FŐOLDAL  |   ZENESZERZŐK  |   FILMZENEALBUMOK  |   FILMZENÉKRŐL RÖVIDEN  |   FILMEK ALATT HALLOTT ZENÉK  |   INTERJÚK    
  |   HÍREK

    Rogue One: A Star Wars Story  Justice League  Murder on the Orient Express  Moon  Wonder Woman  The Ghost and the Darkness  It  Rebel in the Rye  The Mummy  Catch Me If You Can
EGYÉB ÍRÁSOK  |   MOZISZÉRIÁK ÉS TÉVÉSOROZATOK  |   ÉVES ÖSSZESÍTÉSEINK  |   DÍJAK  |   FÓRUM  |   JÓ TUDNI  |   RÓLUNK  |   KAPCSOLAT



Keresés a Filmzene.neten

  







Beszámolók
  • Hollywood Magyarországon - Hans Zimmer-est Lisa Gerrarddal
  • Brian Tyler londoni koncertje
  • Hans Zimmer Magyarországon
  • Az Antonio Sanchez & Migration magyarországi koncertje

  • Zenék egy témára
  • Conan
  • Robin Hood
  • A három testőr
  • Sherlock Holmes
  • Cápás filmek

  • DVD kiadványok
  • Jerry Goldsmith 80th Birthday Tribute Concert - Fimucité 3
  • A Tribute to Basil Poledouris
  • Fimucité 2: Closing Night Gala 2008
  • "War" - A filmzene készítése
  • Creating the Lord of the Rings Symphony




  • Filmzene.net - Ray (Craig Armstrong)    RAY   (2004)
       


      

       zene: Craig Armstrong
       vezényel: Cecilia Weston
       kiadás éve: 2004
       kiadó: Rhino Records
       játékidő: 50:41




         A sokat megélt világtalan afroamerikai zenész kanyargós életútjáról Taylor Hackford ("Az ördög ügyvédje") forgatott egy magával ragadó életrajzi filmet, melynek címszerepéért Jamie Foxx egy Oscar-díj boldog tulajdonosa lett. Ray Charles (aki sajnálatos módon nem érhette meg a róla szóló mozi elkészültét) tehetsége nem csak páratlan előadásaiban nyilvánult meg, hanem abban is, hogy addig szokatlan (és botrányosnak tartott) módon vegyítette a gospelt a countryval, a rock & rollal, vagy a rhythm & blues-zal. Jellemző rá, hogy csak úgy adta áldását a forgatókönyvre, ha mindent úgy mutatnak be, ahogy tényleg történt - beleértve ebbe viharos magánéletét és drogproblémáit egyaránt-, hogy az általa elkövetett hibákból mások is okuljanak.

         A film hanganyagával módfelett meg voltam elégedve, mert Ray Charles világhírű nótái egy általam nem sűrűn látogatott zenei világba vittek el. Abban biztos vagyok, hogy több olyan darab is felcsendült a két és fél óra alatt, melyekről eddig nem csak én hittem azt, hogy azok más előadóké (többek közt: Joe Cockeré). Talán az impozáns betétdalok a felelősök azért a tényért is, hogy a skót Craig Armstrong ("Moulin Rouge"; "The Bone Collector") komponálta score-ra gyakorlatilag nem is emlékeztem a "Ray" megtekintése után.
         A kiadvány a szimfonikus zenekar körítése mellett szárnyaló angyali kórus oratóriumi hangjaival kezdődik, a jellegzetes Armstrong-stílusban, egy blues-os vokállal (tulajdonosa: Billie Godfrey) megtámogatva. Ez az orgánum egyébként még több helyütt szerepel (például "Remember Your Promise") a nagyjából három részre felosztható lemezre került számtalan (azaz 26) szerzeményben. A tagolás első része a melankolikus vonalat teszi magáévá, főként az érzelmeket szemléltetni kívánó zongorával az előtérben (a síró hegedűkkel teli "Della's Theme" vagy a hatásos "Ray's Theme / Piano"), és így lehetünk fültanúi olyan szomorkás alkotásoknak is ("Ray and Della"), melyek a főtémát variálják, cseppet sem unalmasan.

         A kettes részlegbe tartoznak a - póriasan szólva - "belepofázós" trackek (nagyjából nyolc), amelyekbe a filmből véletlenszerűen kiemelt párbeszédek lettek beleerőltetve. A szövegelések funkciója a nullával egyenlő, meghallgatásukhoz nagy tolerancia lenne üdvös. Nem egy Tarantino-soundtrackkel állunk szemben, így hát nem is cool(nak vélt) dumákból állnak össze ezek elemei, hanem példának okáért "kicsi Ray hasraesik, és a mamát hívja üvöltve" - ("Ray Learns to Listen"), és "családi perpatvar" ("Alone in the Dark") - epizódokból. Iszonyatosak. Mégha a számok közé rakták volna őket, át lehetne léptetni a lejátszóval, de így mindig váratlanul bukkannak elő, és bosszantják fel a hallgatót.
         Pedig a dallamok - melyeket sikerült elrontani ezekkel -, általában barátiak. A "Heroin in Bed" alatt a nagybőgőhúr-pattogtatás, és a tücsökciripelés duója jobbféle hangulatzene, vagy itt van a bánatos vonósok megszólaltatta "Ray Leaves Della Behind", ami ugyanúgy fogyasztható, mint bármelyik másik. A dialógusok felhasználása pusztán egy esetben fogadható el, ami ráadásul nem is diskurzus: ez a "Ray Sings to Della", amelyben a címszereplő énekel szerelmének.

         A harmadik blokkba az erőteljes elektronikus pillanatokkal gazdagított, "Dreams of Ray" címmel ellátott zenék állnak, melyeknek érdekessége ( már azon kívül, hogy ezekre sem emlékszem, pedig végig ébren voltam mozizás közben), hogy a filmbeli korszak és Ray Charles stílusába cseppet sem passzolnak, ám ennek ellenére remekül megszerkesztettek. A "Dreams of Ray I" egy masszív ütemekkel megterhelt, a zongora miatt jazzhatásokat is magában hordozó ritmikus szerzemény, melyben a komponista büszkén villoghat játékos hangszerelésével. A II-es számot viselőben a "nyelvezet" hasonló, de könnyen megkülönböztethető elődjétől a már kiemelt vokál újbóli felbukkanása miatt. A "minisorozat" III. része a leghatásosabb: a szinte kraftwerki motívumokkal ékesített tracket megunhatatlanná teszi, hogy visszhangos, távolból szóló vokál ízesíti. Habár ezen kompozíciók jelenléte különös a cédén, szereplésük indoklásául azt lehetne megnevezni, hogy ily módon lehetett muzikálisan érzékeltetni az álomvilág és az ébrenlét közötti különbség markáns határvonalát.
         Végül emellé a három mű mellé társítható a lemezt záró darab, melyben a vokalista még egyszer utoljára hangsúlyos szerepet kap: vele együtt inthetünk búcsút a finom dobalappal "End Credits"-szé alakított nyitótéma stáblista alatti elhangzása során Ray Charles tiszteletreméltó földi karrierjének, és utánozhatatlan tehetségének.

         Az album címlapja nem a legszebb, bár egyedinek mindenféleképpen az, hogy ezúttal nem a moziplakát található rajta. A cédén semmi extra (fehér alapon arany betűk), de a lapozgatható borítón belül Craig Armstrong udvarias, főleg a rendezővel közös munkát méltató szavai vannak, és néhány kép a Ray Charles-szá átlényegült Jamie Foxxról.
         Mivel a film egy valóban élt, és nem is kis sikerrel alkotott művész mindennapjait, illetve számait vette górcső alá, így érthető, hogy Craig Armstrong score-ja "csak" otthon, a lejátszóban éled fel igazán (Ray Charles filmbeli dalait egy másik soundtracken lelni meg), de akkor aztán igazán értékes lesz (feltéve, ha "kiprogramozzuk" belőle a párbeszédeket). Az elektronikus kiegészítőkkel felturbózott filmzenék nagyágyúja e remek score kiadásával lett kárpótolva amiatt, hogy egy érces torok kicsit elnyomta pompás instrumentális stíluskavalkádjának legjavát.


    Bíró Zsolt
    2005.05.06.




    Tracklista:

      1. Ray's Theme (3:39)
      2. Della's Theme (4:44)
      3. Ray Learns To Listen (3:03)
      4. Dreams Of Ray (3:03)
      5. Remember Your Promise (0:56)
      6. Water In The Hallway (0:51)
      7. Ray's Theme / Piano (2:21)
      8. George Drowns (01:06)
      9. First Hit (0:47)
    10. Ray And Della (1:26)
    11. Ray Sings To Della (1:06)
    12. Dreams Of Ray II (3:49)
    13. Ray Leaves Della Behind (1:07)
    14. Heroin In Bed (0:46)
    15. Della Kisses Her Baby (1:53)
    16. Places You Don't Wanna Go (0:46)
    17. Ray Leaves Mother (1:42)
    18. Arrested (1:09)
    19. Alone In The Dark (0:59)
    20. Dreams Of Ray III (4:53)
    21. Marge's Death (1:22)
    22. Rehab (2:20)
    23. Redemption (1:39)
    24. Ray's Hymn (1:46)
    25. Ray's Hymn Quintet (1:26)
    26. End Credits (2:02)

    TOVÁBBI ÉRTÉKELÉSEINK:

    Dobrosi Tamás

    Emesz Csaba

    Gregus Péter

    Kulics László          nem értékelte

    Szabó Csaba          nem értékelte

    Tihanyi Attila          nem értékelte




    KAPCSOLÓDÓ ANYAGOK:

    The Aviator

    Cinderella Man

    The Quiet American

    További kritikáink
  • Dunkirk
  • Blade Runner
  • Kingsman: The Golden Circle
  • War for the Planet of the Apes
  • Spider-Man Homecoming
  • The Autopsy of Jane Doe
  • Pirates of the Caribbean: Dead Men Tell No Tales
  • Close Encounters of the Third Kind
  • Alien: Covenant
  • King Arthur: The Legend of the Sword
  • Atlantis: The Lost Empire
  • Life
  • Colossal
  • Great Expectations
  • Jesse Stone - The Ultimate Collection
  • The Boss Baby

  • Filmzenékről röviden
  • Jigsaw
  • Hail, Caesar!
  • The Lego Ninjago Movie
  • The Dark Tower
  • Remember
  • Split
  • The Hollywood Shorties
  • Eddie the Eagle
  • Spotlight
  • Green Room

  • Filmek alatt hallott zenék
  • Jean-Claude Van Johnson
  • 47 Meters Down (In to Deep)
  • The Shallows
  • Solace
  • Into the Grizzly Maze
  • Enemies Closer
  • D-Tox
  • Rambo III
  • Transformers: Rescue Bots
  • Sex Tape

  • Interjúk
  • Jeff Beal: Apró kincsek
  • Lisa Gerrard: A szív hangja
  • Mark Hinton Stewart: A zene a párbeszédek mögött
  • Wolf Péter: A szerencse kapuja

  • Kollaborációk
  • Oliver Stone filmjeinek zenéi
  • Elmer Bernstein életútja I.
  • Jerry Goldsmith életútja III.
  • Jerry Goldsmith életútja II.
  • Jerry Goldsmith életútja I.

  • A filmzene legendái
  • Angelo Badalamenti
  • Philip Glass
  • Basil Poledouris
  • Lalo Schifrin
  • Dave Grusin

  • Moziszériák,tévésorozatok
  • A hobbit-trilógia zenéi
  • A Rémálom az Elm utcában széria zenéi
  • A Robert Langdon-filmek zenéi
  • A Hellraiser-filmek zenéi
  • A Válaszcsapás zenéje

  • További írásaink
  • Ez volt 2016
  • Oscar előtt és Oscar után 2016
  • 10 éves a Filmzene.net
  • Filmzeneszerzők különböző albumai
  • Filmzenékhez köthető kiadványok
  • Stúdiók
  • Lemezkiadók
  • In Memoriam