Nevezett művész nem ismeretlen azok számára, akik a kisebb hírverést kapó koncertekre is fel bírnak figyelni. A francia előadó ugyanis már többször járt hazánkban, legutóbb 2005 nyarán tisztelt meg minket egy újabb fellépéssel. Ezen én sajnos nem voltam jelen, tekintve, hogy egy-két nappal az időpont előtt tudtam meg az infót, ami sokat elmond az esemény reklámozásának intenzivitásáról. Azok, akik ennek ellenére ott lehettek, minden bizonnyal maradandó élménnyel lettek gazdagabbak, hiszen a szerző világa a meglehetősen értékelendők közé tartozik. Pályája, stílusa tükörképe lehetne a honfitárs Yann Tiersenének. Az "Amelie csodálatos életé"-vel ismertté vált komponistához hasonlóan René Aubry sem "csupán" filmzenei munkásságával tűnik ki a színvonalas zenéket játszók közül, bár a mozgóképek világában is vendégeskedett. Hozzá fűződik többek közt a "Killer Kid", a "La Révolte Des Enfants" filmzene, de mindemellett sok más produkciót is az ő neve fémjelzett. Szólóalbumain túl komponált baletthez, bábjátékhoz, színdarabhoz, és most egy újabb filmzenével tért vissza, aminek kettős címe is azt jelzi, hogy azt önálló albumainak sorába beleillőnek érzi. Amihez készült ("Malabar Princess": egy édesanyját elvesztő kisfiú zaklatott sorsát bemutató dráma), jelenleg úgy néz ki, nem jut el hozzánk soha. Ismeretlen színészek, nem túl nagy tömegeket megmozgató téma.

     René Aubry mindenben otthon van, amit pengetni lehet, ugyanakkor a modernizációnak sem ellensége. Ez derül ki az "Antoine et Félicie"-ben, amiben halkan kopogós effekttel párosult könnyed mandolindallam szól. A "Dare-Dard"-ban zümmögésbe vált a mandolin, és egyre beljebb megyünk egy latinos stílusba. Rézfúvós adja az alapot itt, és egy vidám kis dalocska kerekedik ki ebből, amiben hallhatunk ütemesen csattogó tenyérhangokat és szájjal létrehozott pukkanásokat egyaránt. Ötletek sokasága mögé szeretne rejtőzni a mandolin: így mászik elő a "Tout Le Plaisir Est Pour Moi"-ban szaggatott harmonikahang és a ritmusszekció dobolása.
     A trackek között nincs különösebb stílusváltás. Majdnem az összes flamenco-hatású, csakhogy ez nem olyan, amit csak úgy simán be lehetne skatulyázni egzotikus tánczeneként. Kicsit olyasmit éreztem a CD hallgatása során, mintha az "I Am Sam"-hez John Powell által írottak keveredtek volna össze Hans Zimmer "Spanglish"-ével, és Stephen Warbeck "Captain Corelli's Mandolin"-jával, az egészet megbolondítva a Goran Bregovic-muzsikák (Kusturica-filmek) bizonyos elemeivel. Utóbbira emlékeztetett a "Bas Les Pattes!" mariachi-fúvósai melletti, tekintélyt sugárzó tuba. Az "Embrasse-Moi Si Tu Peux"-ben egy női vokál (aminek tulajdonosa a négyes számot viselő "Au Suivan De Ces Messieurs"-ban is közreműködött) csatlakozik a harmonikához és a pengetéshez, a "J'suis Comme Ca" meg olyan, mintha valami derűs népmese score-ja lenne (ami azt illeti, ez a lemez nagy részére is igaz). A "Dolce Vitá"-t jó kifejezi a címe: egy laza sétálgatós zene ez, rövid dudaszó és csettingetések bedobásával. A szerző bevallottan Jacques Tati és Federico Fellini filmjei előtt próbált tisztelegni vele.

     Négy muzsika van, ami többé-kevésbé eltér ettől a kedves flamencózástól. A "San-A-Sambá"-val jópofa utazást lehet tenni a riói karneválra, ahol síppal-dobbal várnak minket vendéglátóink, mint az a trackből is hallható. A "La Mort Du Cheval" síró dudukja kicsit sivatagi hangulatot éreztet (ebben a trackben cimbalom is megszólal), a címadó "Malabar Princess" pedig ennek a folytatása. Ebben a trackben a kínai hegedűnek is nevezett erhu hangzásához hasonló istrument hatására juthatunk el messzi tájakra. A majdnem egységesen két perc körüli hosszúságú szerzemények között a legutolsó vicces lett: ez a "Malabar Yoddle", amiben egy mély és magas hang versenyt jódlizik egymással, úgy, hogy az erhu (vagy annak imitációja) kiegészítése teszi még különösebbé e tracket. Tényleg kezeljük viccként, úgy hallgatható, egyébként komolyan nem lehet venni.

     René Aubry albuma (mely egy igényesebb kivitelezésű papírtokban van tálalva, néhány művészi hatásúnak álcázott, elmosódott fotóval) egy letisztult hangokat bevető, élvezetes akusztikus CD. Gitár, buzuki, mandolin, és ki tudja még hány pengetős és húros hangszer van elrejtve a zenész tarsolyában, melyet zenebohócként húz elő egyre-másra kabátja alól, hogy ötletesebbnél ötletesebb variációkkal keverje ki azokat a dallamokat, melyek rögtön megmaradnak a hallgató fülében. Egy világzenei kavalkád ez, amiben a kézzel ütött ritmusok olyan ízekkel vannak összeboronálva, melyekben európai népzenei elemek kerülnek össze egy kis flamencóval. A score meghallgatása után az ilyen darabokra fogékonyak a következő Aubry-koncerten garantáltan ott lesznek. Ami remélem, mihamarabb megrendezésre kerül.

Bíró Zsolt
2005.10.29.

Tracklista:   1. Antoine Et Felicie (2:18)   2. Dare-Dard (1:57)   3. Tout Le Plaisir Est Pour Moi (1:55)   4. Au Suivant De Ces Messieurs (2:07)   5. Je Suis Comme Ca (1:53)   6. San A Samba (2:30)   7. Embrasse Moi Situ Peux (2:07)   8. Bas Les Pattes! (2:05)   9. Elephant Rose (1:52) 10. N'en Jetez Plus ! (2:03) 11. Dolce Vita (3:48) 12. Nouveau Monde 1 (1:25) 13. Mort Du Cheval (2:35) 14. Nouveau Monde 2 (2:10) 15. Malabar Princess (3:32) 16. Malabar Yoddle (1:31)

TOVÁBBI ÉRTÉKELÉSEINK: Dobrosi Tamás           nem értékelte Emesz Csaba           nem értékelte Gregus Péter           nem értékelte Kulics László           nem értékelte Szabó Csaba           nem értékelte Tihanyi Attila KAPCSOLÓDÓ ANYAGOK: The Legend of Zorro Mr. and Mrs. Smith Spanglish