FŐOLDAL  |   ZENESZERZŐK  |   FILMZENEALBUMOK  |   FILMZENÉKRŐL RÖVIDEN  |   FILMEK ALATT HALLOTT ZENÉK  |   INTERJÚK    
  |   HÍREK

    Attila  The Beyond (L'Aldila)  Ready or Not  Gemini Man  Dora and the Lost City of Gold  Watchmen  Angel Has Fallen  Fast & Furious Presents: Hobbs & Shaw  True Lies  Shaft (1971)
EGYÉB ÍRÁSOK  |   MOZISZÉRIÁK ÉS TÉVÉSOROZATOK  |   ÉVES ÖSSZESÍTÉSEINK  |   DÍJAK  |   FÓRUM  |   JÓ TUDNI  |   RÓLUNK  |   KAPCSOLAT



Keresés a Filmzene.neten

  







Beszámolók
  • Mark Knopfler a Budapest Sportarénában
  • Ólafur Arnalds a Müpában
  • Hollywood Magyarországon - Hans Zimmer-est Lisa Gerrarddal
  • Brian Tyler londoni koncertje

  • Zenék egy témára
  • Conan
  • Robin Hood
  • A három testőr
  • Sherlock Holmes
  • Cápás filmek

  • DVD kiadványok
  • Jerry Goldsmith 80th Birthday Tribute Concert - Fimucité 3
  • A Tribute to Basil Poledouris
  • Fimucité 2: Closing Night Gala 2008
  • "War" - A filmzene készítése
  • Creating the Lord of the Rings Symphony




  • Filmzene.net - Shaft (Christopher Lennertz)    SHAFT  (2019)
       


      

       zene: Christopher Lennertz
       vezényel: Christopher Lennertz
       kiadás éve: 2019
       kiadó: WaterTower Music
       játékidő: 78:31




         A 2000-es Shaft nem kiugró alkotás, de kedveltem, a maga módján szerethetőnek tartom. A legtöbben azonban nem így vélekedtek, s mivel a produkció összességében véve nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, a New York-i detektív hosszú időre mellőzve lett. Tizenkilenc évet kellett várni visszatérésére, melynek előzetese ugyan bíztató volt, ám a kritikákban, nézői visszajelzésekben elmélyülve egyre inkább elment a kedvem attól, hogy jegyet váltsak rá, ráadásul mindezt tovább erősítették a rendkívül gyatra bevételi adatok is: a hozzávetőlegesen harmincötmillió dolláros költségvetést egy hónap elteltével sem sikerült megközelítenie. A legtöbb bírálat a régi mozik atmoszférájának sárba tiprását hozza fel fő negatívumként, amire a rossz karakterábrázolást éppúgy példaként említik, mint egyes szereplők súlytalanságát, a nívótlan poénokat, valamint az e szériába szükségtelen viccforrásként alkalmazott hányós jelenetet. Tény, hogy a Shaft-mozik vonzerejét sosem az összetett forgatókönyvek és a shakespeare-i monológok adták, de ha a széria fő mozgatórugóját, a laza, nyers és mindenre elszánt nyomozót egy tucat akció-vígjátékba zárva kívánjuk eladni, akkor könnyen úgy járhatunk, ahogyan most Tim Story. A rendezőn az sem segített, hogy a történet kitalálói, a döntően tévésorozatokon edződött Kenya Barris és Alex Barnow háromgenerációs családmodellre építkeztek: ezúttal az idősebb John Shaft (kinek szerepében újfent a karaktert kezdetek óta megformáló Richard Roundtree-t köszönthetjük), John Shaft (Samuel L. Jackson) és John "JJ" Shaft Jr. (Jessie T. Usher) fognak össze az igazság nevében.

         Az alkotás elkészítését 2015-ben jelentették be, két évvel később pedig az is kiderült, hogy a direktori széket Story foglalhatja el, aki magával hozta zeneszerző-barátját, Christopher Lennertzet is. A páros a 2012-es Gondolkozz pasiaggyal! apropóján találkozott először, s azóta a rendező, ha csak teheti, rábízza alkotásai kíséreteit (Pofázunk és végünk, Pofázunk és végünk Miamiban, Gondolkozz pasiaggyal! 2., Kevin Hart: What Now?). A karakter zenei alapjait Isaac Hayes fektette le, akit Gordon Parks (Shaft és a nagy zsákmány), majd Johnny Pate (Shaft Afrikában, Shaft minisorozat) és David Arnold (Shaft) követtek, az aktuális felvonás alá pedig Lennertz muzsikája kerülhetett, melyet 2018 nyarán rögzítettek a Hollywood Studio Symphony közreműködésével. A szerző azon biztos kezű művészek táborába tartozik, akik tömérdek szériát és vígjátékot jegyeznek úgy, hogy közben sem borzasztóan rossz, sem pedig igazán kiemelkedő darabot nem sikerült kiadniuk a kezeik közül. A skatulyában ragadt Lennertz aktuális munkáját éppen ezért nem vártam tűkön ülve, ugyanakkor a Személyiségtolvajhoz írt score-ját mai napig előszeretettel hallgatom, s mivel annak hangulata közel áll ahhoz, amit egy Shaft-kaland megkövetel, nem féltem, hogy az örökség rossz kezekbe kerül. A kíséret hallatán azonban az fogalmazódott meg bennem, hogy ami Arnoldnak sikerült, az neki nem jött össze: a nagyzenekarra, illetve elektronikus elemekre épülő ötleteiből feltűnően kilógnak a Hayes-féle dallamok és megközelítések, így a muzsika olyan hullámvasút lett, aminek csúcsán a régi idők, mélyén pedig az aktuális dallamok találhatóak.

         Ez a felemásság a betétdalokra is érvényes, amiről a film mellett a WaterTower Music gondozásában megjelent album első háromnegyedórája szolgál bizonyítékként. Míg a keményebb, macsósabb vonalat a hiphop duó Das EFX "They Want EFX"-e, a Souls of Mischief "93 'Til Infinity"-je és a The Math Club mozi ihlette átirat, a "Theme from Shaft (Math Club Remix)" biztosítják, addig a lazább, általam nem preferáltat a "Love Over and Over Again", a "Mary Jane", valamint a "Dance With You" teszik ki, mellettük pedig olyan nagyágyúktól is hallhatunk dalokat, mint James Brown ("Get Up Offa That Thing"), Quincy Jones vagy éppen Barry White ("The Secret Garden (Sweet Seduction Suite)"). Természetesen, ahogyan a score-ból, úgy ezek sorából sem hiányozhatnak a Hayes-motívumok, ám míg a már említett The Math Club által készített változat rendkívül korrektre sikerült - a "They Want EFX"-szel egyetemben ez a soundtrack-blokk legütősebb száma -, a rapper Quavo "Too Much Shaft (with Saweetie)"-jét erőteljes szégyenfoltnak tartom.
         A méltán klasszikus, Oscarral jutalmazott "Theme from Shaft" itt tehát nem eredeti formájában, hanem átiratokként került bele a produkcióba, amit a 2008-ban elhunyt szerző örökségét felügyelő fia meglehetősen nehezményezett, s ennek hangot is adott. Bevallása szerint a kezdetektől fogva egyeztetéseket folytatott az illetékesekkel (még a forgatásra is ellátogatott), ám ők végül a feldolgozások mellett döntöttek, amivel Isaac Hayes III úgy érzi, a széria és apja örökségét egyaránt megcsúfolták. Szó volt továbbá olyan, mesterkazettán pihenő, eddig be nem mutatott dalok és instrumentális számok felhasználásáról is, melyeket anno Hayes írt, ám egyes információk szerint azok vagy szó szerint értendő nyersanyagok voltak, vagy olyanok, amik nem álltak volna meg a filmben, így a stáb azok alkalmazásától is eltekintett. E bonyodalmak hátterét elsősorban a művész fia oldaláról ismerhetjük meg, mivel a New Line nem kívánt a plénum előtt mélyebben belefolyni a történetbe. "Hogyan lehet kiadni egy Shaft-albumot Isaac Hayes nélkül?" - tette fel a kérdést Hayes III, akit egyrészről megértek, hiszen apja örökségének fennmaradásáért próbált küzdeni, másfelől azonban kissé eltúlzottnak tartom a támadását, hiszen míg a Shaft és a nagy zsákmányhoz édesapja még szállított új dalt ("Type Thang"), addig a Shaft Afrikában és a Shaft tévésorozatban már tőle függetlenül, utalásszinten került bele a klasszikus téma. Ráadásul Lennertz a lehetőségekhez mérten igyekezett kitenni magáért, így bár a "Theme from Shaft" valóban nem úgy került bele a mostani moziba, ahogyan azt annak idején megálmodták, a dallam előtti tisztelet igencsak tetten érhető a score-ban. "A stúdió teljes mértékben szerette volna tartani magát a hetvenes évek hangulatához és Isaac témájához" - mesélte Lennertz, majd hozzátette: "Újra és újra végighallgattam az albumot, hogy megértsem, miként működött a zenekar és a hangszerelés, illetve hogyan hozta összhangba a gitárszólamokat azokkal a megoldásokkal, melyek ikonikussá tették stílusát. Heteket töltöttünk a megfelelő hangzás kialakításával".

         Lennertz elképzelésébe (amibe az elmúlt évek gyakorlatához hasonlóan ezúttal is bevonta kiegészítő zeneszerzőként Alexander Bornsteint és Dara Taylort) a "Main Titles"-től kezdve merülhetünk el, ahol rögtön megmutatkozik, milyen tisztelettel viszonyultak az alapokhoz. A Hayes által közel ötven éve életre keltett, wah-effektelt gitárjátékra és ritmusszekcióra támaszkodó motívum mellett minden egyéb hozzávaló megtalálható benne, melyek egykoron a zsarufilmek aláfestéseinek egyediségét, velejét adták. Olyan trackek tartoznak ide, mint a "Toxicology / Shaft HQ" második fele, a "139th Street", a triangulum és konga bevonásával fokozott "My Pride and Joy", az "Old Fashioned Stakeout / Boogie", a "Good Job", a "That Shaft Kid", a "Grandad / Bored as Hell", az "Old School", valamint a "Moment Ruined". Érezni, hogy a komponista milyen jó érzékkel emelte át, illetve vitte tovább azokat az elemeket, melyek az évtizedek során a karakter zenei világának meghatározó pilléreivé váltak.
         S bár iménti trackek élvezetesek, a score összességében véve nem az: ahogyan azt hasonlatként korábban már felhoztam, Arnold jobban lépést tudott tartani az elődökkel, mint Lennertz. Ez főleg annak köszönhető, hogy utóbbinak a Shaftek újgenerációs tagjával kellett megbirkóznia, ami nem volt egyszerű feladat, hiszen míg anno Arnoldnak a Jackson-féle, szintén eltökélt, határozott új Shafttel volt dolga, addig neki egy a felmenőivel ellentétben puhány fiúval, hovatovább a mozi poénosabb mivoltát sem hagyhatta figyelmen kívül. Ezen törekvések eredményeként születtek meg az elektronikus elemekre és nagyzenekarra épülő "Karim's Funeral", a régi és új irány ötvözetének számító "2nd Trimester / Trust You"-"Shaft Saves JJ" páros, a "Digital Blackout / Happiest Bitch", a "The Shafts Are Coming", és az "I Feel Fine Mother Fucker [Explicit]", melyek teljesen átlagosnak mondhatóak.

         "Mindannyian szerettünk volna méltóak maradni, tisztelettel adózni. Az ikonikus motívumokat egyfajta fűszerként kívántuk alkalmazni, hogy erre is a Shaft-univerzum részeként lehessen tekinteni. Ugyanakkor modernebb, aktuálisabb lett" - nyilatkozta Christopher Lennertz, aki egyszerre vált a projekt győztesévé és vesztesévé. Jó érzékkel hozta vissza a múltat, ám az, amivel mindezt össze kellett olvasztania, középszerűre sikerült, így a 2019-es Shaft-score csupán egyike az idei akció-vígjáték kíséreteknek. Továbbra is Isaac Hayes klasszikusát, Johnny Pate sorozatzenéjét és David Arnold munkáját tekintem a karakter legtökösebb zenéinek.


    Kulics László
    2019.08.16.




    Tracklista:

      1. Love Over and Over Again - Switch (4:15)
      2. 93 'Til Infinity - Souls of Mischief (4:45)
      3. Mary Jane - Rick James (4:58)
      4. They Want EFX - Das EFX (3:41)
      5. Dance With You - Kris P. (2:37)
      6. The Secret Garden (Sweet Seduction Suite) - Quincy
          Jones feat. Barry White, Al B. Sure!, James Ingram,
          El DeBarge (6:42)
      7. Caught Up - Caleborate (3:35)
      8. Get Up Offa That Thing - James Brown (4:08)
      9. Ain't No Love In the Heart of the City - Bobby
          Bland (3:45)
    10. Theme from Shaft (Math Club Remix) - The Math
          Club (3:27)
    11. Too Much Shaft (with Saweetie) - Quavo (2:51)
    12. Main Titles (2:04)
    13. Karim's Funeral (2:13)
    14. Toxicology / Shaft HQ (1:18)
    15. 139th Street (1:24)
    16. My Pride and Joy (3:14)
    17. 2nd Trimester / Trust You (2:30)
    18. Old Fashioned Stakeout / Boogie (3:29)
    19. Digital Blackout / Happiest Bitch (1:59)
    20. Good Job (2:33)
    21. That Shaft Kid (2:23)
    22. Shaft Saves JJ (1:43)
    23. Grandad / Bored as Hell (2:14)
    24. The Shafts Are Coming (1:59)
    25. Old School (1:21)
    26. I Feel Fine Mother Fucker [Explicit] (2:06)
    27. Moment Ruined (1:17)





    TOVÁBBI ÉRTÉKELÉSEINK:

    Bíró Zsolt          nem értékelte

    Dobrosi Tamás          nem értékelte

    Emesz Csaba          nem értékelte

    Gregus Péter          nem értékelte

    Pavlics Tamás          nem értékelte

    Szabó Csaba          nem értékelte

    Tihanyi Attila




    KAPCSOLÓDÓ ANYAGOK:

    Bullitt

    Hop

    Shaft (1971)

    Shaft (2000)

    További kritikáink
  • Shaft (2019)
  • Alien: Resurrection
  • Alien 3
  • Aliens
  • Alien
  • Godzilla: King of the Monsters
  • Outland
  • Children of Dune
  • Only the Brave
  • Under Siege 2: Dark Territory
  • Under Siege
  • Pet Sematary (2019)
  • Stepmom
  • Pet Sematary
  • Witness

  • Filmzenékről röviden
  • Bodyguard
  • Searching
  • How the Grinch Stole Christmas!
  • Isle of Dogs
  • The Ritual
  • A Wrinkle in Time
  • Geostorm
  • Death Wish
  • Fifty Shades Freed
  • Darkest Hour

  • Filmek alatt hallott zenék
  • Dark
  • Bright
  • Jean-Claude Van Johnson
  • 47 Meters Down (In to Deep)
  • The Shallows
  • Solace
  • Into the Grizzly Maze
  • Enemies Closer
  • D-Tox
  • Rambo III

  • Interjúk
  • Hrutka Róbert: Szívvel-lélekkel
  • Jeff Beal: Apró kincsek
  • Lisa Gerrard: A szív hangja
  • Mark Hinton Stewart: A zene a párbeszédek mögött

  • Kollaborációk
  • Oliver Stone filmjeinek zenéi
  • Elmer Bernstein életútja I.
  • Jerry Goldsmith életútja III.
  • Jerry Goldsmith életútja II.
  • Jerry Goldsmith életútja I.

  • A filmzene legendái
  • Angelo Badalamenti
  • Philip Glass
  • Basil Poledouris
  • Lalo Schifrin
  • Dave Grusin

  • Moziszériák,tévésorozatok
  • A The Man in the High Caslte zenéje
  • A Terminátor-filmek zenéje
  • A hobbit-trilógia zenéi
  • A Rémálom az Elm utcában széria zenéi
  • A Robert Langdon-filmek zenéi

  • További írásaink
  • A Filmzene.net jövőjéről...
  • Ez volt 2016
  • Oscar előtt és Oscar után 2016
  • 10 éves a Filmzene.net
  • Filmzeneszerzők különböző albumai
  • Filmzenékhez köthető kiadványok
  • Stúdiók
  • Lemezkiadók
  • In Memoriam