FŐOLDAL  |   ZENESZERZŐK  |   FILMZENEALBUMOK  |   FILMZENÉKRŐL RÖVIDEN  |   FILMEK ALATT HALLOTT ZENÉK  |   INTERJÚK    
  |   HÍREK

    Spider-Man: Homecoming  The Autopsy of Jane Doe  Pirates of the Caribbean: Dead Men Tell No Tales  Close Encounters of the Third Kind  Alien: Covenant  King Arthur: The Legend of the Sword  Atlantis: The Lost Empire  Life  Colossal  Great Expectations
EGYÉB ÍRÁSOK  |   MOZISZÉRIÁK ÉS TÉVÉSOROZATOK  |   ÉVES ÖSSZESÍTÉSEINK  |   DÍJAK  |   FÓRUM  |   JÓ TUDNI  |   RÓLUNK  |   KAPCSOLAT



Keresés a Filmzene.neten

  






Beszámolók
  • Hollywood Magyarországon - Hans Zimmer-est Lisa Gerrarddal
  • Brian Tyler londoni koncertje
  • Hans Zimmer Magyarországon
  • Az Antonio Sanchez & Migration magyarországi koncertje

  • Zenék egy témára
  • Conan
  • Robin Hood
  • A három testőr
  • Sherlock Holmes
  • Cápás filmek

  • DVD kiadványok
  • Jerry Goldsmith 80th Birthday Tribute Concert - Fimucité 3
  • A Tribute to Basil Poledouris
  • Fimucité 2: Closing Night Gala 2008
  • "War" - A filmzene készítése
  • Creating the Lord of the Rings Symphony




  • Filmzene.net - The Ring / The Ring 2 (Hans Zimmer, Jim Dooley, Henning Lohner, Martin Tillman)    THE RING / THE RING TWO   (2002 / 2005)
       A kör / A kör 2


      

       zene: Hans Zimmer, Jim Dooley, Henning Lohner, Martin Tillman
       vezényel: Fiachra Trench, Gavin Greenaway
       kiadás éve: 2005
       kiadó: Decca Records
       játékidő: 63:50




         Sokat töprengtem azon, hogy mennyire mélyen ássam bele magam a Kör-történelembe, mennyi időt szenteljek az eredeti Ringu-filmek, az abból készült amerikai feldolgozás, annak folytatása, és összességében az egész fogalomkör leírására. Végül arra az elhatározásra jutottam, hogy megkímélem magam a kínos odafigyeléstől, ami nélkülözhetetlen ahhoz, hogy se az ázsiai eredeti, se az amerikai változat egymásnak feszülő táborát meg ne sértsem. Hagyatkozom hát a saját benyomásaimra, engedtessék meg nekem, hogy ez az ismertető kicsit szubjektívabb legyen, mint általában. A magam részéről lassan három év távlatából visszagondolva sem tudom felejteni azokat a pillanatokat, amelyeket a moziban három- vagy négyszeri megtekintés után átéltem. Számomra egy olyan összetett, minden részletében kiváló másfél órát nyújtott a "The Ring" ("A Kör") amerikai feldolgozása, amellyel ritkán találkozom. Nyilvánvalóan érdekelt az eredeti változat is, sok helyről hallottam, hogy egy fokkal tán jobb is, mégis a Ringu csak az amerikai folytatás bemutatója előtt nem sokkal került hozzám. Magát az alaptörténetet, valamint Junichiro Hayashi csodálatos képeit tekintve egyedülálló alkotás, azonban számomra Gore Verbinski átdolgozása jóval hátborzongatóbb, mivel a misztikum több, kézzel fogható nyom mögött bújik meg, s nem hasraütés-szerűen, vagy homlokra csapással megszületett ideákat követve jut el a tragikus történet a végkifejletig. Ebből a szempontból némiképp az amerikai folytatás is csalódás (és nem is érdemes eljátszadozni a gondolattal, mi lett volna, ha Verbinski dirigálja ezt is, és nem a Ringu rendezője, Hideo Nakata), hiszen ez már csupán az első rész alapját felhasználó, egyszerűbb riogató film, melyben a megoldás is "Sebezhetetlen"-szintű (hozzámérsz, és meglátod, mit kell tenned). Még mindig erőteljesebb ugyan a második rész, mint a nagy horror-klasszikusok folytatásainak döntő többsége, de azért jócskán az első rész árnyékában marad.

         Ami azonban kétségkívül hatalmas különbség, illetve előny az amerikai változatra nézve - leszámítva a gyönyörű Naomi Watts minden mozdulatát -, az Hans Zimmer félelmetes zenéje, ami a Ringu egy sajnálatos hiányfoltjának méltó eltüntetése. Míg ugyanis az ázsiai változat egy-két riadt csattanástól, sikító fémes effekttől, illetve egy hosszabb lélegzetvételű drámai tételtől eltekintve semmilyen aláfestő muzsikával nem rendelkezik, addig Zimmerék megalkották az utóbbi öt-tíz évben igencsak hanyatló horrorzenék egy új és kiemelkedő klasszikusát. Sokan párhuzamot vonnak a "Hannibal" hasonlóan sötét, vészjósló és félelmetes zenéjével, ami helytálló, ha aszerint csoportosítunk, hogy mely műveket írták zongorára, hegedűre és csellóra. A "The Ring" azonban nincs olyan közeli barátságban a klasszikus zenékkel. Populárisabb, fülbemászóbb témákat vonultat fel, s bármilyen képzetlen zenebarát azonnal szimpatizál vele, ha kedvére vannak a fájdalommal teli csendesebb zenék, illetve a mélyen dübörgő vonósok létrehozta dühödt hangzás.
         A film első benyomását követően azonnal nyomozókörútra indultam, milyen formában tudhatnám magaménak ezt a páratlan alkotást, azonban jött a pofáraesés: valamiért nem tervezik kiadni hivatalos formában. Jim Dooley, a Media Ventures egyik belső zeneszerző-segédjének saját weboldaláról sikerült jó minőségű mp3-mintákat gyűjtenem, mely körülbelül négypercnyi ajándék volt mindaddig, amíg elő nem került egy "The Ring"-promo anyag, melyen szűk fél órában szerepel a hangminták során megismert témák kibontott változata, valamint egyéb, eddig csak film alatt hallott motívumok. Hétköznapi ember persze csak messziről nézegetheti a borítót, és megpróbálhat dollárszázakért valami aukción hozzájutni, így tehát elmaradt a várva várt élmény, kénytelen voltam a kiadott DVD stáblistáját döngetni. Amikor terjedt a pletyka, hogy készül a folytatás, mindazon filmzenebarátok körében, akik imádták az első rész zenéjét, egyre nőtt a gyanú: létezik, hogy ennek sem lesz semmilyen kézzel fogható zenei eredménye? Szerencsére a producerek nem így gondolták, s egy-két hónappal a film bemutatója előtt szárnya kapott a hír, hogy a Decca kiadja az első és a második rész zenéinek egyvelegét. Több sem kellett nekem, felajzott rajongónak, így a hazai bemutatóval nagyjából egy időben a lemezjátszómba került egy példány.

         Hans Zimmer mellett két másik Media Ventures-klón, Henning Lohner és Martin Tillman neve szerepel az album borítóján, és a "The Ring: Two" stáblistáján is csak témafelelősként említik Zimmert, tehát úgy tűnik, a Santa Monica-beli komplexum zeneszerzési metódusa a régi maradt: Zimmer megkomponálgatja a különböző témákat, majd rábízza a nebulókra, hogy csűrjék-csavarják jobbra-balra, gyúrják egésszé, és ezzel kész is van a következő album. Anélkül tehát, hogy elindítottam volna a lemezt, volt némi félelmem a felépítés esetleges egysíkúságával kapcsolatban, s mivel nem láttam egyező címeket a korábban feltűnt promo anyagáról sem, így nagyon kíváncsi voltam: mi lesz az, amit átmentettek az első film zenéjéből? A válasz egyszerű, és két részből áll: 1.) az album első tételét, amely a "The Well" címre hallgat, és 2.) ezen belül mindent. A tizenegy perces bevezetés tulajdonképpen összefoglalja mindazon témákat, melyeket a "The Ring"-ből ismerhetünk, és amely javarészt megegyezik annak stáblistája alatt hallható zenével. Rövid, sejtelmes énekhang bevezeti a főmotívumot (mely egyébként Sissy Spacek, mint Samara igazi anyját alakító színésznő hangján még hátborzongatóbb élmény), melyet aztán zongorán kibont teljes egészében. A gyönyörű, melankolikus motívumhoz később kapcsolódik a hegedű és a két cselló is, félelmetes mélységet hozzáadva a szomorú témához. Halk csilingeléssel ismétli meg harmadjára, majd felpörgeti a ritmust, és durvább lendületet vesz. A tragikus fájdalmat átveszi a megállíthatatlan bosszú, s a két cselló egész mélyből fakadó játékát kiegészíti a szintén mély hangokra váltó dühös zongorajáték. A káprázatos menetelés után ismét visszavesz a tempóból, érkezik a csilingelés, és a hannibali csendes hangzás. Ezt egy rövid, de annál bődületesebb csellófelfutással szakítja meg, nagyobb hangerőn hallgatva egész biztosan végigfut a hátunkon a hideg. Az egyszerű zenei alap tartja a ritmust, és nem is hinni, hogy már 8 perce hallgatjuk. Hosszabban elnyújtott csellójáték egy újabb fájdalommal teli motívumot épít a csilingelő alapra, majd egy dinamikus lezárást követően vált át egy picit a második rész egyik témájára, ami tulajdonképpen variált harmóniát csal az imént megismert csellótémára. Rövid közjáték után végül egy klasszikus "freak-out"-tal, szokásos zenekari ijesztegetős csattanással zárja a szép hosszú tételt, s máris elégedetten dőlhetek hátra, hiszen ez az, ami összefoglalja nekem a régóta várt témákat, ráadásul egy átlagos Varése-kiadvány harmadnyi játékidejében. Már megérte annak, aki szerette volna hallani őket, és még hátravan majdnem 50 perc! "- Ez már csak a cukros ráadás" - gondolhatja a fanatikus "The Ring"-barát (és még véletlenül se keverjük össze a "Lord Of The Ring" mondakörével).

         És valóban, ahogy majd haladunk tovább az albumon, azt vehetjük észre, hogy nem sikerült sokkal többet hozzátenni a zenéhez, mi több, az is sajnálatos, hogy bizonyos filmben elhangzott variánsok elkerülték a kiadást. A második tétel egy Zimmertől megszokott "Dies Irae"-féltémát rejt a halkan pattogó cselló és a csilingelő alap mögé, de alapvetően megmarad ugyanazoknál a motívumoknál. A zene hangulata olykor Elfman "Dolores Claiborne"-jét idézi fel, főleg azokban a pillanatokban, amikor kicsit jobban elrugaszkodik a Kör-motívumoktól. Ez a szomorú, fájdalmas állapot átível a hármas "This Is Going To Hurt"-be, ahol aztán egy csellista szólózik őrült tempóban, átvezetve ismét a baljós pillanatok felé. A negyedik, szintén tíz perc hosszúságú "Burning Tree" az első négy percben variálja az ismert témákat (egy gyors, egy lassú), aztán következik egy perc néma csend, illetve halk effektek és zörejek ijesztő atmoszférája, majd ismét belendülnek a mély csellók, végül egy melankolikus átmenet után a tétel záró pillanatai megint az alig zenei, mint inkább klasszikus horror-megoldásokat hozzák magukkal.

         A következő "Not Your Mommy" tétel már a második filmből való, és a Zimmer-tanítványok Bernard Herrmann iránti tiszteletüket komponálják bele az olykor harsányan kiemelkedő, olykor pedig aláfestő zeneként funkcionáló kavalkádba, mely kavalkád csak egészen alapjaiban emlékeztet az eddigi motívumokra. A hatodik "Shelter Mountain" első két perce a "The Ring: Two" legszebb része, ezt később sajnos megint hallgathatatlan zörejhalmaz folytatja, s csak a legvégén dübörög fel a jól ismert menetelő cselló-motívum, pár alig felismerhető ritmikai eszközzel felerősítve. A "The Ferry" összegzi a két drámai témát, a létező legfájdalmasabb módon kifejezve, melyben az erősen megszólaló csellók mellé folyamatosan síró hegedűszóló csatlakozik. Az ezt követő "I'll Follow Your Voice" közel öt percig ugyanolyan drámaiságban marad, mint amit eddig megszokhattunk, az utolsó másfél perc pedig ismét a megfoghatatlan horror-aláfestések táborát gazdagítja, önmagában hallgatva elég nehéz lenne megállapítani, hogy a "The Ring"-ből való, semmilyen ismert stílusjegyet nem hordoz.
         Bármilyen furcsa, ezzel véget is ér az album, pedig van még hátra négy tétel. Következik négy olyan, "The Ring" ihlette dolgozat, melyek csak témák felhasználást tekintve kapcsolódnak szervesen a filmhez, de emlékeim szerint - hála az égnek - kimaradtak a filmből. Én nem tartottam volna elítélendőnek, ha a nyolcadik track után befejeződik az album. 50 perc már tisztességes játékidő, erre a négy pótlásra pedig szerintem semmi szükség sem volt. Az első egy gyenge elektronikus próbálkozás, John Powell valószínűleg megmosolyogná, ha hallaná, ő ugyanis ezt a stílust jóval mesteribb szinten űzi a Bourne-zenéiben. A második változat ("Let The Dead Get In") áll a legközelebb az elfogadható kategóriához, nem filmzeneként hallgatva teljesen rendben van, egy "Helyszínelők"-epizód alá bármikor oda tudom képzelni, vagy akár egy könnyebb chill-out album szereplőjeként. A harmadik átirat gazdagabban felhasználja a Kör-motívumokat, de olyan összevisszaságban, hogy fáj a fülnek hallgatni. Idegbeteg alkotás, egyáltalán nincs rá szükség. A záró "Television" esetében nyílik ki igazán a bicska, amikor Rammstein-jellegű elektromos gitár röfög a képtelen káoszba. Ezt hagyhatták volna valami zombis számítógépes játék filmadaptációjához, de legalábbis jó messze a "The Ring" alapvetően zseniális filmjeitől. Erről a lemezről pedig végképp nem hiányzott.

         Nehéz úgy záróértékelést készíteni egy kiadott albumról, ha egy szenzációs film alá írt hasonlóan szenzációs zenét lenne hivatott hordozni, ezzel szemben a nyitó tétel összegzését követően viszonylagos unalmasságba fullad, ráadásul idegesítően amatőr módon zárul. Hans Zimmer személyét egyre furcsább megítélés lengi körül, én magam sem tudom már olykor hova tenni a filmzeneszerzők között, az azonban kétségtelen, hogy a "The Ring"-hez írt témái munkájának egyik csúcspontja, s ez maradéktalanul visszaköszön az első tételben. Ezért mindenképpen érdemes megvenni az albumot, összességében azonban közel sincs akkora ereje és dinamizmusa, amelyet az ismert motívumok tükrében elvárhatnánk. A hivatalos kiadás tehát félsiker, és egyre erősebb a kényszer, hogy gyűjtsek az első promo-anyagra.


    Tihanyi Attila
    2005.04.19.




    Tracklista:

      1. The Well (11:24)
      2. Before You Die You See The Ring (7:09)
      3. This Is Going to Hurt (2:48)
      4. Burning Tree (10:13)
      5. Not Your Mommy (3:59)
      6. Shelter Mountain (4:10)
      7. The Ferry (3:15)
      8. I'll Follow Your Voice (6:28)
      9. She Never Sleeps (2:17)
    10. Let the Dead Get In (3:59)
    11. Seven Days (3:24)
    12. Television (4:00)



    TOVÁBBI ÉRTÉKELÉSEINK:

    Berkes Zsolt          nem értékelte

    Bíró Zsolt

    Dobrosi Tamás          nem értékelte

    Emesz Csaba

    Gregus Péter

    Kulics László

    Szabó Csaba          nem értékelte




    KAPCSOLÓDÓ ANYAGOK:

    Constantine

    Dolores Claiborne

    The Exorcism of Emily Rose

    Ringu

    További kritikáink
  • Jesse Stone - The Ultimate Collection
  • The Boss Baby
  • In the Heart of the Sea
  • Power Rangers
  • Noah
  • Mighty Morphin Power Rangers: The Movie
  • Crimson Rivers
  • Twister
  • xXx: Return of Xander Cage
  • The Lego Batman Movie
  • Shaft
  • Living in the Age of Airplanes
  • La La Land
  • Immortal Memory
  • Spirit: Stallion of the Cimarron

  • Filmzenékről röviden
  • Remember
  • Split
  • The Hollywood Shorties
  • Eddie the Eagle
  • Spotlight
  • Green Room
  • The Boy
  • Ma Ma
  • Jack Reacher: Never Go Back
  • Gagarin - First in Space

  • Filmek alatt hallott zenék
  • Jean-Claude Van Johnson
  • 47 Meters Down (In to Deep)
  • The Shallows
  • Solace
  • Into the Grizzly Maze
  • Enemies Closer
  • D-Tox
  • Rambo III
  • Transformers: Rescue Bots
  • Sex Tape

  • Interjúk
  • Jeff Beal: Apró kincsek
  • Lisa Gerrard: A szív hangja
  • Mark Hinton Stewart: A zene a párbeszédek mögött
  • Wolf Péter: A szerencse kapuja

  • Kollaborációk
  • Oliver Stone filmjeinek zenéi
  • Elmer Bernstein életútja I.
  • Jerry Goldsmith életútja III.
  • Jerry Goldsmith életútja II.
  • Jerry Goldsmith életútja I.

  • A filmzene legendái
  • Angelo Badalamenti
  • Philip Glass
  • Basil Poledouris
  • Lalo Schifrin
  • Dave Grusin

  • Moziszériák,tévésorozatok
  • A hobbit-trilógia zenéi
  • A Rémálom az Elm utcában széria zenéi
  • A Robert Langdon-filmek zenéi
  • A Hellraiser-filmek zenéi
  • A Válaszcsapás zenéje

  • További írásaink
  • Ez volt 2016
  • Oscar előtt és Oscar után 2016
  • 10 éves a Filmzene.net
  • Filmzeneszerzők különböző albumai
  • Filmzenékhez köthető kiadványok
  • Stúdiók
  • Lemezkiadók
  • In Memoriam