FŐOLDAL  |   ZENESZERZŐK  |   FILMZENEALBUMOK  |   FILMZENÉKRŐL RÖVIDEN  |   FILMEK ALATT HALLOTT ZENÉK  |   INTERJÚK    
  |   HÍREK

    Spider-Man: Homecoming  The Autopsy of Jane Doe  Pirates of the Caribbean: Dead Men Tell No Tales  Close Encounters of the Third Kind  Alien: Covenant  King Arthur: The Legend of the Sword  Atlantis: The Lost Empire  Life  Colossal  Great Expectations
EGYÉB ÍRÁSOK  |   MOZISZÉRIÁK ÉS TÉVÉSOROZATOK  |   ÉVES ÖSSZESÍTÉSEINK  |   DÍJAK  |   FÓRUM  |   JÓ TUDNI  |   RÓLUNK  |   KAPCSOLAT



Keresés a Filmzene.neten

  






Beszámolók
  • Hollywood Magyarországon - Hans Zimmer-est Lisa Gerrarddal
  • Brian Tyler londoni koncertje
  • Hans Zimmer Magyarországon
  • Az Antonio Sanchez & Migration magyarországi koncertje

  • Zenék egy témára
  • Conan
  • Robin Hood
  • A három testőr
  • Sherlock Holmes
  • Cápás filmek

  • DVD kiadványok
  • Jerry Goldsmith 80th Birthday Tribute Concert - Fimucité 3
  • A Tribute to Basil Poledouris
  • Fimucité 2: Closing Night Gala 2008
  • "War" - A filmzene készítése
  • Creating the Lord of the Rings Symphony




  • Filmzene.net - The Prize Winner of Defiance, Ohio (John Frizzell)    THE PRIZE WINNER OF DEFIANCE, OHIO   (2005)

     

      

       zene: John Frizzell
       vezényel: John Frizzell
       kiadás éve: 2005
       kiadó: Milan Records
       játékidő: 49:32




         Még Amerikában, a lehetőségek hazájában is előfordulhat, hogy elromlik a kocsi, és mivel a családfő fizetése nem fedezi a mindennapos kiadásokat sem, ennek következtében kifizetetlen számlák kezdenek tornyosulni az egyik helyiség félreeső sarkában, s mindezek tetejében még a házat is jelzálog terheli. Az ötvenes években hasonló cipőben jár a tízgyermekes családanya, Evelyn Ryan (Julianne Moore) és férje, Kelly (Woody Harrelson) is, azonban a céltudatos hölgy nem hagyja, hogy elvesszen mindaz, amit eddigi életük során elértek: megélhetésük biztosításának érdekében minden lehetőséget megragad. Így esik meg, hogy az egyik cég szlogenpályázatát végül Evelyn nyeri, s a sikeren felbuzdulva egyre több ilyen megmérettetésen vesz részt, melyeken rendre első helyezéseket ér el. Mindenki csodájára jár annak, hogyan tornázza fel magukat az elszánt családanya, csupán férje érzi úgy, hogy méltóságán csorba esett...
         A többszörös Emmy-jelölt Jane Anderson rendezőnő a forgatásokon való dirigálás mellett a forgatókönyvek elkészítésében is jártas. Eme két területen szerzett tapasztalatait köti össze a "The Prize Winner of Defiance, Ohio"-ban, bár jelen esetben a szokásos kreativitását némileg beárnyékolja, hogy filmjével egy megtörtént esetet dolgoz fel. Tehát valóban létezett egy hölgy, aki csupán különféle nyeremények segítségével tudta családjának biztosítani mindazt, ami a mindennapos megélhetésükhöz szükséges volt. Történetüket egyik lánya, Terry Ryan foglalta össze a "The Prize Winner of Defiance, Ohio: How My Mother Raised 10 Kids on 25 Words or Less" című könyvében, mely végül Anderson drámájának alapjául is szolgált.

         John Frizzellre ("Dante pokla", "Hivatali patkányok") hárult a feladat, hogy zenéjével nyomon kövesse a "szerencse lánya" életének ezen szakaszát. Anderson a filmjeihez szerződtetett komponistákat illetően nem túl hűséges: eddigi alkotásai során majdnem mindig mással dolgozott együtt (többek között Basil Poledourisszal, és Alex Wurmannel is), s most úgy gondolta, Frizzell lesz a megfelelő személy ehhez a produkcióhoz.

         A lemez '50-es évekre jellemző hangulatát a kiadó munkatársai két betétdal ("I'm Sitting on Top of the World", "Bye Bye Blues") segítségével alapozták meg. Aki szeretné a kor Amerikájában érezni magát, az ezeket a nótákat feltétlenül hallgassa meg. A score részt indító "The Affadasies" hallatán még kérdőn vontam össze szemöldököm, de amikor a "Main Title" is ennek az enyhén countrys, bluesos könnyedségnek szellemében pörgött le, ráébredtem, hogy nincs itt semmi baj, éppen ellenkezőleg: Frizzell remekül idézi vissza a kor hangulatát, csak én nem vagyok jártas az ilyen stílusú muzsikák terén (röviden: ez az, amit kapásból kikapcsolok).
         A "Tulips"-ig bezárólag semmi jel nem utal arra, hogy lényegében egy drámához íródott anyaggal állunk szemben. Sem a betétdalok, sem pedig a score-ok nem hordozzák magukban a műfajra oly jellemző stílusjegyeket. Az előbb említett tételtől kezdve azonban megtörik a jókedv: előtérbe kerülnek a család hétköznapi gondjai. A minimális létszámú zenekar segítségével olyan, számomra megdöbbentő hangulatot keltett életre Frizzell, amilyet utoljára Mychael Danna "Capote"-jében hallottam. A "Feet First" esetében például a fő dallamsort előadó zongora és hárfa finoman szóló vonósokkal lett megtámogatva. Ez az album egyik legszebb, és egyben legszomorúbb tétele, melyben a komponista bebizonyítja, hogy nincs feltétlenül szükség a tucatnyi síró hegedűre, a szívbemarkoló fúvósszekcióra, hiszen a kellő hatást ilyen egyszerűen is el lehet érni. Gratulálok, szép teljesítmény! És egyúttal a kiadó illetékeseinek is szeretnék gratulálni, amiért ezeket a drámai perceket egy csapásra agyonvágták a "pápárélalé zsumbápp"-ozással ("Ryan Family Album"). Félelmetes!

         Ennek ellenére a megható dallamok prezentálása tovább folytatódik: a "Do You Ever Wish..." a minimalista hatásvadászat mezejére csalogatja vissza hallgatóját. A zongora mellett Frizzell többször teret enged a hegedűszólónak is, ami engem általában zavarni szokott (mint például James Newton Howard "The Village" albumának esetében), de most egész hamar megbarátkoztam vele. A kiadvány hangulatképe a szerencse forgandóságának megfelelően váltakozik: a "Rag Mop" című The Ames Brothers szám és a "Making a Break for Goshen" ismét felhőtlen perceket biztosítanak számunkra. A letörtség dallamai a "Spilled Milk" című tétellel zárulnak. A korábban említett "Feet First" mellett ez a másik, ami kifejezetten nagy hatással volt rám. Felkavaró, ahogy az egyes hangok keltette keserűség lassan elhatalmasodik rajtam.
         Ha nagyon leegyszerűsíteném írásomat, akkor azt tanácsolnám, hogy ezek azok, amikért érdemes beruházni a lemezre. Persze én sem öt perc miatt veszek albumot, így eme kijelentésemet magam is erősnek tartom, ám arra talán jó, hogy érzékeltessem a rám gyakorolt hatásuk mértékét. A hátralévő hét percben újfent a felhőtlen szólamok kerülnek előtérbe, így jókedvűen, a világ felé mutatott propagandafilmek szerinti '50-es évek Amerikájának szellemében zárul a korong.

         A Milan Records gondozásában megjelent filmzenealbum tracklistáját elnézve két elmélet jutott eszembe. Az egyik szerint a CD-t készítő gépbe betöltötték az összes kiválasztott tételt, mire az random-jelleggel felírta őket a score-ra. Csakis így jöhetett létre az "egy sima, egy fordított" kötésmódhoz hasonló két betétdal - három score - egy betétdal - öt score sorrend. A másik, kissé zűrösebb elméletem szerint a gyártásért felelős egyén alkoholszintje volt magasabb a megengedettnél, s ez okozta a kavalkádot. A lényeg, hogy kissé kaotikus az állapot, de a problémák azért vannak, hogy legyőzzük őket. Ebben pedig nagy segítségemre volt a lejátszóm előprogramozási funkciója...


    Kulics László
    2006.01.27.




    Tracklista:

      1. I'm Sitting on Top of the World (3:44) *
      2. Bye Bye Blues (2:04) **
      3. The Affadasies (1:21)
      4. Main Title (3:19)
      5. Anatomy of a Contest (1:15)
      6. Wrap Your Troubles in Dreams (3:16) ***
      7. Tulips (2:22)
      8. Feet First (2:18)
      9. Ryan Family Album (1:49)
    10. We Won! (2:40)
    11. Do You Ever Wish... (2:41)
    12. Rag Mop (2:40) +
    13. Making a Break for Goshen (2:31)
    14. Wheel of Fortune (3:08) ++
    15. Forgive Him (3:24)
    16. Spilled Milk (3:52)
    17. Hittin' the Road (0:52)
    18. The World is Waiting for the Sunrise (2:14) **
    19. Shopping Spree (1:50)
    20. I'm Sitting on Top of the World (2:10) +++

    * előadja: k.d. Lang
    ** előadja: Les Paul & Mary Ford
    *** előadja: Dee Carstensen
    + előadja: The Ames Brothers
    ++ előadja: Kay Starr
    +++ előadja: Woody Harrelson

    TOVÁBBI ÉRTÉKELÉSEINK:

    Bíró Zsolt

    Dobrosi Tamás          nem értékelte

    Emesz Csaba          nem értékelte

    Gregus Péter

    Szabó Csaba

    Tihanyi Attila




    KAPCSOLÓDÓ ANYAGOK:

    Alien: Resurrection

    Capote

    John Frizzell a "The Prize Winner
    of Defiance, Ohio" szerzője (interjú)


    További kritikáink
  • Jesse Stone - The Ultimate Collection
  • The Boss Baby
  • In the Heart of the Sea
  • Power Rangers
  • Noah
  • Mighty Morphin Power Rangers: The Movie
  • Crimson Rivers
  • Twister
  • xXx: Return of Xander Cage
  • The Lego Batman Movie
  • Shaft
  • Living in the Age of Airplanes
  • La La Land
  • Immortal Memory
  • Spirit: Stallion of the Cimarron

  • Filmzenékről röviden
  • Remember
  • Split
  • The Hollywood Shorties
  • Eddie the Eagle
  • Spotlight
  • Green Room
  • The Boy
  • Ma Ma
  • Jack Reacher: Never Go Back
  • Gagarin - First in Space

  • Filmek alatt hallott zenék
  • Jean-Claude Van Johnson
  • 47 Meters Down (In to Deep)
  • The Shallows
  • Solace
  • Into the Grizzly Maze
  • Enemies Closer
  • D-Tox
  • Rambo III
  • Transformers: Rescue Bots
  • Sex Tape

  • Interjúk
  • Jeff Beal: Apró kincsek
  • Lisa Gerrard: A szív hangja
  • Mark Hinton Stewart: A zene a párbeszédek mögött
  • Wolf Péter: A szerencse kapuja

  • Kollaborációk
  • Oliver Stone filmjeinek zenéi
  • Elmer Bernstein életútja I.
  • Jerry Goldsmith életútja III.
  • Jerry Goldsmith életútja II.
  • Jerry Goldsmith életútja I.

  • A filmzene legendái
  • Angelo Badalamenti
  • Philip Glass
  • Basil Poledouris
  • Lalo Schifrin
  • Dave Grusin

  • Moziszériák,tévésorozatok
  • A hobbit-trilógia zenéi
  • A Rémálom az Elm utcában széria zenéi
  • A Robert Langdon-filmek zenéi
  • A Hellraiser-filmek zenéi
  • A Válaszcsapás zenéje

  • További írásaink
  • Ez volt 2016
  • Oscar előtt és Oscar után 2016
  • 10 éves a Filmzene.net
  • Filmzeneszerzők különböző albumai
  • Filmzenékhez köthető kiadványok
  • Stúdiók
  • Lemezkiadók
  • In Memoriam