FŐOLDAL  |   ZENESZERZŐK  |   FILMZENEALBUMOK  |   FILMZENÉKRŐL RÖVIDEN  |   FILMEK ALATT HALLOTT ZENÉK  |   INTERJÚK    
  |   HÍREK

    Spider-Man: Homecoming  The Autopsy of Jane Doe  Pirates of the Caribbean: Dead Men Tell No Tales  Close Encounters of the Third Kind  Alien: Covenant  King Arthur: The Legend of the Sword  Atlantis: The Lost Empire  Life  Colossal  Great Expectations
EGYÉB ÍRÁSOK  |   MOZISZÉRIÁK ÉS TÉVÉSOROZATOK  |   ÉVES ÖSSZESÍTÉSEINK  |   DÍJAK  |   FÓRUM  |   JÓ TUDNI  |   RÓLUNK  |   KAPCSOLAT



Keresés a Filmzene.neten

  






Beszámolók
  • Hollywood Magyarországon - Hans Zimmer-est Lisa Gerrarddal
  • Brian Tyler londoni koncertje
  • Hans Zimmer Magyarországon
  • Az Antonio Sanchez & Migration magyarországi koncertje

  • Zenék egy témára
  • Conan
  • Robin Hood
  • A három testőr
  • Sherlock Holmes
  • Cápás filmek

  • DVD kiadványok
  • Jerry Goldsmith 80th Birthday Tribute Concert - Fimucité 3
  • A Tribute to Basil Poledouris
  • Fimucité 2: Closing Night Gala 2008
  • "War" - A filmzene készítése
  • Creating the Lord of the Rings Symphony




  • Filmzene.net - Scream: The TV Series - Season 1 & 2 (Trevor Morris)    SCREAM: THE TV SERIES - Season 1 & 2  (2015 / 2016)
       


      

       zene: Jeremy Zuckerman
       kiadás éve: 2016
       kiadó: Lakeshore Records
       játékidő: 61:39





         "Egy slasherből nem lehet tévésorozatot készíteni, gondoljatok csak bele! A lány meg a barátai megérkeznek a szalagavatóra, a táborba, a kihalt városba vagy akárhová, és a gyilkos egymás után végez velük. Kilencven perccel később felkel a nap, a túlélő csaj pedig a mentőből nézi végig, ahogy elszállítják a barátai holttestét. A slasherek rövidek és tömörek, a tévében viszont el kell nyújtani a dolgokat." Ezen megállapítás a Noah Fostert alakító John Karnától (Lángoló Chicago) hallható a 2015-ben útjára bocsájtott Sikoly-folyamban, ahol az íratlan horrorszabályok egyikeként hangzik el, ugyanakkor azt a vékony jeget is tökéletesen érzékelteti, amelyre egy ilyen jellegű vállalkozásnak zöld utat biztosító stúdió tévedhet. S hogy ez a jég vajon a Sikoly-tetralógián alapuló tévésorozatot szponzoráló MTV alatt beszakadt-e, arról megoszlanak a vélemények. Vannak, akik szerint el sem kellett volna kezdeni, mások az első szezont jónak vélték, a folytatást azonban már erőtlenebbnek érezték, és van olyan álláspont is, miszerint a maga szintjén az egész megállja a helyét. Én úgy gondolom, hogy az első eresztés még működött, ugyanakkor már annál is megfigyelhetőek voltak az elnyújtott dialógusok, a nem feltétlenül lényeges történések részletes bemutatása, illetve a karakterábrázolás előtérbe hozása, ami miatt a második évad már inkább az időhúzásról szól, mintsem a gördülékeny történetvezetésről, ami ennél a műfajnál hiba.

         Az MTV háza táján 2012 nyarára realizálódott a Sikoly-mozikon alapuló folyam megvalósításának lehetősége. Eleinte ráadásul arról szóltak a hírek, hogy a pilot epizódot e filmek atyja, Wes Craven rendezi majd, e feladat azonban végül a kanadai Jamie Travisre (Simlis spinék, Szex, barátság, telefon) hárult, aki aztán további három részt is levezényelhetett. Az évadok történetei természetesen a mára már klasszikussá vált filmekhez hasonlóan kerültek kialakításra, olyan különbségekkel, mint a karakterek részletesebb ábrázolása, valamint háttértörténetük elmélyítése, ami érthető, hiszen egy gyilkosságra nem másfél óra, hanem egy egész szezon jut - igaz, az első a szériák átlagos hosszával szemben mindössze tíz részből áll, folytatása pedig tizenháromból. A sztori Lakewoodban játszódik, ahol egy húsz évvel ezelőtt történt, Brandon Jamesnek tulajdonított gyilkosságsorozat látszik megismétlődni. A központi szereplő Emma (Willa Fitzgerald), akit az újragondolt maszkkal, illetve öltözettel rendelkező Ghostface mögé bújó gyilkos (illetve ugye gyilkosok) rendre zaklatni kezd telefonon, eközben pedig a körülötte lévő diáktársainak megtizedeléséről is gondoskodik.
         A stáb a bemutató közeledtével úgy kívánta fokozni a várakozást (nem mellesleg pedig növelni a prognosztizált nézőszámot), hogy napokkal a premier előtt, "exclusive first look" szalagcímmel közzétette a pilot epizód első nyolc percét. Ezt anno én is megnéztem, s bár - Craven eredetijének rajongójaként - szándékomban állt figyelemmel kísérni a folyamot, végül átsiklottam felette, s csak azt követően került újfent a látómezőmbe, hogy 2016 októberében a Lakeshore Records hírül adta az első két évad muzsikájából összeállított albumának megjelenését. Nekiveselkedtem a szériának, a score-ral pedig szintén igyekeztem a képsoroktól függetlenül is mihamarabb megismerkedni, nagyon kíváncsi voltam ugyanis arra, hogy Jerry Zuckerman (aki olyan rajzfilmsorozatok zeneszerzője, mint például az Avatar - Az utolsó léghajlító, a Korra legendája vagy a Kung Fu Panda: A rendkívüliség legendája) miként folytatta, illetőleg mit tudott hozzátenni Marco Beltrami Sikoly-világához.

         Számomra rejtély, milyen úton-módon került az alkotók látómezejébe Zuckerman, míg ugyanis a szerző a rajzfilmek, a vígjátékok és a drámák terén kellő tapasztalattal rendelkezett, a horrorok világától ez idáig távol maradt - ugyanakkor ő pont emiatt tartotta kellően érdekesnek, izgalmasnak ezt a lehetőséget, s amilyen gyorsan csak tudott, nekiállt a feladatnak. "Jaime Paglia és Jill E. Blotevogel producerek izgalmasnak tartották az elsősorban vonósokon alapuló muzsikával kapcsolatos ötletemet. Tetszett nekik az a fajta érzelmi skála, amit ezek révén érhettünk el" - mesélte Zuckerman, aki emellett gitárral, zongorával, ütősökkel, cintányérok garmadájával (melyeket az úgynevezett cymbal tree segítségével állította csatasorba), továbbá különféle fémes hangzásokkal tarkította score-ját. Elmondása szerint Beltrami kíséreteihez a hangzás, illetve a zenei fordulatok tekintetében kívánt hű maradni, aminek érdekében napokat töltött azzal, hogy újra meg újra végignézze Craven mozijait, s tanulmányozza, miként idomul a zene a látottakhoz. "Beltrami műve rendkívül rideg, ugyanakkor jó néhány érdekes megoldást rejt magában. Különböző stílusokat alkalmazott az eltérő szituációkhoz, amit nagyon jó ötletnek tartottam. Ez a koncepció adott választ arra a kérdésemre, hogyan lehetne eredményesen, kellő hatásossággal megközelíteni a feladatot" - nyilatkozta.

         A kizárólag digitális változatban elérhető album a "The Rules"-szal veszi kezdetét, mely nem más, mint a széria főtémája. Ugyan a sorozat nem rendelkezik klasszikus értelemben vett főcímmel, az itt hallható motívumsor gyakorta bukkan fel hosszabb-rövidebb ideig a különféle jelenetek alatt, illetőleg a stáblistához is ezt használták az alkotók - utóbbi verzió "The Rules (End Title)" címmel kapott helyet a kiadványon. A zaklatott, ugyanakkor kellően dallamos megoldás remekül hangzik, időszakonkénti felbukkanása pedig zenei szempontból hibátlan kohéziót jelent a részek között - a filmzenealbum a tétel ezen szerepköréről azért nem tanúskodik, mert a Lakeshore az egyórányi játékidőbe 23 epizód hangulatát igyekezett belesűríteni. A másik, szintén vezérszálként említhető motívumsor Emmához köthető, melyet az a momentum inspirált, amikor Ghostface először hívja fel főszereplőnket. A zongorára épülő, s teljes egészében az "Emma Duval"-ban hallható téma ugyanazt a szerepet hivatott betölteni, amelyet Sidney (Neve Campbell) dallamsora a mozifilmekben.
         A kulcsmotívumok könnyedén befogadhatóak, ám Zuckerman nemcsak dallamokra, harmóniákra alapozta művét, hanem olyan, nem szokványos textúrákat is igyekezett életre kelteni, melyekkel zsigerbe hatolóan szerette volna a nézőket elérni: "A zene gyakran árulkodik arról, hogy valami feltűnik, oson a szereplő mögött, vagy hogy a karakterek remegnek a félelemtől. Szeretném azt hinni, hogy egy adott score-hoz nemcsak harmóniákkal, ritmusokkal és dallamokkal közelíthetünk, hanem olyan aspektusai is vannak ennek a műfajnak, melyek még kevésbé ismertek, alkalmazottak" - kommentálta. Ilyen figyelhető meg többek között az első gyilkosságot alátámasztó "The Star of the Show"-ban, az "It Has to Hurt"-ben, a "Hey, Sis… Surprise!"-ban, a "Possible Halllucinations"-ben, a "You Will Feel Safe Again"-ben, az "I Hate Bowling"-ban vagy a "Who's with Emma?" esetén. E trackek tartalmaznak ugyan korrekt megoldásokat, továbbá a jelenetek többségéhez is prímán idomulnak, de nagyon hiányolom belőlük a rezesszólamokat, azokkal ugyanis - még ha a költségvetés okán mindössze hangmintákként jelentek volna meg - Zuckerman még inkább karakteresebbé tehette volna a hallottakat, egyszersmind a hentelések is fenyegetőbbek lennének, a rézfúvósok hiánya ugyanis nemcsak az albumon, hanem a széria alatt is szembetűnő. Mindazonáltal ez a fajta hangszerelési megközelítés az olyan könnyedebb, drámaibb vagy éppen romantikus pillanatokat alátámasztó darabok esetében, amilyen mondjuk a "Brandon James", a "Sex Tape", a "The Cycle", a "Noah and Zoe", a "Brooke / The Truth", valamint a "Final Girl", nagyon is korrektül működik. A szerző elgondolása tehát jó - az előbb említettek varázsát például javarészt ez az elképzelés adja -, csak a vérfagyasztóbb trackek esetében kellett volna kilépnie ebből a hangszerkiosztásból.

         A tinihorrorok esetében gyakorta jutnak fontos szerephez a betétdalok, melyek az autózások, a házibulik, a vízparti romantikázások vagy hasonló tevékenységek során szoktak előtérbe kerülni. Ez a Sikoly-széria esetében sem történt másként: az alkotók főként pop-, rock-, illetve elektronikus számokat használtak fel olyan előadóktól, mint például Phoebe Ryan, a machineheart nevű csapat, Liz Longley, George Ezra, Bishop Briggs vagy éppen That Poppy. Míg azonban az instrumentális kíséretből ízelítőt adó kiadvány csupán a második évad lezárását követően láthatott napvilágot, addig a betétdalokat csokorba gyűjtő albumok megjelentetésére évadonként került sor - első körben a Columbia Records, majd az Island Records vállalta magára ezt a feladatot.

         Jeremy Zuckerman Sikoly-szériához kapcsolódó muzsikájával kapcsolatban vegyes érzéseim vannak. Időnként olyan ügyesen eltalálta a hangulatot, hogy azzal túlmutatott a sorozat színvonalán (akár mozifilmekhez is nyugodtan felhasználhatnák ezeket a darabokat), olykor azonban középszerű megoldásokkal rukkolt elő. Az biztos, hogy kompozíciója segít ridegebbé varázsolni a folyam hangulatát, ahhoz azonban kevés, hogy valóban a hallgatók zsigereiig jusson - és ezt a Marco Beltrami által létrehozott világhoz történő viszonyítástól függetlenül gondolom.


    Kulics László
    2017.01.17.




    Tracklista:

      1. The Rules (3:49)
      2. The Star of the Show (3:06)
      3. It Cuts Deep (2:35)
      4. Brandon James (2:29)
      5. It Has to Hurt (4:27)
      6. You Have to Care (1:47)
      7. Sex Tape (1:55)
      8. The Cycle (3:00)
      9. Emma Duval (1:14)
    10. Hey, Sis... Surprise! (4:27)
    11. Because of Us (2:08)
    12. Noah and Zoe (2:18)
    13. Possible Halllucinations (3:55)
    14. Brooke / The Truth (3:31)
    15. Folie á Deux (1:25)
    16. You Will Feel Safe Again (4:48)
    17. I Hate Bowling (3:16)
    18. You Have to Care (Reprise) / Audrey (1:49)
    19. Dangling Threads (1:37)
    20. Who's with Emma? (4:58)
    21. Final Girl (2:26)
    22. The Rules (End Title) (0:39)





    TOVÁBBI ÉRTÉKELÉSEINK:

    Bíró Zsolt

    Dobrosi Tamás          nem értékelte

    Emesz Csaba          nem értékelte

    Gregus Péter          nem értékelte

    Pavlics Tamás          nem értékelte

    Szabó Csaba          nem értékelte

    Tihanyi Attila          nem értékelte




    KAPCSOLÓDÓ ANYAGOK:

    A Dexter-széria zenéje

    A Sikoly-filmek zenéje

    Friday the 13th

    The Witch

    További kritikáink
  • Jesse Stone - The Ultimate Collection
  • The Boss Baby
  • In the Heart of the Sea
  • Power Rangers
  • Noah
  • Mighty Morphin Power Rangers: The Movie
  • Crimson Rivers
  • Twister
  • xXx: Return of Xander Cage
  • The Lego Batman Movie
  • Shaft
  • Living in the Age of Airplanes
  • La La Land
  • Immortal Memory
  • Spirit: Stallion of the Cimarron

  • Filmzenékről röviden
  • Remember
  • Split
  • The Hollywood Shorties
  • Eddie the Eagle
  • Spotlight
  • Green Room
  • The Boy
  • Ma Ma
  • Jack Reacher: Never Go Back
  • Gagarin - First in Space

  • Filmek alatt hallott zenék
  • Jean-Claude Van Johnson
  • 47 Meters Down (In to Deep)
  • The Shallows
  • Solace
  • Into the Grizzly Maze
  • Enemies Closer
  • D-Tox
  • Rambo III
  • Transformers: Rescue Bots
  • Sex Tape

  • Interjúk
  • Jeff Beal: Apró kincsek
  • Lisa Gerrard: A szív hangja
  • Mark Hinton Stewart: A zene a párbeszédek mögött
  • Wolf Péter: A szerencse kapuja

  • Kollaborációk
  • Oliver Stone filmjeinek zenéi
  • Elmer Bernstein életútja I.
  • Jerry Goldsmith életútja III.
  • Jerry Goldsmith életútja II.
  • Jerry Goldsmith életútja I.

  • A filmzene legendái
  • Angelo Badalamenti
  • Philip Glass
  • Basil Poledouris
  • Lalo Schifrin
  • Dave Grusin

  • Moziszériák,tévésorozatok
  • A hobbit-trilógia zenéi
  • A Rémálom az Elm utcában széria zenéi
  • A Robert Langdon-filmek zenéi
  • A Hellraiser-filmek zenéi
  • A Válaszcsapás zenéje

  • További írásaink
  • Ez volt 2016
  • Oscar előtt és Oscar után 2016
  • 10 éves a Filmzene.net
  • Filmzeneszerzők különböző albumai
  • Filmzenékhez köthető kiadványok
  • Stúdiók
  • Lemezkiadók
  • In Memoriam