FŐOLDAL  |   ZENESZERZŐK  |   FILMZENEALBUMOK  |   FILMZENÉKRŐL RÖVIDEN  |   FILMEK ALATT HALLOTT ZENÉK  |   INTERJÚK    
  |   HÍREK

    Rogue One: A Star Wars Story  Justice League  Murder on the Orient Express  Moon  Wonder Woman  The Ghost and the Darkness  It  Rebel in the Rye  The Mummy  Catch Me If You Can
EGYÉB ÍRÁSOK  |   MOZISZÉRIÁK ÉS TÉVÉSOROZATOK  |   ÉVES ÖSSZESÍTÉSEINK  |   DÍJAK  |   FÓRUM  |   JÓ TUDNI  |   RÓLUNK  |   KAPCSOLAT



Keresés a Filmzene.neten

  







Beszámolók
  • Hollywood Magyarországon - Hans Zimmer-est Lisa Gerrarddal
  • Brian Tyler londoni koncertje
  • Hans Zimmer Magyarországon
  • Az Antonio Sanchez & Migration magyarországi koncertje

  • Zenék egy témára
  • Conan
  • Robin Hood
  • A három testőr
  • Sherlock Holmes
  • Cápás filmek

  • DVD kiadványok
  • Jerry Goldsmith 80th Birthday Tribute Concert - Fimucité 3
  • A Tribute to Basil Poledouris
  • Fimucité 2: Closing Night Gala 2008
  • "War" - A filmzene készítése
  • Creating the Lord of the Rings Symphony




  • Filmzene.net - Sharktopus (Tom Hiel)    SHARKTOPUS  (2010)
       


      

       zene: Tom Hiel
       kiadás éve: 2012
       kiadó: Buysoundtrax Records
       játékidő: 55:01





         Sharktopus. E címet, pontosabban az azt takaró teremtményt éppúgy időbe tellett helyre tenni magamban, mint a gagyi CD-borítón látható képet - igaz, utóbbi esetében végül már nem azon elmélkedtem, hogyan lehetne életképes egy félig cápa, félig polip lény, hanem azon, hogy vajon mennyire fog majd fájni neki, amikor tátott szájjal becsapódik a sziklaszerűségbe, amin egy, a támadás ellen sajátosan védekező nő fekszik. "De hiszen ez fikció, nem kell komoly dolgokat belelátni, a film ettől még lehet jó" - győzködhettem volna magamat a produkció megtekintése előtt előítéletem elhessegetése végett, ám már az első perceket követően nyugtáztam, hogy a produkció pont olyan pocsék, amilyenre ilyen esetekben számítani lehet. A trükkökért felelős Dilated Pixels látványvilága még a legalacsonyabb színvonalat is alulmúlja, s nincs ez másként a forgatókönyvvel (melyet az azt elkövető Mike MacLean minden bizonnyal mámoros állapotban dobott össze, csakúgy, mint a későbbi Óriásgyík az őshüllő ellen történetét), valamint az Eric Roberts vezette szereplőgárda alakításával sem.

         Az alkotáshoz egy New York-i rockbanda, a The Cheetah Whores szállított főcím-, illetve stáblistazenét, melyek "Sharktopus", illetőleg "Hot Rod Hell Kitten" néven futnak. Ezen nem túl kimagasló színvonalú dalok (előbbi zenei alapja például az egykori Commodore 64-es Surfing játék alatt hallott kíséretet juttatta eszembe) mellett Tom Hiel készített instrumentális aláfestést, mely minőségét tekintve szimbiózist alkot a látvánnyal és a sztorival. A komponista korábban olyan, szintén a SyFy égisze alatt futó filmekhez járult hozzá dallamaival, mint A küklopsz szövetsége vagy A kőszörny, ugyanakkor - hogy ne csak a negatívumokat soroljam - az ő nevéhez fűződik az Éjszakai járat (igaz, itt már Marco Beltrami is közreműködött), valamint Az ügyvédek tévésorozat néhány epizódja is.
         A csatorna által finanszírozott alkotások alacsony költségvetése okán nincs lehetőség nagyzenekarra történő komponálásra, így Hielnek is szintetizátorra, valamint hangmintákra kellett alapoznia művét - a végeredmény ismeretében pedig kijelenthető, hogy a valódi hangszerek bevonása ez esetben sem a film, sem pedig a score színvonalán nem dobott volna érdemben. Nincs gond, ha valaki így építi fel a zenét, azzal viszont már van, ha emellett nincsenek figyelembe véve az így kialakuló határok, hanem minden erővel a harsány, virtuózokat idézni szándékozó alkotás megteremtése lebeg az elkövető szeme előtt, hiszen ez a hangzás minőségének hanyatlásához vezet. Számos, hasonló palettán mozgó kíséretről (mint például az Út a sötétbe, a Wonder Woman vagy az Exploding Sun muzsikája) írtunk már oldalunkon, melyek a lehetőségek figyelembevétele és betartása miatt kellemes csalódást okoztak, Hiel azonban igyekezett mindent túlpörgetni, amiért nagy kár.

         "A Sharktopus egyfajta dráma-thriller, persze csak akkor, ha nem vesszük figyelembe a teremtmény támadásairól szóló jeleneteket. Jó pár feszültségteljes track kapcsolódik azokhoz a részekhez, amikor a lényt keresik. Összességében véve azonban ez egy alacsony költségvetésű Cápa-film" - nyilatkozta a komponista, aki utóbbi véleményét zenéje révén is érzékeltette: a sharktopus támadásai során gyakran alkalmaz John Williams két hangjegyes megoldásához hasonló témát, valamint hárfahangot a vízi világ szimbolizálása érdekében, melyek már az albumnyitó "Shark Attack"-nél megfigyelhetőek. A korong hallgatása közben körvonalazódott bennem egyfajta szerkezeti koncepció, összességét tekintve azonban gyenge teljesítménynek voltam fültanúja, ráadásul mindez a film alatt nemegyszer még mókásnak is tűnt a látottak miatt. Jó példa erre az "Explaining Technology", melynek első fele zeneileg még elmenne, ehhez azonban olyan motorcsónakos jelenet párosul, amelynél a víz alatt úszó lény halovány tintapacaként követi a csónakot. De felhozhatnám még a "Resort Attack" - "Late to the Party" - "Stacy Dies" triót is, amelyek a lénnyel való végső küzdelmet kísérik úgy, hogy közben a vízben egyedül vergődő színészt látjuk, s csupán egy-egy pillanatra kerül önálló képkockaként bevágásra a sharktopus. Ez a dramaturgiai megoldás egyébként az egész filmre érvényes (az alkotók nem is próbálták palástolni ezt), ráadásul a lény állandóan méretbeli problémákkal küzd, mintha nem döntötték volna el a készítők, mekkora legyen pontosan.
         Vannak persze olyan pillanatai is a műnek, ahol nem érződik annyira a hangmintákkal való operálás: ilyen a "Pointer" és a "Surfer Girl" első fele, az "Intrigue", továbbá a "Split Screen" is, ahol hallható, hogy szerzőjük össze tudja szedni magát. A tudósok által egy, a fejére szerelt szerkezettel irányítani kívánt lény (amely csápjainak segítségével a szárazföldön is tud lépdelni) elszabadulásáról szóló sztorihoz ennél magasabb színvonal nem is szükséges, ám így a Hiel-félék nem is fognak tudni kilépni a huszadrangú produkciók zeneszerzőinek skatulyájából. Az ilyen aláfestéseket nevezhetjük tipikus megélhetési projekteknek.

         A Buysoundtrax bevállalta a score megjelentetését, ami meglepő számomra, mert ennyit nem ér meg a dolog. Ezzel párhuzamosan akár olyan "csúcsprodukciók" kísérete is napvilágot láthatna, mint a kétdimenziós dinoszauruszokat felvonultató 100 millió évvel i.e., az Amerikai hadihajók, vagy bármilyen más, hasonlóan vállalhatatlan SyFy- és Asylum-megmozdulás zenéje. Amellett, hogy nem értem az ilyen alkotások létjogosultságát, be kell látnom, hogy a Sharktopus-ötlet működik, hiszen bár a lény a film végén elpusztul, az azóta eltelt évek során a forgatókönyvírók már két alkalommal is életre keltették: először a Sharktopus vs. Pteracuda, majd a Sharktopus vs. Mermantula kedvéért. E trilógiában a címszereplő mellett közös pont még a producer, Roger Corman személye, akit 2009-ben, gazdag munkássága okán, életmű-Oscar-díjjal jutalmaztak, éppúgy, mint korábban Robert Redfordot, Ennio Morriconét, Charlie Chaplint vagy Walt Disneyt...

    Kulics László
    2014.12.12.




    Tracklista:

      1. Shark Attack (2:07)
      2. Explaining Technology (3:21)
      3. Pointer (1:49)
      4. Intrigue (0:56)
      5. Surfer Girl (1:49)
      6. Got A Signal (0:54)
      7. Beach Attack (2:36)
      8. Dead Body (2:36)
      9. Dive (5:15)
    10. Split Screen (1:17)
    11. South (1:04)
    12. Crazy Bitch (1:14)
    13. Skidoo Attack (1:53)
    14. Fishing (2:18)
    15. Santos Is Dead (4:00)
    16. Speed Boat Attack (2:38)
    17. Sands Takes Control (2:00)
    18. Dance Attack (1:35)
    19. Sands Dies (5:25)
    20. Give Me the Keys (1:27)
    21. Resort Attack (1:23)
    22. Late to the Party (2:05)
    23. Stacy Dies (1:29)
    24. End Credits (3:04)





    TOVÁBBI ÉRTÉKELÉSEINK:

    Bíró Zsolt

    Dobrosi Tamás          nem értékelte

    Emesz Csaba          nem értékelte

    Gregus Péter          nem értékelte

    Pavlics Tamás          nem értékelte

    Szabó Csaba          nem értékelte

    Tihanyi Attila          nem értékelte




    KAPCSOLÓDÓ ANYAGOK:

    The Cruse of the Komodo

    Exploding Sun

    Straight Into Darkness

    Zenék egy témára: Cápás filmek

    További kritikáink
  • Dunkirk
  • Blade Runner
  • Kingsman: The Golden Circle
  • War for the Planet of the Apes
  • Spider-Man Homecoming
  • The Autopsy of Jane Doe
  • Pirates of the Caribbean: Dead Men Tell No Tales
  • Close Encounters of the Third Kind
  • Alien: Covenant
  • King Arthur: The Legend of the Sword
  • Atlantis: The Lost Empire
  • Life
  • Colossal
  • Great Expectations
  • Jesse Stone - The Ultimate Collection
  • The Boss Baby

  • Filmzenékről röviden
  • Jigsaw
  • Hail, Caesar!
  • The Lego Ninjago Movie
  • The Dark Tower
  • Remember
  • Split
  • The Hollywood Shorties
  • Eddie the Eagle
  • Spotlight
  • Green Room

  • Filmek alatt hallott zenék
  • Jean-Claude Van Johnson
  • 47 Meters Down (In to Deep)
  • The Shallows
  • Solace
  • Into the Grizzly Maze
  • Enemies Closer
  • D-Tox
  • Rambo III
  • Transformers: Rescue Bots
  • Sex Tape

  • Interjúk
  • Jeff Beal: Apró kincsek
  • Lisa Gerrard: A szív hangja
  • Mark Hinton Stewart: A zene a párbeszédek mögött
  • Wolf Péter: A szerencse kapuja

  • Kollaborációk
  • Oliver Stone filmjeinek zenéi
  • Elmer Bernstein életútja I.
  • Jerry Goldsmith életútja III.
  • Jerry Goldsmith életútja II.
  • Jerry Goldsmith életútja I.

  • A filmzene legendái
  • Angelo Badalamenti
  • Philip Glass
  • Basil Poledouris
  • Lalo Schifrin
  • Dave Grusin

  • Moziszériák,tévésorozatok
  • A hobbit-trilógia zenéi
  • A Rémálom az Elm utcában széria zenéi
  • A Robert Langdon-filmek zenéi
  • A Hellraiser-filmek zenéi
  • A Válaszcsapás zenéje

  • További írásaink
  • Ez volt 2016
  • Oscar előtt és Oscar után 2016
  • 10 éves a Filmzene.net
  • Filmzeneszerzők különböző albumai
  • Filmzenékhez köthető kiadványok
  • Stúdiók
  • Lemezkiadók
  • In Memoriam