FŐOLDAL  |   ZENESZERZŐK  |   FILMZENEALBUMOK  |   FILMZENÉKRŐL RÖVIDEN  |   FILMEK ALATT HALLOTT ZENÉK  |   INTERJÚK    
  |   HÍREK

    Rogue One: A Star Wars Story  Justice League  Murder on the Orient Express  Moon  Wonder Woman  The Ghost and the Darkness  It  Rebel in the Rye  The Mummy  Catch Me If You Can
EGYÉB ÍRÁSOK  |   MOZISZÉRIÁK ÉS TÉVÉSOROZATOK  |   ÉVES ÖSSZESÍTÉSEINK  |   DÍJAK  |   FÓRUM  |   JÓ TUDNI  |   RÓLUNK  |   KAPCSOLAT



Keresés a Filmzene.neten

  







Beszámolók
  • Hollywood Magyarországon - Hans Zimmer-est Lisa Gerrarddal
  • Brian Tyler londoni koncertje
  • Hans Zimmer Magyarországon
  • Az Antonio Sanchez & Migration magyarországi koncertje

  • Zenék egy témára
  • Conan
  • Robin Hood
  • A három testőr
  • Sherlock Holmes
  • Cápás filmek

  • DVD kiadványok
  • Jerry Goldsmith 80th Birthday Tribute Concert - Fimucité 3
  • A Tribute to Basil Poledouris
  • Fimucité 2: Closing Night Gala 2008
  • "War" - A filmzene készítése
  • Creating the Lord of the Rings Symphony




  • Filmzene.net - Shoot'Em Up (Paul Haslinger)    SHOOT 'EM UP   (2007)
       Golyózápor


       

       zene: Paul Haslinger
       kiadás éve: 2007
       kiadó: Varése Sarabande
       játékidő: 36:37





         Mivel zeneileg mindenevő vagyok, ezért gyakorlatilag a legkülönbözőbb stílusú kompozíciókat is végig tudom hallgatni bárminemű megerőltetés nélkül - nos, ez a "Golyózápor" zenéjével eleinte nem ment. Már az amúgy is rövidke album negyedénél feladtam a Paul Haslinger tavalyi akcózenéjével való megismerkedést, és pusztán azért hallgattam végig kétszer, hogy véleményt tudjak nyilvánítani az anyagról. A komponista pályafutását a huszadik század egyik legnívósabb elektronikus zenét játszó formációjában, a Tangerine Dreamben kezdte, és közel öt évig volt a banda tagja, melyet 1991-ben hagyott el, bár néha visszatért egy-két album erejéig. Néhány kevésbé sikeres önálló próbálkozás után aztán beállt Graeme Revell mellé elektronikus kiegészítő-zenéket szerezni, de hangmintákat is készített az akkor pont virágkorát élő Revell számára. Az itt szerzett tapasztalatokat és viszonylagos ismertséget kihasználva sikerült aztán átnyargalnia az önálló komponálás útjára. Első egyedül jegyzett filmzenéje 2001-re tehető, ez volt az "Őrült és gyönyörű", melyet azóta tizenhárom, mozihoz írt kompozíció követett, de filmzeneszerzői karrierje igazából csak 2006-tól kapott szárnyra. Rengeteg különböző műfajban próbálta már ki magát a komponista, de valójában semelyikben sem aratott maradandónak nevezhető művet. Emlékezetesebb alkotásai közé sorolják az "Underworld", illetve a "Sorsdöntő nyár" című filmek score-ját, de a 2007-es "Elhagyott szoba" is jobban sikerült munkái között nevezhető meg - főleg a remek főtémája miatt. Számomra megmagyarázhatatlan ok miatt azonban újabban akciófilmekhez is hívják komponálni, ami azért megdöbbentő, mert stílusától alapjában véve teljesen távol állnak a pörgős jelenetek zenéi. A 2006-ban bemutatott "Crank - Felpörögve" után tavaly nyáron újra lehetőséget kapott, hogy akciómuzsikát szerezzen, ez sajnos a "Golyózápor"-ral sem sikerült neki.

         A film leginkább egy Tarantino-paródiának illik be, főként a karakterek és a kialakult helyzetek miatt, de a sztori is hasonlít a mester munkáihoz. Azonban a "Golyózápor" készítői szándékosan elvitték a filmet az abszurd irányába, véleményem szerint ebből a szempontból kissé túl is teljesítettek. A sztori főhőse Mr. Smith (Clive Owen) rögtön a film elején az akció közepébe vág, egy éppen szülő haldokló nő újszülöttjét menti meg elég komoly fegyverdurrogtatás közepette, ráadásul még a csecsemő is kap egy lövést, szerencsére csak a köldökzsinórjába, amit ezáltal el is vág a golyó. Már ebből érzékelhetjük, hogy itt nem nagyon kell majd komolyan venni a dolgokat, ezt pedig a következő jelenetek csak fokozzák. Az újszülöttet bérgyilkosok veszik üldözőbe, így a bébit magához vevő Mr. Smith egy ideiglenes anyuka után néz, a legideálisabb alanynak pedig a Monica Bellucci által megformált prostituáltat találja - ezzel persze csak azt éri el, hogy most már hármójuknak kell menekülniük. Időközben belép a képbe a nem éppen akcióhős típusú alkattal rendelkező Paul Giamatti is, aki a kisded legfőbb üldözőjét alakítja. Ezután már csak pár percre szakítják meg ilyen-olyan jelenetek a tömény akcióbombát, melyet a kifacsart helyzetek miatt tulajdonképpen egy pillanatig sem lehet komolyan venni.

         A film zenéje elképesztően kétarcú, mivel egyrészt pörgős, gitárzúzós részekből, másrészt ambientes kompozíciókból épül fel, s néhol pedig e két hangzás keveredése tapasztalható. Már alapjában véve ez a két stílus sem fér meg igazán egymás mellett, pláne úgy nem, ha tízmásodpercenként váltják egymást egy tételen belül. Az meg aztán már végképp ront a mű helyzetén, hogy a kicsivel több, mint fél órás kiadvány huszonkét trackre van bontva, így leginkább csak egy perc körüli zenei vázlatokat hallunk. A nyitó tétel körülbelül egy harmincöt éves westernfilm zenéjére emlékeztet, ami nem lenne baj, ha a CD folytatása is ezen koncepció alapján épülne fel, ehelyett azonban lebutított metálzörgést és szintetizátor-effekteket kapunk, rendkívül hallgathatatlan megvalósításban. A "Tit-4-Tat" címet viselő kreálmányban heves dobolásból előbújó üvöltésszerűség teszi próbára az ember idegeit, amihez hasonló zenei hulladékkal sajnos még találkozunk párszor az albumon ("Rat Bastard", "Killing Rutledge"). Kicsivel jobban sikerült - értsd: fejfájás nélkül végighallgatható - zúzós tétel a "Warehouse Shootout", melyben gitárok harcolnak egymással a leghangosabb cím elnyerése érdekében.
         A score szintén jellegzetes zenei stílusa az ambient, ami a gyakorlatban azt jelenti, hogy a szerző sokféle formában színesítette a lassan andalgó szintizenét, néha gitárral, illetve dobokkal, meg azzal, ami pillanatnyilag a keze ügyébe került - sokszor már kategorizálhatatlan muzsikát teremtve ezáltal. A score jobb pillanatai is eme kompozíciókhoz köthetők, ilyen a "Goodbye Oliver", a "The Fortress of Solitude" vagy az egész album legjobb eleme, a "Privacy Love Theme". Különösen elnyerte még tetszésem a nagy nyüstölés közepette a nyugalom szigeteként felcsendülő "True Confessions", valamint a záró track ("What Took You So Long?") is.
         Haslinger munkájának legidegtépőbb elemeiről azonban még nem esett szó. A "Golyózápor" aláfestésének nagy része ugyanis gyakorlatilag zörejek és primitív hangszer-megszólaltatások egyvelege, többségében tompa drum 'n' bass- vagy bluesalapokra építve. A trackek többsége ilyen, ráadásul annyira egybemosódnak, hogy kiemelni sem lehet igazán közülük egyet sem, de az olyan részletek meghallgatása, mint a "Smith Captured", melyben gitárdallam és szintizörgés keveredik mindenféle koncepció nélkül, vagy a "Lab Discoveries", a "Final Showdown", esetleg a "Put U2 Sleep" tényleg elkerülendő, ha valaki az album meghallgatására vetemedik. Szintén ebbe a kategóriába tartoznak azok a trackek is, melyek egyszerűen csak csordogálnak anélkül, hogy bármilyen nyomot is hagynának a hallgatóban (Copping a Feel, Final Showdown, Spanking Mom), lemezre kerülésük egyértelmű oka, hogy kitöltsék a CD-n lévő helyet.
         Elnézve a szerző karrierjének viszonylagos felívelését, sajnos továbbra is akadnak olyan rendezők, akik filmjükhöz megelégszenek az ilyen összedobott, koncepció nélküli zörejhalmazzal, melyhez Haslinger nagyon ért.


    Gregus Péter
    2008.09.09.




    Tracklista:

      1. Dawn Patrol (0:46)
      2. Mister Hertz (1:14)
      3. Tit-4-Tat (1:17)
      4. Goodbye Oliver (3:21)
      5. Copping a Feel (1:14)
      6. Stealing a Beamer (0:49)
      7. Rat Bastard (1:00)
      8. Lab Discoveries (1:03)
      9. The Fortress of Solitude (1:36)
    10. Privacy Love Theme (2:47)
    11. Spanking Mom (0:30)
    12. True Confessions (2:46)
    13. Pussy with a Gun (1:21)
    14. Put U2 Sleep (1:47)
    15. Warehouse Shootout (1:48)
    16. Mutual Interests (1:09)
    17. Killing Rutledge (2:38)
    18. Smith Captured (1:20)
    19. The Interrogation (3:15)
    20. Final Showdown (1:26)
    21. Destination Nowhere (0:56)
    22. What Took You So Long? (2:34)



    TOVÁBBI ÉRTÉKELÉSEINK:

    Bíró Zsolt

    Dobrosi Tamás          nem értékelte

    Emesz Csaba          nem értékelte

    Kulics László

    Szabó Csaba          nem értékelte

    Tihanyi Attila          nem értékelte




    KAPCSOLÓDÓ ANYAGOK:

    Grindhouse - Planet Terror

    Land of the Dead

    Sin City

    Underworld

    További kritikáink
  • Dunkirk
  • Blade Runner
  • Kingsman: The Golden Circle
  • War for the Planet of the Apes
  • Spider-Man Homecoming
  • The Autopsy of Jane Doe
  • Pirates of the Caribbean: Dead Men Tell No Tales
  • Close Encounters of the Third Kind
  • Alien: Covenant
  • King Arthur: The Legend of the Sword
  • Atlantis: The Lost Empire
  • Life
  • Colossal
  • Great Expectations
  • Jesse Stone - The Ultimate Collection
  • The Boss Baby

  • Filmzenékről röviden
  • Jigsaw
  • Hail, Caesar!
  • The Lego Ninjago Movie
  • The Dark Tower
  • Remember
  • Split
  • The Hollywood Shorties
  • Eddie the Eagle
  • Spotlight
  • Green Room

  • Filmek alatt hallott zenék
  • Jean-Claude Van Johnson
  • 47 Meters Down (In to Deep)
  • The Shallows
  • Solace
  • Into the Grizzly Maze
  • Enemies Closer
  • D-Tox
  • Rambo III
  • Transformers: Rescue Bots
  • Sex Tape

  • Interjúk
  • Jeff Beal: Apró kincsek
  • Lisa Gerrard: A szív hangja
  • Mark Hinton Stewart: A zene a párbeszédek mögött
  • Wolf Péter: A szerencse kapuja

  • Kollaborációk
  • Oliver Stone filmjeinek zenéi
  • Elmer Bernstein életútja I.
  • Jerry Goldsmith életútja III.
  • Jerry Goldsmith életútja II.
  • Jerry Goldsmith életútja I.

  • A filmzene legendái
  • Angelo Badalamenti
  • Philip Glass
  • Basil Poledouris
  • Lalo Schifrin
  • Dave Grusin

  • Moziszériák,tévésorozatok
  • A hobbit-trilógia zenéi
  • A Rémálom az Elm utcában széria zenéi
  • A Robert Langdon-filmek zenéi
  • A Hellraiser-filmek zenéi
  • A Válaszcsapás zenéje

  • További írásaink
  • Ez volt 2016
  • Oscar előtt és Oscar után 2016
  • 10 éves a Filmzene.net
  • Filmzeneszerzők különböző albumai
  • Filmzenékhez köthető kiadványok
  • Stúdiók
  • Lemezkiadók
  • In Memoriam