FŐOLDAL  |   ZENESZERZŐK  |   FILMZENEALBUMOK  |   FILMZENÉKRŐL RÖVIDEN  |   FILMEK ALATT HALLOTT ZENÉK  |   INTERJÚK    
  |   HÍREK

    Spider-Man: Homecoming  The Autopsy of Jane Doe  Pirates of the Caribbean: Dead Men Tell No Tales  Close Encounters of the Third Kind  Alien: Covenant  King Arthur: The Legend of the Sword  Atlantis: The Lost Empire  Life  Colossal  Great Expectations
EGYÉB ÍRÁSOK  |   MOZISZÉRIÁK ÉS TÉVÉSOROZATOK  |   ÉVES ÖSSZESÍTÉSEINK  |   DÍJAK  |   FÓRUM  |   JÓ TUDNI  |   RÓLUNK  |   KAPCSOLAT



Keresés a Filmzene.neten

  






Beszámolók
  • Hollywood Magyarországon - Hans Zimmer-est Lisa Gerrarddal
  • Brian Tyler londoni koncertje
  • Hans Zimmer Magyarországon
  • Az Antonio Sanchez & Migration magyarországi koncertje

  • Zenék egy témára
  • Conan
  • Robin Hood
  • A három testőr
  • Sherlock Holmes
  • Cápás filmek

  • DVD kiadványok
  • Jerry Goldsmith 80th Birthday Tribute Concert - Fimucité 3
  • A Tribute to Basil Poledouris
  • Fimucité 2: Closing Night Gala 2008
  • "War" - A filmzene készítése
  • Creating the Lord of the Rings Symphony




  • Filmzene.net - Quantum of Solace (David Arnold)    QUANTUM OF SOLACE   (2008)
       A Quantum csendje


      

       zene: David Arnold
       vezényel: Nicholas Dodd
       kiadás éve: 2008
       kiadó: BMG / J Records
       játékidő: 61:24




         Pierce Brosnannel az MGM-nek sikerült újra divatba hoznia egyik legnagyobb franchise-át, amelyet tizenegy évvel később, a "Casino Royale"-lal és az új 007-essel, Daniel Craiggel ismételten vérfrissítésnek vetett alá. Jómagam nem osztom azok véleményt, akik szerint Daniel Craig (akit egyik szerkesztőtársam a csepeli vasmunkások egyenes ági leszármazottjának tart) rossz Bond lenne, mert az eddigi filmekben remekül helytállt - hozzáteszem, én Pierce Brosnant tudtam leginkább elfogadni a brit titkos ügynök szerepében.
         Míg a "Casino Royale" egy kiváló, feszültségteli kémfilm volt, némi akcióval fűszerezve, addig "A Quantum csendje" ugyanezeket ellentétes arányban foglalja magában, ebből adódóan pedig Bondból nem lesz több egy átlagos akciófiguránál. Vesper halálának megbosszulása egy olyan folyamatos akciódömpingbe torkollik, amely során ha nem a színészek, az autók vagy a repülők pördülnek-fordulnak, akkor a kamera teszi ugyanezt körülöttük céltalanul. Emellé párosul a szűkre szabott játékidő, valamint a Bond-lányok totális háttérbe szorulása - összesen negyed óra, ha jut nekik, s ezen idő alatt is inkább egy felületes kellékek benyomását keltik, mintsem vérbeli Bond-csajokét.

         Azonban míg Marc Forster rendező és a forgatókönyvírók nem szerepeltek fényesen (mondhatnám, hogy számomra ezen vállalkozásuk olyan mélyrepülésbe torkollott, amilyet Bond művel a DC 3-assal), addig David Arnold az előző rész kapcsán majdhogynem tökélyre fejlesztett zenei imageváltását kiválóan vitte tovább. A komponista az 1997-es "Tomorrow Never Dies" score-ral debütált Bond-zeneszerzőként, s a szememben mostanra jutott el odáig, hogy anélkül tudjon a brit ügynök számára remek zenét írni, hogy folyton előrángatná a méltán népszerű főtémát. És tulajdonképpen ez a fő oka annak, hogy az album első hallásra magával ragadott, a Bond-zenékkel ugyanis nekem többnyire az a bajom, hogy szerzőik bizonyos időközönként mindig megvillantják a Monty Norman-féle főtémát. Tisztában vagyok azzal, hogy ez kihagyhatatlan, hiszen e világszerte ismert motívum elengedhetetlen, de huszonakárhány alkalom után számomra már erőltetett, fárasztó és hasonlóan unalmas, mint a Star Wars-téma.
         Lehet, hogy iménti okfejtésem nem fog nagy népszerűségnek örvendeni - a Bond-rajongók körében biztosan nem -, viszont nálam ezen motívum viszonylagos mellőzésével tudta elérni Arnold azt, hogy Bond-zenét vegyek, azt többször meg is hallgassam, sőt, várjam az újabbat. A korábbi filmekből eddig egyedül Michael Kamen "Licence to Kill"-je volt az, ami így megfogott, amit hogy ha sarkítva néznénk, akkor nem jellemezhetnénk másként, mint egy Bond-témával megtűzdelt Die Hard-zenét. Ahhoz, hogy ezek fogtak meg leginkább, minden bizonnyal hozzájárul azon tény is, miszerint csak felületesen ismerem a franchise-t, és bár tudom, hogy milyen kultusza, s rajongótábora van, sosem éreztem késztetést arra, hogy elmélyüljek e témában.

         Azt, hogy a vezérmotívum majdhogynem teljes egészében történő likvidálása ellenére is tudjuk, mi pörög a lejátszónkban, a hangszereléssel, valamint az eddigi albumokból táplálkozó dallamvilággal éri el a szerző, emellett pedig némely tételt az altémák apró részleteinek beleszövésével színesít, ami még inkább alátámasztja a 007-es kalandját - kiváló példa erre a "Pursuit at Port Au Prince" és a "Field Trip". A komponista egy interjú során azt nyilatkozta, hogy fontosnak tartja az eredeti Bond-téma használatát, valamint John Barry zenei megközelítését, ám csak azon esetekben, ahol ezek helyt is állnak, hiszen a mai Bond már nem az, aki harminc-negyven évvel ezelőtt volt, és ezt neki is szem előtt kell tartania.
         A "Casino Royale"-ból - a film vezérmotívumának folyományaként - a szerző áthozta Vesper témáját, amely egyszerűsége mellett képes Bond érzéseit, fájdalmát tükrözni - e dallamsor az albumon a "What's Keeping You Awake"-ben, valamint a "Forgive Yourself"-ben csendül fel. Nagyjából azonban ennyi egyezés van a két album között (amennyiben a dallamokat nézzük, nem pedig a hangszerelést), ugyanis a film tempójából adódóan dinamikus és pörgő zene szükségeltetett, amely ellentétes a "Casino Royale" alatt hallható művel - aki tehát az előző aláfestés kapcsán emiatt csalódott, azt Arnold a "Quantum of Solace"-szal minden bizonnyal kiengeszteli. A szerző, szokásához híven, néhány érdekes hangszert (mint például a charango, a pánsíp, a mandolin és még néhány tradicionális bolíviai instrumentum), és elektronikus hangzást is belevitt zenéjébe, melyekkel az olyan jeleneteket támasztja alá, mint a Haitira történő megérkezés ("Bond in Haiti"), vagy a bolíviai szállodavariálás ("Bolivian Taxi Ride"). Ezen hangszerek remek színt visznek az albumba, s szerencsére arra is ügyelt a komponista, hogy az ide vonatkozó akciótételekből se hiányozzanak (ilyen példaként említhető a "Somebody Wants to Kill You" is).
         Az albummal kapcsolatos fájó pontom az, hogy az operaelőadás zenéje (Giacomo Puccini "Toscá"-ja) nem került fel az albumra egyvelegként Arnold szerzeményével, a "Night at the Operá"-val - amely egyébként főként hangszerelését tekintve hasonlít a John Barry "You Only Live Twice"-ában hallható "Capsule in Space"-re. Az előadás és az alatta zajló tárgyalás zeneileg és képileg olyan iszonyatosan erős kapcsolatban voltak, hogy ekkor láttam először értelmét annak, hogy ennyire sűrűn legyen összevágva két párhuzamos esemény - ugyanez nem mondható el a film elejéről, amikor a szökést vágták össze a lóversennyel.

         A közel egyórányi score - melyet a Jack White és Alicia Keys által előadott főcímdal, az "Another Way to Die" zár - tanúbizonysággal szolgál arra, hogy David Arnold vérfrissítése kifogástalanul működik. Érdemes akkor is megnézni a filmet, ha már muzsikáját jól ismerjük, mert ekkor jön igazán ki, mennyire él együtt e szerzemény a cselekménnyel (nem egyszer vágásonként ritmust és dallamot váltva), miközben a képsoroktól elkülönítve is egységet alkot.
         A játékidőre nem lehet panasz, a lemezborító terveit készítő csapattal azonban szívesen elbeszélgetnék arról, hogy mi értelmét látják a széthajtogatható poszterként funkcionáló borítónak? Ki fogja ezt kitenni? Persze ezek csupán költői kérdések lennének, melyek feltétele fölösleges, hiszen a borító elején lévő matricán kétszer akkora betűmérettel van feltüntetve az "Includes Exclusive Movie Poster!", mint a borítón az, hogy "Music by David Arnold"...


    Kulics László
    2009.12.12.




    Tracklista:

      1. Time to Get Out (3:28)
      2. The Palio (4:59)
      3. Inside Man (0:38)
      4. Bond In Haiti (0:35)
      5. Somebody Wants to Kill You (2:17)
      6. Greene and Camille (2:13)
      7. Pursuit at Port Au Prince (5:58)
      8. No Interest In Dominic Greene (2:44)
      9. Night at the Opera (3:02)
    10. Restrict Bond's Movements (1:31)
    11. Talamone (0:34)
    12. What's Keeping You Awake (1:40)
    13. Bolivian Taxi Ride (0:49)
    14. Field Trip (0:41)
    15. Forgive Yourself (2:26)
    16. DC3 (1:15)
    17. Target Terminated (3:53)
    18. Camille's Story (3:58)
    19. Oil Fields (2:29)
    20. Have You Ever Killed Someone? (1:32)
    21. Perla De Las Dunas (8:07)
    22. The Dead Don't Care About Vengeance (1:14)
    23. I Never Left (0:40)
    24. Another Way to Die (4:23) *

    * előadja: Jack White, Alicia Keys

    TOVÁBBI ÉRTÉKELÉSEINK:

    Bíró Zsolt

    Dobrosi Tamás          nem értékelte

    Emesz Csaba

    Gregus Péter

    Szabó Csaba

    Tihanyi Attila          nem értékelte




    KAPCSOLÓDÓ ANYAGOK:

    Casino Royale

    Dr. No

    Independence Day

    Licence to Kill

    További kritikáink
  • Jesse Stone - The Ultimate Collection
  • The Boss Baby
  • In the Heart of the Sea
  • Power Rangers
  • Noah
  • Mighty Morphin Power Rangers: The Movie
  • Crimson Rivers
  • Twister
  • xXx: Return of Xander Cage
  • The Lego Batman Movie
  • Shaft
  • Living in the Age of Airplanes
  • La La Land
  • Immortal Memory
  • Spirit: Stallion of the Cimarron

  • Filmzenékről röviden
  • Remember
  • Split
  • The Hollywood Shorties
  • Eddie the Eagle
  • Spotlight
  • Green Room
  • The Boy
  • Ma Ma
  • Jack Reacher: Never Go Back
  • Gagarin - First in Space

  • Filmek alatt hallott zenék
  • Jean-Claude Van Johnson
  • 47 Meters Down (In to Deep)
  • The Shallows
  • Solace
  • Into the Grizzly Maze
  • Enemies Closer
  • D-Tox
  • Rambo III
  • Transformers: Rescue Bots
  • Sex Tape

  • Interjúk
  • Jeff Beal: Apró kincsek
  • Lisa Gerrard: A szív hangja
  • Mark Hinton Stewart: A zene a párbeszédek mögött
  • Wolf Péter: A szerencse kapuja

  • Kollaborációk
  • Oliver Stone filmjeinek zenéi
  • Elmer Bernstein életútja I.
  • Jerry Goldsmith életútja III.
  • Jerry Goldsmith életútja II.
  • Jerry Goldsmith életútja I.

  • A filmzene legendái
  • Angelo Badalamenti
  • Philip Glass
  • Basil Poledouris
  • Lalo Schifrin
  • Dave Grusin

  • Moziszériák,tévésorozatok
  • A hobbit-trilógia zenéi
  • A Rémálom az Elm utcában széria zenéi
  • A Robert Langdon-filmek zenéi
  • A Hellraiser-filmek zenéi
  • A Válaszcsapás zenéje

  • További írásaink
  • Ez volt 2016
  • Oscar előtt és Oscar után 2016
  • 10 éves a Filmzene.net
  • Filmzeneszerzők különböző albumai
  • Filmzenékhez köthető kiadványok
  • Stúdiók
  • Lemezkiadók
  • In Memoriam