FŐOLDAL  |   ZENESZERZŐK  |   FILMZENEALBUMOK  |   FILMZENÉKRŐL RÖVIDEN  |   FILMEK ALATT HALLOTT ZENÉK  |   INTERJÚK    
  |   HÍREK

    Rogue One: A Star Wars Story  Justice League  Murder on the Orient Express  Moon  Wonder Woman  The Ghost and the Darkness  It  Rebel in the Rye  The Mummy  Catch Me If You Can
EGYÉB ÍRÁSOK  |   MOZISZÉRIÁK ÉS TÉVÉSOROZATOK  |   ÉVES ÖSSZESÍTÉSEINK  |   DÍJAK  |   FÓRUM  |   JÓ TUDNI  |   RÓLUNK  |   KAPCSOLAT



Keresés a Filmzene.neten

  







Beszámolók
  • Hollywood Magyarországon - Hans Zimmer-est Lisa Gerrarddal
  • Brian Tyler londoni koncertje
  • Hans Zimmer Magyarországon
  • Az Antonio Sanchez & Migration magyarországi koncertje

  • Zenék egy témára
  • Conan
  • Robin Hood
  • A három testőr
  • Sherlock Holmes
  • Cápás filmek

  • DVD kiadványok
  • Jerry Goldsmith 80th Birthday Tribute Concert - Fimucité 3
  • A Tribute to Basil Poledouris
  • Fimucité 2: Closing Night Gala 2008
  • "War" - A filmzene készítése
  • Creating the Lord of the Rings Symphony




  • Filmzene.net - The Queen (Alexandre Desplat)    THE QUEEN   (2006)
       A királynő


      

       zene: Alexandre Desplat
       vezényel: Alexandre Desplat
       kiadás éve: 2006
       kiadó: Milan Records
       játékidő: 44:28




         Sokáig tűnt úgy, hogy a filmesek számára hosszú ideig tartó tabutéma lesz a tragikus körülmények között elhunyt Diana hercegnő halála. Az évtized közepén azonban az egyik legjobb brit filmes, Stephen Fears elérkezettnek látta az időt, hogy a mozivásznon is megjelenjen ez a kényes téma. Fears azonban, ahelyett, hogy a fatális balesetet és az odáig vezető eseményeket ábrázolta volna, a szerencsétlenség utóhatásával foglalkozik, ráadásul nem a hercegnő kerül a középpontba, hanem a jelenleg regnáló brit uralkodó, II. Erzsébet. Nem megszokott, hogy még élő személyekről készítsenek filmeket, pláne nem egy egész királyi családról, illetve hatalomban lévő politikusokról. A rendező - a mű alapjául szolgáló zseniális regényt jegyző Peter Morgannel közösen - az életrajzi filmet, mint műfajt teljesen új megvilágításba helyezte, mivel csupán pár napot mutat be a karakterek életéből, mégis ez a kevés idő elég ahhoz, hogy átérezzük a bemutatott személyek vélt vagy valós érzelmeit, gondolatait, személyiségük formálódását. Ha felületesen nézzük a filmet, akkor az események centrumában a hercegnő halála áll, hiszen ekörül zajlanak az események. Azonban Diana balesete csak ürügy a rendezőnek egy elgondolkodtatóbb és mélyen gyökerező probléma, a tradíciókhoz ragaszkodó, a változó világról tudni sem akaró királyi család és az átalakuló brit társadalom között fennálló nézetkülönbség feltárására. A két világ közti különbség a film szinte minden elemében megjelenik, kezdve a fényképezéstől egészen a zenéig. "A királynő" nem dráma, sokkal inkább egy finom iróniával átszőtt kritika, mely a Diana halála körül kibontakozó eseményeket felhasználva ábrázolja a változás és az állandóság között fennálló ellentétet. A változást a nép és Tony Blair, az állandóságot pedig II. Erzsébet, a népét meg nem értő királynő testesíti meg. Utóbbi szerepében a filmben zseniálisan hitelesen megjelenő Helen Mirennel, aki a filmtörténelem egyik legkiemelkedőbb alakítását nyújtotta.

         A Fears-filmek állandó zeneszerzőjének George Fenton számít, aki a rendezővel együtt kezdte a pályáját még a hetvenes években - számtalan közös munka áll már hátuk mögött. Régóta fennálló kollaborációjukat néha-néha megtörte egy-egy film erejéig a rendező azzal, hogy más szerzőt (például Cartel Burwellt vagy Howard Shore-t) választott az aktuális alkotásához. Ám azon filmeknél, amikor a score különösen fontos eleme volt a rendező elképzelésének, mindig Fentonnal dolgozott. "A királynő" esetében azonban Fears egy új szerzőt keresett magának, a választása pedig a komponisták élvonalába rekordgyorsasággal berobbanó francia Alexandre Desplat-ra esett. A zeneszerző karrierje az elmúlt években ívelt fel annyira, hogy mára joggal nevezhetjük szakmájában az egyik legjobbnak, bizonyítja ezt tucatnyi elismerés, díj és közismert rendezők (Ang Lee, Lasse Hallström, David Fincher) felkérései. A korábban nem túl ismert francia és más európai filmekhez komponáló Desplat-nak az áttörést a "Leány gyöngy fülbevalóval" gyönyörű zenéje hozta meg, rögtön egy Golden Globe-jelölést kiérdemelve ezzel. A díjra a "Sziriáná"-val ismét jelöve lett, hogy aztán a 2006-ban bemutatott "Színes fátyol"-ért végre haza is vihesse a szobrot. Szintén ebben az évben került a mozikba "A királynő" is, aminek hat Oscar-díj jelöléséből egyet a komponista tudhat a magáénak. Noha nyernie nem sikerült, de az az évi igen meggyőző teljesítménye alapján az erkölcsi nyertes mindenképpen ő - a valódi győztesről meg inkább szó se essék filmzenével foglalkozó írás kapcsán.

         Desplat feladata nem volt túl egyszerű, hiszen amellett, hogy a film egy tragikus haláleset körülményeit vázolja fel, egyben egy vérbeli angol humorral fűszerezett, ironikus mű is, melyben a tragédia és a visszafogott poénok jól megférnek egymással. A stílusok efféle kavarodása pedig vagy nem szokott jó filmzenéket eredményezni, vagy teljesen átlagos, jellegtelen score-ok megírását váltja ki a zeneszerzőkből. "A királynő" azonban más lett, mivel a komponista egyedi - talán minimalistának is nevezhető - stílusa tökéletesen passzolt a rendezői elképzelésekhez. Egy uralkodóhoz méltóságteljes zene illik, és ezt meg is kapjuk a nyitó tételben ("The Queen") a jellegzetesen desplat-s hangzású főtéma rézfúvósokon való megszólalásával. Erre a dallamra nem lehet panasz, egyszerre pátoszos és ironikus, kiszolgálva ezzel a film drámai vonalát, ugyanakkor segítve a mű erős kritikai hangvételét. Többször visszatér még ez a motívum a zene során, olykor elhagyva az erőt sugárzó kürtöket, trombitákat. A score egyik jellemző tulajdonsága, hogy erősen a barokk muzsikák zeneiségére és hangszerhasználatára épít. Persze ez nem azt jelenti, hogy barokk zenét hallanánk, közel sem erről van szó, hiszen "A királynő" aláfestése nagyon erőteljes kortárs zene, csak a szerző az iróniát és az emelkedettséget egyszerre bemutatni ebben a stílusban tudta a leginkább.

         Különös részletei a műnek a "People's Princess" című tételek - melyekből kettő is van -, mivel egyrészt a címből azt gondolnánk, hogy nagyon drámai, nagyon lírai szívbemarkoló darabokról van szó, ehelyett azonban már-már vígjátékzenékre hasonlító megoldásokat hallunk. A pörgő ritmusú pengetős hangszerek, a játékos fafúvósok és a szerzőre jellemző vibráló elektronikus hangok mellett még a vonósok játékában is inkább a humor jelenik meg, és nem az a tartalom, amit a címhez kötnénk. Ez a két tétel jól példázza az egész filmet, mivel drámainak kellene lenni, de inkább visszafogottan ironikus. Jól érezhető még ez az új miniszterelnök belépőjét kísérő "A New Prime Minister" című tétel esetében is, mely játékosságával, szétszórtságával, bizonytalan kifutású dallamaival tökéletes ellentéte a királynő erőteljes, tekintélyt parancsoló témájának. Amikor azonban a drámáé a főszerep, akkor a szerző is sötétebbre, komorabbra veszi a hangokat ("H.R.H.", "Mourning", utóbbi különösen szívbemarkolóan fájdalmas nyitánnyal rendelkezik). Érdekes jelenete a filmnek, amikor a királynő a Buckingham palota előtt szembesül a teret megtöltő virágtengerrel és a halott hercegnő felé áradó szeretettel, illetve azzal, hogy alattvalói bizony teljesen elfordulnak tőle, ha nem változtat addigi álláspontján. Eme képeket és gondolatokat aláfestő csodás zene ("The Flowers of Buckingham") a score fénypontja, letisztultsága és a korábbiaktól eltérő líraisága két és fél perc erejéig teljesen magával ragadja az embert.
         A film egyik legfigyelemreméltóbb jelenete, amikor II. Erzsébet egy ködös reggelen egyedül vág neki autójával a királyi birtoknak; a képek is gyönyörűek, és mindehhez a "The Queen Drives" című tétel szolgáltat bámulatosan drámai, dinamikus zenét, mely a képekkel együtt igazán hatásos. A film ironikus mivolta az albumon, pontosabban a trackek címeiben is megjelenik. Az "Elizabeth & Tony" a protokollban kissé járatlan miniszterelnök királynő előtti csetlés-botlását festi alá, jól érződik rajta Tony Blair esetlensége és II. Erzsébet felsőbbrendűségének megnyilvánulása. Az imént említett cím fordítottja a "Tony & Elizabeth" esetében a miniszterelnök már határozottabb az előző találkozóhoz képest, témája erőteljesebb lesz, nyugodtabb, kiegyensúlyozottabb, noha a dallamvilágban nem történik változás, csak a zenekar játszik másként. E két tétel igen jól tükrözi azt, hogy mit is nevezünk filmzenének, illetve azt, hogy mit is lehet kifejezni a zene nyelvén. Ehhez pedig nagyon ért Alexandre Desplat.

         Stephen Fearsszel az együttműködésük olyannyira sikeresnek bizonyult, hogy a rendező következő, idén bemutatásra kerülő filmjéhez ("Cheri") is Desplat-t kérte fel a score megkomponálására. A szerzőnek ezen mozi mellett az év egyik legjobban várt filmjéhez, a kultrendező David Fincher legújabb munkájához, a "The Curious Case of Benjamin Button"-höz, valamint a közismert belga képregény, a "Largo Winch" filmes adaptációjához is zenét kell még komponálnia.
         "A királynő" zenéjének megítélése nagyon változó, mivel modernsége és összetettsége miatt nem egy gyakran hallgatható, könnyen megszerethető muzsika, illetve olyannyira a filmnek van alárendelve, hogy nélküle nem is nagyon érthető, azzal együtt viszont egy nagyszerű alkotás.


    Gregus Péter
    2008.06.28.




    Tracklista:

      1. The Queen (2:09)
      2. Hills of Scotland (2:26)
      3. People's Princess I (4:08)
      4. A New Prime Minister (1:55)
      5. H.R.H. (2:23)
      6. The Stag (1:50)
      7. Mourning (3:51)
      8. Elizabeth & Tony (2:05)
      9. River of Sorrow (2:00)
    10. The Flowers of Buckingham (2:29)
    11. The Queen Drives (1:48)
    12. Night in Balmoral (1:09)
    13. Tony & Elizabeth (2:05)
    14. People's Princess II (4:08)
    15. Queen of Hearts (3:34)
    16. Libera Me - Giuseppe Verdi (6:28)



    TOVÁBBI ÉRTÉKELÉSEINK:

    Bíró Zsolt

    Dobrosi Tamás          nem értékelte

    Emesz Csaba          nem értékelte

    Kulics László

    Szabó Csaba          nem értékelte

    Tihanyi Attila          nem értékelte




    KAPCSOLÓDÓ ANYAGOK:

    American Beauty

    The Golden Compass

    Hostage

    Syriana

    További kritikáink
  • Dunkirk
  • Blade Runner
  • Kingsman: The Golden Circle
  • War for the Planet of the Apes
  • Spider-Man Homecoming
  • The Autopsy of Jane Doe
  • Pirates of the Caribbean: Dead Men Tell No Tales
  • Close Encounters of the Third Kind
  • Alien: Covenant
  • King Arthur: The Legend of the Sword
  • Atlantis: The Lost Empire
  • Life
  • Colossal
  • Great Expectations
  • Jesse Stone - The Ultimate Collection
  • The Boss Baby

  • Filmzenékről röviden
  • Jigsaw
  • Hail, Caesar!
  • The Lego Ninjago Movie
  • The Dark Tower
  • Remember
  • Split
  • The Hollywood Shorties
  • Eddie the Eagle
  • Spotlight
  • Green Room

  • Filmek alatt hallott zenék
  • Jean-Claude Van Johnson
  • 47 Meters Down (In to Deep)
  • The Shallows
  • Solace
  • Into the Grizzly Maze
  • Enemies Closer
  • D-Tox
  • Rambo III
  • Transformers: Rescue Bots
  • Sex Tape

  • Interjúk
  • Jeff Beal: Apró kincsek
  • Lisa Gerrard: A szív hangja
  • Mark Hinton Stewart: A zene a párbeszédek mögött
  • Wolf Péter: A szerencse kapuja

  • Kollaborációk
  • Oliver Stone filmjeinek zenéi
  • Elmer Bernstein életútja I.
  • Jerry Goldsmith életútja III.
  • Jerry Goldsmith életútja II.
  • Jerry Goldsmith életútja I.

  • A filmzene legendái
  • Angelo Badalamenti
  • Philip Glass
  • Basil Poledouris
  • Lalo Schifrin
  • Dave Grusin

  • Moziszériák,tévésorozatok
  • A hobbit-trilógia zenéi
  • A Rémálom az Elm utcában széria zenéi
  • A Robert Langdon-filmek zenéi
  • A Hellraiser-filmek zenéi
  • A Válaszcsapás zenéje

  • További írásaink
  • Ez volt 2016
  • Oscar előtt és Oscar után 2016
  • 10 éves a Filmzene.net
  • Filmzeneszerzők különböző albumai
  • Filmzenékhez köthető kiadványok
  • Stúdiók
  • Lemezkiadók
  • In Memoriam