FŐOLDAL  |   ZENESZERZŐK  |   FILMZENEALBUMOK  |   FILMZENÉKRŐL RÖVIDEN  |   FILMEK ALATT HALLOTT ZENÉK  |   INTERJÚK    
  |   HÍREK

    Catch Me If You Can  Dunkirk  Blade Runner  Kingsman: The Golden Circle  War for the Planet of the Apes  Spider-Man: Homecoming  The Autopsy of Jane Doe  Pirates of the Caribbean: Dead Men Tell No Tales  Close Encounters of the Third Kind  Alien: Covenant
EGYÉB ÍRÁSOK  |   MOZISZÉRIÁK ÉS TÉVÉSOROZATOK  |   ÉVES ÖSSZESÍTÉSEINK  |   DÍJAK  |   FÓRUM  |   JÓ TUDNI  |   RÓLUNK  |   KAPCSOLAT



Keresés a Filmzene.neten

  






Beszámolók
  • Hollywood Magyarországon - Hans Zimmer-est Lisa Gerrarddal
  • Brian Tyler londoni koncertje
  • Hans Zimmer Magyarországon
  • Az Antonio Sanchez & Migration magyarországi koncertje

  • Zenék egy témára
  • Conan
  • Robin Hood
  • A három testőr
  • Sherlock Holmes
  • Cápás filmek

  • DVD kiadványok
  • Jerry Goldsmith 80th Birthday Tribute Concert - Fimucité 3
  • A Tribute to Basil Poledouris
  • Fimucité 2: Closing Night Gala 2008
  • "War" - A filmzene készítése
  • Creating the Lord of the Rings Symphony




  • Filmzene.net - Ray (Craig Armstrong)    RAY   (2004)
       


      

       zene: Craig Armstrong
       vezényel: Cecilia Weston
       kiadás éve: 2004
       kiadó: Rhino Records
       játékidő: 50:41




         A sokat megélt világtalan afroamerikai zenész kanyargós életútjáról Taylor Hackford ("Az ördög ügyvédje") forgatott egy magával ragadó életrajzi filmet, melynek címszerepéért Jamie Foxx egy Oscar-díj boldog tulajdonosa lett. Ray Charles (aki sajnálatos módon nem érhette meg a róla szóló mozi elkészültét) tehetsége nem csak páratlan előadásaiban nyilvánult meg, hanem abban is, hogy addig szokatlan (és botrányosnak tartott) módon vegyítette a gospelt a countryval, a rock & rollal, vagy a rhythm & blues-zal. Jellemző rá, hogy csak úgy adta áldását a forgatókönyvre, ha mindent úgy mutatnak be, ahogy tényleg történt - beleértve ebbe viharos magánéletét és drogproblémáit egyaránt-, hogy az általa elkövetett hibákból mások is okuljanak.

         A film hanganyagával módfelett meg voltam elégedve, mert Ray Charles világhírű nótái egy általam nem sűrűn látogatott zenei világba vittek el. Abban biztos vagyok, hogy több olyan darab is felcsendült a két és fél óra alatt, melyekről eddig nem csak én hittem azt, hogy azok más előadóké (többek közt: Joe Cockeré). Talán az impozáns betétdalok a felelősök azért a tényért is, hogy a skót Craig Armstrong ("Moulin Rouge"; "The Bone Collector") komponálta score-ra gyakorlatilag nem is emlékeztem a "Ray" megtekintése után.
         A kiadvány a szimfonikus zenekar körítése mellett szárnyaló angyali kórus oratóriumi hangjaival kezdődik, a jellegzetes Armstrong-stílusban, egy blues-os vokállal (tulajdonosa: Billie Godfrey) megtámogatva. Ez az orgánum egyébként még több helyütt szerepel (például "Remember Your Promise") a nagyjából három részre felosztható lemezre került számtalan (azaz 26) szerzeményben. A tagolás első része a melankolikus vonalat teszi magáévá, főként az érzelmeket szemléltetni kívánó zongorával az előtérben (a síró hegedűkkel teli "Della's Theme" vagy a hatásos "Ray's Theme / Piano"), és így lehetünk fültanúi olyan szomorkás alkotásoknak is ("Ray and Della"), melyek a főtémát variálják, cseppet sem unalmasan.

         A kettes részlegbe tartoznak a - póriasan szólva - "belepofázós" trackek (nagyjából nyolc), amelyekbe a filmből véletlenszerűen kiemelt párbeszédek lettek beleerőltetve. A szövegelések funkciója a nullával egyenlő, meghallgatásukhoz nagy tolerancia lenne üdvös. Nem egy Tarantino-soundtrackkel állunk szemben, így hát nem is cool(nak vélt) dumákból állnak össze ezek elemei, hanem példának okáért "kicsi Ray hasraesik, és a mamát hívja üvöltve" - ("Ray Learns to Listen"), és "családi perpatvar" ("Alone in the Dark") - epizódokból. Iszonyatosak. Mégha a számok közé rakták volna őket, át lehetne léptetni a lejátszóval, de így mindig váratlanul bukkannak elő, és bosszantják fel a hallgatót.
         Pedig a dallamok - melyeket sikerült elrontani ezekkel -, általában barátiak. A "Heroin in Bed" alatt a nagybőgőhúr-pattogtatás, és a tücsökciripelés duója jobbféle hangulatzene, vagy itt van a bánatos vonósok megszólaltatta "Ray Leaves Della Behind", ami ugyanúgy fogyasztható, mint bármelyik másik. A dialógusok felhasználása pusztán egy esetben fogadható el, ami ráadásul nem is diskurzus: ez a "Ray Sings to Della", amelyben a címszereplő énekel szerelmének.

         A harmadik blokkba az erőteljes elektronikus pillanatokkal gazdagított, "Dreams of Ray" címmel ellátott zenék állnak, melyeknek érdekessége ( már azon kívül, hogy ezekre sem emlékszem, pedig végig ébren voltam mozizás közben), hogy a filmbeli korszak és Ray Charles stílusába cseppet sem passzolnak, ám ennek ellenére remekül megszerkesztettek. A "Dreams of Ray I" egy masszív ütemekkel megterhelt, a zongora miatt jazzhatásokat is magában hordozó ritmikus szerzemény, melyben a komponista büszkén villoghat játékos hangszerelésével. A II-es számot viselőben a "nyelvezet" hasonló, de könnyen megkülönböztethető elődjétől a már kiemelt vokál újbóli felbukkanása miatt. A "minisorozat" III. része a leghatásosabb: a szinte kraftwerki motívumokkal ékesített tracket megunhatatlanná teszi, hogy visszhangos, távolból szóló vokál ízesíti. Habár ezen kompozíciók jelenléte különös a cédén, szereplésük indoklásául azt lehetne megnevezni, hogy ily módon lehetett muzikálisan érzékeltetni az álomvilág és az ébrenlét közötti különbség markáns határvonalát.
         Végül emellé a három mű mellé társítható a lemezt záró darab, melyben a vokalista még egyszer utoljára hangsúlyos szerepet kap: vele együtt inthetünk búcsút a finom dobalappal "End Credits"-szé alakított nyitótéma stáblista alatti elhangzása során Ray Charles tiszteletreméltó földi karrierjének, és utánozhatatlan tehetségének.

         Az album címlapja nem a legszebb, bár egyedinek mindenféleképpen az, hogy ezúttal nem a moziplakát található rajta. A cédén semmi extra (fehér alapon arany betűk), de a lapozgatható borítón belül Craig Armstrong udvarias, főleg a rendezővel közös munkát méltató szavai vannak, és néhány kép a Ray Charles-szá átlényegült Jamie Foxxról.
         Mivel a film egy valóban élt, és nem is kis sikerrel alkotott művész mindennapjait, illetve számait vette górcső alá, így érthető, hogy Craig Armstrong score-ja "csak" otthon, a lejátszóban éled fel igazán (Ray Charles filmbeli dalait egy másik soundtracken lelni meg), de akkor aztán igazán értékes lesz (feltéve, ha "kiprogramozzuk" belőle a párbeszédeket). Az elektronikus kiegészítőkkel felturbózott filmzenék nagyágyúja e remek score kiadásával lett kárpótolva amiatt, hogy egy érces torok kicsit elnyomta pompás instrumentális stíluskavalkádjának legjavát.


    Bíró Zsolt
    2005.05.06.




    Tracklista:

      1. Ray's Theme (3:39)
      2. Della's Theme (4:44)
      3. Ray Learns To Listen (3:03)
      4. Dreams Of Ray (3:03)
      5. Remember Your Promise (0:56)
      6. Water In The Hallway (0:51)
      7. Ray's Theme / Piano (2:21)
      8. George Drowns (01:06)
      9. First Hit (0:47)
    10. Ray And Della (1:26)
    11. Ray Sings To Della (1:06)
    12. Dreams Of Ray II (3:49)
    13. Ray Leaves Della Behind (1:07)
    14. Heroin In Bed (0:46)
    15. Della Kisses Her Baby (1:53)
    16. Places You Don't Wanna Go (0:46)
    17. Ray Leaves Mother (1:42)
    18. Arrested (1:09)
    19. Alone In The Dark (0:59)
    20. Dreams Of Ray III (4:53)
    21. Marge's Death (1:22)
    22. Rehab (2:20)
    23. Redemption (1:39)
    24. Ray's Hymn (1:46)
    25. Ray's Hymn Quintet (1:26)
    26. End Credits (2:02)

    TOVÁBBI ÉRTÉKELÉSEINK:

    Dobrosi Tamás

    Emesz Csaba

    Gregus Péter

    Kulics László          nem értékelte

    Szabó Csaba          nem értékelte

    Tihanyi Attila          nem értékelte




    KAPCSOLÓDÓ ANYAGOK:

    The Aviator

    Cinderella Man

    The Quiet American

    További kritikáink
  • King Arthur: The Legend of the Sword
  • Atlantis: The Lost Empire
  • Life
  • Colossal
  • Great Expectations
  • Jesse Stone - The Ultimate Collection
  • The Boss Baby
  • In the Heart of the Sea
  • Power Rangers
  • Noah
  • Mighty Morphin Power Rangers: The Movie
  • Crimson Rivers
  • Twister
  • xXx: Return of Xander Cage
  • The Lego Batman Movie

  • Filmzenékről röviden
  • The Lego Ninjago Movie
  • The Dark Tower
  • Remember
  • Split
  • The Hollywood Shorties
  • Eddie the Eagle
  • Spotlight
  • Green Room
  • The Boy
  • Ma Ma

  • Filmek alatt hallott zenék
  • Jean-Claude Van Johnson
  • 47 Meters Down (In to Deep)
  • The Shallows
  • Solace
  • Into the Grizzly Maze
  • Enemies Closer
  • D-Tox
  • Rambo III
  • Transformers: Rescue Bots
  • Sex Tape

  • Interjúk
  • Jeff Beal: Apró kincsek
  • Lisa Gerrard: A szív hangja
  • Mark Hinton Stewart: A zene a párbeszédek mögött
  • Wolf Péter: A szerencse kapuja

  • Kollaborációk
  • Oliver Stone filmjeinek zenéi
  • Elmer Bernstein életútja I.
  • Jerry Goldsmith életútja III.
  • Jerry Goldsmith életútja II.
  • Jerry Goldsmith életútja I.

  • A filmzene legendái
  • Angelo Badalamenti
  • Philip Glass
  • Basil Poledouris
  • Lalo Schifrin
  • Dave Grusin

  • Moziszériák,tévésorozatok
  • A hobbit-trilógia zenéi
  • A Rémálom az Elm utcában széria zenéi
  • A Robert Langdon-filmek zenéi
  • A Hellraiser-filmek zenéi
  • A Válaszcsapás zenéje

  • További írásaink
  • Ez volt 2016
  • Oscar előtt és Oscar után 2016
  • 10 éves a Filmzene.net
  • Filmzeneszerzők különböző albumai
  • Filmzenékhez köthető kiadványok
  • Stúdiók
  • Lemezkiadók
  • In Memoriam