FŐOLDAL  |   ZENESZERZŐK  |   FILMZENEALBUMOK  |   FILMZENÉKRŐL RÖVIDEN  |   FILMEK ALATT HALLOTT ZENÉK  |   INTERJÚK    
  |   HÍREK

    Rogue One: A Star Wars Story  Justice League  Murder on the Orient Express  Moon  Wonder Woman  The Ghost and the Darkness  It  Rebel in the Rye  The Mummy  Catch Me If You Can
EGYÉB ÍRÁSOK  |   MOZISZÉRIÁK ÉS TÉVÉSOROZATOK  |   ÉVES ÖSSZESÍTÉSEINK  |   DÍJAK  |   FÓRUM  |   JÓ TUDNI  |   RÓLUNK  |   KAPCSOLAT



Keresés a Filmzene.neten

  







Beszámolók
  • Hollywood Magyarországon - Hans Zimmer-est Lisa Gerrarddal
  • Brian Tyler londoni koncertje
  • Hans Zimmer Magyarországon
  • Az Antonio Sanchez & Migration magyarországi koncertje

  • Zenék egy témára
  • Conan
  • Robin Hood
  • A három testőr
  • Sherlock Holmes
  • Cápás filmek

  • DVD kiadványok
  • Jerry Goldsmith 80th Birthday Tribute Concert - Fimucité 3
  • A Tribute to Basil Poledouris
  • Fimucité 2: Closing Night Gala 2008
  • "War" - A filmzene készítése
  • Creating the Lord of the Rings Symphony




  • Filmzene.net - Robocop - The Deluxe Edition (Basil Poledouris)    ROBOCOP - The Deluxe Edition   (1987)
       Robotzsaru


      

       zene: Basil Poledouris
       vezényel: Howard Blake, Tony Britton
       kiadás éve: 2004
       kiadó: Varése Sarabande
       játékidő: 41:43




         Alex J. Murphy (Peter Weller) rendőr a közeli jövő őrült Amerikájának cyber Detroitjában. A várost féktelen erőszak, korrupció, no és persze a mindent uralma alatt tartó kapzsi multinacionális nagyvállalat, az OCP uralja. Murphyt aztán nem sokkal a hírhedt nyugati városrészbe történő áthelyezése után kegyetlenül meggyilkolja Clarence (Kurtwood Smith) és gengszterbandája. Az OCP ráteszi a kezét a félholt zsarura, és a technika csodáival félig robot-félig ember formában feltámasztja, hogy főhősünk új szuperképességei birtokában üldözze a bűnt, és álljon bosszút gyilkosain, miközben egyre inkább felsejlenek előtte előző, emberi életének emlékszilánkjai.

         A szinopszis gyermetegen hangzott elsőre a holland Paul Verhoevennek is, amikor megkörnyékezte a film producere, hogy filmesítse meg a sci-fi történetet. A rendező felesége kérésére aztán átolvasta a forgatókönyvet, és meggondolta magát. A mű szatírikus felhangjai kapóra jöttek neki egy USA-t karikírozó film elkészítéséhez, amilyet mindig is meg akart valósítani. Kellő mennyiségű, védjegyét képező vér és erőszak hozzáadásával pedig egycsapásra kivette a "gyermeteg" jelzőt a művét jellemző mondatokból.
         A mozi az akkor még létező Orion stúdió égisze alatt, 1986-ban forgott, ott ahol a direktor egy évvel korábban a "Hús és vér" című középkori kalandot forgatta. Ehhez akkori alkotótársa, Basil Poledouris zeneszerző egy számára kellően agresszív aláfestést produkált, amivel a holland nagyon elégedett volt, így kézenfekvő választásnak tűnt, hogy ismételten a sikeres komponistát kérje fel.

         A legkeményebb feladat, mely elsőként az alkotói folyamat során megoldásra várt, eldönteni, milyen megközelítést is alkalmazzanak a zene egészét tekintve. Ahogy az lenni szokott, a stúdió "szürkeállománya" küldte az ötleteket az alkotópárosnak, hogy szerintük mi volna a legmegfelelőbb megközelítés a film zenéjét illetően. Nézeteik szerint, mivel ez majd egy fiataloknak szóló film lesz, az aláfestés is ennek megfelelően modern és divatos kell, hogy legyen. Talán jobb, hogy sose tudjuk meg, mire is gondoltak pontosan az Orion fejesei. Mindenesetre a két barát három hétig rágódott, mi volna a megfelelő megközelítés a score szempontjából. Verhoeven, ha kellett, el is játszotta Basilnek a Robotzsarut, annak darabos mozgásával, hogy érzékeltesse a figurát és annak természetét. A kérdés azonban adott volt: legyen elektronikus hangzású a zene, vagy maradjanak a régi, jól bevált szimfonikus megoldásoknál? Végül a kettő szimbiózisa mellett döntöttek. Az elképzelés szerint a score egésze során Murphy emberi oldalát képviseli a nagyzenekar, gépi oldalát pedig a szintetizált hangzások. Aztán hatodik, talán hetedik próbálkozásra sikerült megalkotni a jól ismert Robotzsaru-főtémát ("Rock Shop") is, mely egyike a legemlékezetesebb szuperhős-zenéknek. Ebben a tételben egy győzelmi menet ez, melyhez érdekes, "kling-klang"-szerű fémes ütések adják az alapütemet. Ez az egész művet végigkísérő hangzás valójában egy poroltótól származik, melyet Poledourisék az utcáról cipeltek be, és kezdték egy óriási kalapáccsal ütni.

         Az én szememben külön pozítívum, hogy nincsen agyonhasználva a film folyamán ez a főtéma, vagy ha újra felbukkan, akkor is erősen áthangszerelve, főleg vonósok által előadva, sokkal drámaibb, szenvedősebb formában ("Betrayal"). A főhőst, ha kell, szenvedésére, felbukkanó emlékképeire reflektáló motívumok is megjeleníthetik ("Home", "The Dream", "We Killed You" kezdete), érzékletes és gyönyörű vonósaikkal, oboajátékukkal, könnyű, szintetizált hangzásaikkal, esetleg kórushangjaikkal. De ugyancsak a zsaru zenei kelléktárát gyarapítja a főtémába olvadó leszámolás-motívum ("Showdown" közepe, illetve a "Robo Drives to Jones" vége), ez a határozottan Morricone-ihletésű, távolról westernhangulatot sugalló kompozíció. Érdekesség, hogy Poledouris rajongója is volt az olasz Maestrónak.
         A sok-sok téma közt kettő még érdemel feltétlen említést. Az egyik Clarence, a főgonosz témája, ez az egyszerű, de rendkívül hatásos, mély vonószene ("Clarence Frags Bob", vagy a "Van Chase" vége), illetve a rézfúvósokra, szintetizátorra és a már említett kalapácshangra támaszkodó fő akciótéma, mely a filmbéli három nagyobb üldözős jelenet izgalmát fokozza (a "Van Chase" és a "Showdown" kezdete, illetve a "Robo vs. ED-209").

         A Varése Sarabande kiadó 2004-ben adta ki deluxe formában az akkorra már eredeti kiadásában elfogyott albumot, újrakevert hanggal, minimálisan átrendezve és megvágva a tételeket, melyek sajnos a film kronológiáját még mindig nem követik. Illetve ráadásként mellékeltek négy, tényleg csak jelzésértékű számocskát - immáron szinte az összes zenét kiadva a filmből. Sajnálatomra az "Across the Board" című tétel vége viszont még mindig le van vágva, és nem fut ki, ahogy azt a filmvégi stáblista alatt hallhatjuk. A CD körítése - értem ezalatt a borítót és a lemez szitázását - esztétikus, a lábjegyzeteket pedig egy bizonyos Jerry McCulley írta, sajnos csak archív, a Music From The Movies által már leközölt Poledouris-idézeteket felhasználva.

         '86-'87 kiemelkedő időszak volt Basil Poledouris zenei evolúciója szempontjából. Túl három score-on ("Cherry 2000", "Amerika", "No Man's Land"), melyek többé vagy kevésbé elektronikus részekkel bírtak, immáron érdekes irányt vett a klasszikusan képzett, és zongorán komponáló Mester művészi élete. A "Robocop" tehát a legjobbkor érkezett felkérés volt, a komponista elektronikus korszakának beteljesülése. Továbbá azon ritka Poledouris-score-ok egyike, melyet nem maga a szerző vezényelt fel. Mindez a zenei felvételek bonyolultságával magyarázható. Derek Austin szintetizátor-játékát meglepő módon ugyanis a londoni Abbey Road Studiosban ott, élőben keverték össze a zenekarral, és a Mester a mixpultot használta éppen a karmesteri pálca helyett.

         A "Robotzsaru" kitűnő zenéjének erénye, hogy tökéletesen a filmre van szabva, és olyan érzelmi mélységekbe viszi le a nézőt, amilyet egy ilyen mozinál kevéssé várunk. A kész mű aztán sok filmes figyelmét Poledouris tehetsége felé irányította. Egyikük volt John McTiernan rendező, aki készülő, "Vadászat a Vörös Októberre" című filmjéhez keresett zeneszerzőt. De ez már egy másik sikertörténet...


    Berkes Zsolt
    2006.11.20.




    Tracklista:

      1. Main Title (0:39)
      2. Van Chase (4:51)
      3. Murphy's Death (2:36)
      4. Rock Shop (3:42)
      5. Home (4:15)
      6. Robo vs. ED-209 (2:07)
      7. The Dream (3:06)
      8. Across the Board (1:50)
      9. Betrayal (2:18)
    10. Clarence Frags Bob (1:43)
    11. Care Package (2:09)
    12. Robo Drives to Jones (1:46)
    13. We Killed You (1:44)
    14. Directive IV (1:03)
    15. Showdown (5:15)

    Bonus Tracks:
    16. Have A Heart (0:31)
    17. OCP Monitors (1:15)
    18. Nuke 'em (0:26)
    19. Big Is Better (0:27)



    TOVÁBBI ÉRTÉKELÉSEINK:

    Bíró Zsolt

    Dobrosi Tamás

    Emesz Csaba

    Gregus Péter          nem értékelte

    Kulics László

    Szabó Csaba

    Tihanyi Attila




    KAPCSOLÓDÓ ANYAGOK:

    The Punisher

    Starship Troopers

    The Terminator
    (The Definite Edition)


    További kritikáink
  • Dunkirk
  • Blade Runner
  • Kingsman: The Golden Circle
  • War for the Planet of the Apes
  • Spider-Man Homecoming
  • The Autopsy of Jane Doe
  • Pirates of the Caribbean: Dead Men Tell No Tales
  • Close Encounters of the Third Kind
  • Alien: Covenant
  • King Arthur: The Legend of the Sword
  • Atlantis: The Lost Empire
  • Life
  • Colossal
  • Great Expectations
  • Jesse Stone - The Ultimate Collection
  • The Boss Baby

  • Filmzenékről röviden
  • Jigsaw
  • Hail, Caesar!
  • The Lego Ninjago Movie
  • The Dark Tower
  • Remember
  • Split
  • The Hollywood Shorties
  • Eddie the Eagle
  • Spotlight
  • Green Room

  • Filmek alatt hallott zenék
  • Jean-Claude Van Johnson
  • 47 Meters Down (In to Deep)
  • The Shallows
  • Solace
  • Into the Grizzly Maze
  • Enemies Closer
  • D-Tox
  • Rambo III
  • Transformers: Rescue Bots
  • Sex Tape

  • Interjúk
  • Jeff Beal: Apró kincsek
  • Lisa Gerrard: A szív hangja
  • Mark Hinton Stewart: A zene a párbeszédek mögött
  • Wolf Péter: A szerencse kapuja

  • Kollaborációk
  • Oliver Stone filmjeinek zenéi
  • Elmer Bernstein életútja I.
  • Jerry Goldsmith életútja III.
  • Jerry Goldsmith életútja II.
  • Jerry Goldsmith életútja I.

  • A filmzene legendái
  • Angelo Badalamenti
  • Philip Glass
  • Basil Poledouris
  • Lalo Schifrin
  • Dave Grusin

  • Moziszériák,tévésorozatok
  • A hobbit-trilógia zenéi
  • A Rémálom az Elm utcában széria zenéi
  • A Robert Langdon-filmek zenéi
  • A Hellraiser-filmek zenéi
  • A Válaszcsapás zenéje

  • További írásaink
  • Ez volt 2016
  • Oscar előtt és Oscar után 2016
  • 10 éves a Filmzene.net
  • Filmzeneszerzők különböző albumai
  • Filmzenékhez köthető kiadványok
  • Stúdiók
  • Lemezkiadók
  • In Memoriam