSOLÓDÓ ANYAGOK:

    Code 46

    The Good German

    Interjú Marvin Hamlischsel

    Wicker Park

    További kritikáink
  • Alien: Covenant
  • King Arthur: The Legend of the Sword
  • Atlantis: The Lost Empire
  • Life
  • Colossal
  • Great Expectations
  • Jesse Stone - The Ultimate Collection
  • The Boss Baby
  • In the Heart of the Sea
  • Power Rangers
  • Noah
  • Mighty Morphin Power Rangers: The Movie
  • Crimson Rivers
  • Twister
  • xXx: Return of Xander Cage

  • Filmzenékről röviden
  • The Lego Ninjago Movie
  • The Dark Tower
  • Remember
  • Split
  • The Hollywood Shorties
  • Eddie the Eagle
  • Spotlight
  • Green Room
  • The Boy
  • Ma Ma

  • Filmek alatt hallott zenék
  • Jean-Claude Van Johnson
  • 47 Meters Down (In to Deep)
  • The Shallows
  • Solace
  • Into the Grizzly Maze
  • Enemies Closer
  • D-Tox
  • Rambo III
  • Transformers: Rescue Bots
  • Sex Tape

  • Interjúk
  • Jeff Beal: Apró kincsek
  • Lisa Gerrard: A szív hangja
  • Mark Hinton Stewart: A zene a párbeszédek mögött
  • Wolf Péter: A szerencse kapuja

  • Kollaborációk
  • Oliver Stone filmjeinek zenéi
  • Elmer Bernstein életútja I.
  • Jerry Goldsmith életútja III.
  • Jerry Goldsmith életútja II.
  • Jerry Goldsmith életútja I.

  • A filmzene legendái
  • Angelo Badalamenti
  • Philip Glass
  • Basil Poledouris
  • Lalo Schifrin
  • Dave Grusin

  • Moziszériák,tévésorozatok
  • A hobbit-trilógia zenéi
  • A Rémálom az Elm utcában széria zenéi
  • A Robert Langdon-filmek zenéi
  • A Hellraiser-filmek zenéi
  • A Válaszcsapás zenéje

  • További írásaink
  • Ez volt 2016
  • Oscar előtt és Oscar után 2016
  • 10 éves a Filmzene.net
  • Filmzeneszerzők különböző albumai
  • Filmzenékhez köthető kiadványok
  • Stúdiók
  • Lemezkiadók
  • In Memoriam