Shreket, a kissé morcos, ám alapvetően jószívű ogrét senkinek sem kell bemutatni, hiszen ő nemcsak 2001 egyik legsikeresebb filmes karaktere volt, hanem vászonralépése óta mindmáig töretlen népszerűségnek is örvend - persze ezen siker megtartásához némileg a későbbi folytatások, a "Shrek 2.", valamint a "Harmadik Shrek" is hozzájárultak. És persze ne feledkezzünk meg Szamárról sem, akinél - hogy Shreket idézzem - "nem az a csoda, hogy beszél, hanem ha befogja", illetve a szépséges királylányról, Fionáról, hiszen ők sem a könnyen feledhető mesefigurák sorát gazdagítják. A DreamWorks sikertriójának első, látványvilágban és humorban egyaránt erős kalandját Andrew Adamson ("Narnia Krónikái: Az oroszlán, a boszorkány és a ruhásszekrény") és Vicky Jenson ("Cápamese") rendezte, a karaktereknek pedig olyan népszerű színészek kölcsönözték hangjukat, mint Mike Myers (Shrek), Eddie Murphy (Szamár), Cameron Diaz (Fiona) és John Lithgow (Farquaad nagyúr). Az alkotás elsöprő sikere természetesen rögvest túlnyúlt a kritikusok és a rajongók visszajelzésein: kis túlzással azt lehet mondani, hogy a produkció szinte minden kisebb és nagyobb díjátadó (például Oscar, BAFTA, Annie, BMI, Cannes) listájára felkerült - mégha csak jelöltként is.

     Mára a rajz-, pontosabban az animációs filmek többsége szakított a Disney stúdió által annak idején létrehozott íratlan rajzfilmes szabályok betétdalokra vonatkozó fejezetével. S bár ebből adódóan a karakterekre már nem igazán jellemző az adott produkció számára íródott dalok eléneklése, az ilyen jellegű zenerészletek nem váltak nemkívánatos elemmé: az egyes - többnyire különféle műfajú és korszakban íródott - slágerek továbbra is fontos részei maradtak a filmeknek. Ezen zenei betéteket a "Shrek" esetében többek között olyan jelenetsorokhoz használták fel, mint a lovagi torna (a "Bad Reputation" a Halfcockedtől), Shrek és Fiona sétálása a mezőn ("My Beloved Monster" - Eels), az egymás iránti vágyódást bemutató képsorok ("Hallelujah" - John Cale) vagy a záróparti, ami alatt Szamár, azaz Eddie Murphy előadásában csendül fel az "I'm Believer" című Smash Mouth-szám.
     Amit pedig a betétdalokkal sem lehet megoldani, ott a jól bevált instrumentális muzsika a megoldás. Jelen esetben egy, a "Z, a hangya" és a "Csibefutam" aláfestéseit is közösen jegyző, s ezáltal összeszokottnak mondható párosra, John Powellre és Harry Gregson-Williamsre hárult a feladat, hogy megtöltsék a dalok által még el nem foglalt, ám valamilyen zenei alátámasztást feltétlenül igénylő részeket. Ez a tulajdonképpen inkább a vígjátéki aláfestések kategóriájába tartozó, a jelenetekhez erősen igazodó, ám ennek ellenére önállóan hallgatva is remek kikapcsolódást biztosító score egyben közös pályafutásuk utolsó állomása is, ugyanis Powellék tartottak attól, hogy az Álomgyár a jövőben szerzőpárosként skatulyázza majd be őket (jó példa erre "A parfüm - Egy gyilkos története" komponistaduója, a szinte mindig együtt dolgozó Reinhold Heil és Johnny Klimek), így inkább önállóan építették tovább karrierjüket - bár nem kizárt, hogy a későbbiekben újból együtt tűnik majd fel nevük valamelyik alkotás stáblistáján. A szétválásból a Shrek-filmek esetében Gregson-Williams került ki győztesen, ugyanis az alkotók őt szerződtették le a folytatások aláfestéseihez, illetve az itt kialakult munkakapcsolat eredményeként tudható be az is, hogy később őt választották be a "Narnia" stábjába is.

     A számtalan trackre szabdalt, ám kronológiailag helyes sorrenddel bíró filmzenealbum a tündérmese témájával ("Fairytale") indít, melynek alappillére az alapjában véve egyszerű, ám a változatos hangszerelésnek köszönhetően rendkívül szép főtéma, amely a film egészén végigkísér bennünket. Egy másik, az egyedüllét szimbolizálása végett szomorkás vonósjátékon alapuló "Eating Alone", valamint a hozzá hasonló "Starry Night" szintén olyan tételek, melyek nélkül a jelenetek minden bizonnyal üresek lennének. A huszonhét, többnyire könnyed hangvételű zenekari játékot igénylő tétel között a kedves mesefigurákhoz illő, csilingelős-brummogós (mint például az "Uninvited Guests", a "The Perfect King", a "Delivery Boy Shrek / Making Camp") részeket éppúgy találunk, mint Farquaad "nagyúr" termetét kifigurázó aláfestést ("March of Farquaad"), illetőleg meglepetéssel végződő lovagi szemléhez illő pillanatokat ("Tournament Speech"). Az érzelmes percekről a "Helmet Hair", a gitárjátékkal felvezetődő "Friends Journey to Duloc" és a "Better Out Than In / Sunflower / I'll Tell Him", továbbá a "Fiona's Secret" gondoskodik, s hogy a kiadvány igazán színes legyen, helyet kapott rajta a Dulocban található információs pult dala ("Welcome to Duloc"), Fiona és a kismadár dalversenye ("Singing Princess") valamint Robin Hood kínos harmonika-amortizálással végződő dala, a "Merry Men" is.
     De az élet nemcsak játék és mese. Fiona kiszabadítása a sárkánnyal őrzött várból nem éppen zökkenőmentes feladat, aminek mi azért örülhetünk, mert így egy kis adag akciózene is készült a filmhez. A "What Kind of Quest"-től kezdve a kissé a David Arnold-os James Bond-zenékre emlékeztető "Escape from the Dragon"-ig bezárólag egy meglehetősen pörgős szegletet ismerhetünk meg, ahol érződik az együttesen közel száztíz fős, kórussal kiegészülő zenekar jelenléte. A pörgősebb tételekhez sorolható még a jelenet stílusából adódóan jóval komolytalanabb hangvételű, a Robin dala végén összezúzott harmonikára épülő, a Fiona "Mátrix"-os verekedését alátámasztó "Fiona Kicks Ass", illetve a fennköltebb dallamú "Ride the Dragon" egy része is.

     Mindent összevetve egy igen impozáns külsővel rendelkező, és minden, a filmben felcsendülő instrumentális aláfestést magában foglaló Varése Sarabande-kiadványnak egyetlen hátránya a már említett tagoltság, amit jelen esetben azért nem illik felhozni hibaként, mert a filmet tekintve tényleg csak akkor lehetett volna több hosszabb játékidővel rendelkező tételt készíteni, ha az alkotók kihagyták volna a betétdalokat. A zeneileg igen széles skálán mozgó szimfonikus muzsika mellett a DreamWorks gondozásában egy, a filmben elhangzott dalokat (különféle népszerű előadók számait) tartalmazó válogatásalbum is megjelent.

Kulics László
2007.06.13.

Tracklista:   1. Fairytale (1:27)   2. Ogre Hunters / Fairytale Deathcamp (1:36)   3. Donkey Meets Shrek (2:38)   4. Eating Alone (1:18)   5. Uninvited Guests (2:09)   6. March of Farquuad (0:39)   7. The Perfect King (1:18)   8. Welcome to Duloc (0:34)   9. Tournament Speech (0:51) 10. What Kind of Quest (2:23) 11. Dragon! / Fiona Awakens (2:06) 12. One of A Kind Knight (1:19) 13. Saving Donkey's Ass (0:43) 14. Escape from the Dragon (1:58) 15. Helmet Hair (2:08) 16. Delivery Boy Shrek / Making Camp (0:48) 17. Friends Journey to Duloc (2:42) 18. Starry Night (0:58) 19. Singing Princess (1:36) 20. Better Out Than In / Sunflower / I'll Tell Him (2:11) 21. Merry Men (0:43) 22. Fiona Kicks Ass (0:29) 23. Fiona's Secret (3:02) 24. Why Wait To Be Wed / You Thought Wrong (1:59) 25. Ride the Dragon (1:37) 26. I Object (1:51) 27. Transformation / The End (3:26)

TOVÁBBI ÉRTÉKELÉSEINK: Bíró Zsolt Dobrosi Tamás Emesz Csaba           nem értékelte Gregus Péter Szabó Csaba Tihanyi Attila KAPCSOLÓDÓ ANYAGOK: Flushed Away Happy Feet (Soundtrack) The Incredibles