FŐOLDAL  |   ZENESZERZŐK  |   FILMZENEALBUMOK  |   FILMZENÉKRŐL RÖVIDEN  |   FILMEK ALATT HALLOTT ZENÉK  |   INTERJÚK    
  |   HÍREK

    Spider-Man: Homecoming  The Autopsy of Jane Doe  Pirates of the Caribbean: Dead Men Tell No Tales  Close Encounters of the Third Kind  Alien: Covenant  King Arthur: The Legend of the Sword  Atlantis: The Lost Empire  Life  Colossal  Great Expectations
EGYÉB ÍRÁSOK  |   MOZISZÉRIÁK ÉS TÉVÉSOROZATOK  |   ÉVES ÖSSZESÍTÉSEINK  |   DÍJAK  |   FÓRUM  |   JÓ TUDNI  |   RÓLUNK  |   KAPCSOLAT



Keresés a Filmzene.neten

  






Beszámolók
  • Hollywood Magyarországon - Hans Zimmer-est Lisa Gerrarddal
  • Brian Tyler londoni koncertje
  • Hans Zimmer Magyarországon
  • Az Antonio Sanchez & Migration magyarországi koncertje

  • Zenék egy témára
  • Conan
  • Robin Hood
  • A három testőr
  • Sherlock Holmes
  • Cápás filmek

  • DVD kiadványok
  • Jerry Goldsmith 80th Birthday Tribute Concert - Fimucité 3
  • A Tribute to Basil Poledouris
  • Fimucité 2: Closing Night Gala 2008
  • "War" - A filmzene készítése
  • Creating the Lord of the Rings Symphony




  • Filmzene.net - Saw (Charlie Clouser)    SAW   (2004)
       Fűrész


      

       zene: Charlie Clouser és különféle előadók
       kiadás éve: 2004
       kiadó: Koch Records
       játékidő: 57:20





         A százezredik sorozatgyilkosos történetben megismerkedhetünk Dr. Gordonnal (Cary Elwes) és Adammel (Leigh Whannel), akik egy használaton kívüli, lepusztult mellékhelység ellentétes oldalán eszmélnek fel. Nem tudják miért, és nem tudják hogyan kerültek oda. Egyetlen közös dolog bennük, hogy mindkettejük lába hozzá van láncolva egy-egy csőhöz, míg a látványt a kettejük közt vérbe fagyva heverő hulla dobja fel. Az ott talált diktafon felvételéről megtudják, hogy Dr. Gordonnak néhány órája van meggátolni felesége és gyermeke halálát, mégpedig azzal, hogy a hang gazdájának utasítása szerint megöli Adamet. Ebben a lánc elvileg akadályozza, ám az ott talált fűrész segíthet megoldani a helyzetet. Az eszközzel már csak egy probléma van: a láncot nem vágja el, bár tény, hogy az emberi hússal és csonttal játszva megbirkózik...

         Hihetetlenül alacsony büdzséjének csak hazájában több, mint ötvenszeresét hozta vissza James Wan filmje. Hatásosan összerakott darabról van szó, aminek váratlan sikeréhez persze sokat hozzátettek a brutális eredeti plakátok, melyek beteges maszkokat és levágott végtagokat ábrázoltak. Azt nem lehet nem észrevenni, hogy a David Fincher-életművet alaposan áttanulmányozta a stáb, és ezt több-kevesebb sikerrel fel is használta. Ha a nyomasztó szituációt néha meg is töri a meglehetősen furcsa vágástechnika, és az, hogy a klausztrofób hangulat elillan, mikor a kamera a flashbackek kedvéért ideiglenesen sorsára hagyja a két férfit, ezek mit sem számítanak, ha egyszer ennyire mesterien játszadozik a nézővel a forgatókönyv. Kiemelkedő a díszlet is, melynek elemei a többek közt Marilyn Manson-videók rendezésével elhíresült, zseniálisan elmebeteg Floria Sigismondi legjobb munkáit idézik, akivel nem szívesen tudnám magam egy helységben, pláne, ha annak designját ráadásul még ő is tervezné.
         A filmek végeit következetesen lelövő ismerőseink bosszantó szokásának előjelei láttán egyből szegezzük torkuknak a címbeli eszközt, mert a főhősökkel együtt összerakott hátborzongató kirakósdarabok a legvégére egy olyan megdöbbentő finálévá állnak össze, ami nagymértékben kihozza a "He7edik" azonos pontján érzett szorítást a gyomorban, mégha ahhoz a klasszikushoz nem is ér fel az ötletes mészárszékmozik csoportjának élére került "Fűrész". A "gyenge színészi játék, a logikai baklövések, a "He7edik"-et átlátszóan idéző külsőségek" emlegetésével dobálódzó kritikákból egy dolgot hiányolok csak (még ha részben igazuk is van), hogy ne tűnjön annyira szélsőségesen szubjektívnek a sarkos vélemény: annak megemlítését, hogy a bírálók bármennyire is utálták az alkotást, ők ugyanúgy át lettek ejtve, mint egy átlagnéző.

         Öt darab betétdal és a maradék score. Ez az arány éppen megfelelő. Elsőként a betétdalokról.
         Bill Leeb, aki a Skinny Puppy zajzenekar egyik alapítója, és aki a popzenébe Delerium néven kirándult (sőt még jónéhány kisebb projekt atyjaként is tisztelhetjük), ezúttal a Front Line Assembly "Sturm"-jával képviselteti magát. Az elektro-indusztriál banda jellegzetes tulajdonságai (széttorzított, de visszafogottan dallamos ének, súlyos basszus, széttört ütemek) igen jó indítást jelentenek, de a többi betétdal már inkább a rock keményebb stílusa felé hajlik. Az egyetlen ismert előadó közülük a Fear Factory, akik stáblista alatt szóló nótájukkal ("Bite the Hand that Bleeds") nosztalgiát ébreszthetnek a szegecselt dzsekik korának kedvelt zenekara, a Type O Negative iránt. A szám ennek megfelelően élvezhetően divatjamúlt. Az Enemy "Action" című felvételét egy tinihorror soundtrackjéről sem dobnák le, de még ezek összeállítói is megmosolyognák a Pitbull Daycare énekesének ("You Make Feel So Dead") Marilyn Mansont majmoló manírjait. Az utolsó dalt, a "Wonderful World"-öt (előadó a Psycho Pomps) érzem a legkeményebbnek. Olyan, mint a FLA-dal, csak az "ének" inkább a fröcsögve üvöltő metál felé hajlik. Számomra azért hallgatható zúzás, de közös családi ebédek aláfestéseként azért ne hallgassa ezt senki!

         Az instrumentális részt jegyző Charlie Clousert nevezhetjük a Marilyn Manson Baráti Kör tiszteletbeli tagjának, elvégre annak a Nine Inch Nails-nek az egykori billentyűse, amely zenekar agya, Trent Reznor az ezen írásban többször emlegetett "Antikrisztus" megszületésénél is bábáskodott. A Kraftwerk-rajongó zenész a konvenciókhoz nem ragaszkodó, bátran kísérletező előadó hírében áll, ennek köszönhetően talált rá James Wan is.
         A score első darabja ("Hello Adam") még békésen indul. A digitális prüntyögést és a nyomasztó szintibúgást ugyan megtöri középen egy sivítás, de a bizonytalanságot sugalló tétel hasonlóan folytatódik tovább, sőt még egy kórus imitálása is belefér az egyik főhős feleszmélését üdvözlő tételbe. A "Last I Heard..." és az "X Marks the Spot" is ilyesmi, némi csikorgással és számítógépből érkező "gyomorkorgás" megidézésével. Előbbi legvégén az ész nélkül törő-zúzó torzított gitárhangok már az egy áldozat szabadulási próbálkozása alatt ehangzó "Reverse Beartrap" félelmetes effektjeit jelzik előre, amely trackből a militáns dübörgés érdemel említést. A "Cigarette" sem dallamosságával hódít, baljós szintetikus hangjai inkább a fogva tartott emberek bizonytalanságát érzékeltetik.

         A score-ból két testvérpár van még hátra. A "We're Out of Time" és a "F**K This S*!T" darabok azonos sémára épülnek: a durván szóló dobgép és a morgó torzított gitár egyvelege rendíthetetlenül halad együtt a történettel: a gyilkos közeledik a főhősökhöz. A kiadvány (és a muvi) csúcspontja kétségtelenül a "Hello Zepp". Természetesen szóló hangszer most tűnik fel a score-ban először: a vonósok ugyanazt a nyugtalanító dallamot ismétlik, és egy tubára emlékeztető instrument szaggatott megfúvásai segítenek beteljesíteni a "Fűrész" súlyos csattanóját. Meg kell hagyni: ritkán passzol össze ennyire zene és a jelenet, amelyhez készült. Akinek ennyi nem elég, az meghallgathatja még a "Zepp Overature"-t, ami az előző track vonósokra koncentráló, nyugisabb verziójaként indul, de közepétől ez is az őrülettel szembeni reménytelenséget éreztető szerzeménnyé változik.
         A lemezborító a színvonalasabb kivitelezésűek közül való. A címlapon egy áldozat retteg egy bármely pillanatban működésbe lépő medvecsapdával a fején, a cédé alatt meg kollégája látható egy (majdnem) áthatolhatatlan drótkerítés mögött. A többi, fekete és szürkészöld színben pompázó szemcsés fotó az alkotás legjellemzőbb pillanatait eleveníti fel, és akkor még külön nem is tértem ki a lemezen magán látható bájosan véres lábfej üdítő jelenlétére.

         Ahogy a film, úgy a "SAW" soundtrack is kizárólag erős idegzetűeknek való, amin a keményebb műfaj képviselőinek elfogadható dalai eltörpülnek a Charlie Clouser által írt különös élmény mellett. A billentyűs kamatoztatta a NIN-ben eltöltött években ráragadtakat, és egy olyan score-t alkotott meg, amely nem maradandó dallamaival szerez rajongókat, hanem főleg alsónadrág-telíttető, esetleges elutasítást kiváltó effektjeivel. A szerzőnek láthatóan nem volt célja, hogy el lehessen dúdolni a trackeket, hiszen a számtalanszor acéllemezgyári zajokat alkalmazó ipari "muzsikáját" olyan könnyen lehet befogadni, amilyen könnyen lehet vajjal fűrészt élezni. Így a lemez pusztán azoknak ajánlott, akik nem félnek utazást tenni olyan pokoli mélységekbe, ahonnan az épségben történő visszatérés felettébb bizonytalan...


    Bíró Zsolt
    2005.02.20.




    Tracklista:

      1. Sturm - Front Line Assembly (6:07)
      2. Hello, Adam (3:57)
      3. Bite the Hand that Bleeds - Fear Factory (4:01)
      4. Last I Heard (4:40)
      5. Action - Enemy (3:43)
      6. Reverse Beartrap (4:47)
      7. You Make Feel So Dead - Pitbull Daycare (3:49)
      8. X Marks the Spot (4:34)
      9. Wonderful World - Psycho Pomps (5:00)
    10. Cigarette (3:07)
    11. We're Out of Time (3:48)
    12. F**K this S*!T (4:09)
    13. Hello Zepp (3:00)
    14. Zepp Overature (2:38)

    TOVÁBBI ÉRTÉKELÉSEINK:

    Dobrosi Tamás          nem értékelte

    Emesz Csaba

    Gregus Péter

    Kulics László          nem értékelte

    Szabó Csaba          nem értékelte

    Tihanyi Attila




    KAPCSOLÓDÓ ANYAGOK:

    The Cave

    Evilenko

    Saw 2

    További kritikáink
  • Jesse Stone - The Ultimate Collection
  • The Boss Baby
  • In the Heart of the Sea
  • Power Rangers
  • Noah
  • Mighty Morphin Power Rangers: The Movie
  • Crimson Rivers
  • Twister
  • xXx: Return of Xander Cage
  • The Lego Batman Movie
  • Shaft
  • Living in the Age of Airplanes
  • La La Land
  • Immortal Memory
  • Spirit: Stallion of the Cimarron

  • Filmzenékről röviden
  • Remember
  • Split
  • The Hollywood Shorties
  • Eddie the Eagle
  • Spotlight
  • Green Room
  • The Boy
  • Ma Ma
  • Jack Reacher: Never Go Back
  • Gagarin - First in Space

  • Filmek alatt hallott zenék
  • Jean-Claude Van Johnson
  • 47 Meters Down (In to Deep)
  • The Shallows
  • Solace
  • Into the Grizzly Maze
  • Enemies Closer
  • D-Tox
  • Rambo III
  • Transformers: Rescue Bots
  • Sex Tape

  • Interjúk
  • Jeff Beal: Apró kincsek
  • Lisa Gerrard: A szív hangja
  • Mark Hinton Stewart: A zene a párbeszédek mögött
  • Wolf Péter: A szerencse kapuja

  • Kollaborációk
  • Oliver Stone filmjeinek zenéi
  • Elmer Bernstein életútja I.
  • Jerry Goldsmith életútja III.
  • Jerry Goldsmith életútja II.
  • Jerry Goldsmith életútja I.

  • A filmzene legendái
  • Angelo Badalamenti
  • Philip Glass
  • Basil Poledouris
  • Lalo Schifrin
  • Dave Grusin

  • Moziszériák,tévésorozatok
  • A hobbit-trilógia zenéi
  • A Rémálom az Elm utcában széria zenéi
  • A Robert Langdon-filmek zenéi
  • A Hellraiser-filmek zenéi
  • A Válaszcsapás zenéje

  • További írásaink
  • Ez volt 2016
  • Oscar előtt és Oscar után 2016
  • 10 éves a Filmzene.net
  • Filmzeneszerzők különböző albumai
  • Filmzenékhez köthető kiadványok
  • Stúdiók
  • Lemezkiadók
  • In Memoriam