FŐOLDAL  |   ZENESZERZŐK  |   FILMZENEALBUMOK  |   FILMZENÉKRŐL RÖVIDEN  |   FILMEK ALATT HALLOTT ZENÉK  |   INTERJÚK    
  |   HÍREK

    Spider-Man: Homecoming  The Autopsy of Jane Doe  Pirates of the Caribbean: Dead Men Tell No Tales  Close Encounters of the Third Kind  Alien: Covenant  King Arthur: The Legend of the Sword  Atlantis: The Lost Empire  Life  Colossal  Great Expectations
EGYÉB ÍRÁSOK  |   MOZISZÉRIÁK ÉS TÉVÉSOROZATOK  |   ÉVES ÖSSZESÍTÉSEINK  |   DÍJAK  |   FÓRUM  |   JÓ TUDNI  |   RÓLUNK  |   KAPCSOLAT



Keresés a Filmzene.neten

  






Beszámolók
  • Hollywood Magyarországon - Hans Zimmer-est Lisa Gerrarddal
  • Brian Tyler londoni koncertje
  • Hans Zimmer Magyarországon
  • Az Antonio Sanchez & Migration magyarországi koncertje

  • Zenék egy témára
  • Conan
  • Robin Hood
  • A három testőr
  • Sherlock Holmes
  • Cápás filmek

  • DVD kiadványok
  • Jerry Goldsmith 80th Birthday Tribute Concert - Fimucité 3
  • A Tribute to Basil Poledouris
  • Fimucité 2: Closing Night Gala 2008
  • "War" - A filmzene készítése
  • Creating the Lord of the Rings Symphony




  • Filmzene.net - Sharktopus (Tom Hiel)    SHARKTOPUS  (2010)
       


      

       zene: Tom Hiel
       kiadás éve: 2012
       kiadó: Buysoundtrax Records
       játékidő: 55:01





         Sharktopus. E címet, pontosabban az azt takaró teremtményt éppúgy időbe tellett helyre tenni magamban, mint a gagyi CD-borítón látható képet - igaz, utóbbi esetében végül már nem azon elmélkedtem, hogyan lehetne életképes egy félig cápa, félig polip lény, hanem azon, hogy vajon mennyire fog majd fájni neki, amikor tátott szájjal becsapódik a sziklaszerűségbe, amin egy, a támadás ellen sajátosan védekező nő fekszik. "De hiszen ez fikció, nem kell komoly dolgokat belelátni, a film ettől még lehet jó" - győzködhettem volna magamat a produkció megtekintése előtt előítéletem elhessegetése végett, ám már az első perceket követően nyugtáztam, hogy a produkció pont olyan pocsék, amilyenre ilyen esetekben számítani lehet. A trükkökért felelős Dilated Pixels látványvilága még a legalacsonyabb színvonalat is alulmúlja, s nincs ez másként a forgatókönyvvel (melyet az azt elkövető Mike MacLean minden bizonnyal mámoros állapotban dobott össze, csakúgy, mint a későbbi Óriásgyík az őshüllő ellen történetét), valamint az Eric Roberts vezette szereplőgárda alakításával sem.

         Az alkotáshoz egy New York-i rockbanda, a The Cheetah Whores szállított főcím-, illetve stáblistazenét, melyek "Sharktopus", illetőleg "Hot Rod Hell Kitten" néven futnak. Ezen nem túl kimagasló színvonalú dalok (előbbi zenei alapja például az egykori Commodore 64-es Surfing játék alatt hallott kíséretet juttatta eszembe) mellett Tom Hiel készített instrumentális aláfestést, mely minőségét tekintve szimbiózist alkot a látvánnyal és a sztorival. A komponista korábban olyan, szintén a SyFy égisze alatt futó filmekhez járult hozzá dallamaival, mint A küklopsz szövetsége vagy A kőszörny, ugyanakkor - hogy ne csak a negatívumokat soroljam - az ő nevéhez fűződik az Éjszakai járat (igaz, itt már Marco Beltrami is közreműködött), valamint Az ügyvédek tévésorozat néhány epizódja is.
         A csatorna által finanszírozott alkotások alacsony költségvetése okán nincs lehetőség nagyzenekarra történő komponálásra, így Hielnek is szintetizátorra, valamint hangmintákra kellett alapoznia művét - a végeredmény ismeretében pedig kijelenthető, hogy a valódi hangszerek bevonása ez esetben sem a film, sem pedig a score színvonalán nem dobott volna érdemben. Nincs gond, ha valaki így építi fel a zenét, azzal viszont már van, ha emellett nincsenek figyelembe véve az így kialakuló határok, hanem minden erővel a harsány, virtuózokat idézni szándékozó alkotás megteremtése lebeg az elkövető szeme előtt, hiszen ez a hangzás minőségének hanyatlásához vezet. Számos, hasonló palettán mozgó kíséretről (mint például az Út a sötétbe, a Wonder Woman vagy az Exploding Sun muzsikája) írtunk már oldalunkon, melyek a lehetőségek figyelembevétele és betartása miatt kellemes csalódást okoztak, Hiel azonban igyekezett mindent túlpörgetni, amiért nagy kár.

         "A Sharktopus egyfajta dráma-thriller, persze csak akkor, ha nem vesszük figyelembe a teremtmény támadásairól szóló jeleneteket. Jó pár feszültségteljes track kapcsolódik azokhoz a részekhez, amikor a lényt keresik. Összességében véve azonban ez egy alacsony költségvetésű Cápa-film" - nyilatkozta a komponista, aki utóbbi véleményét zenéje révén is érzékeltette: a sharktopus támadásai során gyakran alkalmaz John Williams két hangjegyes megoldásához hasonló témát, valamint hárfahangot a vízi világ szimbolizálása érdekében, melyek már az albumnyitó "Shark Attack"-nél megfigyelhetőek. A korong hallgatása közben körvonalazódott bennem egyfajta szerkezeti koncepció, összességét tekintve azonban gyenge teljesítménynek voltam fültanúja, ráadásul mindez a film alatt nemegyszer még mókásnak is tűnt a látottak miatt. Jó példa erre az "Explaining Technology", melynek első fele zeneileg még elmenne, ehhez azonban olyan motorcsónakos jelenet párosul, amelynél a víz alatt úszó lény halovány tintapacaként követi a csónakot. De felhozhatnám még a "Resort Attack" - "Late to the Party" - "Stacy Dies" triót is, amelyek a lénnyel való végső küzdelmet kísérik úgy, hogy közben a vízben egyedül vergődő színészt látjuk, s csupán egy-egy pillanatra kerül önálló képkockaként bevágásra a sharktopus. Ez a dramaturgiai megoldás egyébként az egész filmre érvényes (az alkotók nem is próbálták palástolni ezt), ráadásul a lény állandóan méretbeli problémákkal küzd, mintha nem döntötték volna el a készítők, mekkora legyen pontosan.
         Vannak persze olyan pillanatai is a műnek, ahol nem érződik annyira a hangmintákkal való operálás: ilyen a "Pointer" és a "Surfer Girl" első fele, az "Intrigue", továbbá a "Split Screen" is, ahol hallható, hogy szerzőjük össze tudja szedni magát. A tudósok által egy, a fejére szerelt szerkezettel irányítani kívánt lény (amely csápjainak segítségével a szárazföldön is tud lépdelni) elszabadulásáról szóló sztorihoz ennél magasabb színvonal nem is szükséges, ám így a Hiel-félék nem is fognak tudni kilépni a huszadrangú produkciók zeneszerzőinek skatulyájából. Az ilyen aláfestéseket nevezhetjük tipikus megélhetési projekteknek.

         A Buysoundtrax bevállalta a score megjelentetését, ami meglepő számomra, mert ennyit nem ér meg a dolog. Ezzel párhuzamosan akár olyan "csúcsprodukciók" kísérete is napvilágot láthatna, mint a kétdimenziós dinoszauruszokat felvonultató 100 millió évvel i.e., az Amerikai hadihajók, vagy bármilyen más, hasonlóan vállalhatatlan SyFy- és Asylum-megmozdulás zenéje. Amellett, hogy nem értem az ilyen alkotások létjogosultságát, be kell látnom, hogy a Sharktopus-ötlet működik, hiszen bár a lény a film végén elpusztul, az azóta eltelt évek során a forgatókönyvírók már két alkalommal is életre keltették: először a Sharktopus vs. Pteracuda, majd a Sharktopus vs. Mermantula kedvéért. E trilógiában a címszereplő mellett közös pont még a producer, Roger Corman személye, akit 2009-ben, gazdag munkássága okán, életmű-Oscar-díjjal jutalmaztak, éppúgy, mint korábban Robert Redfordot, Ennio Morriconét, Charlie Chaplint vagy Walt Disneyt...

    Kulics László
    2014.12.12.




    Tracklista:

      1. Shark Attack (2:07)
      2. Explaining Technology (3:21)
      3. Pointer (1:49)
      4. Intrigue (0:56)
      5. Surfer Girl (1:49)
      6. Got A Signal (0:54)
      7. Beach Attack (2:36)
      8. Dead Body (2:36)
      9. Dive (5:15)
    10. Split Screen (1:17)
    11. South (1:04)
    12. Crazy Bitch (1:14)
    13. Skidoo Attack (1:53)
    14. Fishing (2:18)
    15. Santos Is Dead (4:00)
    16. Speed Boat Attack (2:38)
    17. Sands Takes Control (2:00)
    18. Dance Attack (1:35)
    19. Sands Dies (5:25)
    20. Give Me the Keys (1:27)
    21. Resort Attack (1:23)
    22. Late to the Party (2:05)
    23. Stacy Dies (1:29)
    24. End Credits (3:04)





    TOVÁBBI ÉRTÉKELÉSEINK:

    Bíró Zsolt

    Dobrosi Tamás          nem értékelte

    Emesz Csaba          nem értékelte

    Gregus Péter          nem értékelte

    Pavlics Tamás          nem értékelte

    Szabó Csaba          nem értékelte

    Tihanyi Attila          nem értékelte




    KAPCSOLÓDÓ ANYAGOK:

    The Cruse of the Komodo

    Exploding Sun

    Straight Into Darkness

    Zenék egy témára: Cápás filmek

    További kritikáink
  • Jesse Stone - The Ultimate Collection
  • The Boss Baby
  • In the Heart of the Sea
  • Power Rangers
  • Noah
  • Mighty Morphin Power Rangers: The Movie
  • Crimson Rivers
  • Twister
  • xXx: Return of Xander Cage
  • The Lego Batman Movie
  • Shaft
  • Living in the Age of Airplanes
  • La La Land
  • Immortal Memory
  • Spirit: Stallion of the Cimarron

  • Filmzenékről röviden
  • Remember
  • Split
  • The Hollywood Shorties
  • Eddie the Eagle
  • Spotlight
  • Green Room
  • The Boy
  • Ma Ma
  • Jack Reacher: Never Go Back
  • Gagarin - First in Space

  • Filmek alatt hallott zenék
  • Jean-Claude Van Johnson
  • 47 Meters Down (In to Deep)
  • The Shallows
  • Solace
  • Into the Grizzly Maze
  • Enemies Closer
  • D-Tox
  • Rambo III
  • Transformers: Rescue Bots
  • Sex Tape

  • Interjúk
  • Jeff Beal: Apró kincsek
  • Lisa Gerrard: A szív hangja
  • Mark Hinton Stewart: A zene a párbeszédek mögött
  • Wolf Péter: A szerencse kapuja

  • Kollaborációk
  • Oliver Stone filmjeinek zenéi
  • Elmer Bernstein életútja I.
  • Jerry Goldsmith életútja III.
  • Jerry Goldsmith életútja II.
  • Jerry Goldsmith életútja I.

  • A filmzene legendái
  • Angelo Badalamenti
  • Philip Glass
  • Basil Poledouris
  • Lalo Schifrin
  • Dave Grusin

  • Moziszériák,tévésorozatok
  • A hobbit-trilógia zenéi
  • A Rémálom az Elm utcában széria zenéi
  • A Robert Langdon-filmek zenéi
  • A Hellraiser-filmek zenéi
  • A Válaszcsapás zenéje

  • További írásaink
  • Ez volt 2016
  • Oscar előtt és Oscar után 2016
  • 10 éves a Filmzene.net
  • Filmzeneszerzők különböző albumai
  • Filmzenékhez köthető kiadványok
  • Stúdiók
  • Lemezkiadók
  • In Memoriam