FŐOLDAL  |   ZENESZERZŐK  |   FILMZENEALBUMOK  |   FILMZENÉKRŐL RÖVIDEN  |   FILMEK ALATT HALLOTT ZENÉK  |   INTERJÚK    
  |   HÍREK

    Oscar  Captain Power and the Soldiers of the Future  Mary Shelley  Battlefield Earth  Krypton  Captain Marvel  Bless the Child  Cold Pursuit  Joe Versus the VolcanoSix Days Seven Nights  
EGYÉB ÍRÁSOK  |   MOZISZÉRIÁK ÉS TÉVÉSOROZATOK  |   ÉVES ÖSSZESÍTÉSEINK  |   DÍJAK  |   FÓRUM  |   JÓ TUDNI  |   RÓLUNK  |   KAPCSOLAT



Keresés a Filmzene.neten

  







Beszámolók
  • Ólafur Arnalds a Müpában
  • Hollywood Magyarországon - Hans Zimmer-est Lisa Gerrarddal
  • Brian Tyler londoni koncertje
  • Hans Zimmer Magyarországon

  • Zenék egy témára
  • Conan
  • Robin Hood
  • A három testőr
  • Sherlock Holmes
  • Cápás filmek

  • DVD kiadványok
  • Jerry Goldsmith 80th Birthday Tribute Concert - Fimucité 3
  • A Tribute to Basil Poledouris
  • Fimucité 2: Closing Night Gala 2008
  • "War" - A filmzene készítése
  • Creating the Lord of the Rings Symphony




  • Filmzene.net - Seven (Howard Shore)    SEVEN  (1995)
       Hetedik


      

       zene: Howard Shore
       vezényel: Lucas Richman
       kiadás éve: 2016
       kiadó: Howe Records
       játékidő: 61:19




         "Halálos bűnnel találkozunk minden utcasarkon. És eltűrjük, mert olyan hétköznapi, triviális" - vallja John Doe (Kevin Spacey), aki a hét főbűn (kevélység, kapzsiság, bujaság, irigység, falánkság, harag és lustaság) alapján szedi áldozatait New Yorkban. David Fincher kultikussá vált alkotása, a Hetedik azzal együtt tudott maradandó nyomot hagyni a filmtörténelemben, hogy több pontján is a korábbi thrillerekre, illetve zsarufilmekre jellemző paneleket alkalmazta. A sikerhez nagyban hozzájárult, hogy a direktor és a főbb karaktereket megformáló színészek egy része a stúdió kívánalmaival szembeszegülve a különféle forgatókönyv- és karakterváltozatok közül a ridegebb, borzalmakkal telibb és happy end nélküli verziót választották. Bár a gyilkosságokat sosem mutatják, a helyszínelés hangulata, a történetvezetés, a képi világ, valamint a vágás (utóbbiért Richard Francis-Bruce megkapta az Oscar-jelölést, a szobrot azonban az Apollo-13-ért felelős Mike Hillnek és Daniel P. Hanleynek ítélte a bizottság) olyannyira sikerültek zseniálisra, nyomasztóra, hogy az eltelt húsz esztendő során e mozi szemernyit sem öregedett. A Brad Pitt, Morgan Freeman és Spacey főszereplésével készült produkcióba mindössze a Pitt által alakított David Mills detektív feleségeként színre lépő Gwyneth Paltrow vitt némi fényt, a párbeszédekbe pedig csupán a zárójelenetben Freemantől elhangzó mondat csepegtet valamiféle reményt, de az alkotók ezt sem vitték túlzásba: "Ernest Hemingway írta egyszer, hogy 'Szép hely a világ, érdemes harcolni érte'. A második részével egyetértek".

         Fincher hollywoodi debütálására A végső megoldás: Halál vászonra vitelével került sor, ám az ennél átélt tortúrát követően a rendező úgy döntött, visszatér eredeti közegébe, a videoklipek világába. A következő időszakban olyan sztárokkal, illetve csapatokkal dolgozhatott együtt, mint például Madonna, Michael Jackson vagy a The Rolling Stones, s egészen addig ki is tartott e vonalnál, amíg meg nem ismerte a Hetedik sztoriját, amely annyira megragadta, hogy némi kitétel mellett igent mondott rá. A filmgyártás pozitív oldalának megismerését követően pedig az álomgyár nagy-nagy szerencséjére ennél az irányzatnál maradt, s 1995 óta direktorként olyan mozikat hozott tető alá, mint a Harcosok klubja, a Pánikszoba, a Zodiákus, a Benjamin Button különös élete, a Játsz/ma, a Social Network - A közösségi háló, A tetovált lány és a Holtodiglan, producerként pedig eddigi legnagyobb sikerét a Kártyavár-folyammal aratta. Amellett, hogy Finchernek - Pittel az oldalán - sikerült meggyőznie a New Line Cinema illetékeseit arról, hogy a drasztikusabb zárás és a komorabb beállítások jót tesznek majd a mozinak (emellett Spacey a hitelesség kedvéért kopaszra nyíratta a fejét, és kérte, hogy a hatás érdekében a film elején ne tüntessék fel a nevét), azt is kitalpalta, hogy az általa kiszemelt Howard Shore-ral dolgozzon együtt. A komponista munkásságának, illetve stílusának a Jonathan Demme-mozik (Philadelphia - Az érinthetetlen, A bárányok hallgatnak) kíséreteinek megismerését követően vált tisztelőjévé, s jelen alkotás mellett később a Játsz/mához, valamint a Pánikszobához is őt szerződtette.

         A Hetedik muzsikája kapcsán nemcsak Shore munkája szokott szóba kerülni, hanem az akkoriban rendkívül egyedinek ható főcímet kísérő Nine Inch Nails-szám, a "Closer" Coil-féle remixe, valamint a stáblistát kísérő "The Hearts Filthy Lesson" David Bowie-tól, mely utóbbiból egy, a mozi jeleneteit magában foglaló klip is napvilágot látott. Ezek a dalok azonban valamilyen oknál fogva nem kaptak helyet a premierrel párhuzamosan megjelent albumon, de több egyéb sláger mellett a TVT Records a "Portrait of John Doe"-val, valamint a "Suite from Seven"-nel közel húsz percet szentelt az instrumentális kíséretnek. A rajongóknak két évtizeden keresztül ennyivel kellett beérniük (a nem hivatalos módon elérhető bootleget leszámítva), Shore saját kiadója, a Howe Records azonban szerencsére 2016 őszén változtatott ezen a helyzeten: a teljes zenei anyagot lemezre tette, amivel párhuzamosan egy újabb, kellően nagy űrt sikerült betömni ezen a piacon.
         Azon filmzenebarátok számára, akik a művész munkásságát nem A Gyűrűk Ura-folyam vagy az Alkonyat: Napfogyatkozás révén ismerték meg, s nem ezekhez viszonyítják, minden bizonnyal érdekfeszítő lesz a Hetedik muzsikájából összeálló egyórányi anyag. Én Shore munkásságával a kilencvenes évek második felében kezdtem megismerkedni, első soundtrackjeim pedig A légy és A bárányok hallgatnak score-jai voltak tőle, melyek stílusába a Hetedik kísérete tökéletesen belesimul. A lemez olyannyira nyomasztó és tömény hallgatnivaló, hogy a képsoroktól függetlenül is hihetetlenül hatásos - pláne, ha egymagunk hallgatjuk, félhomályban. A szerző önálló témákkal látta el a karaktereket, melyek közül Doe motívuma lett a legfajsúlyosabb, ráadásul az ő esetében Shore nemcsak arra figyelt, hogy a zenekar előadása kompromisszum nélküli ridegséget, valamint érzéketlenséget sugalljon, hanem arra is, hogy a motívum hangjegyeinek száma összhangban legyen a főbűnök mennyiségével - ez a fajta megközelítés az "Apartment #604"-ban a legszembetűnőbb. A Freeman által megformált, a nyugdíjazás előtti utolsó hetén járó nyomozó, Somerset szintén rendelkezik önálló dallamsorral ("Somerset"), amely alapvetően ugyan éppoly komor, mint a score többi része, mégis megfigyelhető benne egyfajta reményteljesség, fény, ami a szolgálati idejének letöltését követő pihenését, illetőleg a jobb világba vetett reményét szimbolizálja. Nem sokkal ezután következik a "Mrs. Mills", amely az egyetlen kellemesen induló kompozíció, az induló kifejezést azonban szó szerint kell érteni, e track ugyanis az alig több mint egy perce során pontosan azt az utat járja be, amit Paltrow karaktere.
         Az album a cseleszta- és xilofonszólamokkal színesített "The Last Seven Days"-szel veszi kezdetét, amelyet eredetileg Shore nyitányként kívánt alkalmazni, ám helyére végül a Nine Inch Nails "Closer"-re került, ez a tétel tehát ebben a formában nem bukkan fel a filmben - a korongon egyébként ez az egyetlen ilyen sorsra jutott darab. A trackek egy része az adott bűncselekményre érvényes főbűn szerint lett elnevezve, melyek közül a "Greed"-et (kapzsiság) például morajok és különféle fémes hangzások jellemzik, a "Sloth"-ban (lustaság) a szó jelentésétől eltérően tempós, erőteljes ütős jelenlét figyelhető meg, a "Lust" (bujaság) végén pedig síráshoz hasonló hangokat csalnak ki instrumentumaikból a zenészek. A korong a "Wrath"-szel (harag) zárul, mely amellett, hogy a film csattanóját követi nyomon, Mills témájaként is definiálható, ráadásul - a hozzá kapcsolódó esemény okán - az első négy hangjegy erejéig Doe motívuma is visszaköszön benne. Ez a kétségbeesést tükröző vonósszólamokkal és a harag mértékének nyomatékot adó erőteljes rezes-, valamint ütősjátékkal operáló track nemcsak a mozinak, hanem a score-nak is tökéletes lezárást biztosít.

         Bár már a kétezres évek eleje óta, világszerte a CD-piac hanyatlásáról beszélnek (amit a lemezeladási statisztikák öles léptekkel zuhanó számai támasztanak alá), s napjainkra lassan hazánkban is minden lemezbolt bezárt, a filmzenék rajongói ugyanúgy reménykednek egy-egy eddig kiadatlannak számító muzsika felbukkanására, mint tizenöt éve. Nem csoda hát, hogy folyamatosan jelennek meg az eddig parkolópályán heverő score-ok, ám az igazán nagyot szóló megjelenések mégsem olyan gyakoriak. A magam részéről 2016 egyik legemlékezetesebb momentumának Howard Shore Hetedik által ihletett zenéjének lemezre kerülését tartom, amire a mozi kultstátusza és a szerző népszerűsége ellenére is több mint húsz esztendőt kellett várni. Ez a megjelenés kellően nagyot szólt.


    Kulics László
    2016.10.12.




    Tracklista:

      1. The Last Seven Days (2:14)
      2. Gluttony (5:44)
      3. Linoleum (2:24)
      4. Somerset (1:04)
      5. Greed (3:39)
      6. Mrs. Mills (1:05)
      7. Help Me (3:31)
      8. Sloth (5:29)
      9. Library (2:19)
    10. John Doe (6:02)
    11. Apartment #604 (4:15)
    12. Lust (3:52)
    13. Pride (4:01)
    14. The Wire (3:15)
    15. Envy (7:09)
    16. Wrath (5:16)





    TOVÁBBI ÉRTÉKELÉSEINK:

    Bíró Zsolt

    Dobrosi Tamás          nem értékelte

    Emesz Csaba          nem értékelte

    Gregus Péter          nem értékelte

    Pavlics Tamás          nem értékelte

    Szabó Csaba          nem értékelte

    Tihanyi Attila          nem értékelte




    KAPCSOLÓDÓ ANYAGOK:

    The Curious Case of Benjamin Button

    Panic Room

    Prisoners

    The Silence of the Lambs

    További kritikáink
  • Bird Box
  • Dark City
  • Species
  • Venom
  • Die Hard: With A Vengeance
  • Die Hard 2: Die Harder
  • Die Hard
  • The Grinch
  • Anaconda
  • Evolution
  • Himalaya - The Rearing of A Chief
  • Bohemian Rhapsody
  • Deep Blue Sea
  • On Deadly Ground

  • Filmzenékről röviden
  • Bodyguard
  • Searching
  • How the Grinch Stole Christmas!
  • Isle of Dogs
  • The Ritual
  • A Wrinkle in Time
  • Geostorm
  • Death Wish
  • Fifty Shades Freed
  • Darkest Hour

  • Filmek alatt hallott zenék
  • Dark
  • Bright
  • Jean-Claude Van Johnson
  • 47 Meters Down (In to Deep)
  • The Shallows
  • Solace
  • Into the Grizzly Maze
  • Enemies Closer
  • D-Tox
  • Rambo III

  • Interjúk
  • Hrutka Róbert: Szívvel-lélekkel
  • Jeff Beal: Apró kincsek
  • Lisa Gerrard: A szív hangja
  • Mark Hinton Stewart: A zene a párbeszédek mögött

  • Kollaborációk
  • Oliver Stone filmjeinek zenéi
  • Elmer Bernstein életútja I.
  • Jerry Goldsmith életútja III.
  • Jerry Goldsmith életútja II.
  • Jerry Goldsmith életútja I.

  • A filmzene legendái
  • Angelo Badalamenti
  • Philip Glass
  • Basil Poledouris
  • Lalo Schifrin
  • Dave Grusin

  • Moziszériák,tévésorozatok
  • A The Man in the High Caslte zenéje
  • A Terminátor-filmek zenéje
  • A hobbit-trilógia zenéi
  • A Rémálom az Elm utcában széria zenéi
  • A Robert Langdon-filmek zenéi

  • További írásaink
  • A Filmzene.net jövőjéről...
  • Ez volt 2016
  • Oscar előtt és Oscar után 2016
  • 10 éves a Filmzene.net
  • Filmzeneszerzők különböző albumai
  • Filmzenékhez köthető kiadványok
  • Stúdiók
  • Lemezkiadók
  • In Memoriam